Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-09-25 / 39. szám
rra a kérdésre, hogy háromhetes egyesült államokbeli tartózkodásom alatt ml volt a legmélyebb hatással rám — három dolgot kell megemlítenem. Ezek érzékeltetik leginkább, hogy mit Is Jelent kommunistának lenni a világ .élenjáró imperialista államában, mit Jelent, ha valaki hitet tesz a kommunizmus mellett egy olyan országban, amely ugyan fennhangon hirdeti, hogy a legdemokratikusabb állam az egész világon — ám a valóság más. Első találkozásomra a kommunistákkal Manhatenben, a forgalmas New York szívében; került sor, ahol az Egyesült Államok kommunista Pártjának épülete áll. A komnámista párt legális párt, legálisan vett ijeszt az utolsó elnökválasztásokon is, saját iküldötteivel. A központi bizottság é- pületffaek bejárata egy erős fából készült kapu, lm ögöt te folyosó, majd még egy ajtó. Ez az. elővigyázatosság nem fölösleges. Sőt, szükséges, mert a kommunista párt épületté nincs oltalmazva a különböző provokátorok és támadások ellen. Első ottjár- tamkgr a kapunak csak a maradványait láthattam, jóformán teljesen leégett, a mennyezet feketéllett a füsttől, koromtól. Kiszakított falécek, a fehér alapon piros betűf- felirat olvashatatlanná vált. Valaki esetleg azt híhetné, hogy egy hétmilliós váróiban, ahol a bűnözés napirenden van, ahol: senki sincs biztonságban, a rendőrség nehezen tud megvédeni egy kisebbségi pártot. Csakhogy a dolgok másként állnak. A kommunista párt tagjait New Yorkban sokkal több FBI-ügynök .figyeli, mint például a kábítószer-csempészeket, akik milliókat keresnek azzal, hogy egészséges embereket testtleg-lelklleg tönkre tesznek, és az államnak az egyik legégetőbb problémát Okozzák. Az ügynökök száma pontosan ismert — és a véletlen közrejátszása révén az értesülés éppen az FBI-tól ered. Egy sérült, füstös épülethomlokzat New York szívében — és az ember mindjárt a problémák kellős közepében leli magát. A sérült, leégett házak rendbe hozhatók. A halottakat viszont nem lehet feltámasztani. A második összejövetelen a kommunisták munkája nehéz feltételeiről értesültem. Tipikus amerikai gyűlés volt: vacsora, amelyen „egy terítékért“ mindig u- gyanazt az összeget fizetik. Mivel többnyire munkások vettek rajta részt, ez az ösz- szeg fejenként csak 12 és fél dollárt tett ki. A republikánus vagy demokrata pártiak! .gyakran rendeznek vacsorákat, de náluk „egy teríték“ 100 vagy még több dollárba kerül. A pártok így gyűjtik a pénzt, növelik alaptőkéjüket. Ezen az ünnepélyes vacsorán majdnem egész New York állam munkásai és munkásnői gyűltek egybe, különösen sok textilmunkás érkezett New Jerseyböl. Ervin Potash ismert szakszervezeti éldolgozó 70. születésnapját ünnepelték. Régi ismerősök találkoztak itt, munkásdalokat énekeltek, és egy 18 éves munkáslány gitározott. Ha egy Ismertebb dalra — mint például a „Solidarity for ever“ — „Szolidaritás mindörökre“ — zendített, az egész terem, csatlakozott hozzá. Később szónok lépett a mikrofonhoz, de nemcsak az ünnepeltet méltatta, hanem beszélt arról is, hogy a munkásoknak miképpen kell küzdeniük jogaikért. Emlegette az izgalmas 50-es éveket, amikor sok kommunista és szakszervezeti tag börtönbe került. Annak Idején kiállni a munkások jogai mellett, bármennyire igazságos ügy volt is, nagy bátorságot Igényelt. A munkás különböző