Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-01-30 / 5. szám

PALAGYI LAJOS: Divat ma a labdarúgás vál­ságáról beszélni. Hadd tart­sak lépést a divattal. Nem fel- j tünési viszketegséghól. csupán azért, mert elolvastam Zsolt István cikkét a Magyarország tavalyi, 46. számában és nem hagy nyugton a lelkiismere tem. hogy ne szóljak hozzá, mert még mindig, minden Jó­zan logika ellenére Is szere- j tem ezt a sportot. Csak tud­nám, miért. . . Zsolt István elsősorban a magyar válogatott olimpiai szereplése felett siránkozik. ! Nem Is Igen rejtegeti könnye- I lt, ami nem baj. Felidézi a J dicső múltat (ki tudja, há- ' nyadszor), nem rejtegeti köny- j nyelt a jelen fölött, ami nem ! baj, mert szép dolog megsl- ratnl az elkárhozott, rossz út­ra tévedt fiút. Csakhogy Zsolt j István ennél tovább megy. a magyar labdarúgás csődjét az egész labdarúgás csődjének kiáltja ki. A labdarúgás, sze­rinte, az egyetlen és legfá­jóbb csalódást okozta a legu- többi olimpián. A végszó: a I labdarúgásnak semmi keresni­valója az olimpián. Sajnos, nincs egyedül. Nem­csak ö, hanem sokan mások j ezt tekintik az egyetlen jó megoldásnak arra, hogy Tényleg, mire? Ha beszün­tetjük az olimpiai labdarú­gást, attól már jobb lesz? 1 t gáZr aki pem játszik; az.nem ront el semmit. . . Szóval a Zsolt Istvánéhoz hasonló Indítvány az utóbbi időben sokszor elhangzott, I Legnagyob szószólója az NOB előző elnöke. Avery Brunda- ge. a „perpetuum amatőr“ volt, aki legszívesebben min- j den egyes sportolót hazakül- dfltt volna az olimpiákról. Csupán azért, hogy ne essék csorba a . .. no min? A téves meggyőződésén. Lehetséges, j hogy ha továbbra Is az NOB 1 elnökének tisztségében marad, i akkor nyolc, tizenkét év múl- i va 6 lett volna az olimpia e- gyetlen részvevője, aki ráadá- ; sül amatőr is. Zsolt István azzal érvel, j hogy szánalmas volt az o- I limpia labdarúgótornájának [ színvonala. El merné ezt Is­mételni Varsó főterén? Alig­ha. Mert lengyel barátaink, j sőt az NDK-sok, de még a szovjetek Is teljesen más vé- j leményen vannak. Felfogás ’ dolga az egész. Meg aztán hol van az elő­írva, hogy az olimpia a világ­sztárok, a világklasszisok, a 1 szupermanok vetélkedője? Ép- j pen az NOB jelenlegi elnöke, I lord Killanln a napokban óva I Intett attól, hogy az olimpiai játékokat a rekordhajhászás, j a szupernagv teljesítmények fórumának tekintsük. S na­gyon helyesen. A legnagyobb baj azonban j az, hogy a labdarúgás kizá- í rásával az olimpiáról egysze- I rüen eltorlaszolnánk az ama- j tőr labdarúgás fejlődésének | útját. Hol erősödjék, hol ed­ződjék, hogy nőjjön fel az a- matőr labdarúgás? Talán a VB-n. Ott valóban nincs mit | keresnie. Kézenfekvő példa ji erre a „magyar amatőr' vá- j lógatott“ amelv ki sem jutott I az 1970. évi VB-re. Azért e- gész szépen megvolt nélküle. A sport történetében már ] arra is volt példa — ha nem j is a labdarúgásban, hanem a j jégkorongban —, hogy egy i nemzeti válogatott „visszavo- I nult“ a nemzetközi szereplés- j tői, mert nem úgy ment ne- | ki, ahogy egyesek remélték ! volna. Eltalálták, Kanadáról van szó. No és hová jutottak? Oda, ’ ahol a part szakad. Másod- j osztályú csehszlovák, szovjet, j svéd vagy akár finn csapatok j? is laposra verik ma őket. Kétségkívül ide jutna a labdarúgás is, ha kizárnák j az olimpiáról. Meg kék ezt - fontolni, uraim. Különben fé- j 16. hogy a fürdővízzel együtt kiöntjük a gyereket... A r • «I Egy teljes színházi idényen át nélkülöztük őt a Szlovák Nemzeti Színház prózai színpadán. Igaz, hébe-hóba megjelent olyan repertoár-darabok­ban, mint a „Bűn és bűnhődés“, a „Cseresznyés­kert“ vagy „Az ember tragédiája“, de lassan ezek a darabok is lekerültek a műsorjegyzékröl, és a színházlátogató közönség egyre inkább érezte Cti- bor Filcík hiányát. Nagyritkán az újságok is közöl­tek róla egy-egy rövid hírt, hogy az NDK-ban nagy filmszerepet forgat, meg hogy egy évadra felmen­tette őt a színház... A közelmúltban visszatért anyaszínházába, ismét a Hviezdoslav Színházban találkozhatunk vele. Hogy a közönséget bővebben tájékoztathassuk az NDK Televíziójával kötött szerződéséről, megkér­tük a művészt, meséljen élményeiről. nyékién a munka, és hol min­denhol forgatott? — Az NDK filmtársaságá­val, a DEFA-val vagy 40 000 kilométert utaztam végig az összes elképzelhető közleke­dési eszközön. A belső felvéte­leket a babelsbergi stúdióban készítettük, de mint említet­tem, az 1933—34-es eseménye­ket elevenítjük meg, s nagyon sok történelmi tér, épület tönkrement, vagy átépítették, gyakran és sokat kellett hát utaznunk. A müncheni állomá­son Lejátszódó eseményeket a budapesti Keleti pályaudvaron forgattuk, ez a pályaudvar ha­sonlít legjobban az egykori müncheni állomásra, de fil­meztünk Berlinben, Drezdában, Lipcsében, Karlovy Varyban. A film jelentős részét forgattuk Prágában és a Magas-Tátrá- ban. Nagyon tetszett német kollégáimnak hazánkban. Kar­lovy Varyban például három­száz tagú síatisztagárdával dolgoztunk. A német filmesek mint végtelenül intelligens, tü­relmes és a munkát szívükön viselő közösségre emlékeznek vissza rájuk. Azt mondják, rég­óta nem dolgoztak ilyen nagyszerű közösséggel. Nagyra becsülöm a német filmesek törzskarának alapos, következetes, pontos, minden részletre kiterjedő munkáját. A forgatás egy éve alatt nagy­szerű közösséggé kovácsolód- tunk, és egyetlenegyszer sem. került sor zavaró összetűzés­re. Bevallom, amikor búcsúz­nom kellett német társaimtól, megható jelenet játszódott le köztünk, és egyáltalán . nem volt könnyű elválnj tőlük. A Ctibor Filcík érdemes művésszel NDK-beli élményeiről filmezés 108. napján á sző szo­ros értelmében megszöktem, hogy a búcsűzás a legrövidebb legyen. Nagyszerű volt dolgoz­ni a rendezővel, aki a kölcsö­nös bizalom elvét tartotta szem előtt. Bár a filmhős, akit alakítok, bonyolult jellem, könnyen megbirkóztam vele, mert majdnem ugyanaz volt, mint a szlovák tv-fllm főhőse. — Mikor tűzi műsorára ezt a filmet a televízió, milyen né­zői visszhangot jósol neki és mivel gazdagította a művészt a film forgatása? — Eredetileg a filmet négy­részesre tervezték a szerzők, majd három részbe szűkítették, de így is terjedelmes anyagot ölel fel, 9000 méter fi (ínsza­lagra rögzítve. Az utolsó si­mításokat (zenei aláfestés, vá­gás stb.) végzik rajta, ebben *z esztendőben biztosan a tévé képernyőjére kerül. Eurőpa- szerte nagy az érdeklődés 1- ránta. Nagyon sajnáljuk, hogy nem színes, de így Is az NDK legdrágább filmje, 7 mllllő márkába (21 miillő csehszlo­vák korona) került. Arről, hogy milyen sikerre tarthat számot a film, nehéz beszélni részint azért, mert jómagam is érdekelt vagyok benne, részint azért, mert a filmből csak töredéket Isme­rek, viszont azt elismételni, a- mlt a német televízió legfel­sőbb képviselői nyilatkoztak a filmet látva, szerénytelenség lenne. Hogy nekem mit adott ez az egy esztendő? Ilyen hosszú külföldi tartózkodás a szí­nésznek mindig hasznos, remé­lem, művészi és egyébé szem­pontból is Jelentős időszaknak tekinthetem ezt az évet. — Végezetül: milyen szere­pek várják idehaza? — Jelenleg a Szlovák Nem­zeti Színházban csak Madá- chot játszom, de most készü­lünk felújítani Dosztojevszkijt. Fllmszerepet kínál a Koliba filmstúdió, és már Jelentkezett a tv is — egyelőre még nem döntöttem, pillanatnyilag ami­re legjobban vágyom, az a — pihenés. Főnököm, Mikulás Huba arra a kérdésemre, mikor küld nyugdíjba, azt válaszolta, ko­rai lenne az örömöm. így hát várom a sok-sok nagy szere­pet! Beszélgetett: Emília Nemsüovi TÁNCDALOK, FESZTIVÁLOK ÉNEKESEK BESZÉLGETÉS BOLBA LAJOSSAL, A MA­GYAR RÁDIÓ KÖNNYŰZENEI ROVATÄNAK VEZETŐJÉVEL Az elmúlt esztendő egyik nagy meglepetése: Szúcs {edit Deák István felvétele Hazai, amatőr táncdalénekeseink immár hagyományossá vált országos, járási vagy alkalmi versenyein elhangzó dalok vagy szerkesztőségi postánk is egyaránt azt bi­zonyítják, hogy fiataljaink körében nagyon népszerű a magyar tánczene; sokan érdek­lődnek az éterben és a hanglemezeken Made in Hungary „védjeggyel“ világgá röp­penő új könnyűzenei fölvételek iránt. i Koncz Zsuzsa, Szécsi Pál, Koós János és müvésztársaik szlovákiai népszerűségének tudatában kértünk rövid interjút a magyar- országi tánczenei életről a legilletékeseb­bek egyikétől: Botba Lajostól, a bu­dapesti Magyar Rádió könnyűzenei rova­tának vezetőjétől — A magyar tánczene fejlődése, színvonala szempontjából miként jellemezné az 1972-es esztendőt? — Az elmúlt tizenkét hónap az idősebb és a fiatalabb táncdalénekes-nemzedék közti érté­kes kiegyensúlyozottság, a zenei sokoldalúság s az ebből eredő gazdag választók éve volt. Úgy érzem, hogy mind zenei, mind előadói szempontból sikerült előrelépnünk, bár a leg­nagyobb eredmények egyikének több fiatal, te­hetséges énekes és együttes bemutatkozását tartom. — Gondolom, nagy szerepet játszott ebben a tavaszi „Ki mit tud?", majd az ezt követő augusztusi Táncdalfesztivál ‘72 is?... — A Ki mit tud? kétségtelenül a rokon­szenves, „újonc“ énekesek egész sorát állítot­ta a reflektorfénybe. Emellett egészséges pezs­gést idézett elő tánczenei életünkben, hiszen a fiatalok korszerű zenei irányzatokból merí­tő dalokat adtak elő. A hagyományos és a modern dallamvilág változatos skáláját hozta a nyári táncdalfesztivál Is. Tudvalevő, hogy a sikeres táncdalhoz fantáziadús ritmusú, fül­bemászó dallam, hatásos szöveg és jó előadás szükséges. Ennek a három követelménynek a döntőbe jutott számoknak mintegy a fele fe­lelt meg, ami összehasonlítva a külföldi fesz­tiválok hasonló adataival, nem kevés! Külön öröm, hogy a „nagyok“ mezőnyébe sikerült betörnie Cserháti Zsuzsának, Szűcs Juditnak és « Generál-együttesnek, akik a karácsony előtti hanglemezpiacon már új felvételekkel is szerepeltek: a Generál-együttes Ha ismer­ném c. száma és a Majd megfordul a szél c. dal Szűcs Judit előadásában egyaránt siker­nek ígérkezik. — Mit tart a magyar tánczene legnagyobb gondjának? — Az énekesek állandó foglalkoztatását. Nálunk egyelőre sajnos, hiányzanak még a prágai Rokokóhoz vagy más könnyűzenei szín­házakhoz hasonló intézmények. Énekeseink így többnyire csak az Országos Rendező Iro­da turnéműsoraíban, a rádióban vagy a tele­vízióban szerepelnek nyilvánosság előtt. Ez a gyakori vándorlás és a biztos sikerre való tö­rekvés sokszor bizony az olcsó népszerűség buktatóját rejti magában, míg az állandó szer­ződések önfegyelemre, művészi továbbfejlődés­re ösztönzik az előadókat és szerzőket egya­ránt. — Milyen szerepe van a Magyar Rádiónak az ország tánczenei életében? — Havonta átlagosan 25 új táncdalfölvétei készül stúdióinkban, amiben arányosan oszla­nak meg eredeti, hazai számok és külföldi vi­lágslágerek fordításai is. Bizonyára sokan hallottak már Könnyűzenei Stúdiónkról Is, a- hol Koós Jánostól Szűcs Juditig számottevő énekeseink zöme hangképzésben, mozgásgya­korlatban, korrepetálóban részesült. A stúdió félévenként hirdet vizsgafölvételt. A felhívás­ra alkalomról alkalomra pár ezer fiatal je­lentkezik, akik közül négy-öt tehetséget vá­lasztunk ki! Nálunk születnek el6Ö fölvételeik is, és általában ennek sikere alapján kapnak meghívást a hanglemezgyárba, a tévébe vagy egy-egy ORI-műsorba... Ugyancsak a Magyar Rádió hirdeti meg, immár hagyományosan, a Made In Hungaryt, melynek küldetése, hogy bemutassa az új magyar tánczenei termést. Évről évre a szakma legjobbjaitél rendeljük a dalokat, s a beérkező közel félszáz számból választjuk ki a bemutatásra szánt 18-20 új táncdalt. Természetesen, a „maradék“ sem ve­szik kárba, ezeket is feljátsszuk s egyéb köny- nyűzenel műsoraink keretében mutatjuk be. — Külföldön milyen a kereslet a mat ma­gyar tánczene iránt? — Úgy vélem: határainkon túl mind a szak­emberek, mind a közönség körében egyre töb­ben érdeklődnek énekeseink és hazai siker­számaik iránt. Ez is tánczenénk minőségi ja­vulását Igazolja. B. M. P. — Kit testesít meg a „Lau­tensack fivérek“ című film­ben, és miként került sor az NDK Televíziójával való e- qy üti működésére? — Lion Feuchtwanger „Lau­tensack fivérek“ című regé­nyének központi alakjai Hans és Oskar fivérek, az esemé­nyek pedig a harmincas évek- elején játszódnak, abban az időben, amikor Németország^ ban hatalomra kerül Hitler és a fasizmus. Én alakítottam Os- kart. aki a- tv-feldolgozásban a központi alak, hős, és mint ismeretes, Hanussenről, a lát­nokról van szó. Éppúgy, mint a regényben, a forgatókönyv­író sem tartja Oskart idegen­nek, noha tudjuk, hogy Cseh­szlovákiából származik, hanem bajor hőst formál belőle. A filmben további történelmi sze­mélyiségek lépnek vászonra, Proelj személye mögött Röhm, Hitler jobb keze rejtőzik, akit később a hírhedt náci vezér meggyilkoltatott. Magam sem tudom, hogy ju­tottam ehhez a szerephez. Hallottam, hogy Hans Joachim Kasprzik 1 rendező már régó­ta keres elképzelésének meg felelő színészt a központi hős megszemélyítésére. Felhívták figyelmét a Hanussenről szóló szlovák televíziós filmre, és ő a film első méterei megtekin­tése után rögtön mellettem döntött. Igaz, a szerződés alá­írásáig jó pár formalitást kel­lett elintéznem, hisz egy tel­jes idényre kellett búcsút vet­nem színházamtól. Mindez pe- djg elég hosszú, időbe Bellett. tétszm-amék az üj közösségben és körűimé-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents