Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-01-30 / 5. szám
6 új ifjúság ■H wmmmm 1 lést is, megreformálták, mert az ezerfönyi- versenyzőt több ezer tu- 1 Pista kísérte, és a város meglehetősen nagy kiterjedésű. Beállították az összes közlekedési eszközöket, sőt még az iskolai autóbuszokat is. A háziasszonyok is 1- gyekeztek barátságossá tenni a várost,, minden házat tataroztak, segítettek az utcákat rendbetertni. Az, úttestre, a házaikra, az autóbuszokra, de még az autókra is színes, tartós festékkel ráfestették az északi népek olimpiájának emblémáját. Az üzletek, vendéglők, meghosszabbított nyltvatar- tással segítettek a nagy Idegenforgalmat lebonyolítani, mégpedig faji megkülönböztetés nélkül. Az iskolákban az olimpia alatt szünetelt a tanítás, és szállodát rendeztek be bennük a vendégek számára. Nyolcszáz diák pedig a rendezésben vett részt. A kanadai hadsereg több száz ágyat, matracot, ágyneműt és takarót adott kölcsön. Az igyekezet és összefogás az olimpia versenyszámaiban is meghozta a sikereket, A város tizennyolc sportág részvevői számára építtetett sporttelepet. Az olimpiát a város legszebb utcáján rendezett színes zászlókkal díszített felvonulással nyitották meg. Utána kutyaszánkóverseny következett,1 de az első szám előtt felhangzottak az Igazi, a nagy nemzetközi olimpiai bizottság elnökének magnóra vett megnyitó szaval.' A további versenyszámok között a. legnépszerűbb eszkimó sportnak, a rúdugrásnak és kötélhúzásnak volt nagy sikere. Izgalmas és különösen érdekes volt a szigonyverseny, hiszen nem is olyan régen még a jó szigony- vétőtől függött egy-egy eszkimó közösség megélhetése. A földrajzilag szétszórt északi népek különösen ügyesek és így erős küzdelem alakult ki a győzelemért. Még csodálatosabb ügyesség szükséges az ostorversenyhez, a- mely abból áll, hogy egy harminc láb hosszú fókabőr ostorral megcsapják a kijelölt tárgyat. Drámai eszkimó játék az aya- gag. Ezt a játékot két csonttal játsszák, egy hosszabbal és egy rövidebbel. Nagyon régi múltra tekinthet vissza ez a sport. A, rö- vjiiebb csonttal védekezik, a hosszabbal támad az ember. Ma már általában első vérig megy a játék, de régen ez életre-ha Iáira történt. Meg kell még ismerkednünk egy sajátos sporteseménnyel, amely a nálunk ismert pentatlon és de- kadlonhoz hasonló. Húsz-húsz eszkimó és indián, tizenkét sportágban méri össze erejét, ügyességét. Többek között szerepel a judo, a hoki, az alpesi sízés, nagy sáncugrás, basket-ball, korcsolyázás, lövészet stb. Az őslakosnak számító, régen itt élő fehér emberek sportja a poin.ir eredetű „Trail of 98“, a versenyzők aranyért rohannak, menekülnek, sátrat vernek, ügy, mint valamikor száz évvel ezelőtt. Minden versenyszámban, akár az igazi nagy olimpián, három helyezést lehet elérni, és ennek megfelelően nyerhető arany-, e- züst- és bronzérem, az érem e- gyik oldalán a három karika, . a másik oldalán a rendező város címere. Hála a televíziónak és rádiónak, ezeket a sporteseményeket hihetetlen távolságokból figyelik az emberek Yukonban, Alaszkában és a világ más északi részein.. A hírközlő szervek kellőképpen felkészültek az eseményre. A white- horse-í olimpián tizenkét riporter eszkimó, indián, angol és francia nyelven közvetítette a műsorokat, és közöttük volt eszkimó és Indián származású is. Az oltmipias rendezési költségei közel 300 000 dollárra rúgtak, amely tekintélyes összeg ugyan, de messze elmaradt a nemzetközi olimpiák több millió dolláros kiadásai mögött. Ez az összeg azonban eltörpül ahhoz a hatalmas erkölcsi nyereséghez képest, amelyet az északi olimpia a részvevőknek és azok népeinek jelentett. Bebizonyította, hogy a világ ilyen távoli részén Is lehet kellemes emlékeket szerezni, barátságot kötni a sport révén, és a nagy területen szétszórt különböző fajú embereket egy szép cél érdekében egyesíteni. Igaz! olimpiát szellem érvényesült a versenyen, a nagy nemzetköz! olimpia szelleme, azé az o- limpiáé, ahová az eszkimók, az indiánok nem jutnak el. Kelenváry János ARANYFÉNYÜ IZMOK '1 1 ^ Ioa. Teofilo Stevenson volt a müncheni olimpia legképzettebb öklözője, írta a szaksajtó a játékok befejezése után, A kubai fiút Andrej Cservonyenko, a nagyszerű szovjet edző készítette fel. öklözése élményszámba ment, ellenfele ki sem állt ellene a döntőben. A szinte eszményi testi felépítésű kubai fiú portréját bizonyára szívesen ragasztja gyűjteményébe minden sportot kedvelő olvasónk. PIROS BETŰS NAPOK BRATISIAVÁBAN (FEBRUAR 26-án. A MÜKORCSOLYÁZÖ-VILÁGBAJNOKSÁGJ Az idő könyörtelen, mondogatjuk, az idő repül, tesszük hozzá nyomban. Egy hónap sincs már hátra addig, hogy megkezdődjék Szlovákia fővárosában a műkorcsolyázók világ- bajnoksága. Ehhez nincs mit hozzáfűznünk. Aki tudja, mit jelent a mükorcsolyázás, és ml az, hogy világbajnokság, tisztában van jelentőségével, Planétánk legjobbjai mérik majd össze tudásukat, újságírók, tévériporterek, rádiótudósítók repülnek Braíislavába, hogy világgá kürtöljék az eredményeket, beszámoljanak a verseny légköréről. Tudomásunk szerint négy kontinens tévétársaságai képviseltetik magukat a versenyeken. Ausztráliát kivéve Itt lesz minden világrész, és ez máris azt jelenti, hogy csúcsdöntés lesz: sem Csehszlovákiából nem közvetített még soha ennyi tévétársaság, sem a műkörcsolyázó- világbajnokságokról. Egyre több a kirakatokban az emléktárgy. A külföld! turisták — de az itthoniak is — gyűjtik a jelvényeket, a különböző emléktárgyakat. Golyóstollak, autókra ragasztható emblémák, diszken dőcskék, emlékérmék várják az érdeklődőket. A bírák és a nemzetközi szövetség tagjait a Devfn -szál 'óban, 8 versenyzőket és kísérőiket a Carl- tonban, az újságírókat a vadonatúj Kíjevbén szállásolják el. A város lázasan készül az eseményre, hiszen egy-egy rendezvény légkörének, hangulatának kialakításában oroszlánrésze van a közönségnek, a lakosságnak, tulajdonképpen Itt dől el minden. A városi nemzeti bizottság meghirdette a legszebb kirakat díjáért folyó versenyt, az utcák tisztábbak, a kulturális Intézmények műsorai gazdagabbak és színesebbek lesznek. Néhány szórakozóhely tovább tart majd nyitva, hogy a külföldiek minden igényét kielégíthesse. A műkorcsolyázó-világbajnokság nemcsak a bratislavai lakosság és a csehszlovák sportolók vizsgája lesz, hanem a csehszlovák technika nagy erőpróbája is. Ahhoz, hogy tükörsima legyen a jég, jó legyen az akusztika és teljesen zökkenő- mentes a hírközlés, alaposan fel kell készülni. Bratislava jő nevet szerzett már eddig Is a műkorcsolyázó- és egyáltalán a sportvilágban. Reméljük, ezúttal is helytáll majd, és ez megelégedéssel tölti el azokat, akik szívükön viselik a patyolattiszta, humánus, embereket egymáshoz közelítő sportrendezvények sikerét. (bt) remteni. És ennek elérésére .