Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-11-20 / 47. szám
73 47 A SZOCIALISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG SZLOVÁKIÁI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXII. évfolyam — 1973 November 20. Ara 1 — Kr« Mennyit tanultam? Igazán nem mondhatom, hogy sokat. Ezért nem is csodálkoztam, amikor a vizsgáztató tanár tudásom színvonalának mérlegelése közben dühbe gurult, vagy rácsapott az asztalra. De voltak nálam rosszab vizsgázók is, pedig láttam, hogy ők rengeteget tanultak. És ez vígasztalt. Vizsga után rendszerint ők voltak a dühösek, és a tanár nyugodt. Nyugodtan kidobta őket. Ilyenkor szoktam én színre lépni. Utánam már senki sem akart vizsgázni. Az volt az elvem, hogy kérdeztem, különösen ha az illető tanár tankönyvéből kellett vizsgáznom. Ezt mindig megtudakoltam a kollégáimtól. Volt úgy, hogy ők se tudtak biztosat mondani... Különben nagyon helyes, ha a kezdő diák már az első szemeszterekben jó hírnevet szerez. Én is igyekeztem az első vizsgákon ilyen arckifejezéssel megjelenni. Egyszer aztán sikerült is a jó hírnévszerzés. — Mondja, szereti maga egyáltalán ezt a tantárgyat? — Hogyne, természetesen... — Akkor pedig engem utál. Biztosan még a temetésemre se jönne el... — Dehogynem, már miért is ne mennék... Hát megvolt a hírnevem! Még szerencse, hogy a tanárnak volt humorérzéke, de még máig is azt állítom, legnehezebb vizsgáim e- gyikét nála csináltam meg; vagy nyolc kilómba került... Osztálytársaim még így is azt mondták, szerencsém volt. , ' Zácsek Erzsébet A nemzetközi diáknap alkalmából I Bt ■■ | *«l| koszontjuk diák - olvasóinkat! — Szerelsz? — Szerettek! — Nagycm? — Nagyon! — Akkor egybekelünkl — En benne vagyok... — Tehát nincs semmi, ami megakadályozhatnak ebben berniünket. — Tulajdonképpen semmi! — Nos, akkor megyünk és egybekelünk. — Megyünk. De hol fogunk lakni? — Hát... — Talán keresünk magunknak valami albérletet. — Renben van, én is helyeslem. De miből fizetjük majd az albérletet? — Otthagyjuk az egyetem nappali tagozatát és esti tagozaton folytatjuk a tanulmányainkat. Vállalunk valami munkát Is, — Ez jó, de ki fog főzni? — Az anyám nagyszerűen fáz, és a te nagyanyád meg majd eljár hozzánk• takarítani. — Jó. De miért kell, hogy egybekeljünk? — Lesz majd gyerekünk és azt fogjuk nevelni. S. •••*— De ez kiabálni fog; sokat kell majd vele foglalkozni. Enni is keli neki. Nem járhatunk majd moziba és színházba is csak egyszer egy évben. — Hát jó, akkor nem lesz gyerekünk, hanem veszünk magunknak egy kutyust. — Kutyával nem engednek be bennünket a színházba! L. ISZMAILOV: Vaslogika — Jó, hát akkor nem veszünk magunknak kutyát, és nyugodtan járhatunk majd moziba meg színházba Is. — Járunk... Es aztán? — fis aztán állandóan együtt leszünk. Mindig. — fis te azt szeretnéd, hogy állandóan együtt legyünk? — Hát persze hogy azt szeretném, hogy állandóan együtt legyünk. Miért, ez talán soknak tűnik neked? — Ha dolgozni fogunk, akkor majd nem lehetünk állandóan együtt. — Ez annyit jelent: dolgoznunk kell, hogy ne lehessünk állandóan együtt? Hiszen most nem is dolgozunk és mégsem vagyunk állandóan együtt, nem! — Hát akkor nem f águnk dolgozni! — De akkor ez azt jelenti, hogy nem lesz pénzünk, és ezért nem is élhetünk együtt... — Helyes, hiszen akkor nem kell szobát se bérelnünk. — És mert nem lesz szobánk, az anyánk is nyugodtan főzhet otthon, és a nagyanyánk odahaza maradhat, nem kell neki takarítani járni. — Ügy látszik, hogy mi nem is kelünk egybe. — Mondtam én talán valami ilyesmit? — Nos fejezzük be már végre, hiszen mi különbség van a között, hogy házasok vagyunk-e vagy sem? — Fő, hogy szeretjük egymása — Szeretsz? — Szeretlek! — Nagyon? — Nagyon! — Akkor egybekelünk... ford, —nth— FELVÉTELEINK A BANSKA STIAVNICA-I ÉS A DUNAJSKÁ STREDA-I GIMNÁZIUMOKBAN KÉSZÜLTEK. OLVASSATOK EL AZ „EGYETEMEK FELÉ“ CÍMŰ RIPORTUNKAT A 3. OLDALON. A LÉLF.K ÉPÜLÉSÉT IS FONTOSNAK TARTJUK A Kelet-szlovákiai Kerttle- ; ti Nemzeti Bizottság figyel- ! met érdemlő felhívást tett közzé a sajtóban. Pályázatot hirdetett a főiskolások körében — elsősorban a pedagógiai és természet-tudományi ágazatok felé fordítva tekintetét. Az 0) Ifjúságban annak idején mi is közöltük a felhívást; többek között a nitrát Pedagógiai Főiskola magyar tagozatának hallgatóit is érintette a dolog. Most, amikor lejárt a jelentkezési határidő, felkerestük a Kelet-szlovákiai KNB iskola- ügyi osztályát, hogy megtudjuk, milyen eredménnyel zárult a felhívás. Kérdéseinkre Basiová elvtársnő, az iskolaügyi osztály alkalmazottja adott felvilágosítást. — Mi azért határoztuk el a pályázat meghirdetését, mert a kelet-szlovákiai kerület az utóbbi évek óriási iramú fejlődése ellenére is sok fehér folttal rendelkezik még. Egy kissé lenézett táj ez, vannak vidékei, a- hová nem szívesen megy sem a pedagógus, sem az orvos. Ezen szerettünk volna változtatni, amikor elhatároztuk, hogy stippendium- mal támogatjuk azokat, a- kik szerződést kötnek veI lünk és a diplomák megszerzése után ott helyez- - ködnek el, ahol arra a legnagyobb szükség van, vagyis az ú. n. „isten háta mögötti“ falvakban is. Az I ösztöndíj 800 és 1000 korona körül mozog. Felhívásunk szép visszhangra talált. Több mint száz jelentkezést kaptunk, most már csak a jelentkezetteken múlik, hogy befejezzék tanulmányaikat, és elmenjenek tanítani vagy beteget gyógyítani „keletre“. Reméljük, hogy ez az intézkedésünk meghozza a gyümölcsét, mert köztudott, hogy sem a közép, sem a nyugat-szlovákiai kerület nincs olyan nehéz helyzetben ezen a téren, mint mi. —bt—
