Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-09-04 / 36. szám

A főiskolások és m mm ww 8J0V0 Az alap- és középfokú Iskolákban megkezdődött a tanév, és a legközelebbi napok­ban az egyetemeken és főiskolákon is megindul az oktatás. Ebből áz alkalomból bi­zonyára érdekli majd olvasóinkat, hogyan élnek a szovjet főiskolások. A tudományos-műszaki forradalom szülte problémák között a főiskolai oktatás kérdése az egyik legfontosabb. A leendő szakembereket úgy kell felkészíteni, hogy helytálljanak a tudomány és technika rohamosan változó világában, hogy megis­merjék az új módszereket és technológiákat. Meg kell tanítani őket arra, hagy sab­lonok nélkül, önállóan gondolkodjanak. A mai diák ezért egyre kevésbé nevezhető passzív hallgatónak. A főiskolások imaguk is hatni akarnak a tanulmányi folyamat­ra. Inga Prelovszkaja cikke arról szól, hogyan vélekednek szakmai felkészülésük­ről maguk a szovjet diákok. A tudományos-technikai forradalom szülte problémák között a főiskolai oktatás kérdése az egyik legfontosabb. A leendő szakembere­ket fel kell készíteni arra, hogy helytálljanak a tudomány és technika rohamosan változó világában, hogy megismerjék az új móclsaere- ket és technológiákat, meg kell tanítani őket arra, hogy sablonok nélkül, önállóan gondol­kodjanak. E feladat megoldását a társadalom azelőtt teljes egészében a tanárokra, a peda­gógusokra bízta. Ma már ez az út nem járha­tó. A főiskolai tantervek nagy mértékben épí­tenek a hallgatók önálló munkájára: a mér­nökképzésnek elengedhetetlen feltétele lett a tudományos kutatómunkában való részvétel. A "mai diák ezért egyre kevésbé nevezhető pasz- szív hallgatónak. A főiskolások maguk Is hat­ni akarnak a tanulmányi folyamatra. Kezde­ményező szerepük mind jobban érvényesül a főiskolai, az egyetemi élet minden területén. Inga Prelovszkaja cikke arról szól, hogyan vélekednek szakmai felkészülésükről maguk a diákok. Megkondult a gömbökből, mutatókból, a zo- diákus jelekkel beosztott gyűrűből szerkesz­tett különleges óra harangja. Rázendített a zenekar. S zászlóvivőkkel az élen a Moszkvai Elektrotechnikai Főiskola előtti térre kivonul­tak az ünnepeltek. Túl vannak a gyötrő í# galmakkal teli felvételi vizsgákon, elérkezett végre a rég várt pillanat: megkapják főisko­lai diákigazolványukat. > Lezajlik a jelképes aktus: az újdonsült főiskolások, a „gólyák“ átveszik a stafétabotot a felső évfolyamok hallgatóitól. A diákká avatás réges-régi ceremóniája új­ból nagyon népszerű lett, s noha valamennyi főiskolán másként és másként zajlik le, min­denütt ugyanazt a gondolatot fejezi ki. Azt, hogy főiskolássá lenni nem csupán annyit je­lent, mint beülni a padba és tanulni. Á főis­kolás, az egyetemista élete az örök kérdéssel kezdődik: Miért tanulunk? P. Alekszandrov matematikus, akadémikus néhány évvel ezelőtt előadást tartott a Lomo­noszov Egyetemen a nevelés legfontosabb kérdéseiről. „Nézzenek jól körül, fogadjanak magukba mindent — mondta. — És ez azt is jelenti, hogy élvezzék az életet, szeressék szenvedélyesen. Vágyaik. .-legyenek, olyanok, amelyek a társadalomhoz, a közösséghez ve­zetik önöket, nem pedig az elzárkózó magán­élet kuckójába.