Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-11-20 / 47. szám

Mi az, hogy összejövünk?

gimnázium igazgatója, Michal Unter, imajd később a helyettese, Jozef Bencko is állítja. Azt mondják, hogy bizony sokat, nagyon sóikat (kell ta- nutai mindenkinek. Sőt, mintha olykor már-már túlzásba Is vinnék:.

' — Az a baj, hogy sóikkal többet

tanulnak,, mint ami egészségi szempontbői hasznos volna. Néha szinte meg kell tiltana nekik, hogy .tanuljanak, éjszakázzanak, nap nap után hajnalig fent legyenek. Különben nincs velük nagyobb gond. Szorgalmasaik, szófogadók, tisztelettudőak és azt, hogy mennyire akarnak, még azok a tanárok is csodálják, akik már tizenöt-húsz év óta tanítanak. Egyszerűen nem bírjuk őket eleget csodálni, mennyire lelkesek, menynyire akarnak, milyen nagyra értékelik azt, hogy a Szovjetunióban vagy az NDK-ban tanulhatnak. Az 1- dén százötvenen vannak, a jövő évtől pedig további százhússzal bővül

AZ EGYETEMÉK FELÉ

Két lány szalad le a domboldalról, az öreg iskola felé, amely ott fönn áll a parton. Az év elejétől újra vidám zsivajtól hangosak a folyosói, diákok töltötték meg az ódon é- pület tantermeit. Itt tanul az a 150 diáik, aíkák az 1974/75-ös tekolai évtől kezdve a Szovjetunióban, illetve az NDK-ban folytatják majd tanulmányaikat.

Ha az iskola épülete öreg Is, a tantermek szeptemberben már megújulva várták a diákokat. A laboratóriumok is elkészültek, szinte hihetetlenül rövid Idő alatt. Május 30-án jött ugyanis a leirat, hogy készüljön fel a gimnázium, mert az 1973/ 74-es iskolai évtől kezdve itt, Ban- ská Stiavmicán összpontosítják azokat a diákokat, akik a szocialista államok egyetemein folytatják majd a tanulmányaikat.

A két lény, Sárkány Rozália és Miklós Mária most ebédelni ment, de mire egy kicsit körülnézek az iskolában, mér vissza is tértek. Fiatalosan mesélik az élményeiket.

— Minden jő lenne, csak ne kellene olyan sokat tanulni — mondja Miklós Mária. — Néha húsz-huszonöt oldalt is átveszünk, aztán ,.magolhatunk“ hajnali négy-öt óráig is. Már az is megesett, hogy az egyik fiú anélkül ment iskolába, hogy lefeküdt volna.

Sárkány Rozália így egészíti ki az előbbieket:

— Ha hétfőre minden tantárgyból fel akarsz készülni, akkor már most, pénteken nekifoghatsz a tanulásnak. Aztán így egészíti ki az előbbi mondanivalóját: — Az Is baj, hogy a kollégiumban, bár csak ketten-hár- man lakunk egy-egy szobában, mindent lehet, csak tanulni nem. Összejövünk, beszélgetünk, és elmegy az Idő.

Leczo László férfias szigorúsággal reagál a leány beszédre:

— Mi az, hogy összejövünk? Hát nem kell összejönni! Ha én nem a- karok beszélgetni, akkor nem is beszélgetek, — mondja, de Sárkány Rozália sem hagyja ennyiben:

Hallgatom őket és hirtelen mintha csak magamat, vagy a társaimat látnám. És akárcsak ők, ml is mindig elégedetlenek voltunk önmagunkkal.

Az iskolában közben egy kivételével teljesen kiürültek a tantermek. A diákok, negyedikes gimnazisták, akik az ország különbőzé gimnáziumaiból gyűltek ide össze, beszélgetésre készülnek. A lányok a piros iszegfűcsokrot Igazgatják, a fiúk pedig hordják a székeket, rendezgetik taz osztályt, hogy mindnyájan elférjenek és mégis méltóan fogadják vendégüket.

Amíg ott bent a város múltjáról, poiitiikal beállítottságáról, feladatairól beszélnek, mi az egyik üres tanterembe húzódunk be, és kicsit elkanyarodva az előbbi témától, folytatjuk a beszélgetést:

— Én mindenképpen angolt szerettem volna tanulni — mondja ismét Miklós Mária. — Amikor aztán megtudtam, hogy a Szovjetunióban is tanulhatok, jelentkeztem. A Szovjetunióban ugyanis rendkívül magas szinten folyik az idegen nyelvek, s

közülük Is az angol nyelv tanítása. A tanárnőm, aki maga te Volgo- grádban tanult, sokat mesélt róla.

Leczo László így folytatja a gondolatot.

— Egészen fiatal koromtól volt mindig motorkerékpárom, az apámnak autója. Ha közülük bármelyiket meg kellett javítani, vagy éppenséggel szét kellett szedni, én mindig segédkeztem. Nagyon szeretem a motorokat. Amikor aztán jött az iskolába a leirat, amelyben tudatták, hogy azok, akik az autós szakmában szeretnének dolgozni az elkövetkező években a szovjetunióban Vol- gográdban Is elsajátíthatják ezt a tudományt, én rögtön jelentkeztem, és kezdettől fogva biztos voltam benne, hogy felvesznek. Már akkor, amikor beadtam a jelentkező ívet, éreztem, hogy megyek. Annyi biztos, hogy

Vége az órának

nem könnyű a helyzetünk, de mégis megálljuk, megállhatjuk a helyünket. Legalábbis én úgy érzem, hogy tudok annyit, mint a többiek. Persze, •aki nem tud eléggé szlovákul, annak nehezebb. De azért annak sem kell megijednie, az Is győzheti, ha a , tudásához kellő szorgalom és akarat párosul.

Leczo Lászlón, MLklósi Márián és Sárkány Rozálián kívül még jelen vannak a beszélgetésünkön Izsák Olga és Káizmér Katalin is. Ök ketten éppenséggel nem a Szovjetunióban, hanem az NDK-ban folytatják majd a tanulmányaikat. Kázmér Katalin, aki, akárcsak Miklósi Mária, a Du- najská Stred-a-i (dunaszerdahelyi) gimnáziumban tanult eddig, a germán nyelvek érdeklik, Izsák Olga, a sellyel gimnazista pedig filozófiára készül. Az utóbbi így egészíti ki Leczo László fejtegetéseit:

— Ha valamit nem értünk vagy nem tudunk, akikor sem kell megijednünk. Akárkihez fordulhatunk, mindenki szívesen segít. Tanárok, nevelők, diákok, mindenki igyekszik, hogy nekünk Is menjen.

Természetesen, nem könnyű a dolgunk, azt maguk a tanárok és a

a létszámuk. A ml feladatunk, hogy kellőképpen előkészítsük és felvértezzük őket. A Szovjetunióban és az NDK-ban Is hatnapos a munkahét, e- zért nálunk Is heti hat napon át tanítunk. A diákok havonta csak egyszer utaznak haza, hogy megszökjék a távol létet a szülői háztól, a családtól, hogy átálljanak a hatnapos munkahétre, s hogy minél kevesebb akadály várja őket azután, ha átlépték az ország határait. Persze ez nem azt jelenti, hogy a diákok és a tanárok nem kapják meg az őket megillető szabad napokat, hanem csak azt, hogy máskor. Havonta egyszer utaznak haza; ekkor már csütörtökön befejezzük a tanítást és

csak kedden kezdjük ismét. Ez azért van, hogy megszokják a hosszabb heti ciklusokat, s hogy nagyobb megrázkódtatások nélkül már Itt önállóságra szokjanak. Külföldről esek kétszer egy évben jöhetnek haza.

Szeretnénk egyengetni az útjukat az egyetem felé. Szeretnénk., ha megállnák a helyüket. Heti hét, illetve nyolc órában tanulják az idegen, tehát az orosz és a német nyelvet, hogy amikor majd leérettségiznek és kikerülnek a Szovjetunióba, vagy az NDK-ba, ne legyenek nyelvi nehézségeik és a tananyagra összpontosíthassák a figyelmüket. Több Szovjetunió- és NDK-beli tanácsadó is segíti munkánkat. Különösen az NDK-ból érkező szaktanácsadó munkája jelent nagy segítséget számunkra. Az NDK-ban már húsz éves tapasztalattal rendelkeznek, s az 6 útmutatásuk aranyat ér nemcsak a diákoknak, hanem nekünk, tanároknak Is.

Németh István

úi ifjúság 3

FÉRFIMUNKA VOLT

lőször csak Tranzit-gázE vezeték néven egy nemzeti vállalat létezett. Egy év múlva, 1971-ben aztán megkezdődött a hatalmas építkezés, amelynek születését a múlt században hősi eposz örökítette volna meg a legméltóbban. Az emberek, akik a vezetéken dolgoztak. naponta százmilliónyi korona értéket teremtettek.

Az egész a kelet-szlovákiai síkságon kezdődött, Veiké Kapitánynál (Nagy kapósnál), majd a szilinél fennsíkon és Közép-Szlo- vákia hegyoldalain, legelőin áthaladva elérte a Kis-Kárpátokat, a- hol elágazott Aiie'tr'ót'a és Maltt a csöveket nem lehetett a .földbe ásni, mert egy folyó át:la útját. A Morava feletti híd 128 méter hosszú

gyarnrszágra. Rengeteg cső, cső- tonnák tűntek el a földben, egyszer kőkéményben, másszor mocsarasban vagy éppen utak, folyók fölé emelkedtek.

A Csehszlovákián át vezető, 1030 kilométer hosszú gázvezeték csöveinek sólya összesen 486 790 tonna. Ezt szakemberek még a vezeték építésének befejezése előtt kiszámították, de a befejezés idejét illetőleg már bizonytalanabbak voltak.

Ma azt mondják: csoda történt.

aclav Hrádek mérnök, a 1 ■Tranzit-gáz vezeték nem- ■ ■zeti vállalat igazgatója: ■■ — Ha gazdasági sikerV röl beszélünk, akkor az rendszerint egyes vállalatokkal kapcsolatos. A mi esetünkben azonban nagyon sok ember, különböző vállalatok dolgozéi könyvelhetik el magukban a jól végzett munka érzését. A vállalatok többsége terven felül kapta a Tranzit-gázvezeték szakemberekkel és munkásokkal való ellátását. Nem gyerekjátékról volt szó, és ezt mindenki tudatosította, hiszen a legcsekélyebb hiba vagy hanyag munka órákkal, napokkal késleltethette az építkezést. Azok a vállalatok, amelyeknek dolgozói minden dicsérő szót megérdemelnek a következők: Plynostav Pardubice, CKD Preha, Hydrostav Bratislava, Plynopro- jekt Praba, a Kosicei Kohómüvek és a Bratislavai Hegesztési Kutató Intézet.

aval Ignat, a Kosicei Kohómüvek munkása:

„Ügyis mondhatnám, hogy végiggyalogoltam az 103D kilométert. A szilicei fenn- Okon például 15 kilométeren át kellett robbantanunk. Csak Így tudtunk két méter mély árkot vágni a sziklába. Minden hegesztés hibaellenőrzésen esett át. A hazánkon áthaladú vezetéken körülbelül százezer ilyen hely van. Az egyes részek nyomásbírását vízzel vagy levegővel ellenőrizték. Az ellenőrző nyomás mindig nagyobb volt, mint a majd működő vezetékben feltételezett optimális nyomás.

Csak ezek után jöttek a tisztitek.

Először az építők, majd az ostra- vai bányamentő szolgálat emberei tisztították meg a vezetéket. Öt-ti- zenkét kilométerenként átbújták és tisztítottak, ha volt mit. A vezeték tisztaságának ilyen alapos ellenérzése szinte páratlan a világon.

Mondanom sem kell. hogy az el lenorzó munkák javarészét — a hibavizsgákat, a cséjárást — éjszaka végezték. A munkások, hegesztők i lyenkor barakkjaikban öltek, fáradtan. de a vezeték tovább élt beszélgetéseikben, akár éjfélig Is. Aki részt vett az épftkezésen, csakhamar rájött, hogy Itt egy ismételhetetlen, komoly ..kalandról" van sző. A pihenés másodrendű kérdés volt. Tér mészetesen sokan csak a pénz miatt jöttek hozzánk. De az 6 emlékezetükben is úgy fog élni a vezeték, mint a kemény férfimunka, a bátorság ás becsvágy eredménye.*

anuár elsejétől a szovjet

J

iöldgáz Ausztriába, márciustői a Német Demokratikus Köztársaságba és október elsejétől Nyugat-Né- metországba is áramlik Csehszlovákián keresztül. 1973. okiéber 1-én nyílt meg a Keletet Nyugattal összekötő gazdasági bid. mert sokan csak Így nevezik a Tranzit gázvezetéket. Rekordidőben készült el és 60 millió korona megtakarítással. (Egy lakóház felépítése már sokkal hosszabb ideig tart.)

Közben a vezeték mentén mega- wattgyárak épültek, amelyeket a szakemberek kompresszióállomásoknak neveznek. Ezek szabályozzák és és ellenőrzik a vezetéken átáramlé gáz nyomását, a vezeték működését. Kettő közülük — az 1. számú Vetké Kapusanyban és a 6-os számú Kou- Hmban — már működik. 1974. január 1-én a kralicei állomás is megkezdi működését.

Sokan a békés együttélés építkezésének nevezték a gázvezetéket. Ennek tulajdonították a sikert is, a- rnely lépten-nyomon kísérte a vezeték építőit.

M

ihail Szidorenko, a Szovjetunió gázipari miniszterének első helyettese: „Ez a nemzetközi gázvezeték a tyumeni naf- tamezőkkel köti össze Közép-Európát. Teljes megépülése után több mint ötezer kilométer hosszú lesz. Ez lesz a világ legnagyobb teljesítményű és leghatalmasabb gázvezetéke. A szovjet földgázt olasz, nyugatnémet, osztrák és több mint valószínű francia villanytelepek is használni fogják. És ami talán a legfontosabb. a KGST-áilamok komplex szocialista gazdasági programjának egyik fontos tényezője.

A gázvezeték első részének építése ugyan befejeződött, de tovább épül a többi ellenőrző állomás, a központi irányító állomás Prágában, valamint az Ausztriába vezető mellékág. A jövő év folyamán Ausztriába, az NDK-ba és Nyugat-Németországba mintegy 10 milliárd köbméter gáz fog átöm- leni a Tranzit-gázvezetéken.

Innen csak pár kilométer a csehszlovák-nyugatnémet határ

»

•N