* nemes vetélkedés, a sport látszott a legalkalmasabbnak. így -született meg az „északt népek olimpiájának“ az eszméje.. Az; olimpiA ösz- szefogja az eszkimót, ; az indiánt és más ős-a kokat,' és: új irányt; tartalmat ad életüknecc. Ezeken az olimpiákon csak' azok vehetnek részt, akik legalább hat hónapig a 60. szélességi körön, vagy, attól feljebb éltek. Már az első versény meghirdetése megmozgatta Alaszkától egészen Izlandig a jégvilág Ifjúságát. ŐSI EREDETŰ VERSENYSZÁMOK A HÁROMKARIKÁS OLIMPIAI EMBLÉMA JEGYÉBEN Az északt népek olimpiájának jelképéül a három összefont karúét választották, amely a- három östokő nép, az eszkimó, az indián és a fehér ember e,gyúrásrautalt-• ságát, barátságát jelképezi. Ennek az emblémának a jegyében gyűltek össze a 60. .szélességi körön' túlról a, lelkes „ffilálok, hagy oszt szemérjék erejüket, ügyességüket és ne engedjék kiveszni azokat a szokásokat, melyek egykor az életet jelentették őseiknek. A mai eszkimó és indián ifjúság számára sport lett mindaz, ami apáiknak az életét vagy a halált hozta. Az első „északi népek olimpiáját“ a Nagy-Rabszolga-tó partján a hatvanötödik szélességi körön fekvő Yellowknifeban 1970-ben tartották meg. Történelmi nevezetességű ez a hely, mert az indiánok és eszkimók, akik eddig több száz mérföld távolságra húzódtak el egymástól, most itt, a három karika jegyében találkozhattak, félretéve minden korábbi ellentétet. Az olimpia rendezőségének e- gyik legfőbb célja éppen az volt, hogy ennek a vidéknek népei közelebbről megismerhessék egymást, és barátságot kössenek. Az északi olimpia szervező bizottsága úgy határozott, hogy kétévenként rendezi meg eme ősi — és sajátos jellegű sporttalálkozót. A második találkozóra 1972 tavaszán került sor a kanadait Whitehorse (magyarul Fehér ló) városában. Az egyik legnagyobb é- szak-amerikai sportversenynek számított; hat napig tartott és a legjobb eszkimó, indián és fehér atléta versenyzett a győzelemért. Az olimpia népszerűségét, bizonyítja, hogy több mint ezer részvevő gyűlt össze és versenyzett, eljöttek a Szovjetunióból, Norvégiából, Svédországból, Grönland- ról és Izlandból egyaránt. Whitehorse a kanadai Yukon tartományban fekvő 16 000 lakosú kis városka, helyén száz évvel ez- ; előtt még lakatlan pusztaság. volt. : 1962-ben még csak ötezer lakosa volt, de a legutóbb már modern 1 házak, áruházak, neonfényes utcák várták az északi sportolókat. 1 Különböző nehézségek is jelent- ’ keztek a részvevők ellátásában, mert az egves népcsoportok más és másféleképpen éltek. így pl. az 1 egyik néptörzs szárított ételeken, füstölt lazacon és halféleségeken- él, és ha főz is, azt csak bálna- olajjal teszi. Ezeknek az élelme-k- i nek bőséges kfnálatáről kellett , Whitehorse városának gondoskod- nia. A további élelmezési gondo- f kát tasakos ételekkel ás szárított- búsokkal oldották meg. Az olimpia Ideiére a közieket Az olimpiai szellem — amelynek első lángja az ókori görög birodalomban i. e. a VIII. században Qlümpiáhan gyulladt ki Zeusz tiszteletére — immár eljutott a sarkkör népei közé is. Hosszú volt az itt élő népeknek a civilizáció és kultúra felé megtett útja, míg rájöttek az összefogás szükségességére. E iközösségváUalás ma már egyre szorosabbra fűzi a hatvanadik szélességi körön tűi élő népek, az eszkimóik, az Indiának és más odavetődött emberek 'kapcsolatait. Ezek a szálak ma már nemcsak a szorosan vett megélhetéssel függnek össze —■ mert hiszen e tekintetben az örök jég világa népeinek élete is gyökeres változásokon ment keresztül —, hanem kiterjednek a társadalmi kapcsolatokra és azzal együtt a sportra is. KI ütemé, hogy ma már ezek a sarkkört népek äs tudnak a négy- évenként megrendezett olimpiáról 'és a maguk szőkébb hazájában kétévenként ők is megrendezik az „északi népek olimpiáját“. Persze a versenyszámoik az Itt uralkodó időjárási viszonyoknak és az itt élő népek szokásainak felelnek meg. Előbb azonban nagy vonalakban Ismerkedjünk meg ennek a vidéknek és népednek életével, múltjával és jelenével, hogy annál világosabban kirajzolódjék az eszki- mőoiimpla jelentősége. KIK ÉS MIÓTA ÉLNEK EZEN A TÁJON? Az első hírt Pjotr Popov orosz halász hozta 1711-ben a mai A- laszka és Kanada északi területeinek és a rajta élő embereknek a létezéséről. De csak harminc évvel később, 1741-ben kötött ki újbői itt hajós. Grönland és Izland létezéséről már korábban tudomásuk volt a tengerjáró népeknek, de szinte semmi kapcsolatot nem tartottak velük. Ez a felfedezés viszont új volt. Az Itt élő eszkimók ősei — az akkor még összefüggő földrészen — mintegy nyolcezer évvel ezelőtt jutottak el Szibériából erre a területre. A század elején megindult clvl- lizálódás kezdetéig a természet gyermekei voltak, és minden tekintetben a természettől függött a puszta létezésük Is. A természet, a tenger adta táplálékukat, biztosította ruházkodásukat. A civllizálódás és más okok is arra kényszerítettek az északi sark köri népeket, hogy más, új utakon szerezzék meg a megélhetésükhöz szükségeseket. Ez a civi- lizálódás üteme az utóbbi húsz évben gyorsult. Ma már az eszkimók ezred vállalnak munkát a sarkkőn katonai bázisokon, illetve az ezekhez kapcsolódó energiatermelő és egyéb járulékos ü- zemekbeo. Megismerkedtek a civilizáció valóban áldásos jelenségeivel, a tisztasággal, a betegségek elleni védekezéssel, a kényelmesebb élettel és a változatos táplálkozással. Az ipar fellendülésének és az urbanizációnak a hatása nem kerülte el az eszkimókat sem. A világ jelenleg legészakibb lakott helye — nem számítva a kutatőál- lomásokat — Thule amerikai katonái támaszpont, ahol ugyancsak eszkimókat alkalmaztak a kiszolgáló munkákra. A. másik ősíaikó nép az Indián, ók azonban ha zord éghajlat a- latt éltek is, de nem lépték át a sarkkört. Az indiánok az évszázadok folyamán a fehér ember terjeszkedése elől húzódtak egyre feljebb. Az általuk lakott területek hatalmas kiterjedésű erdőségeiben prémes állatok tucatjai éltek, és ezeknek a vadászatából tartották fenn magukat ai indiánok. Az állatok húsát elfogyasztották, bőrükből ruházkodtal és prémjüket a fehér emberneí eladták. Egykor igen híres vök a coboly, nerc, hód, vidra, a sokféle róka, a hófehér hegyikos é: a többféle medvefajta prémje. A: évszázadok óta folytatott vadá szat szinte kipusztította a préme i állatokat. Az indiánokra ts ugyanazok ■ civilizációs törvények érvényesek : mint az eszkimókra. I VERSENYZŐK A 60. SZÉLESSÉG KÖRÖN TÜLRÖL Az illetékes kanadai és ameri kai hatóságok felfigyeltek a civi lizációnak az eszkimókra és a i indiánokra való káros hatásain és utakat, módokat kerestek en nek ellensúlyozására. Az erede közösségeikből kiszakadtak szí | mára új közösségeket kellett ti