csoportok nyomásának volt kitéve, és ezek a csoportok csak egy célt követtek: a megfélemlítést. Beszélt a sztrájkokról, amikor gengszterek törtek rájuk, éles borotvával összevagdosták az arcukat, megfenyegetve őket, hogy ez csak figyelmeztetés, legközelebb a nyakukat vágják majd el. Emlegette a fiatal és bátor elvtársakat — köztük Potasht is —, akik önkéntesen amolyan testőri szerepet vállaltak. Megha- tottan Idézte emlékezetükbe azokat, aki.k. életükkel fizettek, akiknek valóban elvágták a nyakát, vagy golyótól, halták meg a sztrájkok idején, akiket a gengszterek terrorizáltak, de a rendőrség valahogyan sosem tudott a gonosztevők nyomára bukkanni... Mégis kitartottak. A gengsztertá • madésok még nem tartoznak a régmúltba, hiszen csak pár éve anak, hogy Jablonsktt, a bányászok egyik élmunkását agyonlőtték, de a McCarthy idejében dúló dühödt üldöztetés mégis enyhült. A munkások, kommunisták kitartottak a tőke elleni harcban. A 70 éves Potash hangja reszket, amikor ezekről a dolgokról kezd beszélni. Amikor arról szól, hogyan kellett, és hogyan kell még ma is az amerikai munkásnak harcolnia az antikommunizmus ellen, a telemben felcsattan a tapsvihar. „A szovjetek tévednek — mondja Potash mosolyogva — ha azt hiszik, hogy utolérik vagy megelőzik Amerikát. A Szovjetunióban arra nem kerülhet soha sor, ami az Egyesült Államokban uralkodik: az elnyomásra, az igazságtalanságra a munkással szemben — 1- lyesmi a szocializmusban nem fordulhat e- lő. Az sem, hogy emberek féljenek az utcára menni a gengszterek miatt.“ A terem zúgva helyesel, egyik szónok a másik után bírálja a kormányt, Nixont. Az egész estét betölti a sürgető kérés: harcolni az antikommunizmus ellen. Esztendők hosszú, kemény harca, évtizedek, amelyeket igaz kommunisták börtönökben ültek le, halottak, orvtámadások áldozatai —- mintha mind jelen lennének ezen az esti gyűlésen. Ez a találkozás nem jöhetett volna létre, ha a kommunisták nem harcoltak volna sok-sok éven át megalkuvás nélkül, amíg végül sikerült helyüket kivívniuk a politikai életben is. A 18 éves kislány dala a szolidaritásról, .nem véletlenül olyan, mirvt- oa himnusz lenne. Ennek a dallamára lépkedtek és lépkednek továbbra is ezek az egyszerű amerikaiak, akikhez most már ezer és ezer fiatal is csatlakozott. (Sok szó esett az antikommunizmusról — mert ezek a munkások tudják, mit jelentett és mit jelent még ma is ez a szó. Tudják, hogy az amerikai kormánykörök nyilvános filozófiája, számukra a szó szoros értelmében véres harcot jelentette. Tudják, hogy ha sikerült is változásokat elérniük, ez még nem minden. Az új feltételek között az ellenfél is taktikát változtatott. — I- lyen tehát egy amerikai politikai gyűlés. Az Egyesült Államok Kommunista Pártjába az utóbbi időben igen sok fiatal ember lépett. A Daily World példányszáma emelkedett, sőt még vasárnapi melléklettel is bővült. Most tehát látogassunk el egy amerikai kommunista újság szerkesztőségébe. Képzeljék el, hogy amikor megáll a ^.felvonó és kiszállnak: vasrácsos kalitkában találják magukat. Még akkor Is, ha tudják kicsoda, micsoda a vendég, a szolgálatos megvárja, míg felberreg egy -csengő, ekkor engedi csak tovább a látogatót. Valóban szokatlan fogadtatás — de nagyon hasznos és praktikus. Már sokszor megvédte a szerkesztőséget a hivatlan vendégeiktől, provokatőröktöl és rendbontóktól. Ebben a szerkesztőségben az újságírónak nemcsak éles tolira, hanem jó testi erőre Is szüksége van. A szerkesztőségnek jól kelt magát védenie — mert idönklnt a támadások céltáblája, egyszerűen csak azért, mert az ellenség elsősorban a kommunisták legerősebb fegyverére, az újságra összpontosítja' támadásait. A Daily Worldnak nagy része van abban, hogy a párt, az Egyesült Államok Kommunista Pártja mind több tagot számlál. Abban is, hogy a legutóbbi elnökválasztáskor a kommunistáknak sikerült maguk köré csoportosítaniuk egy monopol- ellenes koalíciót, hogy a párt életének- új szakaszába lépett. Ezért nemrégiben elhatározták, hogy hetilapból napilapot szerkesztenek, a párt- munka pedig megkövetelte a mindennapi kapcsolatot a tagsággal, a velük rokon- szenvezőkkel. A Daily Worldnak már spanyol melléklete is van. New Yorkban u- gyanis sok a portorikói és a „chicanqs“, azaz amerikai származású mexikói, akik itt is, mint az Államokban bárhol a legki- zsákmányoltabb, legnyomorultabb réteghez tartoznak. Az Egyesült Államok Kommunista Pártja az egyedüli párt, amely ennek az „elfelejtett“ rétegnek az érdekeit Is képviseli. Az újság spanyol mellékletét két fiatal ember szerkeszti, alig múltak húsz é- vesek — különben is az egész szerkesztőség sokoldalú és Igen kezdeményező fiatalokból áll. Ebben a szerkesztőségben dolgozni nemcsak azt jelenti, hogy valaki újságíró, hanem sok mást Is. Hol egy gyűlést kell megszervezni, hol plakátot festeni vagy ragasztani, sőt, tanfolyamokon a párt politikájáról előadásokat ts tartanak. Mégis a leggyakrabban védekezni kell.’ Látogatásomkor megfigyelhettem egy fiatal leányt, aki a filmkameráik előtt a kérdések kereszttüzében derekasan állta a sarat. Az egyik New Yorkéi tv-állomás stábja készített rövid filmet a Daily World szerkesztőségéről. De ez csaik egy példa a sok közül, hogy mennyire megváltoztak az amerikai kommunisták munkakörülményei. Bár ez sem jelent még mindent! Még nem jelenti azt, hogy a rácsok már fölöslegesek! Egyszóval az imperializmus centrumában tovább folyik a munka. Nehéz munka — az oroszlán barlangjában. DUSÁN kerny AZ ANTARKTISZ Ű.TBÖL MEGLEPTE A TUDÓSOKAT Az amerikai Érts műholdról készített felvételek nagy meglepetést okoztak a tudósoknak, mert új hegyvonulatokat és gleccsereltolódásokat örökítettek meg az An- tarktiszon. Az ezen a világrészen történt változások felfedezések olyan es nagy je^ lentoségüek, hogy a még két évvel ezelőtt készített térképek is ma már elavultaknak tekinthetők és így használhatatlanok. Az amerikai fötámaszponttól mintegy 160 kilométerre egy új hegylánc látható, amelyről eddig még senki sem tudott. Űj hegyvonulatokat fedeztek fel az ausztráliai kutatóállomás kö- zelébeij is. Mintegy 1800 kilométer hosszú partrészt kell újból felülvizsgálni és bejegyezni a most készülő térképbe. A képekből kiderült, hogy pár év után a Ross ég a Könne Eilchner gleccserek 8, azaz 1G kilométerrel északabbra fekszenek. Beszélőgép, énekel is Minszk, augusztus 29. Elektronikus beszélő szintetizátort állítattak eiő a minszki hangtechnikai intézet munkatársai fonetikai kutatások céljaira. Az oroszul és belorusz nyelven jól b.