Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-08-28 / 35. szám

6 új ifjúság------­MÉG EGY ÉV CIPRUS SZIGETÉN (BESZÉLGETÉS SVATOPLUK PLUSKALLAL) Üdvözöljük Csehszlovákiában, Svá- fo. A Oukla egykori játékosa talán sohasem jött haza külföldről ilyen megérdemelt szabadságra, mint most, edzőként két évet töltött Ciprus szi­getén. Ottani működéséből már csu­pán egy esztendő van hátra ... — Egy ötezer lakosú városban, Paralimniben működöm. Az ottani klub neve: Enosis Neon. Az együttes az első ligában szerepel. Én akkor szegődtem ide edzőnek, amikor a csapat egy éve játszott a legfelsőbb bajnokságban. Azt szokás mondani, hogy minden kezdet nehéz. Én ezt nem állíthatom. Ott az egész város a futballnak élt és él. Ügy viselked­tek az első pillanatban velem, mint­ha a legközelebbijuk lettem volna. Az emberek megállítottak az utcán. Mindenki görögül akart tanítani, mert angolul nem lehet velük be­szélni. Maguk a játékosok példásan fegyelmezettek. Egyik figyeli a má­sikat, nehogy vétsen a sportszerű é- létmód normái ellen. Nagyszerűen lelkesednek az edzéseken. Pedig ők a- munkájuk ntán, délután jöhetnek csak tréningezni. Nem is csoda, hogy mindig versenyben vagyunk a bajno­ki elmért. Az idei ötödik helyünket a bajnokság hajrájában csupán két váratlan vereség eredményezte. Cipruson most kezd fejlődni a lab­darúgás. Mit mondana a mostani színvonalról és a várható jövőről? — Az ottani első liga a mi har­madik ligánkkal ér fel színvonal te­kintetében. Egyes találkozók azonban egészen rendkívül színvonalasak, pe­dig a pályák többsége agyagos. A bajnokságra talán az a legjellem­zőbb, hogy nagy a színvonal-ingado­zás. Ez pedig a ciprusiak mentalitá­sából ered. Nagyon robbanékony, temperamentumos emberek laknak itt. Ilyen a játékuk is. A közeljövő­ben azonban fellendül az ottani fut­ball. A csapatok zöménél külföldi edzők működnek. Mindenki hozott magával a hazájából valami újdonsá­got. A bajnoki mérkőzések is tulaj­donképpen az edzők közötti taktikai harcok. Én a technikás stílusra ta- nítgatom a fiúkat. Ez tetszik nekik is, a nézőiknek is. Egy esztedő múlva lejár a ciprusi szerződés. Visszatér Csehszlovákiá­ba, Prágába. Mit szólna egy Maso- pust—Pluskal edzői kettőshöz? — Ez egyelőre a jövő zenéje, de hát ki tudja... Az edző munkája elsősorban a tapasztalatok gyümöl- csöztetése. Tény az, hogy ciprusi tar­tózkodásom alatt rengeteg élmény­nyel gazdagodtam. Igazi „iskola“ ez nekem, sokat tanultam, tapasztaltam. Szinte minden munkát egyedül vég­zek. Nincs segítségein. így aztán si­kerül betartanom azt az elvemet, hogy mindig a saját utamon halad­jak. Ott nem befolyásolja munkámat a csapat vezetősége. A szurkolók sem izgatnak. Az eredménynek tehát szükségszerűen be kell következnie! (S-Klocban) Ha meg akarjuk vonni az Uni­versiade első felének a mérlegét, megállapíthatjuk, hog az Univer­siade most már mindenképpen a világ fiataljainak rendszeresen ismétlődő, második legnagyobb sporteseménye lett. Ez nem azt jelenti, hogy az Universiade ver­senyre akar kelni az olimpiával — nem Is ez a rendeltetése —, inkább azt, hogy átveszi és ma­gába olvasztja annak minden ne­mes, jő és haladó hagyományát. Moszkva városának vezetői egy pillanatig sem titkolják, hogy az 1973. évi moszkvai Unlversiadé- nak kettős célja van. Egyrészt alkalmat ad a világ fiataljainak, hogy az Universiadék hármas jel­szava jegyében — sport, barátság, béke — találkozzanak egymással, másrészt pedig bemutatni az egész világnak, hogy Moszkva már most meg tudna rendezni egy olimpiát, így tehát mindenképpen jogos és indokolt lesz, ha Moszkva város vezetősége is benyújtja kérelmét az 1980, évi olimpia megrendezé­sére. Az olimpiai gondolat jegyében A moszkvai Universiade sport- politikai jelentőségét pedig leg­jobban talán az a tény bizonyít­ja, hogy nem volt még Universia­de, ahol annyira hangsúlyozottan összefonódott volna az olimpia és az Universiade gondolata. Nem­csak jelképesen, hanem személy szerint is. Mert itt van Moszkvá­ban Lord Klllannln, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke, van Kamebeek, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság holland alelnöke, és rajtuk kívül nagyon sok ország NOB-tagja., Senki előtt nem volt kétséges, hogy az 1980. évi mosz­kvai olimpia megrendezése szem­pontjából döntő jelentőségű volt Lord Klllaonlnnaik, a NOB elnöké­nek az Universiade megnyitó ün­nepségén mondott beszéde. De ugyanígy élénk visszhangra talált Primo Neblolőnak, á FISU elnö­kének megnyilatkozása, aki a spci Uörténet legnagyobb Uníver- siadéjának minősítette a mosz­kvait. Moszkva rengeteg sportlétesít­ménye közül természetesen a leg­szebbeket és legkorszerűbbeket választották ki az egyes sport­ágak versenyeinek szín he Ívé ül. Érthető, hogy az első héten a leg­nagyobb érdeklődés a sport ki­rálynője, az atlétika felé irányult, de joggal állíthatjuk, hogy Mosz­kvában minden sportágnak meg­van a maga vonzereje. A mieink, alibi elindultak, min­denütt igyekeztek legjobb tudá­suk szerint versenyezni, és ha ez az igyekezet az Universiade első felében nem eredményezett Is annyi érmet és helyezést, mint amennyire esetleg titokban szá­mítottunk, fiatal főiskolásaink küzdőszelleme és magatartása el­len semmi kifogás nem lehet. Rajta kívül senki a világon Különben ezen a találkozón csapta meg először a nagy világ versenyek szele a sportág rajon­SPORT BARÄTSÄG BÉKE ff góit. A szovjet együttes Olga Kor- buttal az élén olyan teljesítményt nyújtott, amely méltó lett volna bármilyen olimpiai vagy világbaj­nokság színvonalához, Korbut, akit „minszki verébnek“ becéz­nek, most a felemás korláton és a gerendán Is bemutatta azokat a gyakorlatelemeket, amelyeket raj­ta kívül senki a világon nem tud és amelyeket a Nemzetközi Tor­na Szövetség „mint veszélyes és egészségre károst“ be akar tilta­ni. Ezeknek az elemeknek a bemu­tatásakor most mindenki arra gondolt, hogy mindnyájunk örömé­re és gyönyörködtetésére van a világnak egy olyan tornásznője, aki új utat mutat a női torna­sport fejlődésének. A versenyek tovább folynak a Luzsnyiki park nagyszerű sport- kombinátjában és a többi kitűnő sportlétesítményben. Öj ismeret­ségek szövődnek, és üf barátsá­gok jönnek tétre. De nemcsak a sportolók között, hanem Moszkva népe és a világ minden tájáról Moszkvába sereglett külföldi fia­talok között is. A Luzsnyiki park­ban például versenyre igyekvő, vagy onnan hazatérő sportolókat lépten-nyomon megállítják az au­togramkérő moszkvai diákok. AMg akad olyan sportoló, aki az auto­gramot meg ne to’daná néhány jelvénnyel, és máris kész a barát­ság. Természetesen a fényképezés is örök téma. Két kubai fiatalember unszolására az egyik sportlétesít­ményen dolgozó kőműves lányok malteros nadrágban, mosolyogva álltak a fényképezőgép lenö'é'e elé, és kölcsönös cím cserék után néhány hét múlva egész bizo­nyosan megérkezik Kubából a Szovjetunióba néhánv emlékeze­tes 3zép fénykép ezzel az alá­írással: Universiade, Moszkva, 1973. ARCOK A LIGÁBÓL 1. Takács Rudolf, Inter Bratislava. A tehetséges hátvéd idei ligarajtját megzavarta egy kellemetlen orrsérülés. Kívánjuk, jöjjön rendbe mielőbb, hogy ismét játszhasson! 2. Farkas Géza, Lokomotíva KoSice. A vasutasok egyik kulcsembere nemrég ünnepelte első gyermeke, egy kislány születését. Az őszi idényben újra a régi formájába lendül majd? 3. Egy „vadonatúj“ arc a VSS-ből. Tamás László egyre gyakrabban szerepel a balhátvéd posztján. A Kosicei (Kassai) Magyar Tannyelvű Ipari Szakközépiskola egykori sportfeielöse ügyes labdarúgó! Kolár Péter felvételei Gondolatok a tanulóifjúság testnevelésiről és sportjáról Több irányú vizsgálódások bizonyí­tották már és bizonyítják, hogy az Is­kolai testnevelés színvonala ala­csony, követelményrendszere elavult, inkább taszítja, mintsem részvéteire serkenti a tanulókat. Sajnos, sok az olyan, a felszaba­dulás előtt épült iskola, amely régi, elavult, hiányoznak belőle a tested­zés és a sportolás minimális elemi feltételei is. Az eltelt negyedszázad alatt több Intézkedéssel igyekeztünk a feltételeken javítani, mégis elma­radtunk az igényektől. így természe­tesen hiányzik az Iskolai testnevelés egymásra épültsége. Az általános iskolákban a tanulók nem kapják meg azt az alapot, amelyet a közép és .felsőfokú iskolákban magasabb szinten fejleszthetnének. Ennek kö­vetkezménye, hogy a közép- és fel­sőfokú iskolákból kikerülő »fiatalok nem viszik magukkal a testnevelés és sportolás iránti igényt. A többi között ez is az egyik oka annak, hogy évek óta nem emelkedett jelen­tősen a tömegtestnevelésben és a sportban résztvevőik száma. Az iskolai sportmunkával kapcso­latban fordítsunk fokozottabb figyel­met az .agttációra, a propagandate­vékenységre, ugyanakkor biztosítsuk, hogy az iskolákban egész éven át legyen lehetőség a különféle sport- akciókban való részvételre. A fentiekből kitűnik, hogy a tanu­lóifjúság testnevelése és sportja ne­héz helyzetben van. A gondok, prob­lémák megoldása elsősorban gazda­sági kérdés, és csak hosszú távon megvalósítható feladat. Legalább ilyen fontos azonban az a szemlélet- formálás, amely a sport iránti ér­deklődés felkeltését és a testnevelés igenlését szolgálja, s amelynek meg­oldása társadalmi feladat. A szocialista állam biztosítja a testneveléshez és a sportoláshoz a jogot, fejleszti a jogok érvényesíté­sének feltételeit, elősegíti a szabad idő kulturált felhasználását. Ugyan­akkor elvárja, hogy az állampolgá­rok — különösképpen a felnövekvő ifjúság — törödjönek a testkultúra fejlesztésével, éljenek a biztosított jogokkal és lehetőségekkel a társa­dalom és a maguk hasznára. (t)

Next

/
Thumbnails
Contents