Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-09-25 / 39. szám

rra a kérdésre, hogy háromhetes egyesült államokbeli tartózkodá­som alatt ml volt a legmélyebb hatással rám — három dolgot kell megemlítenem. Ezek érzékel­tetik leginkább, hogy mit Is Jelent kom­munistának lenni a világ .élenjáró imperia­lista államában, mit Jelent, ha valaki hi­tet tesz a kommunizmus mellett egy olyan országban, amely ugyan fennhangon hir­deti, hogy a legdemokratikusabb állam az egész világon — ám a valóság más. Első találkozásomra a kommunistákkal Manhatenben, a forgalmas New York szí­vében; került sor, ahol az Egyesült Álla­mok kommunista Pártjának épülete áll. A komnámista párt legális párt, legálisan vett ijeszt az utolsó elnökválasztásokon is, saját iküldötteivel. A központi bizottság é- pületffaek bejárata egy erős fából készült kapu, lm ögöt te folyosó, majd még egy ajtó. Ez az. elővigyázatosság nem fölösleges. Sőt, szükséges, mert a kommunista párt épületté nincs oltalmazva a különböző pro­vokátorok és támadások ellen. Első ottjár- tamkgr a kapunak csak a maradványait láthattam, jóformán teljesen leégett, a mennyezet feketéllett a füsttől, koromtól. Kiszakított falécek, a fehér alapon piros betűf- felirat olvashatatlanná vált. Valaki esetleg azt híhetné, hogy egy hétmilliós váróiban, ahol a bűnözés napirenden van, ahol: senki sincs biztonságban, a rendőrség nehezen tud megvédeni egy kisebbségi pártot. Csakhogy a dolgok másként állnak. A kommunista párt tagjait New Yorkban sokkal több FBI-ügynök .figyeli, mint pél­dául a kábítószer-csempészeket, akik mil­liókat keresnek azzal, hogy egészséges em­bereket testtleg-lelklleg tönkre tesznek, és az államnak az egyik legégetőbb problé­mát Okozzák. Az ügynökök száma ponto­san ismert — és a véletlen közrejátszása révén az értesülés éppen az FBI-tól ered. Egy sérült, füstös épülethomlokzat New York szívében — és az ember mindjárt a problémák kellős közepében leli magát. A sérült, leégett házak rendbe hozhatók. A halottakat viszont nem lehet feltámasz­tani. A második összejövetelen a kommu­nisták munkája nehéz feltételeiről érte­sültem. Tipikus amerikai gyűlés volt: va­csora, amelyen „egy terítékért“ mindig u- gyanazt az összeget fizetik. Mivel többnyi­re munkások vettek rajta részt, ez az ösz- szeg fejenként csak 12 és fél dollárt tett ki. A republikánus vagy demokrata pár­tiak! .gyakran rendeznek vacsorákat, de ná­luk „egy teríték“ 100 vagy még több dol­lárba kerül. A pártok így gyűjtik a pénzt, növelik alaptőkéjüket. Ezen az ünnepélyes vacsorán majdnem egész New York állam munkásai és mun­kásnői gyűltek egybe, különösen sok tex­tilmunkás érkezett New Jerseyböl. Ervin Potash ismert szakszervezeti éldolgozó 70. születésnapját ünnepelték. Régi ismerősök találkoztak itt, munkásdalokat énekeltek, és egy 18 éves munkáslány gitározott. Ha egy Ismertebb dalra — mint például a „Solidarity for ever“ — „Szolidaritás mind­örökre“ — zendített, az egész terem, csat­lakozott hozzá. Később szónok lépett a mikrofonhoz, de nemcsak az ünnepeltet méltatta, hanem beszélt arról is, hogy a munkásoknak miképpen kell küzdeniük jo­gaikért. Emlegette az izgalmas 50-es éve­ket, amikor sok kommunista és szakszer­vezeti tag börtönbe került. Annak Idején kiállni a munkások jogai mellett, bár­mennyire igazságos ügy volt is, nagy bá­torságot Igényelt. A munkás különböző csoportok nyomásának volt kitéve, és ezek a csoportok csak egy célt követtek: a megfélemlítést. Beszélt a sztrájkokról, ami­kor gengszterek törtek rájuk, éles borot­vával összevagdosták az arcukat, megfe­nyegetve őket, hogy ez csak figyelmezte­tés, legközelebb a nyakukat vágják majd el. Emlegette a fiatal és bátor elvtársakat — köztük Potasht is —, akik önkéntesen amolyan testőri szerepet vállaltak. Megha- tottan Idézte emlékezetükbe azokat, aki.k. életükkel fizettek, akiknek valóban elvág­ták a nyakát, vagy golyótól, halták meg a sztrájkok idején, akiket a gengszterek ter­rorizáltak, de a rendőrség valahogyan so­sem tudott a gonosztevők nyomára buk­kanni... Mégis kitartottak. A gengsztertá • madésok még nem tartoznak a régmúltba, hiszen csak pár éve anak, hogy Jablonsktt, a bányászok egyik élmunkását agyonlőtték, de a McCarthy idejében dúló dühödt ül­döztetés mégis enyhült. A munkások, kom­munisták kitartottak a tőke elleni harc­ban. A 70 éves Potash hangja reszket, amikor ezekről a dolgokról kezd beszélni. Amikor arról szól, hogyan kellett, és hogyan kell még ma is az amerikai munkásnak harcol­nia az antikommunizmus ellen, a telem­ben felcsattan a tapsvihar. „A szovjetek tévednek — mondja Potash mosolyogva — ha azt hiszik, hogy utolérik vagy megelő­zik Amerikát. A Szovjetunióban arra nem kerülhet soha sor, ami az Egyesült Álla­mokban uralkodik: az elnyomásra, az igaz­ságtalanságra a munkással szemben — 1- lyesmi a szocializmusban nem fordulhat e- lő. Az sem, hogy emberek féljenek az ut­cára menni a gengszterek miatt.“ A terem zúgva helyesel, egyik szónok a másik után bírálja a kormányt, Nixont. Az egész estét betölti a sürgető kérés: harcolni az anti­kommunizmus ellen. Esztendők hosszú, ke­mény harca, évtizedek, amelyeket igaz kommunisták börtönökben ültek le, halot­tak, orvtámadások áldozatai —- mintha mind jelen lennének ezen az esti gyűlésen. Ez a találkozás nem jöhetett volna létre, ha a kommunisták nem harcoltak volna sok-sok éven át megalkuvás nélkül, amíg végül sikerült helyüket kivívniuk a poli­tikai életben is. A 18 éves kislány dala a szolidaritásról, .nem véletlenül olyan, mirvt- oa himnusz lenne. Ennek a dallamára lép­kedtek és lépkednek továbbra is ezek az egyszerű amerikaiak, akikhez most már ezer és ezer fiatal is csatlakozott. (Sok szó esett az antikommunizmusról — mert ezek a munkások tudják, mit jelentett és mit jelent még ma is ez a szó. Tudják, hogy az amerikai kormánykörök nyilvános filozófiája, számukra a szó szoros értelmé­ben véres harcot jelentette. Tudják, hogy ha sikerült is változásokat elérniük, ez még nem minden. Az új feltételek között az ellenfél is taktikát változtatott. — I- lyen tehát egy amerikai politikai gyűlés. Az Egyesült Államok Kommunista Párt­jába az utóbbi időben igen sok fiatal em­ber lépett. A Daily World példányszáma emelkedett, sőt még vasárnapi melléklet­tel is bővült. Most tehát látogassunk el egy amerikai kommunista újság szerkesz­tőségébe. Képzeljék el, hogy amikor megáll a ^.fel­vonó és kiszállnak: vasrácsos kalitkában találják magukat. Még akkor Is, ha tudják kicsoda, micsoda a vendég, a szolgálatos megvárja, míg felberreg egy -csengő, ekkor engedi csak tovább a látogatót. Valóban szokatlan fogadtatás — de nagyon hasz­nos és praktikus. Már sokszor megvédte a szerkesztőséget a hivatlan vendégeiktől, provokatőröktöl és rendbontóktól. Ebben a szerkesztőségben az újságírónak nemcsak éles tolira, hanem jó testi erőre Is szük­sége van. A szerkesztőségnek jól kelt ma­gát védenie — mert idönklnt a támadások céltáblája, egyszerűen csak azért, mert az ellenség elsősorban a kommunisták leg­erősebb fegyverére, az újságra összponto­sítja' támadásait. A Daily Worldnak nagy része van abban, hogy a párt, az Egyesült Államok Kommunista Pártja mind több ta­got számlál. Abban is, hogy a legutóbbi el­nökválasztáskor a kommunistáknak sikerült maguk köré csoportosítaniuk egy monopol- ellenes koalíciót, hogy a párt életének- új szakaszába lépett. Ezért nemrégiben elhatározták, hogy he­tilapból napilapot szerkesztenek, a párt- munka pedig megkövetelte a mindennapi kapcsolatot a tagsággal, a velük rokon- szenvezőkkel. A Daily Worldnak már spa­nyol melléklete is van. New Yorkban u- gyanis sok a portorikói és a „chicanqs“, azaz amerikai származású mexikói, akik itt is, mint az Államokban bárhol a legki- zsákmányoltabb, legnyomorultabb réteghez tartoznak. Az Egyesült Államok Kommunis­ta Pártja az egyedüli párt, amely ennek az „elfelejtett“ rétegnek az érdekeit Is képvi­seli. Az újság spanyol mellékletét két fia­tal ember szerkeszti, alig múltak húsz é- vesek — különben is az egész szerkesz­tőség sokoldalú és Igen kezdeményező fia­talokból áll. Ebben a szerkesztőségben dol­gozni nemcsak azt jelenti, hogy valaki új­ságíró, hanem sok mást Is. Hol egy gyű­lést kell megszervezni, hol plakátot feste­ni vagy ragasztani, sőt, tanfolyamokon a párt politikájáról előadásokat ts tartanak. Mégis a leggyakrabban védekezni kell.’ Lá­togatásomkor megfigyelhettem egy fiatal leányt, aki a filmkameráik előtt a kérdések kereszttüzében derekasan állta a sarat. Az egyik New Yorkéi tv-állomás stábja készí­tett rövid filmet a Daily World szerkesztő­ségéről. De ez csaik egy példa a sok kö­zül, hogy mennyire megváltoztak az ame­rikai kommunisták munkakörülményei. Bár ez sem jelent még mindent! Még nem je­lenti azt, hogy a rácsok már fölöslegesek! Egyszóval az imperializmus centrumában tovább folyik a munka. Nehéz munka — az oroszlán barlangjában. DUSÁN kerny AZ ANTARKTISZ Ű.TBÖL MEGLEPTE A TUDÓSOKAT Az amerikai Érts műhold­ról készített felvételek nagy meglepetést okoztak a tudó­soknak, mert új hegyvonu­latokat és gleccsereltolódáso­kat örökítettek meg az An- tarktiszon. Az ezen a világ­részen történt változások felfedezések olyan es nagy je^ lentoségüek, hogy a még két évvel ezelőtt készített térké­pek is ma már elavultak­nak tekinthetők és így hasz­nálhatatlanok. Az amerikai fötámaszponttól mintegy 160 kilométerre egy új hegylánc látható, amelyről eddig még senki sem tudott. Űj hegy­vonulatokat fedeztek fel az ausztráliai kutatóállomás kö- zelébeij is. Mintegy 1800 ki­lométer hosszú partrészt kell újból felülvizsgálni és beje­gyezni a most készülő tér­képbe. A képekből kiderült, hogy pár év után a Ross ég a Könne Eilchner gleccserek 8, azaz 1G kilométerrel észa­kabbra fekszenek. Beszélőgép, énekel is Minszk, augusztus 29. Elektronikus beszélő szin­tetizátort állítattak eiő a minszki hangtechnikai in­tézet munkatársai foneti­kai kutatások céljaira. Az oroszul és belorusz nyel­ven jól b.észélő gép kíván­ságra énekel is. Brazíliában épül a világ legnagyobb vízi erőmüve A Parana folyón, pontosabban Paraguay és Brazília határán építők a világ legnagyobb vízi erőművét, amelynek az ereje 10,7 millió kilowatt lesz, tehát körülbelül tízszer nagyobb, mint a vaskapui vízi erőmű és kétszerié nagyobb, műit az eddig megépített legnagyobb erőmű a világon. A két ország kormá- nyájjak képviselői a minap írták alá az erre vonatkozó egyez­ményt...Á műszaki adatok egyenesen ámulatba ejtenek. A töltés 1400. .méter hosszú és 22 méter magas lesz, mögötte 4800 négy­zetkilométer területű tengernyi mesterséges tó keletkezik, a- melyben 168 milliárd köbméter vizet lehet tárolni. Az erőmű­be 14 generátort helyeznek el. Az elsőt előreláthatólag • a nyolcvanas évek elején helyezik üzembe. Az építkezés költsé­gei megközelítőleg hárommilltárd dollárt tesznek ki. A vállal­kozás pénzelésére nemzetközi konzorcium alakult, amelybe be­lépett több amerikai és nemzetközi bankház. Ennek a vízi erőműnek az építése egyébként egész Dél-Amerikán-ak a szív­ügye lett. Valamennyi ország támogatja a tervet, annál Is In­kább, mert közülük többen elsőrendű feladatuknak tűzték ki az erőforrások feltárását és jobb kihasználását. így például Argentína tervbe vette, hogy megkétszerezi az áramforrások erejét. Kolumbia az elkövetkező öt év ala.it kétmilliárd dol­lárt fektet erőmüvek építésébe. Chile és Peru szintén érde­kelve van az energiaforrások feltárásában. Némi szerepe Ju­goszláviának is jutott ezekben a vállalkozásokban, s részvétele nem csupán jelképes. Ezt bizonyítja az a tény, hogy jugo­szláv vállalatokra igen komoly munkákat bízták az argentínai erőművek építésénél. ” .Repülés közben alusznak a gólyák Szovjet ornitológusok meg­állapították,' hogy a gólyák repülés közben időként 10— • lá^jjferclg alszanak, ami ele­gendő ahhoz, hogy ismét erőre kapjanak. Hogy a re­pülés Irányától el ne térje­nek, az alvó gólyák a ma­dárék közepén helyezked­nek el, és társaik kelepe­lése szerint tájékozódnak. Alvás után „őrségváltás“ következik: azok a mada­rak, amelyek aludtak, he­lyet cserélnek a sereg szé­lén repülőkikel, és a fáradt gólyák mennek az ék köze­péié aludni. Krokodilusok a sarkvidéken Ijesztő hóviharok, jár kas­ordító hideg és... vacogó krokodilusok. Elképzelni is nehéz! Pedig a Szovjetunió sarkvidéki övezetében, pon­tosabban a Komi Autonóm Köztársaság Inta nevű hely­sége méllett krokodilkövü­leteket találtak egy bányá­ban a geológusok. A jel fe­dezés újabb bizonysága an­nak a tudományos jeltevés­nek, hogy volt idő, amikor a manapság oly hideg ég-, hajlata távoli észak meleg klímája vidék volt. A Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia és több más ország vesz részt a „Tropi­kus kísérlet“ elnevezésű kutatássorozatban, amelyre 1974-ben kerül sor a teljes atmoszférafolyamatokkal foglalkozó nemzetközi pro­gram keretében. A kísérletet az Atlanti- óceán trópusi részén, Egyen­lítői Afrikában és Dél-Ame- riika egyes területein vég­zik. A tudósok figyelemmel kísérik az óceán mélységi áramlásait és a légáramla­tokat, meghatározzák, ho­gyan hat egymásra a lég­kör és az óceán, s ez a köl csönhatás miképpen befo­lyásolja a teljes atmoszfé­rafolyamatokat. A kutatóik mukáját tengeri és földi ál­lomások, repülőgépek, mes­terséges holdak is segítik. A „Tropikus kísérlet“ és a teljes nemzetközi prog­ram célja az, hogy felállít­sák az atmoszférafolyama­tok matematikai modelljeit, amelyek nélkülözhetetlenek a hosszú távú időjárás-elő­rejelzéshez és az éghajlat magyarázatához.

Next

/
Thumbnails
Contents