észélő gép kívánságra énekel is. Brazíliában épül a világ legnagyobb vízi erőmüve A Parana folyón, pontosabban Paraguay és Brazília határán építők a világ legnagyobb vízi erőművét, amelynek az ereje 10,7 millió kilowatt lesz, tehát körülbelül tízszer nagyobb, mint a vaskapui vízi erőmű és kétszerié nagyobb, műit az eddig megépített legnagyobb erőmű a világon. A két ország kormá- nyájjak képviselői a minap írták alá az erre vonatkozó egyezményt...Á műszaki adatok egyenesen ámulatba ejtenek. A töltés 1400. .méter hosszú és 22 méter magas lesz, mögötte 4800 négyzetkilométer területű tengernyi mesterséges tó keletkezik, a- melyben 168 milliárd köbméter vizet lehet tárolni. Az erőműbe 14 generátort helyeznek el. Az elsőt előreláthatólag • a nyolcvanas évek elején helyezik üzembe. Az építkezés költségei megközelítőleg hárommilltárd dollárt tesznek ki. A vállalkozás pénzelésére nemzetközi konzorcium alakult, amelybe belépett több amerikai és nemzetközi bankház. Ennek a vízi erőműnek az építése egyébként egész Dél-Amerikán-ak a szívügye lett. Valamennyi ország támogatja a tervet, annál Is Inkább, mert közülük többen elsőrendű feladatuknak tűzték ki az erőforrások feltárását és jobb kihasználását. így például Argentína tervbe vette, hogy megkétszerezi az áramforrások erejét. Kolumbia az elkövetkező öt év ala.it kétmilliárd dollárt fektet erőmüvek építésébe. Chile és Peru szintén érdekelve van az energiaforrások feltárásában. Némi szerepe Jugoszláviának is jutott ezekben a vállalkozásokban, s részvétele nem csupán jelképes. Ezt bizonyítja az a tény, hogy jugoszláv vállalatokra igen komoly munkákat bízták az argentínai erőművek építésénél. ” .Repülés közben alusznak a gólyák Szovjet ornitológusok megállapították,' hogy a gólyák repülés közben időként 10— • lá^jjferclg alszanak, ami elegendő ahhoz, hogy ismét erőre kapjanak. Hogy a repülés Irányától el ne térjenek, az alvó gólyák a madárék közepén helyezkednek el, és társaik kelepelése szerint tájékozódnak. Alvás után „őrségváltás“ következik: azok a madarak, amelyek aludtak, helyet cserélnek a sereg szélén repülőkikel, és a fáradt gólyák mennek az ék közepéié aludni. Krokodilusok a sarkvidéken Ijesztő hóviharok, jár kasordító hideg és... vacogó krokodilusok. Elképzelni is nehéz! Pedig a Szovjetunió sarkvidéki övezetében, pontosabban a Komi Autonóm Köztársaság Inta nevű helysége méllett krokodilkövületeket találtak egy bányában a geológusok. A jel fedezés újabb bizonysága annak a tudományos jeltevésnek, hogy volt idő, amikor a manapság oly hideg ég-, hajlata távoli észak meleg klímája vidék volt. A Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia és több más ország vesz részt a „Tropikus kísérlet“ elnevezésű kutatássorozatban, amelyre 1974-ben kerül sor a teljes atmoszférafolyamatokkal foglalkozó nemzetközi program keretében. A kísérletet az Atlanti- óceán trópusi részén, Egyenlítői Afrikában és Dél-Ame- riika egyes területein végzik. A tudósok figyelemmel kísérik az óceán mélységi áramlásait és a légáramlatokat, meghatározzák, hogyan hat egymásra a légkör és az óceán, s ez a köl csönhatás miképpen befolyásolja a teljes atmoszférafolyamatokat. A kutatóik mukáját tengeri és földi állomások, repülőgépek, mesterséges holdak is segítik. A „Tropikus kísérlet“ és a teljes nemzetközi program célja az, hogy felállítsák az atmoszférafolyamatok matematikai modelljeit, amelyek nélkülözhetetlenek a hosszú távú időjárás-előrejelzéshez és az éghajlat magyarázatához.