Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-11-13 / 46. szám

10 új ifjúság ]ét. játszották, egy mérnök a modern Latin-Amerika leg­szebb építészeti alkotásának nevezte. A 'százezres stadion most gyűjtőtábor. Ide szállít­ják mindazokat, akiknek ügyé­ben katonai bíróság dönt. So­kan azonban még a vádeme­lésig sem jutnak el. Két svéd fiatal, akit a katopák , a ki­járási tilalom megsértése mi­att tartóztattak le, így, szá­molt be a Nemzeti Stadionban átélt napokról: Örék hosszat feküdtünk a nedves betonon, arccal a föld felé, kezünket előre nyújtva. Aki megmoz­dult, arra lecsapott a puska­tus. Néhány szomszédunkat a katonák ütlegekkel kényszerí­tették arra, hogy négykézláb fussák körül a lelátót. Azután egy félreeső sarokban agyon­lőtték őket. Hat-nyolcezren le­hettünk a stadionban. Napon­ta több tucat teherautón hoz­ták a letartóztatottakat, ám a foglyok száma láthatóan nem növekedett. Ugyanezek a te­herautók holttestekkel meg­rakva hagyták el a tábort.. A katonák röhögve dicsekedtek’ rémtetteikkel. „Ezeket szöké­si kísérlet közben szedtük le. A törések és zúzódások? Hát menekülés közben leestek a nézőtér betonfaláról...“ . Megtelnek a börtönszigetek Chilében ma senki sincs biztonságban! EGY ANGOL SZEMTANÚ Chilében szeptember 11, a katonai hatalomátvétel óta senki sem érezheti magát biz­tonságban. A Santlagóből, Val- Daralsőből, Concepcionból, kül­földre menekült baloldali poli­tikusok, a Népi Egység támo­gatói a katonai junta borzai más bűntetteiről számolnak be. Pinochet tábornok, a négy­tagú junta feje maga sem ta­gadja, hogy célja a „marxiz­mus gyökeres kiirtása Chilé­ben.“ És ehhez a tervéhez minden lehetséges eszközt fel­használ. Szuperszónlkus repü­lőgépekkel bombáztat minden olyan épületet, amelyben „bal­oldali támaszpontot“ sejt. Richard Gott angol újságírót á Guardlant tudósítója Chilé­ből — egyáltalán nem lehet bal oldalinak nevezni. Ez a pol­gári újságíró, aki a Népi Egy­ség kormánya Idején számta­lan kritikus cikket jelentetett meg lapjában, egyszerűen hi­hetetlennek tartja mindazt, a- mit a szeptember 11-1 állam­csínyt követően látott és át­élt Santiagőban. Ezt írja: Pi- ros-fehér-kék chilei zászlót látni a gépkocsik antennáján, néhány autón a trikolór mint­ha félárbőcra lenne engedve. Ez a nemzeti gyász jele. A látszat azonban csal. A kato­nai kormány megparancsolta, hogy lobogózzák fel a Jármű­veket, ez ugyanis Pinochet tá­bornok szerint a hatalomátvé­tel támogatásának Jele. Nem találom az Ismerősei­met. Egy barátom házának aj­taját betörve találom, bent szétszórt újságok, papírok. Felhívom egy másik Ismerősö­met: nem veszik fel a tele­font. Később már valaki fi: gyelmeztet: legyen óvatos, a vonalakat lehallgatják. A lift­ben véletlenül találkozom egy újságíróval, akivel Bolíviában együtt dolgoztam. Elmondja, hogy egyik barátját három napja elvitte a rendőrség. Másnap felszólították a fele­ségét, hogy jelenjen meg a hullaházban és azonosítsa a férjét. Azután a nő Is eltűnt. Ugyanazok a rendőrök jöttek érte, akik a férjét agyonver­ték.“ KIVÉGZÉSEK A KÓRHÁZBAN Ugyancsak Richard Gott ír­ja: „A katonák behatoltak a kórházakba. Letépték a kö­tést a betegekről, és azt, akin lőtt sebet találtak, a helyszí­nen kivégezték. Santiago e- gyik központi körházában a negyedik emeleti ablakból lökték ki a „gyanús" betege­ket. Szünet nélkül folynak a házkutatások. A hadsereg or­szágszerte fegyvereket, robba­nóanyagokat, röplapokat ke­res. És különös vadászszenve­déllyel kutat a Népi Egység vezetői után. Szeptember utol­só napjaiban a junta — nyil­vánvalóan azzal a szándékkal, hogy megfélemlítse az ellen­állókat — televíziós helyszíni közvetítéssel mutatta be a San Borja negyed átkutatását. A képernyőn feltűntek az állig felfegyverzett katonák. Az út­kereszteződéseket harckocsik zárták el, a levegőben heli­kopterek keringtek. A csend­őrök és a gépfegyveres, pán- célöklös katonák betörtek a házakba. Az első épületből kisvártatva néhány lövés hal­latszott, majd az ajtóban megjelent két nő és két gye­rek, a tarkójukra kulcsolt kéz­zel. A fegyveresek fellökték őket egy teherautóra: Az eme­leti ablakból könyvek repül­tek ki az utcára: Lenin, Ne­ruda, Marx, Guevara, Fidel Castro müvei, olyan kiadvá­nyok, amelyek olvasásáért most Internálás Jár. FUTÁS NÉGYKÉZLÁB A STA­DIONBAN A santiágől Nemzeti Stadi­ont, amelyben az 1962-es lab- darúgé-vllágbajnokság döntő­A HAJÖK FOGLYOKAT SZÁLLÍ­TANAK Naponta Indulnak Valparai­so kikötőjéből az őceánjárók. Raktérületükben most nem Chile legfontosabb exportcik­két, a rezet szállítják. A két- három emelet mély, tehát ab­szolút szökésbiztos raktárak aljában a letartóztatott politi­kusokat, a Népi Egység elfo­gott harcosait zsúfolták ősz- sze. Az útirány: Dawson-szi- gete, a juan Fernandez-szlge- tek, vagy a Quiriqulna-sziget. Dawson a déli sarkkör kö­zelében fekszik. Itt, a Tüzföl- dön, a Magellán-szoros rend­kívül hideg szigetén tartja fogva a junta „legveszélye­sebb“ ellenfeleit. „Nem turis­tának valő hely — így jelle­mezte cinikusan a katonai kormány egyik tagja a kon­centrációs tábort, ahol olyan személyiségeket őriznek, mint Almeyda volt külügyminisz­tert, Toha volt belügyminisz­tert, Enriquez volt oktatásü­gyi minisztert, vagy a kommu­nista Daniel Vergarát, aki munkásböl lett Allende egyik kormányában belügyminiszter­helyettes. ROBINSON SZIGETÉN IS Talán nincs Is a világon o- lyan fiatal, aki ne hallott vol­na a juan Fernandez-szigetek- ről. Ennek egyik szigetén élt . Alexandre Selkirk, az a mat­róz, akinek történetét Defoe a „Robinson Crusoe“ című re­gényében feldolgozta. Ma en­nek a — Valparalsőtől 800 kilométerre, a Csendes-óceán­ból kiemelkedő — sztgetcso'- portnak egyik szigete is bör­tön. A Selklrk-sziget egykori vulkánjának fennsíkján, ahol egy percre sem áll el a met­sző szél, a , szögesdrőttal kö­rülvett táborban sok száz mun­kást és egyetemistát tart fog­va a junta. Nincs Ivóvíz. Év­tizedekkel ezelőtt Ibanez dik­tatúrája Idején kommunistá­kat és szocialistákat tartottak itt fogva. Quiriquina a Santlagóhoz legközelebb fekvő börtönszi­get. A Concepcion-öbölben, a fővárostól 500 kilométerre dél­re fekvő sziget éghajlata a másik kettőéhez képest eny­he. Ide deportálták azokat a külföldi állampolgárokat, aki­ket az ellenforradalmárok va­lamilyen okból veszélyesnek találtak. Itt őrzik a satlagói egyetem több francia, illetve olasz vendégprofesszorát. In­nen szabadult a napokban né­hány nyugatnémet diák, akik a „Kapcsolatok és kontinen­sek“ nevű Ifjúsági utazási 1- roda szervezésében tettek chi­lei körutat. A junta beismerése szerint csaknem tízezer baloldali po­litikust és munkást tartanak börtönben. Ez — a tábornokok úgy gondolják — még nem veszélyezteti . súlyosan Chile külkapcsolatalt, Pinochet a- zonban kínos Igyekezettel pró bálja tisztára mosni magát a tömeggyilkosság vádja alól. Azt állítja, hogy a harcok mindössze 476 halálos áldoza­tot követeltek, és csak né­hány kivégzésre került sor. Ám a santiagói anyakönyvi hi­vatal vezetője — a svájci „Weltwoche“ című lapnak a- dott nyilatkozatában — el­mondta: beosztottjait annyira elfoglalja a sok ezer halott azonosítási eljárása, hogy es- ketésre már nem marad Ide­jük... Bernét György HARCRA KÉSZEN ÁLLTAK AZ AMERIKAI HADIHAJÓK Bizonyítékok az USA chilei beavatkozásáról 1973. szeptember 11-én, kedden délután a puccsisták rádióállo­mása a következő rejtjelezett üzenetet sugározta: „Van pesetánk!“ A fellázadt katonák ily módon tudatták Jose Toribio Marino Castro tengernaggyal, hogy az elnöki palotát elfoglalták és meg­döntötték Allende elnök uralmát. A lázadás vezetője már óvatosabb volt, és nem küldött nyílt rádióüzenetet „szövetségeseinek“, a nyílt tengeren két nap óta várakozó négy amerikai hadihajónak, hanem küldöncöt menesztett hozzájuk. A tengernagy óvatossága — mint később kiderült — döntően befolyásolta az egyik kubai teherhajó sorsát. A kubai hajó az államcsíny napján, miután kirakta áruját, észak felé ha­józott. A kubaiak szemtanúi voltak annak, hogy az amerikai ha­dihajók együttműködnek a fellázadt chilei tengerészekkel. Marino Castro tengernagy parancsára négy chilei űrhajó üldözőbe vette a.%’* kubai fehérhajói. Hat rakétát és négy torpedót lőttek ki rá. A súlyosan megrongált teherhajó az amerikai hadihajók közelé­ben haladt el. Az amerikai hajók parancsnokai nem tudták eldön­teni. hogy üldözőbe vegyék-e a kubai fehérhajót, vagy helyükön maradjanak, s az összeesküvők Valparaiso! főhadiszállását fedezzék. Végül is az utóbbi mellett döntöttek, hogy szükség esetén lőhes- sék a chilei partokat. így a kubai teherhajó megmenekült. A CENTAÜRO-TERV Más bizonyítékok is vannak rá, hogy a népi egység kormánya [elleni összeesküvésben részt vettek az amerikaiak. A CIA egészen a múlt év végéig elutasította, hogy közvetlenül vagy nyíltan bea vatkozzon a chilei válságba. A nagy nemzetközi vállalatok körül kirobbant botrányok óvatosságra késztették az amerikaiakat, igye­kezték kerülni a feltűnést. Támogatták az egészséges belső erőket (a nagyburzsoáziát. a teherpégkocsisokat, a katolikus és szélsősé­ges szervezeteket és csoportokat), hogy Ily módon megkössék Al­lende kezét. Ügy gondolták, hogy a Népi Egység kormánya bea vatkozás nélkül is, megbukik, ha a háziasszonyok üres kosárral mennek haza a piacról, és ha a gazdasági zűrzavar tetőfokára hág. Ha Allende tóormánya mégsem bukik meg, mindenképpen annyira lejáratja magát, hogy a baloldal soha többé nem győzhet. Ma már köztudon/ású. hogy a chilei kormány elhatározása, hogy részt vesz az el nem kötelezett országok algíri csúcsértekezletén, bírta tervük megváltoztatására a rendszer ellenségeit. . A Latin ä Amerikára gyakorolt általános politikai nyomás keretében június­ban kidolgozták a Centauro tervet, melyet Chilében alkalmaztak először. Egyrészt azért, mert az országban uralkodó válság köny- nyűvé tette, másrészt, mert a politikai frontok ott már kialakul­tak. Más latin-amerikai országokban finomabb módszereket alkal­maztak. Például Kissinger személyesen utazott Mexikóba, hogy megakadályozza Mexikó részvételét az el nem kötelezett orszá­gok algíri csúcsértekezletén. A lázadás időpontjául az algíri értekezlet idejét választották, mert arra számítottak, hogy Allende akkor Algírban lesz. Lövöldözés, vérontás nélkül egyszerűen átveszik a hatalmat. Az esetleges „kellemetlenségek“ elhárítása céljából határozták el, hogy közös flottagyakorlatot tartanak az amerikaiakkal. RÁJÖTTEK. DE KÉSÖN A Centauro-tervet — amelynek végrehajtásában a CIA összehan­golta az amerikai haditengerészet, a szállítmányozók, a nagy nem­zetközi vállalatok és a nők marxistaellenes frontjának tevékeny* ságét — Allende elnök kémelhárító szolgálata leleplezte ugyan, de már későn. A lázadás beindított és külföldről támogatott gépe­zetét már nem lehetett leállítani. Dr. Salvador Allende chilei el­nök lemondta részvételét az algíri csúcsértekezleten. Az Algírban 'összegyűlt államfők megértették a helyzetét és rokonszenvükról gbiztosították, bátorították, de ez nem volt elegendő. Allende egye­dül maradt. A chilei nép, elsősorban a munkásság, az elnököt támogatta, de fegyver nélkül. Maga Allende fegyverezte le őket abban a meggyőződésben, hogy csak így tarthatják tiszteletben az alkotmányt és a törvényességet. Az összeesküvők tervük megváltoztatására kényszerültek. Elő* szőr is szeptember 8 ról 10 éré halasztották a lázadás Időpontját, amíg az amerikai hadihajók meg nem érkeznek. Később még egy nappal elhalasztották az államcsíny kezdetét, hogy összehangol­ják tervüket. A lázadók elérték céljukat, de két dologgal nem számoltak, mert a vértelen hatalomátvételből olyan heves összeütközés rob­bant ki, amely megrázkódtatta egész Dél Amerikát. Először: Allen de elnök életével védte az ország alkotmányosságát, nemzetének önállóságát és függetlenségét és a szocializmus útjához valő jo­gát. Másodszor: a dél-amerikai országok egységesen és szinte ki­vétel nélkül szót emeltek a gaztettek ellen és elítélték az állam­csínyt, valamint a külföldi beavatkozást. A 300 millió lakosú Dél-Amerika szabadulni akar az amerikai befolyástól. A dél-ameri­kai országok megértették, hogy a Chilére mért csapás lényegében támadás valamennyiük politikai törekvése ellen. Megérették, hogy a reakció a külföld támogatásával semmitől sem riad vissza, hogy céljait elérje. November 15“én megkezdődik Nemzetközi űrállomást küldenek Mars körüli pályára A csillagászok XXIV. nemzetiközi kongresszusán, Bakuban, Vasziit] Moroz tanár, az ismert szovjet tudós az élet létezé­sének lehetőségeiről beszélt a Mars-bolygón. Hangsúlyozta, hogy az utóbbi Időben egyre több lehetősége van a kérdés eldöntésére, miivel a szovjet és amerikai kutatók ma már sok adatot ismernek. A szovjet tudós véleménye szerint a vörös bolygó kutatásá­nak a fő célja annak megállapítása, hogy vam-e ott élet. Er­re a kérdésre — mondta — tíz éven belül válaszolni tudunk. Moroz tanár a továbbiakban még azt 4s elmondta, hogy a Mars a múltban jobban hasonlított a Földhöz, miimit manap­ság. Felszínén folyók és tavaik voltaik. Egyetértett azokkal, akik azt állítják, hogy a Mars „csatornást“ a víz alakította ki, amely később a bolygó felszíni rétege alatt megfagyott. A kongresszuson sóikat beszéltek annak lehetőségéről Is, hogy egy nemzetközi űrállomást küldenek Máté körüli pá­lyára. a nagy alagútépítés November 15-én kezdődik meg Angliá­ban és Franciaországban egyszerre a La Manche-csatorna alatti nagy alagút építése. 200 éves terv kerül ezzel a meg­valósítás stádiumába. A tervek szerint az első vonatnak Calais mellől 1980-ban kell elindulnia, hogy a tenger alatt érjen az angliai Fnlkestone-ba. A londoni Victo­ria állomáson tizenöten már helyjegyet foglaltak (!), hogy rajta lehessenek az első szerelvényen. A pálya hossza ötven kilométer lesz. Ebből 37 halad a tenger alatt a háromcsatornás alagútban. Lón donböl Párizsba az út gyorsvonaton az eddigi hét és fél éra helyett három éra negyven percig fog tartani. A tenger alatti szakaszt 32 perc alatt teszi meg a vonat. így fognak berakodni a szerelvények. Az alagút háromcsatornás lesz. A két szélsőn haladnak az átlagos szózkilomé- tenes sebességgel száguldó vonatok, a középső biztonsági célokat szolgál.

Next

/
Thumbnails
Contents