“ A hullám hátán, a század élvonalában len­ni — ez jellemzi a főiskolások és egyetemis­ták életét. Gyima Piszkunov, a Moszkvai Elektrotech­nikai Főiskola végzett hallgatója öccsének, Szásának adta át a diákigazolványt. Szása; a Mikroműszerészeti és Műszaki Kibernetikai Kar hallgatója lett. Aranyéremmel végzett u- gyanabban az uljanovszki középiskolában, ahol előtte Gyima is, és szép helyezést ért el az országos matematikai tanulmányt versenyen. Két nyáron is felutazott Moszkvába a bátyjá­hoz, és a diákokkal együtt a főiskolai építke­zésen dolgozott. Gyima elvitte öccsét évfo­lyamtársai közé, felkeltette érdeklődését az elektrotechnika iránt, s most örömmel adta át neki az áhított diáikigazolványt. De mi hozta éppen ide, erre a főiskolára Szása Piszkunovot, Jelena Pronyinát, Oleg Inozemcevet? . Az elektronika iránti érdeklő­dés? Az önmegvalósításra való törekvés? Az elhivatottság érzése? Vagy mondjuk a jó ke­reset reménye? Netán a divat? — Ogy akarok tanulni, hogy ne készen, kapjam a szokványos ismereteket, hanem ma­gam jussaik el az ismeretek határához, sőt, talán át is lépjem ezt a határt — mondja Szása. —■ A technika holnapja vonz — vallják a társai. Persze találgatni elég nehéz, minde­gyikünknek más az elgondolása. Az azonban közös vágyuk, hogy modern mérnökök legyenek Modern mérnökök. De hát hogyan? Az egyik legfőbb feltétel az, mondják maguk a diákok, hogy még a főiskolai évek során át kell jut-, ni a tudás kohóján. Igaz, akadnak más véle­mények is. Két hallgató, egy moszkvai főisko­la tudományos diákkörének tagjai, másfél év­vel ezelőtt szenvedélyes cikket Írtak az egyik tekintélyes lapba. Kétségtelen, mondták, min­den diáknak jól képzett szakemberként kell kikerülnie a főiskola falai közül. De ha arra törekszünk, hogy mindenkit bevonjunk a kuta­tómunkába, ez nem fogja-e előidézni azt, hogy a legtehetségesebbekre kevés figyelmet for­dítunk? Vajon okvetlenül kutatónak kel^-e : lennie mnlden,kinek? Szükség van egyszerű végrehajtókra is. A tudományt tanulják azok, akik erre tették fel az életüket. Az azonban fényűzés, pazarlás, hogy minden főiskolás részt vegyen a kutatómunkában — fejtegették A túlnyomó többség azonban nem ért egyet ezzel a szemlélettel. — Közepes diákokból közepes szakemberek lesznek — mondja jurij Kolokolov tomszkl műegyetemista, az országos diáktalálkozó e- gyik résztvevője. — A'kl az egyetemen mini­mális program megvalósítására törekedett csu­pán, a tehetetlenségi erőnél fogva ezt a mi­nimális programot viszi tovább az életbe is. A főiskolai évek -során végzett tudományos munka már csak azért is jótékony hatású,- mert versengésre ösztönöz, olyan alkotói lég­kört teremt, amelyben az átlagossal a közép­szerűvel való megelégedés elfogadhatatlanná, sőt. illetlenné válik. De hát miként is lehet a diákok egész tö­megeit bevonni a tudományos munkába? A hallgatók azelőtt csak öntevékeny formákban: tudományos diákkörökben, főiskola! tervező- irodákban folytathattak kutatómunkát. Ma több főiskolán nlár tantervi előírás, hogy a hall­gatók tudományos munkát végezzenek. A Moszkvai Fizikai-Műszaki Egyetemen például két-három szemeszteren át 150—200 órát for­dítanak erre. A hallgatóik .folyamatosan, hét­ről hétre önálló kutatómunkát is végeznek, s félévkor, a tanterv szerint be kell számolniuk belőle. Megváltoznak a tanulási formák is. Lényegében minden laboratóriumi munka ki­sebb kísérlet elvégzését jelenti, melynek so­rán több vátozat kőiül kell a hallgatónak a legkedvezőbbet kiválasztania. A szakszeminá­riumokon alkotó viták folynak aktuális, ége­tő kérdésekről. A hallgatók bekapcsolódnak a- kiemelkedő tudósok vezetésével folyó ku­tatásokba. A Moszkvai Fizikai-Műszaki Egye­tem Ilyen' szemináriumainak vezetői között vi­lághírű tudósok vannak, például a Lenin- és Nobel-díjas N. Bászov akadémikus, valamint P. Cserenkov Nobel-díjas ‘ akadémikus. A tanszékek tudományos mukájában jelen­leg több mint hatszázezer nappali tagozatos diák vesz részt. A szovjet főiskolákon négy­száz főiskolai tervezőiroda működik. Mind több hallgató vesz részt az országos főiskolai tanulmányi versenyeken. A Szovjet Tudomá­nyos Akadémia emlékéremmel jutalmazza a legjobb pályamunkáikat készítő főiskolásokat és egyetemistákat. Az elmondottakból is lát­ható: a társadalom és a diákok arra töreksze­nek, hogy segítsenek mindenkinek megtalálni a maga útját. A szaktudáshoz vezető út Erre az útra nem könnyű rátalálni. A tudo­mányos információk mennyisége hét-tíz év a- latt megduplázódik. Ami ma új, holnapra ela­vulhat. A - tudomány és a technika fejlődésé­vel a korábbi gyakorlati ismeretek fokozato­san elértéktelenednek. Mi hát a megoldás? Bizony nem egyszerű válaszolni erre a kér­désre. Az. ismeretek és készségek átadásának, a képzésnek és oktatásnak a problémái min­dig is nehezek voltak. Ezeket , a problémákat dialektikus kettőség jellemzi. Részben arról van szó, ho-gy a már meglevő tudást és isme­retet összeségében átadjuk, nemzedékről nem­zedékre. Részben pedig arról, hogy az okta­tási folyamatban nem lehet öncél az ismere­tek elsajátítása. A legfőbb cél az önálló gon­dolkodás képességének a kialakítása, hogy tovább építsék azt az alapot, amit megszerez­tek, vagyis hogy újat hozzanak létre. Korunk­ban fokozódott az oktatási folyamatnak ez a belső ellentmondásossága s ezzel bonyolult­sága Is. Sok vita folyt arról,, milyen is az eszményi műszaki értelmiség. Szűkebb területen legyen Járatos, vagy széles profilú, sok mindenhez értő mérnök legyen inkább? A vitákban új elképzelések kristályosodtak ki azzal kapcso­latban, milyennek kell lennie a szakember- képzésnek a tudományos-technikai forradalom korában. De minden probléma megoldásakor akad olyan, aki ígéretes, előrevivő utat tár fel. A Leini-ngrádi Műszaki Egyetem azok közé a főiskolák közé tartozik, amelyek magukévá tették a Moszkvai Fizikai-Műszaki Egyetemen először elfogadott oktatási rendszert. íme, néhány mondat a lenlngrádi tanárok és diákok értekezletein elhangzott felszólalá­sok közül: „Nem szabad olyan Ismeretekkel elhalmozn! a hallgatót, amelyek holnap eset­leg már semmit sem érnek“; „A tények meg­tanulásáról át kell térni a tényeket összefo­gó törvényszerűségek tanulmányozására“; „Egyes tankönyvekből a kőkorszak lehelet« száll“; „Aki ma mellőzi a matematikát más tudományágban, az úgy tesz, mintha lemon­dana a közlekedési eszközökről. Vegyészeink gyalog járnak.“ A hallgatók értekezleteiken azt javasolták, hogy néhány főtárggyal önál­lóan foglalkozhassanak a diákok, a felső év­folyamok hallgatói pedig kapjanak egyéni tan­tervet. Kérték néhány tantárgy törlését, má­sok bevezetését. Egyebek közt síkraszálltak az esztétika bevezetéséért; „a látókör széle­sítése és az intuíció fejlesztése érdekében“. Mi is volt az átszervezés lényege? A korábbi hat fakultás helyett három egy­séges programú, „előkészítő“ kart szerveztek a három alsó évfolyam hallgatói számára, s öt végzős fakultást a felső évfolyamosoknak. Az első évfolyamokon minden egyetemista egységes általános elméleti képzést kap, a felsősök viszont leendő munkájuk profilja sze­rint szakosodnak. (Befejezése következik) 