Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-01-30 / 5. szám

IC új t■ •£>' 1942. szeptember 15-én fészkelték be ma­gukat négyen, Aleksz-androv, Gruscsinko, Csernogolov és Pavlov őrmester a Volga partjától 150 méternyire levő ötemeletes házba. Mielőtt útnak indultak, a századpa- rancsnok azt mondta az őrmesternek: — A fejeddel, az életeddel felelsz a ház­ért. Stratégiailag rendkívül fontos az épü­let. Amikor kellően felderítették a környé­ket, s a pincében levő öregeket és gyere­keket megvigasztalták, hogy hamarosan vé­ge lesz az egész háborúnak, mind a né­gyen egymás tekintetéből olvastak. Stra­tégiai ház? Négy bejárata volt valamikor, de most a falak bármelyikén olyan „ka­puk“ tátongtak, hogy a harckocsi is ké­nyelmesen beférhetett rajta. Tető nincs. A pincéből lehetett számolni a csillagokat. Éppen hogy elkészültek az aknazárral, a drótakadállyal, amikor a németek már bi­zonyították a ház stratégiai szerepét. Négy harokocsi jött. Egyikük sem ért célhoz. Aztán repülőgépek bombáival akarták el­némítani a bentlévőket. Három gép kapta feladatul a bombázást, a szeszélyesen ka­nyargó német állásokból lőtték a ház fölé a rakétajelzéseket. Ám a házból ugyano­lyan színű rakétákat lőttek fel a német frontvonal mögé. Odahullottak a bombák. A náció repülők többet nem kísérletez­tek a Pavlov-házzal. Éjszaka, a sötétség leple alatt próbálták megteremteni az összeköttetést az utánpót­lás biztosítására. Minden kísérletezés, erő­feszítés a lőszerre irányult. Élelem már betek óta nem volt. Eleinte a közelben le­vő, égő malom raktáraiból sikerült kevés gabonát megmenteni, amelyet aztán meg- daráltak és megfőztek levesnek, később er­re sem nyílt mód. Senki sem panaszkodott amiatt, hogy éhes. Viszont a lőszer miatt aggódtak. Előfordult, hogy vitaminpótlásra néhány szem .krumplit kaptak. Fanyar tréfával ug­ratták egymást: „Ne harapj bele, neked úgyis kihullna az éhezéstől meglazult fo­gad, add oda az öregeknek meg a gyere­keknek.“ Ök látták el élelemmel a pince lakóit e- gészen addig, amíg biztonságos helyre nem küldték valamennyiüket a hátországba. Viszont egyik „nyelvszerző“ felderítésük alkalmával Igazi, füstölgő konyhával .tájéi-. ták szemben magukat. A németeké volt. A katonákat annak rendje és módja szerint foglyul ejtették, egyiknek pokróc hullt a fejére, a másikat pedig az ütés ereje el­kábította. A készülő ételbe pedig gránátot rejtettek, gondosan ügyelve arra, hogy a kondértető nyitásakor másodpercnyi kése­delem nélkül robbanjon. ■ ■ Csujkov tábornok mondta a győztes sztá­lingrádi csata után az egyik rögtönzött saj tőértekezleten a haditudósítóknak: a a Pavlov-háznál kétszer annyi fasiszta lel­te halálát, mint Párizs német megszállásá­nál. — Mi, a házbeliek akkor nem számoltuk ezt — mondja szabadkozva Pavlov elvtárs. — Ml Is drágán fizettünk. Éjszakánként érkezett az erősítés. Hu­szonkettő volt a legmagasabb létszám a Volga-parti házban. Újabb és újabb elszánt gyimcev vezérőrnagynál' kellett megjelennie a Bátorságért érdemrend átvételére. Nem volt hosszú az út, mindössze 200 méter­nyire települt a Volga-parti háztól a pa­rancsnokság. Pavlov őrmester elkésett. A hadosztály­parancsnok szigorú dorgálására „csak any- nyit tudott“ mondani védekezésül, hogy jó­.1 58 NAP A SZTÁLINGRÁDI GYŐZELEM 30. évfordulójára védő érkezett, hogy a helyébe lépjen azok­nak, akik odaadták életüket. Elszántsággal és halált megvető bátorsággal érkeztek? Igen. Meg félelemmel is. Mindegyikükben felvetődött a gondolat, mi lesz, ha elfog­lalják a német fasiszták a házat. Ez szá­mukra a haza elfoglalását jelentette volna. Talán ez adott erőt a félelem leküzdésé­hez. Több mint százan védték a házat: az 58 napos megújuló ostrom során. Tízen van­nak most életben közülük. — Amikor először találkoztunk a háború után, hatan jöttünk össze. Sokáig nem tud­tunk egymással beszélni, csak sírtunk ösz- sz eölelkezve. A kitüntetéseknél mindig közbecsúszott valami. A hadosztályparancsnoknál, Ro­formán minden lépésnél tüzelnie kellett a fasisztákra. Amikor visszatért a házba, a többiek úgy fogadták, mintha ők kapták volna a kitün­tetést. Persze szerény volt az ünneplés, ép­pen úgy, mint az október 17-1, amikor Pavlov őrmester betöltötte huszonnegyedik életévét. Az aranycsillag — a Szovjetunió Hőse ki­tüntetés — átvétele sem ment simán. A harcok közben Pavlov őrmester Is megse­besült, s kórházi kezelése után másik ala­kulathoz került. Időlegesen nyoma veszett a sztálingrádi hősnek, akit már javasoltak a magas kitüntetésre. Édesanyjának ír­tak, hogy küldjön értesítést a fia címé­ről. A mama azonban hadilábon állt a be­tűvetés és olvasás tudományával, elvitte a levelet az egyik szomszédhoz megfejten!, aki hosszas silabizálás után bírósági eljá­rásra szóló idézést olvasott ki a levélből, így aztán nem érkezett meg Pavlov őrmes­ter címe, mert hát melyik édesanya hiszi el a fiáról, hogy olyan dolgot csinált, a- miért bíróság elé kell állítani?! Pavlov őrmester igazolta anyja reményeit, s később mint főhadnagy, a háború végén mégiscsak megkapta a magas kitüntetést, a Szovjetunió Hőse lett. — Tizenöt esztendővel a harcok befe­jezése után újból a Volga-part mentén le­vő házhoz vezetett az utam. Elbeszélget­tem a lakókkal. Bgy tíz esztendő körüli pionírfiú meglátta kabátomon a Szovjetunió Hőse csillagot, nekem szegezte a kérdést: — Miért kaptad? — A háborúban viselt dolgaimért. — Sokan kaptak. Nem mondom, hősök mindannyian, de a mi Favlovunk az igazi hős. Magas, erős, izmos férfi, ötvennyolc napig védte ezt a házat, amelyben mi la­kunk. Te meg tudtad volna csinálni? Az alacsony, köpcös, kissé hízásnak In­dult fekete hajú férfi, aki életének ne­gyedik évtizedéhez közeledett, elfordította fejét, hogy a fiú ne vegye észre mosolyát. Kedve lett volna faggatni a pionírt, hogy mióta lakik a sztálingrádi Pavlov-házban, s ki mesélt neki az őrmesterről meg kato­náiról, akik nem engedték — a poklok kínjai közepette sem — a német fasisz­táknak elfoglalni a házat, de erre nem jutott Idő. A fiú sürgette: — Nem válaszolsz? — De igen. Én vagyok Pavlov őrmester, a Szovjetunió Hőse, s képes voltam ötven­nyolc napig tartani a házat... — Nahát... Nem gondoltam volna... Ott volt a sztálingrádi háznál, amikor újjáépült, s átadták a lakóknak beköltö­zésre. A társadalmi munkában építő Kom- szomol-brigád vezetője, Cs. A. Makszimov- na rámutatott az épületre: — Elkészültl Jaikov Fedotovlcs Pavlov, a novgorodl gyár művezetője, az egykori Pavlov őrmes­ter, sokáig gyönyörködött az épületben. — Ilyennek most látom először... Én csak a romokat ismertem ebből a házból... Ki a megmondhatója, hogy mennyi régi emlék rohanta meg, hány bajtársának ar­cát látta megjelenni a frissen tisztított ab­lakokban, akik örökre odakötötték életü­ket ehhez a házhoz. Aztán odament a ház falához, s mintegy igazolásképpen felírta rá: „Ez a ház alkal­mas arra, hogy boldogan éljenek benne...“ A legilletékesebb „háztulajdonos" véle­ménye ezl Gyulai Ferenc Szívinfarktus nagyítólencse alatt Schalke úr reggel óta valahogy nem volt a bőrében. Jobb oldalt a mellkasában fájdalmat érzett, fáradtság lett rajta úrrá, és ve- rltékezett. Ebéd után egyszeriben összeomlott. Szívinfarktus — hangzott a kórházban a diagnózis. A fenti jelenet a legkülönbö­zőbb változatokban számtalanszor előfordul. A szív- és vérkeringési megbetegedések napjainkban az ember egészségének első számú ellenségei, Ha elzáródnak az erek, amelyek az életet jelentő vért szállítják a szívnek, a szervezet elgyengül, s gyakran a halál lesz a győztes. „Ez a civilizáció betegsége“ — mondják az orvosok. Az egyre gyorsuló életritmus, a helytelen táplálkozás, a kevés mozgás a friss levegőn, a bonyolult ember­társi kapcsolatok a túlzsúfolt vá­rosokban... mindez módfelett meg­terheli a szervezetet. A sokkok és sztresszek véghez viszik aztán „művüket“. De mindezt nem nézhetjük tét­len. Orvosok, kórházak, tudomá­nyos intézmények minden erejü­ket latba vetve harcolnak a be­tegség ellen. Az NDK-ban a Tu­dományos Akadémia Szív- és Vér- keringési Betegségek Kutatóinté- zete végzi ezt a feladatot. _______ Mi megy végbe a szervezetben infarktuskor? Milyen elváltozások történnek? Hogy lehetne ezt meg­előzni? Miként lehetne megmen­teni a még menthetőt? Nem egy­szerű válaszolni ezekre a kérdé­sekre. A Tudományos Akadémia kutatói a szívmegbetegedések és a vérnyomás közti összefüggése­ket figyelik. Oj módszert és mű­szert kísérleteztek ki, amelyekkel közvetlen a beteg ágyánál igen fontos adatokat szerezhetnek, megfigyeléseket végezhetnek. Nemcsak a beteg elektrokardio- gramját, vérnyomását és pulzusát figyelik, hanem az agy bioelekt- ro-rnos áramlatait is (lásd a ké penl). Ezt az újdonságot minden kórházban bevezethetnék. A be­teg állandó felügyelet alatt van, diszpécseri pulttól távirányítású fényképfelvevő berendezéssel és tv-technlkával figyelik. Ha állapo­ta válságosra fordulna, időben se­gíteni lehet. Az állatokon végzett kísérletek támogatják a tudósok­nak a szívinfarktus ellen vívott harcát. Hála az időben nyújtott szak­szerű segítségnek, Schalke úr meggyógyult. ___________________________(Cs) Korszerű anyagukból gyárt családi házakat a brnöi Treml termelőszövetkezet, s építőelemek formájában szállítja a meg­rendelőknek. Az új építőanyagból gyorsan, pontosan építhe­tünk, az úgynevezett nedves munkafolyamatokat mellőzhetjük, és ezzel csökken az építkezés munkaigényessége. mindössze 1400 munkaórára van szükség, a hagyományos építőanyaggal való építkezés 5000 munkaóra igényével szemben. Kiegészítő építőanyagként kovaföld lemezeket és gipsz épületkockákat alkalmaznak (Cs) IMIM " ♦ A

Next

/
Thumbnails
Contents