Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-01-30 / 5. szám

mesés gömöri do:n­A bok közt lapuló falucska múltját legjobban az a két vonás jellemezte, hogy szegény em­berek lakták, s közülük na­gyon sokan „tántorogtak ki“ a kontinensen túlra, A- merlkába. Sokan belevesz­tek a kényszerű vállalko­zásba, néhányuknak sike­rült. Ez Tenne az egyik, s a másik az, hogy hosszú-hosz- szú évtizedeken, sőt évszá­zadokon keresztül szinte mindegyik férfiember nagy tudója volt itt a fazekas­mesterségnek. Többségük ebből tengette életét, de nem volt olyan ház, amely­nek hátsó udvarában ne ál­lott volna egy kis fazekas­műhely, ahol a napi mun­ka után mindig leült vala­ki a korong fölé, hogy ke­véske jövedelmét valami­lyen mellékkeresettel egé­szítse ki. Persze más oka is volt ennek. A dereski fa­zekasak művészi hajlamú emberek voltaik, s nem csu­pán a praktikus kénysze­rűség, hanem az alkotói szenvedély Is hozzáadott ahhoz az erőhöz, amellyel a mezítelen lábak olyan ü- gyesen és szorgalmasan haj­tották a korongot — mon­dom, évszázadokon keresz­tül. A dereski cserépedény hosszú-hosszú időkön át az egész országban híres volt és kedvelt. A legnagyobb városok árutömegében is megtalálták mindig a helyü­ket, megtalálták vásárlói­kat. Nemcsak tányérok, kor­sók, csecseskancsók és bo- kályok, nemcsak a legkü­lönbözőbb háztartási edé­nyeik kerültek ki innét, ha­nem egyházi szobrok, ran­gosabb kategóriába soro­landó népi plasztikák is. Sőt, széles e vidék házaira Itt készítették a cserepet, amelynek ugyan nincs, nem Is lehetett művészi értéke, de tömege rendkívül jelen­tős ténnyé emelte. Amint alkottak, azt sajá­tos, maguk által kiaüalkltort stílusban alkották, -s ami megmaradt belőle, abból népművészeti érték, kincs lett. Sajnos, a faluban ma már csak két fazekas él, de sze­rencsére még mindkettő dolgozik. Most már végér­vényesen úgy néz ki, velük hal ki majd az utolsó de- resiki fazekas. Egyikük a most hetvenéves Kártik Já­nos bácsi. , Apró termetű, görnyedő öregember, — ám a munká­ban mindmáig fiatal. Tizen­öt esztendős korában már minden alapvető fortélyát Ismerte 6 is a mesterség­nek, s annak a csodálatos anyagnak, amely a mesteri kéznek oly hihetetlenül, o- lyan varázslatosan engedel­meskedik. Az apjától tanul­ta, s nemzedékről nemze­dékre öröklődött a család­ban. Sajnos fia, unokája már nem tanulta meg. Hangja elérzékenyül, ami­kor ezt kell- bevallania. Magas fák alatt, a kert romantikus végében áll Já­nos bácsi műhelye, a faze­kasház, amely kizárólag az ő „rezidenciája“, s ott e- gyetlen szerszámot, egyet­len darab fát, egyetlen csi­petnyi anyagot nem érint és nem érinthet avatatlan kéz. Mindennek évtizedek óta megvan a maga pontos helye, mindennek megvan a rendje, s az öreg fazekas az utolsó mohikán akár va­kon is tudná végezni mind­azt, ami ma, hetvenéves ko­rában Is kitölti a napjait. A kis épület két kis sö­tét helyisége húsz négyzet- méternél nem nagyobb, de annál hangulatosabb, annál varázslatosabb, annál telje­sebb, szebb világ, s azzal is szebb, hogy olyan parányi, mint lakója, mestere. — Apám lakóháznak és műhelynek építette e kis tan­kot, aztán ötvennyolcban én’ magam átépítettem. Mindenütt friss, száradó, meg frissen égetett cserép­edény sorakozik, s az ud­vari szárítópolcok sem. üre­sek. Az öreg fazekasnak két korongja van. Ezekről be­szél. — Az egyik az apámé volt, a másik az öregapáimé. A régebbi, a százötven esz­tendős a jobb. Sokat tudna mesélni, sok gazdáról val­lani, mert az öregapáimboz se került újonnan, tudom. A jó korong a fazekasé® - ber kincse, mindene. Súlyos, mocsári tölgyből kell len­nie. Kilengés nincs, mert akikor nem korong. Ponto­sabb, jóval pontosabb, mint a gramofoniemez. A korongon kívül kevés itt a szerszám. Néhány használati edény, néhány e- cset, néhány titokzatoskül- detésü fadarab, amely a formáláshoz, a díszítéshez kell. Mindent saját maga készített, még az egyen­súlymérleget is, amellyel az agyagot egyformára ada­golja. Mert az most már na­gyon lényeges, hiszen soro­zatokat készít, a fővárosi népművészeti boltok polcai­ra, szám szerinti rendelés­re. Másképp nem lehetne megélni belőle, másfajta rendelő nem akadna, s ha lenne is, hogyan találni 1- de? Az a sok edény, ame­lyet most a műhelyben és az udvari szárltópolcoikon látok — rövid két hét ter­mése csupán. És rendsze­resen, megszakítás nélkül dolgozik. Alig hihető, hogy ez kötszerre belefér majd az égetőkemencébe, ame­lyet ugyancsak maga épített ötvennyolcban, s azóta re­mekül szolgál. Aztán odaül a korong fölé, lerúgja cipőjét, mert a korongot csaik mezítláb le­het hajtani, s motor sem pótolhatja azt, amit a fá­radt, eres lábaik tudnak még ma is. Belemarkol a sárga agyagba, gyúrja, odaveri a fához, aztán rácsaipja a ko­rong közepére és gombócot forrnál belőle. Kezét a víz­be mártja, két tenyere kö­zé fogja az agyagot, szinte cirógatja — s ekkor már forog a korong. Az agyag közepébe nyűi, s az éledni, mozogni kezd, ránő a ke­zére, mint a varázskesztyű ... s tovább követni szF<m- mel, értelemmel így első látásra, első élményként már nem tudom. Táíom a számat, s mire becsuknám, ott áll előttem a kecses, egyszerű, de mégis pazar formájú edény. El ismétel te­tem vele a műveletet, nóga­tom, kísérje szöveggel is, a- mit csinál, de nem sokra megyek, mert valóban úgy igaz, ahogy g mondja: — Nem szóval, kézzel készül ez, mit is mondhatnék hát róla egyebet, mint hogy megtanulni nehéz, de csi­nálni szép és egyszerű. Vagy talán azt, hogy jólen­ne, ha az asszonyokkal !s úgy lehetne bánni, mint az agyaggal. De az asszony a földön születik, ez meg a föld alól, nyolc-tíz méteres mélységből kerül a korong­ra. Áhítozom, csodálkozom, tátom a számat, s nem tu­dok többet gondolni, mint azt, hogy a rossz vers min­den bizonnyal prózaibban születik, mint a korongon egy-egy egyszerű edény. — Az agyag nem így ke­rül a kéz alá — mondja. — Sok munka van azzal. Az aknát, ahol bányászom, magamnak kellett ásnom, nem is egyet, míg a kime­rült akna után megfelelőre találtam, arra, amelyből most táplálom magamat. Aztán darálja, áztatja, da­gasztja, érleli az ember az agyagot. A minőség nagyon fontos, de az emberen is múlik, hogy milyenné tudja dolgozni. Abbahagyja a munkát, le­ülünk beszélgetni. — Én bizony nem sajná­lom, hogy így éltem le az életemet. Birtokom ugyan nem volt, de olyan munkát végezhettem több mint fél évszázadon keresztül, a- melynél szebbet ma sem tudnék magamnak elképzel­ni. Mellőlem már csaik hal­tak a fazekasok, így hát rendelés mindig akadt. A fuvarosok vásárolták fel, hordták szerte a világba, és nyerészkedtek rajta. Bizcn\y nálunk ők jobban jártak, több mint dupla pénzen ad­ták tovább. Ha meg mást nem, hát tetőcserepet csi­nált az ember. Az minőiig kellett. És ha ügyesebb volt, hét-nyolcszázat is el­készített egy nap alatt. Tíz pengőt adtak ezer darabért. De jó lett volna háború a- laitt is itt ülni a korong fölötti Nem így történt. Megjáratták velem Lengyel- országot, Ukrajnát, Ausztri­át. Ott fogtak el az ango­lok, onnét vetődtem haza, s bizony az első napon munkához láttam. Nagyon kellett akkor a pénz mag a falat kenyér, de én nem is azért ültem le dolgozni. Kívánta a kezem a mozdu­latokat. Az agyagot köl­csönkértem hozzá. Ki tudná megmondani, hányszor fordult meg Kár­tik János bácsi lába alatt a korong, hány darab ke­rült ki keze alól? Melyik falusi gyerek tudná ma megmondani, hogy mit je­lentenek az olyan szavak, mint a kosámydkalő, a fa- bakó, a csecsező, a görbe­fa, a fakés meg a többi? Semelyik. Még az apró fazekasház előtt szánkázók között se találni már ilyen gyereket. Pedig ott vannak köztük a falu fazekasainak unokái, dédunokái, virgonc leszármazottjai, akikben va­lamiféléiképpen fel kéne éb­reszteni azt, ami itt oflyan gyönyörű hagyománnyá lett az évszázadok során, s ami már majd-majdnem halott. Ha nagy pénzt jövedelme­ző mesterség lenne ma a fazekasság, biztosan tanul­nák a kölykök is. Lenne, ki ösztökélné, s talán még a- kadna, aki tanítaná is őket. De az ok, amiért tanulnák, az indíték már nem lenne olyan szép, olyan tiszta, mint az ősapák szivében volt. Így hát az alkotás s az, amit teremtenek, ebből származna le, s arányosan ütne azoktól a kincseiktől, amelyeket az. ősapák alkot­tak. Sajnos, a feltevés koránt­sem alaptalan. János bácsi négy fiatalt kezdett el tanítani az utób­bi évek folyamán. Sajnos, az unalmast idő­nek előtte mondta be mind a négy. Lélek kell ehhez... RESZELI FERENC A fazekasház .- új ifjúság 3 CSÜLÖK (ÖTLETEK A KOCSONYA- KÉSZlTÉSHEZ) Imádom a telet, mert szeretem a behavazott uta­kat, a fehér tetőket, élve­zem, amikor pereg az ég fi­nom fehér homokfa. Imá­dom a telet, mert imádom a kocsonyát. Sajnos, ez i- dén sem hő, sem csülök nincsen. Bejártam ezer mé­szárszéket, s mindössze tíz­ben tudták, mi az, hogy csülök, s csak két olyan húskimérés akadt, ahol egy idős hentes elő is varázsolt néhányat a pult alól. Feltételezem, hogy nem­csak én szeretem a várost emberek közül ezt a költői eledelt, s feltételezem azt is, hogy akadtak sorstár­sak, akik végigjárták a csü­lökszerzés reménytelen út­ját. Elsősorban rajtuk kíván segíteni írásom, amely kényszerűségből született, de talán hasznos lesz: új módszereket ajánl a kocso­nya készítéséhez. 1. Kocsonya síppal, dob­bal, nádi hegedűvel. Miközben vizet öntünk a kocsonyafözö edénybe, a síppal sípolunk, a dobbal dobolunk, a nádi hegedűvel nádi hegedülünk. Azután a fazekat föltesszük a tűz­helyre, és a vizet forralni kezdjük. Közben sípolunk, dobolunk és nádi hegedü­lünk. A zubogó vízbe bele­vetjük mindhárom zeneszer­számot, majd megvárjuk, a- mlg a kihűlő lé megder­med. Kottalevélkékkel tá­laljuk. Ez az ún. barokk kocsonya. 2. A fazékba nem Öntünk semmit, de úgy teszünk, mintha öntöttünk volna. Nem teszünk bele csülköt, bőrkét és felet sem, de úgy teszünk, mintha tettünk vol­na. Kocsonyát nem eszünk, de úgy teszünk, mintha et­tünk volna. Ez a fajta köz­kedvelt csemege, mert el­készítésével nincs gond, kalőriatartalma egyenlő a nullával, vagyis nem hiz­lal és pontosan olyan frek­venciaszámon remeg, mint mi magunk. Ez a két saját Ötlet sze­rény kezdet csupán, nem ismerem mások ízlését, ki- ki sáfát fantáziája szerint módosíthatja a megoldáso­kat. Labdarúgók régi fut- ballctpökből és labdákból készíthetnek kocsonyát, a játékvezető esetleg átveszi hozzá a .fiarokk"-bői a sí­pot. Lám. a falusi ember mé­giscsak szerencsés helyzet­ben van. Igaz, kertjét nem borítja mostanában hó, de a kocsonyával nincs semmi gondja. Ott remeg a tányérjában, s úgy ált ki belőle a csülök mint tengerből a süllyedő hajó kéménye. Batta György a találkozom volt kollégáimmal, H emlegetik, hogyan megsirattam a járási ifjúsági és pionírházban töltött első napjaim sikertelensé­gét. A volt tanítónő, Bozena VaSková, a Du­na jská Streda-iak /Dunaszerdahely) BoZka nénije, ötvenhárom éves. Ez a hivatalos é- letkora, de a valóságban ennél sokkal fia­talabb. Húsz-huszonöt évest és néha — pio­nírkorú is. Hogyan csinálja, mi a receptje fiatalságának, mivel ijesztette el az éveket magától. — A környezetem egyszerűen nem enge­di, hogy megöregedjem. Gyerekekkel dol­gozom, s munkatársaim is csupa húsz év körüliek. Szeretem a fiatalokat és tálán ez­ért maradtam én is az. Mesél a gyerekekről és a fiatalokról, a ház örök látogatóiról, akik itt nőttek fel. Igen, itt nőttek fel, mert van köztük olyan, aki minden szabad percét a pionírházban tölti. Sakkozik, filmet néz, táncol, gitáro­zik. — Ez más, mint a tanítói munka. Több benne a pedagógia, és egyúttal nagyobb tért kap a nevelő fantáziája, alkotó képes ségé. Persze többet is kell áldozni. AKIT AZ ÉVEK ELKERÜLNEK A rendezvények zömét szombat, vasárnap bonyolítják le, de hétköznap is a legjobb esetben csak délután. A város négy alap­fokú kilencéves iskolájának tanulói ttt ad­nak találkát egymásnak. Nem az utcán vagy még rosszabb helyen. A szülők szíve­sen engedik Ide csemetéiket. Meglátszott ez különösen a nyárt szünidő alatt, amikor sok szülő a pionírházat összetévesztette az óvodával. Reggel hozta, délután vitte a gyereket. — A házban nemcsak a helyi jellegű pio­nírtevékenységet összpontosítjuk, hanem mint a nevéből is kitűnik, gondoskodik a járás minden piorúrcsapatáról. Módszertani anyaggal látja el őket, ellenőrzi tevékeny­ségüket, tanácsokat ad, járási rendezvénye­ket, versenyeket, kiállításokat szervez. A járási ifjúsági és pionírházban össze­sen tizenhat szakkör működik. Modellezők, sakkozók, fotósok, kéiimunkázők, rajzolók köre stb., és egy újszerű, a fiatal propa­gandisták köre. Vezetője Teleki Tihamér. A szakkört jobbára a város iskoláinak faliújság-felelősei látogatják. Figyelemmel kíséri szervezetünk a SZISZ PSZ esemé­nyeit, a politikai, kulturális és gazdasági élet alakulását. Alapul, kiindulópontként mindig készítünk egy mintafaliúfságot. ' Délelőtt van, de a ház így sem üres. Az egyik sarokban egy fiú próbálgatja gitár­ját, mint később megtudom, a híres „Ma- tyiék" zenekar tagja, és a sakkozóterem sem üres. Mindenütt rend és tisztaság. Tényleg, és hová lett a híres pionírtank? — Szétszedtük és bevittük a hulladék­gyűjtőbe. Több gyerek összetévesztette a cseresznyefával, s bizony napirenden vol­tak a balesetek. Pedig milyen körülményes és kalandos volt az útja a Dunafská Stre- da-i pionírház udvaráig... Míg búcsúzom, fél füllel a sarokba fi­gyelek, ahol „Csuli", Magyartcs Ilonka és Rácz Attila egy, a Szovjetunióról szóló ver­seny kérdéseit készítgetlk. Megeszem az a- jándék szaloncukrot és arra gondolok, a- mire mindig, ha becsületesen végzett mun­káról írok: ehhez szív kell. —z—

Next

/
Thumbnails
Contents