10 „Csendélet“ a moszkvai Lomo noszov Egyetemen Már letűnt az a kor, a- mikor a tanító az iskolában a táblára és a krétára volt utalva. Korszerű didaktikai technikával sokkal szemlél- tetőbb az oktatás, és a ta­nulók figyelmét is jobban leköti. Már a legkisebb ne­bulókat is világító táblák segítségével avatják bele a szavak és számok titkaiba. A táblák szerkezete és ke­zelése igen egyszerű, sok­oldalúságukat pedig bizo­nyítja az is, hogy kitünően beválnak a helyesírás és az egyszerűbb számtani műve­letek gyakorlásában. Bevált a villamos egyszeregytábla is. A tanuló gombnyomással ellenőrzi tudását, a tábla közepén levő zöld lámpa pedig a kontroll. A mellé kelt felvételek egy hazai (Kostelany na Uherskohra- distsku) alapfokú iskolában készültek. Az oktatási se­gédeszközök az iskola peda­gógusainak találékonyságát és ügyességét dicsérik. —cs— Világra jött egy halacska az űrben A FÖLDÖN SZÜLETETTEKKEL SZEMBEN NEM SPIRÁLIS ALAK­BAN ÜSZIK, HANEM NORMÁLIS, EGYENES VONALBAN. Oj taggal gyarapodott a miniatűr állatkert, amelyet a Skylab ürla- boratórium második legénysége vitt magával az űrbe. Az űrhajó­sok egy akváriumban két halacs­kát és mintegy 50 ikrát gondoz­tak. Dr. Owen Garriott, a Skylab biológusa közölte a houstoni el­lenőrző központtal, hogy az ikrá­ból kibújt az első halacska. Gar- rio-tt {elfigyelt rá, hogy a Földről származó két hal a súlytalanság állapotában csavarvonalban úsz­kál, a most kikelt hal Ivadék pe­dig egyenes vonalban úszik. A nehézségek egyébként elmúl­tak. Újabban azt a parancsot kap­ták a Földről, hogy fényképezzék le egymást. Houstonban ugyanis meg akarják állapítani, hogy ar­cuk a súlytalanság állapotában valóban kínai vonásokat ölt-e. Az űrlaboratőrlum első legénységé­nek egyik tagja ugyanis vissza­térés után elmondta, hogy két társa szeme ferde lett a Skylab- ban. VALÓDI, VAGY MŰ? A világ gondja, megint gyarapodott eggyel. A statiszti­kák kimutatják, hogy az 1980-as évben a valódi bőr a cipő­ipar keresletének már csak a felét tudja majd fedezni. Te­hát olyan műbőr előállítása, amely legalább olyan, vagy még jobb tulajdonságokkal rendelkezik, mint a valódi bőr. nagyon fontos feladat. A kutatómunkát 1938-ban Ameriká­ban kezdték meg, és 1963-ban már piacra került a tökéle­tes plasztikus bőr. A kutatást 200 szakember végezte, es a költségek 25 millió dollárral felülmúlták a nylon-kuta­tás költségeit. Egy évvel később Japán következett. Harma­dikként pedig Csehszlovákia; csak utánunk következett Anglia és az NSZK. A koncernek szigorúan őrizték titkaikat, így hát ma­gunk láttunk munkához. Pár esztendős igyekezet sikerhez vezetett, s 1968-ban megszülettek az első minták. Az új műanyagot eredetileg PKH-nak (plastická kiize hygienická) nevezték — most Barex a neve. A gottwaldovi Gumi- és Plasztikai Technológia Kutatóintézet munkájának eredmé­nye. Mindent figyelembe vetlek: a vízhatlanságot, a ,,slra- pabírást“, tehát, millió ismétlődő mozdulatot, a súlyát. Az új műbőr szinte meg sem különböztethető a valódi bortol. Forradalmat jelent a termelés technológiájában, és minden tekintetben megállja helyét a külföldön előállított műbő­rök mellett. A Technoplast Chropyne n. v. az idén 200 000 négyzetméter barexert termel, ami 1 millió cipő készítésé­hez elegendő. Jövőre már ennek a mennyiségnek a duplá­ja éH cipőiparunk rendelkezésére. (sij OKTATÁS VILÁGÍTÓ TÁBLÁKKAL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents