Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-10-09 / 41. szám

I Október 6-a hazánkban hagyományszerűen a hadsereg napja. Huszonkilenc évvel ezelőtt e- zen a napon lépték át a Ludvík Svoboda tá­bornok parancsnoksága alatt harcoló csehszlo­vák hadtest alakulatai a duklai szorosnál a csehszlovák határt. A duklai csata a cseh­szlovák-szovjet fegyverbarátság múlhatatlan emlékű példája. Ennek a fegyverbarátságnak mai folytatói néphadseregünk katonái. Képün­kön szovjet és csehszlovák katonákat láthat­nak baráti beszélgetés, tapasztalatcsere köz­ben. A BÉKE OSZTHATATLAN A nemzetközi helyzet a szemünk előtt változik. Nagyobh teret nyer az ésszerű tárgyalások és a kölcsönösen elő­nyös megállapodások módszere. S ennek eredményeként | pedig visszaszorul ás kevesebb lehetőséggel rendelkezik az i imperialisták agresszív politikája, az erőszak tábora. S bár éppen ezekben a napokban nem is egyszer lehettünk tanúi az enyhülést ellenzők aknamunkájának, mégsem vonja senki kétségbe, hogy a szocializmus, a haladás és a béke számára most kedvező a világpolitikai széljárás. Erről a tényről győzött meg minket Leonyíd Brezsnyev elvtárs nagy jelentőségű taskenti beszédében. Az SZKP KB főtitkára ismételten kijelentette, a békés egymás mel­lett élés elveinek az egész nemzetközi élet vitathatatlan normáivá kell válniuk valamennyi kontinensen. „A tartós I békéért széliünk síkra — mondotta —, ez pedig nem csu- 1 pán a háborúról, mint az államok közötti vitás kérdések j megoldásának eszközéről való lemondást tételezi fel, ha- j nem az államok közötti bizonyos kölcsönös megértés és j bizalom megteremtését.“ A Szovjetunió a szovjet-amerikai kapcsolatok javulását a nemzetközi légkörben bekövetkezett gyökeres változások folyamatának szerves alkotórészeként tekintik, állapította meg Brezsnyev elvtárs. Elmondotta azt is, hogy ez nem azért van, mintha a két állam valamifajta különleges jo­gokkal rendelkezne a nemzetközi ügyekben, vagy igényt tartana arra, hogy közösen irányítsa a világ sorsát. Ugyanakkor tény, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok katonai, gazdasági és tudományos-műszaki potenciá­jának ereje miatt kapcsolataik állapota objektiven gyakorol hatást a nemzetközi helyzet egészére. „A helyzet Ázsiában fokozatosan javul — mondotta Brezsnyev elvtárs —, és meg vagynnk győződve, hogy ez a folyamat a béke és haladás érdekében folytatódni fog.“ A legközelebbi időben sor kerül Tanaka japán miniszter­elnök moszkvai látogatására, s mint ahogy azt az SZKP KB főtitkára megállapította: „Ha mindkét fél közösen tö­rekszik a kölcsönös megértésre, s egymás érdekeinek tisz­teletben tartására, akkor ez a látogatás véleményünk sze­rint fontos kiindulóponttá válhat az országaink közötti kapcsolatok új fejlődésében.“ Kínával kapcsolatban Brezsnyev elvtárs elmondotta, hogy Pekingben változatlanul olyan képtelen vádakkal ille­tik a Szovjetuniót, hogy az valamifajta agressziós szándé­kokat táplálna Kínával szemben, beleértve „Kína bekebe­lezésének szándékát is“, olyan vádaskodásokkal, amelyek­nek hazug volta már réges-rég nyilvánvaló az egész vi­lág előtt. Brezsnyev elvtárs elmondotta azt is, hogy szov­jet részről júniusban hivatalosan javasolták a kínai ve­zetésnek a két ország közötti meg nem támadási szerződés megkötését. Ebben a felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy semmilyen fegyverfajtával nem támadják meg egymást, és nem fenyegetik egymást ilyen támadással. Kína vezetése azonban még válaszra sem méltatta ezt a tel­jesen konkrét javaslatot. A kérdést, hogy mi változott a nemzetközi helyzetben és milyen irányban, követnie kell egy másiknak. Miért változott? A válasz lehet egymondatos: az erőviszonyok számunkra kedvező átalakulása eredményezte a helyzet javulását. De lehetne bővebb is, s akkor sorra vehetnénk az erőviszonyokat, az utóbbi időben módosító tényezőket. Közülük az egyik Iegfuntosabbra kiváltképpen fel akarjnk hívni a figyelmet, ez pedig a szocialista országok összefo­gásának az erősödése. A szocialista országok összefogása az enyhülés forrása és egyben feltétele is.- S ­A SZOCIALISTA IFJÜSÄGI SZÖVETSÉG SZLOVÁKIAI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXII. évfolyam — 1973 Október 2. Ara 1.— Kés —— így jigyelmeztette tizenhat éves lányát, de egészen fe­leslegesen, mert Klárika a nagybácsi pikáns vicceit már az iskolában hallotta a srácoktól. A lakodalom többi részt­vevője sem henyélt, és az általános jókedvhez, hangu­lathoz a maga módján hoz­zájárult, főleg a következő felkiáltásokkal: Egészsé gilnkre, igyunk hát még egg pohárkával utoljára, nem megyünk mi innen el, hthi, na még ezt megkóstoljuk és megyünk, jó pofa vagy, hogy micsoda hangulat van itt... Reggel felé a vendégek szétszéledtek, volt, aki saját lábán, volt, aki már mászni sem bírt, a házigazda el­aludt a bunkósbottal. Nagyszerű lakodalom volt. Sokáig fogják emlegetni. A szomszédok, a rokonság, az egész utca, de főleg az új házaspár. z. oaaszep laKoaaiom volt. Az egész ut- I " ftcű pukkadt az I _ ^irigységtől. A ven- u Ijfiégek nyolc autó­val érkeztek, ezek­ből kettő szolgálati volt, kettő taxi, a többi saját. Mindnyájan hozzájárultak ahhoz, hogy az újdonsült házaspár számára valami­képp emlékezetessé tegyék esküvőjük napját. A MENYASSZONY NAGY­ANYJA elmesélte a lakodalmi emeletes torta történetét. Külön a nyolcvan tojásét. Ennyire volt szükség az el­készítéséhez. EGY GONDOS FELESÉG ötpercenként kérlelte a ven­déglátókat, hogy férjének már ne öntsenek. — Józsi, te már ne igyál és ne is egyél. Gondolj a gyomorbajodra... [Egy ilyen asszony mel­lett a gyomorbaj csekély­ség!) A VŐLEGÉNY ÉDESANYJA LAGZI megjegyezte, hogy /. j.iáriak még bőven lett volna iüéje a nősülésre, de ezek a mai lányok boszorkányok ... A MENYASSZONY BARÁTNŐ­JE tele szájjal mesélte a zenészeknek, hogy fehér ru­ha meg fátyol, hihihi, hoiha- ha... az egész falu úgyis tudja, hogy Mart... EGY „GYOMROS“ VENDÉG elmondta, hogyan operálták gyomorfekélyre 'l950-ben. Töviről hegyire ,mindent. Azóta se sósat, se' édeset, se savanyút,- se zsírosat-nem ehet. Lapulevélteát ivott. Mindenki sajnálta, mert e- gész sárga lett bele. A MENYASSZONY ÉDES­APJA egy ideig Háry János­iéi e történeteket - mesélt,- és felidézte a katonaévei alatt véghezvitt hőstetteit. De hát a kettő amúgyts' ugyanaz. Közben mindenki tömte ma­gát, mire ő bejelentette, hogy az egész lakoma vagy húszezerbe került. Sokcin tíz percig nem ettek. A. NAGYAPA éjfél körül pghárköszöntő gyanánt han­gosan azt súgta a vőlegény fülébe, hogyha netalántán nem tudná a kötelességét, hehehe, hát csak forduljon hozzá bizalommal, elvégre a nagyapja. EGY NÉNI állandóan puly­káról álmodozott. Azt mond­ta, hogy az előző héten olyan lakodalomban volt, ahol négy pulyka is volt, méghozzá dióval töltve. A VŐLEGÉNY EGYIK BA­RÁTJA mindenkivel pertut ivott, és egyre 'csak azt haj­togatta, te vagy a legjobb haverom, nagy hátbavágá- sok közepette. — Klárika, te most ne fi­gyelj... — A GONDOS ANYA i

Next

/
Thumbnails
Contents