Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-10-23 / 43. szám

6 új ifjúság A t idei, negyvenharmadik nemzetközi Békemara- tonon tolmács voltam. Ismerkedtem és tigyeltem. A tolmács rengeteget lát, ha érdekli a sport, és ha akar látni. £n megszerettem a maratoni futókat; ügy gondolom, sikerült néhány érde­kességet lejegyeznem. Ezeket nyújtom most át az olvasó­nak és a Békemaraton szervező bizottságának, talán ne­kik is meglepetés lesz egy-két nem hivatalos vallomás. — KoSice (Kassa) vonzóerejére mi sem jellemzőbb, mint az, hogy számos futó saját költségén érkezett a városba, lőttek még az Egyesült Államokból is. A Rékemaratonnak ma már világszerte jő neve van, és népszerű. Élmény- számba megy, ha valaki rajthoz állhat itt. Doros és Sund- qnist az Egyesült Államok két, saját költségén érkezett távfutőja kijelentette: „Szeretnénk rajthoz állni jövőre is, ami természetesen attól függ, elő tudjuk-e teremteni a re­pülőjegyhez szükséges összeget. A Békemaraton jövőre ünnepli megalakításának ötvene­dik évfordulóját. Jó lenne, ha a szervező bizottság még körültekintőbben nézne szét a világban, és valóban meg­hívna mindenkit, aki számit valamit ebben a sportágban. Sundquist például tizenegyedik lett ez év őszén. Nem találkoztam versenyzővel, aki ne dicsérte volna a kitűnő szervezést, a maraton kiváló sport és társadalmi színvonalát. Azok, akik először érkeztek ide. meglepődtek a szívélyes légkört és a szervezők áldozatkészségét látva. Nem győztek álmélkodni az ünnepélyes díjkiosztáson, a- mely — véleményük szerint — páratlan a maratoni moz­galom történetében. Rendkívül szép gesztusnak tartották a szervezők és rendezők ama tettét, amely szerint a mara­toni verseny valamennyi résztvevője díjat kapott! Szur­kolnak azért, hogy a Békemaraton továbbra is ilyen von­zó legyen, s ne veszítsen elért szintjéből, sőt, ha lehet, még fokozza. A belga bajnok, Walter van Rentergheim először járt ná­lunk. Tavaly indult a müncheni olimpián; a Békemarato- non huszadik lett, de jobb időt ért el, mint Münchenben. Elmondotta, hogy szívesen eljönne jövőre is, és már most kemény edzésbe fog, hogy az idejét megtudja javítani. A belga bajnokot sem árt majd figyelni. Jó lenne, ha a ju­bileumi, minden bizonnyal nagyszabású versenyen itt len­ne jövőre. Walter van Rentergheim huszonkilenc eszten­dős. Az idő, mint ahogyan a lapok már megírták, gyönyörű volt. Ez az idő azonban inkább a nézőknek kedvezett. A maratoni futók jobban szeretik az enyhe őszi borongást, mint a tűző-vakító napot. Farrington például, a verseny nagy ausztrál esélyese, nyomban feltűrte trikója ujját, mert zavarta a hőség. A többieket is megkorbácsolták a tüzes napsugarak. 126 indulóból 103 ért csak a célba, a többiek feladták,“ és ebben része volt az időnek is. A legnagyobb meglepetést Farrington szerezte: a Béke­maraton tavalyi győztese feladta a versenyt. Sikerült ve­le beszélnem. Eleinte áradt belőle a szomorúság, de kis idő múlva feladta a szótlanságot és vallani kezdett. Talán jólesett neki, hogy kiöntheti valakinek a szívét. Farrington: ............ _ ........... ** a i» SÍNK! SI KÉSZÜLT A PÄLYÄCSÜCS MEGDÖNTÉSÉRE? (MARATON UTÁNI ELMÉLKEDÉSEK, ILLETVE: MIÉRT VON-' ZÖ A BÉKEMARATON?) Feltűnt, hogy a beszélgetés során egyetlen egyszer sem hivatkozott egészségi állapotára. Egyes vélemények sze­rint ugyanis emiatt adta fel a versenyt. Annál gyakrab­ban hangsúlyozta viszont, hogy egész idő alatt egyedül kellett futnia, és ő ehhez nincs hozzászokva. Az volt a benyomása, hogy a résztvevők közül senki sem törekszik az amerikai Edéién pályacsúcsának megdöntésére. Elmon­dotta, hogy az új-zélandi barátja, a nagyszerű Foster el­jöhetett volna, együtt futottak volna, és minden bizony­nyal új pályacsúcs született volna. Farringtonnak valóban Walter van Rentergheim hiányzott a társ. Láttuk a kilométereken át magányosa« futó ausztrált, akit végülis a harmincötödik kilométeren előzött meg Mojszejev, miután Farrington idő előtt befe­jezte a versenyt. Farrington elsősorban lelkileg merült ki. Amikor meg­kérdeztem tőle, hogy nem lett volna-e helyesebb a töb­biekkel együtt, a nagy bolyban futni és a cél előtt kitör­ni, azt válaszolta, hogy ez a fajta versenyzés őt nem ér­dekli, mert a futás szerinte másféle sport, és főleg, így soha nem lett volna reménye a rekord megdöntésére, hi­szen a boly lassú, egyenletes iramban haladt, és ez nem lett elég a pályacsúcshoz.“ „Mindig arra törekedtem, és arra törekszem majd a jövőben is“ — folytatta Farring­ton —, hogy ketten, vagy maximálisan hárman haladjunk csak együtt, mert csúcsokat csak erős egyéniségek dönt­hetnek meg, és Edéién pályacsúcsát egyszer meg kell dön­teni!“ Nagyon bántotta, hogy nem tudott jól szerepelni, mon­dotta az ausztrál, és megbizonyosodhattam felőle, hogy i- gazat mond, mert nagyon szomorú volt. „Az emberek —• reméli — nem fogják majd azt hinni, hogy rossz verseny­ző vagyok, mert feladtam a küzdelmet, dehát előfordul az ilyesmi. ígérem — mondta Farrington —, hogy jövőre is­mét eljövök, és ha lehet, Fosterre! jövök. Aztán megpró­báljuk Edéién rekordját megdönteni.“ A díjkiosztáson kellemes meglepetés érte Farringtont. A szervező bizottság — bár feladta a versenyt — díjjal kedveskedett neki, miután az ausztrál ért elsőnek a fordu­lóhoz, és nagyszerű idővel. Ha azt az iramot visszafelé is tartani tudta volna, nem kétséges: pályacsúcs születik. A szervező bizottság remek tette volt ez a tény. Azzal, hogy megjutalmazták az elkeseredett versenyzőt, vissza­adták az önbizalmát és lehetőséget teremtettek számára a közönség előtt megmagyarázni, mi történt. Mielőtt a kristályvázát a Művészetek Háza nagytermében átvette vol­na. a mikrofonhoz lépett és ezt mondta a rokonszenves ausztrál: — „Kérem, bocsássanak meg azért, hogy feladtam a ver­senyt. Ahhoz, hogy valaki egy ilyen versenyen győzni tud­jon, az egész táv folyamán küzdenie keli. Én erre most nem voltam — sajnos — képes. Kérem, bocsássanak meg nekem.“ A kis vallomást óriási taps fogadta, és ez nagyon sokat javított Farrington hangulatán. Érdekes, hogy azt is hallottam: Farrington bizonyos szívzavart küzdött le verseny közben, és amikor feladta, nem vert szabályosan a szíve. Nekem erről nem szólt egy szét sem. Ügy látszik, a szívós ausztrál imádja a rekor­dokat és nem nyugszik addig, amíg nem sikerül elérnie. Befejezésül még csak annyit, hogy a jövő évi, jubileumi versenyre meghívták a holland királyi zenekart. (A szer­vezők jő kapcsolatokat építettek ki az enschedei maratoni futóverseny holland szervezőivel). Mindez persze csak terv még, de egy biztos, hogy nagyszabású, talán minden eddigit felülmúló ünnep lesz a jövő évi! BALUCH MIKULÁS­SZÉP verseny volt H elműt Schönt, a nyugatnémet labdarúgó­válogatott szövetségi kapitányát sokan tétovázó embernek tartják. Tépelődései eddig nem bizonyultak hiábavalónak. Herberger bizalmát, Wolfgang Overath maradt meg hírmondónak. Az agg mester idejében hat, Schön keze alatt 63 esetben volt a válogatott tagja. Egyelőre tehát külonpárbaja döntetlenre repülhetett, mert a spanyol bajnoki küzdelmek során volt rá szükség. MEGRÖKÖNYÖDÉS A BAYERN BERKEIBEN... (ELJÖTT A LENGYEL VÁLOGA­TOTT ÉS KÉT MAGYAR KUL- TURISTA) A közelgő NOSZF jegyében rendezték meg október köze­pén Koöicén /Kassa) a város nagydíjáért kiírt nemzetközi kulturísta versenyt. A rende­zőknek igen megjelelő helyisé­get sikerült találatok: a Kelet- Szlovákiat Vasmüvek egyik i- paritanuló-iskolájának nagyter­mében olyan környezetben mérhették össze tudásukat a versenyzők, amilyenről régen álmodoztak. JÓ légkörben, zsú­folt ház előtt zajlott le a ver­seny, és azt hiszem a legigé­nyesebb nézőt is kielégítette, bár az ország két csehszlovák bajnoka, Kiéri László és Juraj Lipoektj sérülés miatt nem raj­tolhatott. A város nagydíját Popelka nyerte, A Csehszlovákia—Len­gyelország csapatversenyen im­már harmadszor született fölé­nyes hazat győzelem. Érdekes volt az a betét, amely színessé tette az összecsapást. Hat ver­senyző fekve-nyomásban is ősz- szem ér te erejét. A nézők így meggyőződhettek arról, hogy a kulturizmus nem a felfújt Iz­mok. hanem az erő sportága. A győztes Mosnif csaknem 170, a budapesti Tasnádi és a Ziar nad Hronom-i ValuSka csak­nem 160 kilogrammos súlyt nyomott a magasba. Szívélyes volt a verseny u- tánt bankett légköre. A külföl­di és a hazai versenyzők ba­rátságot kötöttek, a hazai szakvezetők pedig bejelentet­ték: szívesen segítünk lengyel vagy magyar barátainknak. Bármikor hajlandók vagyunk Magyarországra vagy Lengyel- országba utazni, hogy a kultu­rizmus szervezésében és az ed­zések színvonalának emelésé­ben közreműködjünk. (batta) Sepp Herberger után, aki 1954-ben nagy meglepetésre világbajnoki címet szerzett az NSZK együttesével, 1964-ben vette át a karmes­teri pálcát, és azt nagyon jól kezelte és kezeli. Az osztrákok elleni barátságos találkozóig 85 mérkőzésre készítette elő csapatát, amely az ő vezetésével nem mindennapi sorozatot mondhat magáénak: 55 győzelmet aratott, 16 alkalommal játszott döntetlenül, és 14 esetben kellett meg­ízlelnie a vereség keservét. Az összesített gól­arány 187:66. Schön legénységének csúcspontjai: az 1966-ban Angliában sorra került világbajnokság második helye, 1970-ben a Mexikóban lebonyolított VB-n a bronzérem, majd 1972-ben Európa-bajnokl cím. Az említett 85 mérkőzésen összesen 86 játé­kost szerepeltetett a válogatottban. A 85-86. Diet­mar Danner és Klaus Wunder voltak, s egyút­tal ők emelték hatvanra azoknak a számát, aki­ket Schön vetett be a „mélyvízbe.“ AZ ÉLEN BECKENBAUER... Schön első alkalommal 1965-ben vette igénybe Beckenbauer szolgálatait, aki az NSZK — Auszt­ria barátságos mérkőzésen már hetvenedik alka­lommal öltötte magára a nyugatnémet válogatott mezét. Ahol a világon labdarúgásról szó van, mindenütt ismerik az NSZK válogatottja és a Bayern München páratlan képességű középpá­lyásának a nevét. Vele párhuzamosan mutatko­zott be Netzer ts, aki ugyancsak a világ leg­jobb középpályásai közé tartozik, de „csak“ 31- szer volt a válogatott tagja. Schön 1964-ben csak egy játékost próbált ki a válogatottban, különben teljes mértékben átvet­te Herberger örökét, de a következő éven az említett Beckenbaueren és Netzeren kívül még 11 újabb jelöltet talált és válogatott be. Gerd Müller, a világ egyik legfélelmetesebb végrehajtó csatára 1966-ban kezdte el váloga­tott szereplését, s azóta a kapusok réme. A HÍRMONDÓ OVERATH... Azok közül, akik teljes mértékben élvezték állt Beokenbauerrel. Sokszor bírálják Schönt a válogatott összeté­tele miatt, s ő nem az az ember, aki él-hal a bírálatért. Horst-Dieter Höttges esetiében Is fity- tyet hányt a közvéleménynek, és a 30 esztendős brémai védőt bevette a válogatottba. A moszkvai HA NEM LESZ ARANY, SCHÖN LESZ AZ OKA? Régóta tétovázik... . *■ /' ■> -« , , >• ■' if. ■ •! , „T . i » . if.. mérkőzés a szövetségi kapitányt igazolta, hiszen ott Höttges a mezőny egyik legjobbja volt. Schönt az sem tévesztette meg, hogy Höttges e- lőzöleg a Werder Bremen, bajnoki mérkőzésein mérsékelt teljesítményt nyújtott. Nagyon jól tudta, hogy ez a kemény- fából faragott védőjá­tékos a válogatott színeiben megtáltosodik. S me­gint neki lett Igaza. MAIER ÉS SCHWARZEN BECK NÉLKÜL... Az osztrák és a francia válogatottal négy na­pon belül mérkőzött meg az NSZK együttese. A két barátságos erőpróbát megelőzően Schön az­zal lepte meg bírálóit és helyeslőit, hogy Sepp Maiért, a Bayern München kapusát, aki 45 alka­lommal védte a hálót, a válogatottban, valamint 'Georg Schwa rzenbecket, a 18-szoros válogatott hátvédet kihagyta a 20-tagú keretből. Netzer, mint Ismeretes, már a Reá! Madrid já­tékosa, s a spanyol élcsapat csak az osztrákok elleni mérkőzésre volt hajlandó Schön rendelke zésére bocsátani, a franciák ellen már nem sze­Mielőtt a Bayern München csapata útra kelt volna az Aatvida-berg elleni BEK visszavágóra, Schön közzé tette válogatott keretének névso­rát, amit a müncheniek nagy meglepetéssel vet­tek tudomásul. Sehol sem találták Maier, Schwar- zenbeck és Kappelmann nevét. Udo Lattek, a Bayern edzője érthetetlennek és felháborítónak minősítette Schön tettét, s na­gyon zokon vette a kegyvesztést Maier kapus is, aki öt év óta először nem lett a válogatott ke­iét tagja. KIK VOLTAK A VÁLASZTOTTAK? Kapusok: Kleff (Borussia Mönchengladbach), Franke (Eintracht Braunschweig), hátvédek: Be­ckenbauer (Bayern München), Cullmann, Weber (mindkettő FC Köln), Töttges (Werder Bremen), Breitner (B. München), középpályások és csatá­rok: Grabowskt, Hölzenbein (E. Frankfurt), Geye (Fortuna Düsseldorf), Wimmer (Borussia Mön­chengladbach), Netzer (Real Madrid), Overath, Flohe (mindkettő FC Köln), Hoeness, G. Müller (mindkettő B. München), Wunder (Duisburg), Kremers (Schalke 04), Heynckes (B. Mönchen­gladbach)... S A KÖZVÉLEMÉNY... Schönt sok bírálat érte ez Idén, mivel az NSZK válogatottja odahaza vereséget szenvedett a bra­zil és a jugoszláv válogatottól. A tétovázó diri­gens azonban továbbra is hű marad önmagához. Keres, kutat, a legjobb megoldásokon töri a fe­jét. Abban végülis mindenki azonos véleményen van, hogy a barátságos mérkőzések a csapatke­resés jegyében zajlanak le és az Igazi nagy pró­batétel a világbajnokság lesz. Azon eddig Is két­ségtelenül nagy volt a különös játékerőt képvi­selő házigazda előnye. így lesz ez 1974-ben is. Ha Schönnek sikerül ugyanazt' elérnie Etáival, mint amit elődje és tanítómestere 1954-ben, vagyis húsz évvel előbb Svájcban végrehajtott, csak dicséretben lesz része Ha azonban a nyu­gatnémet csapat nem szerez aranyérmet, min­dennek a tétovázó Schön lesz az oka... (za)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents