Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-08-21 / 34. szám

r ízenhetedszer gyűl­tek össze a fiata­lok, hogy V. I. Le­nin tiszteletére megmásszák a tát­rai hegycsúcsóriá­sok egyikét, a Rysyt. Az autóbuszok 2928 fiatalt r ÖNMAGUKAT GYŐZTEK LE A műsor után még egy ki­csit leültek a SZISZ nyugat­szlovákiai kerületi küldöttsé­gének a „magántábortüzéhez“. Gitár, énekszó, vidámság, — így jellemezhetnénk röviden a tábortűznél rögtönzött műsort. Rövid ideig élvezhették a jó­kedvet. nemsokára már a há­lózsákba bújva álmodtak — a másnapi túráról. A Béka-tavaknáil a szűkre soványodott kaptató szinte be­lefúródik a meredek sziklafal­ba. Kanyarodik, tekereg, kere­si a helyét. Sziklatornyokat kerül meg, kőpadokra kapasz­kodik fel, helyenként egészen leszűkül, legtöbbször tízméte­res szakadék tátong mellette, a másik oldalról meg magas sziklafal. A falba erősített lán­cok nyújtanak ilyen helyeken biztonságot a turistáknak. Fel, fel, állandóan fel. Itt már megpihenni sem lehet bármi­kor, mert elállnák a többiek útját. Csak ahol kiszélesedik a kaptató, szusszanhatnak néhá­nyat. Egy újabb kimerítő óra, mire a Váha-nyeregbe érnek. Zihál­va ülnek le egy sziklára. — Fel a fejjel, már csak egy órácska — biztatja a most már egyáltalán nem mosolygó lányokat egy virgonc fiú, aki­nek szemmel láthatóan nem o- koz gondot a kapaszkodás. Nyilván nem először van ilyen túrán. — Micsoda? Még egy óra? — rezzennek össze a lányok. Az előbbi gondolat a vissza­térésről kezd tetté érlelődni. — Nem megyek egy lépést sem tovább — hangzik a ha­tározott kijelentés. Egy forró tea a menházban és vagy fél­órát pihenés azonban megin­gatja őket. Mégis tovább men­nek. összeszorltott fogakkal, sajgó lábbal ugyan, de a töb­biekkel tartanak. Fél tizenegy, még egy rövid­ke kapaszkodó — és a csú­cson vannak. Az első pillanat­ban alig tudják élvezni a gyö­nyörű kilátást, tüdejük kovács- fújtatóhoz hasonlít, talpuk sa­jog, de Itt vannak. Legyőzték a hegyet, legyőzték a majd­nem ezerkétszáz méter szint­különbséget, de főleg legyőz­ték önmagukat. És ez a leg­szebb, ez ad érteimet a fára­dozásnak. Közel tízezer fiatal és idő­sebb győzte le ezen a három napon a Rysyt. Közel tízezer ember élményéről számolhat­tunk volna be. Hogy mért ép­pen erről a két lányról ír­tunk? Talán véletlenül, talán éppen azért, mert ők mondták el nekünk élményüket, de fő­leg azért, mert bennük össz­pontosulnak ifjúságunk jel­lemvonásai: a fiatalság, az új ismeretek utáni sznmj, az ön­fegyelem. Horváth Rezső ■BBaanmanmaaBHUM A dinuyecsosz unokája nem volt a barátom. Az ellenségem volt, mert ő sok dinnyét evett. Mondanom sem kell, én meg keveset, mitől aztán áhítozó, sóvárgó lettem. A dinnyecsősz unokája pedig hetyke volt és irigy. A gyermekkori nyarakon az­tán alig telt el nap, hogy ba­rátaimmal ne próbálkoztunk volna dinnyét lopni. Ritkán sikerült, s a zsákmány mindig szegényes volt. Mert nagy csemege volt telénk a dinnye. Nagyon őrizték, és kevés ter­mett belőle. Egyszer aztán sikerült: el­loptam a hektárnyi terület legnagyobb, Iegőrizettebb mag dinnyéjét, s cipeltem szívdo­bogva, verejtékesen, diadalit­tasan, míg csak ki nem sza­kadt hátamon a zsák, az őriás- gyümölcs pedig nehéz szikla­ként le nem gurult a töltés tetejéről és ripityára törve, apró darabokban el nem vér­zett. Persze hogy sajnáltam, a szivem akart meghasadni. DINNYE Ültem • dinnyeroncsok felett, s könnyektől, dinnyéiétől ma- szatosan azt hittem, megbí­rom enni az egészet. Persze nem fért belém. £n azóta Is dinnyére éhezem, olyan ízle­tesre, olyan nagyra, olyan hamvaspirosra, mint az volt. Húsz évvel később, az Idei dinnyeszezon közepén meglá­togattam Rákóczi Lajost, a Sósszigeti Növénynemesltő Állomás jő hírű növényneme- sltőjét. Leülünk az árokba. Vagy hatféle dinnyét vágott kétfelé, kústoljam meg. Mert hogy igenis, manapság is akad még jő dinnye. Mert én szá- monkéröen magyaráztam, hogy húsz éve nem ettem jó diny- nyét, hogy az volt az igazi dinnye, amelyik gyerekkorom­ban egyszer.., Rákóczi Lajos bebizonyította, hogy nem egészen így van. Megmagyarázta a dolgokat, de kíméletesen tiszteletben tar­totta azt a sóvárgást, hogy a világ legjobb dinnyéje már sehol sem teremhet meg, mert gyerekkoromban összetörtem, magjait pedig a folyóba köp­ködtem. A sósszigeti magnemesítőben hosszú évek óta foglalkoznak a dinnyével, ők látják el mag­gal az ország termesztőinek nem kis hányadát. Kísérletez­nek, törik a fejüket, és bi­zony nem hiába. Sósszigeten jé dinnyét ehettem végre, meg magyarázatot kaphattam arra, miért is vannak problémák a dinnyepiacon. Hol az elég dinnye, hol a jé dinnye, az az Igazi? Megtudhattam, hogy a termelő számára előnytelen a felvásárlás formája, az, hogy egész nyáron állandó, válto­zatlan, a falvásárlási ár, ami természetesen nem ösztönzi a termesztőket arra, hogy na­gyobb mennyiségben termesz­szék. Behozatalra szorulunk hát. A messzi országokból ideszállltott dinnyével meg az a baj, hogy korán kell le­szedni, így elveszíti igazi ízét. £s a hazai termelők sem érlelik meg eléggé. Sok he­lyütt korán piacra dobják, amikor még kevésbé ízes, ke­vésbé piros. Búcsúzáskor Rákóczi Lajos megnyugtatott. Lesz jé dinnye már az Idei piacon is. Ók harminc-negyven fajtával kí­sérleteznek, s eredményeik nagyban hozzájárulnak, hogy e kitűnő gyümölcsből jövőre már a városi ember is sor­ban állás nélkül és ízletesét ehet. Az első jelek már meg­mutatkoztak. A múlt héten minden nap volt dinnye a bratislavai piacon. Igaz, sor­ban állásai, de azt is hozzá kell tenni — lényegesen job­bak, ízlstosebbek, mint a ko­rábbi években. —I. A kommunista és szocialista fiatalok egyre népesedő és erősödő táborának aktivitása is állandóan fokozódott. A kommunista fiataloknak az az igyekezete, hogy a szocia­lista csoportok közös követelményeik megvalósítására lé­tesítsenek akciós egységet, nagy visszhangra talált a szo­ciáldemokrata diákoknál. A Szlovák Diákok Szövetsége mellett megalapították a demokratikus szárnyat, ennek jelentősége túlnőtte a diák- mozgalom kereteit. A demokratikus erők győzelme volt a fasiszta ellenállási mozgalom első nagy eredménye, és ebben nagy érdemük volt a DAV-istáknak, élükön Gustáv Husákkal. A haza megvédésére Csehszlovákiában ebben az időben több ifjúsági szervezet alakult. Ilyen volt a oseh Svaz mladych. a Magyar Fiatalok Szövetsége, a Dentscher Ju­gendbund ln der CSR, a Zväz slovenskej mládezo és a Szojuz Karpatoruszkih molodih. Ezek a szervezetek egye­sítették a fasizmus ellen harcoló fiatalokat, akik szembe­szálltak a ludákok nacionalista bujtogatásaival, és elszán­tan harcoltak a köztársaság békéjéért. A Magyar Fiatalok Szövetségének, a Sarlónak és egyéb ma­gyar csoportosulásoknak a tagjai olyan óriási munkát vé­geztek, amelynek sem Erdélyben, de még Magyarországon sem volt párja. Csehszlovákia cseh és szlovák fiataljaival karöltve, internacionalista szellemben ténykedtek. A magyarországi fasisztaBllenes mozgalmat azzal is tá­mogatták, hogy a Szlovákiában megjelenő magyar folyó­iratokban megjelentették azokat az írásokat, amelyek Ma­gyarországon nem láthattak napvilágot. A Magyar Fiatalok Szövetségéhez csatlakozott a Nővé Zámky-i Műhely, a le- viceí Világosság, Szikra, a rnznavai Haladás, a bratislavai Népakadémia, a diószegi Munkásegylet, a luőeneci Vir­radat, Tűz és több más egyesület. A szlovákiai magyarok ugyanazokért a célokért küzdöt­tek, mint az ország többi haladó szellemű fiataljai: a de­mokrácia megvédéséért, a békéért, gazdasági jogokért és a fasizmus ellen. 1933-38 között a szlovákiai ifjúsági mozgalomban je­lentős változások következtek be. A fiatalok tetteiket a haza védelmébe állították, a fasizmus elszánt ellenségei voltak, és a Szovjetunióval való szövetséget szorgalmaz­ták. A haza védelmének részét képezte a demokratikus szellemben történő honvédelmi nevelés is. A Szlovák Diákok Szövetségének XIV. közgyűlésén ösz- szciilt honvédelmi bizottság és egyhangúlag kijelentette,; hogy a demokratikus szellemben való honvédelmi neve­lés végtelenül fontos a közép- és főiskolákon. De az i- lyen beállítottságú honvédelmi nevelés mellett már ré­gebben is szót emeltek. Husák elvtárs 1935-ben a Síp folyóirat hasábjain azt hangoztatta, hogy „...ha a fasisz­ta szomszédaink legalapvetőbb nemzeti jogainkat vészé lyeztetik, fontos, hogy képesek és készek legyünk a vé­delemre.“ A honvédelmi nevelésnek merőben fasisztaellenesnek kellett lennie. Feladatául kapta megmagyarázni a diákok­nak a háború gazdasági és politikai indítékait. A demok­ratikus honvédelmi nevelés támogatására a szlovákiai fiatalok összejöveteleket szerveztek, de ezekről többnyire idejében tudomást szerzett a rendőrség és megakadályoz­ta. Bratislavában például a Proletár Testnevelési Egyesü­let összejövetelein néhány ezer szlovák, magyar és német nemzetiségű fiatal gyűlt össze. 1938 márciusában a Ku- mensky Egyetem aulájában a manifesztáció résztvevői a demokratikus szellemű honvédelmi nevelés mellett fog­laltak állást, követelték bevezetését az iskolákban. Továb­bá határozatot fogadtak el az államhatárok sérthetetlen­ségéről, és felszólították a fiatalokat, hogy nemzetiségi, felekezeti, politikai hovatartozásukra való tekintet nélkül egyesítsék erejüket a köztársaság védelmére. Ebbe a harcba bekapcsolódott a magyar fiatalság is. Amikor a legnagyobb veszélyben forgott az ország, Schön- herz Zoltán vezetésével mégis eljutott a Studio Egylet küldöttsége a Koáicei Rendörfókapitányságra, hogy hitet te­gyen a haza védelmére. A Műhely Egylet tagjai pedig a területi katonai parancsnokságon esküdtek hűséget a köz- társasági elnöknek, a kormánynak, a hadseregnek. Ki­mondták, hogy: „A Műhely tagjai határozottan elutasít­ják a fasiszta rendbontók minden igyekezetét, amely az állam integritását veszélyezteti, erélyesen és megalkuvást nem ismerve visszavernek minden támadást. Az egylet tagjai Kossuth, Petőfi, Ady hagyatékának szellemében cselekednek, amikor a Csehszlovák Köztársa­ság védelmével a' demokráciát is védik, mert meg vannak róla győződve, hogy a köztársaság további léte szavatol­ja csak a magyarok jövőjét, megszűnése a magyar nép létének végét is jelentené. Ezt a meggyőződésünket készek vagyunk bármikor fegyverrel a kezünkben is bebizonyítani.“ A honvédelmi nevelést az 1939/40-es tanévtől kellett volna bevezetni a közép- és főiskolákon. Csakhogy en-; nek megtárgyalása valami miatt mindig elhúzódott, és mire végre bevezették volna, a Csehszlovák Köztársaság szétesett. JAROSLAV STRAKA (Folytatjuk) | — in i*i is tálak küldöttei is. strbai réteken egyik nap­ról a másikra sokszínű, fiatalságtól forrongó sá­torváros nőtt ki. Augusztus 11-e, szombat. Az óra reggel fél négyet mutat. A több száz sátort csak a szipor­kázó csillagok világítják meg. Halkan susognak a tábort öve­ző hatalmas fenyők, a háttér­ben a tátrai csúcsok körvona­lait inkább csak sejteni lehet, mint látni a kora reggeli fél­homályban. Hirtelen hangok törik meg a csendet. — A túrára indulóknak éb­resztői A szolgálatosok felnyitják a sátrak bejáratait: tetszik, nem tetszik, ki kell bújni a meleg hálózsákból. A sátorból kiká­szálódó, félig még alvó fiata­lok szeméből azonban pillana­tó mellett az erdőbe kanyarod­va kicsit szorongva nézi Ida és Marika az útjelző táblát: Rysy — tengersztnt feletti ma­gasság 2503 méter (a Csorba­tó tengerszlnt feletti magassá­ga 1325 méter) távolság 4,5 óra. itt nem kilométerekben, hanem gyaloglási órákban mé­rik a távolságot... Marika és Ida itt barátkoz­tak össze. Eddig nem ismer­ték egymást, pedig Dunajská Streda nincs messze I2optól. Marika a Suranyi Közgazdasá­gi Középiskola harmadikos ta­nulója, Ida a Zemianska Olőa-i (Nemesócsaí) Cipőüzem inst­ruktora. De mindketten a csal­lóközi síkság szülöttjei és elő­ször életükben vannak a Tát­rában. Ezért mindketten gon­csak a túra bemelegítő része. Rövid pihenő a tő partján felállított sátornál, és máris indulnak tovább. Az erdő vég­leg elmarad, az eddig kelle­mes hűvös levegőt a hegyőr- . mok mögül előkandikáló nap tűző sugarai forrósítják fel hirtelen. Egy ideig még a Menguszfalvi vögy szépségeit csodálják, és nem veszik ész­re az itt még viszonylag eny­he emelkedőt. Aztán az ös­vény nekivág a föléjük emel­kedő, meredek, kúszófenyövel benőtt szikladombnak. Merész szerpentinekben kapaszkodik felfelé. Néhány perc múlva kezd megváltozni a két lány véleménye a „sétáról“. Fél óra múlva pedig már azt tapasz­talják, hogy egyre rövidebb út­szakaszok után állnak meg egy kicsit kifújni magukat. Nem csoda. A síksághoz szokott szervezet és a ritka hegyi le­vegő igénybe veszi a tüdejü­ket. Amikor egy gyenge őrá múlva a Béka-tavak hatalmas platóján leülnek pihenni és fel­frissíteni magukat a jéghideg vízzel, először cikázik át a- gyukon a gondolat: „jobb len­ne visszafordulni, nem nekünk való ez.“ De néhány perc pi­henés után Ismét beléjük száll a bátorság. — Mégiscsak szégyen lenne jelvény nélkül visszatérni. Azt pedig csak a csúcson adják! Elhessegetik a visszatérés gondolatát. Pedig a java még előttük van... Péntek este — okulva az e- lözö esti „hideg“ tapasztalat­ból — már kellően öltözködve ültek az amfiteátrumba, hogy részt vegyenek az ünnepi ma- nifesztáción. Michal Zozulák elvtárs, a SZISZ KB elnökének megnyitója után ján janik, az SZLKP KB Elnökségének tagja és titkára mnndott ünnepi be­szédet. A manifesztáció színes kultúrműsor követte, a szlovák népművészet kincseiben gyö­nyörködhettek a jelenlevők. Marika és Ida ekkor már túl voltak a Tátrával való el­ső találkozáson. Délelőtt bri­gádon vettek részt a Csórha­tó felett, „A SZISZ a Tátrá­nak“ mozgalomba bekapcso­lódva segédkeztek az új sfver- senypálya építésében. A Váha-nyeregben tok alatt „kitöri!“ az álmot a csípős tátrai levegő. A hőmé­rő higanyszála a négy Celsí- us-fok körül állapodott meg. Néhány másodpercre megfeled­keznek, hogy a naptár augusz­tus közepét mutatja. De hát ó- rláshegységben vagyunk, a tá­bor csaknem ezer méter ten­gerszint feletti magasságban van. Akiknek nem lenne ele­gendő az ébredéshez a „lég- fürdő“, biztosan használ a je­ges borogatásra is alkalmas mosdóvíz. De hát ez is hozzá­tartozik a tátrai romantikához. Néhány perc múlva már a kiadós reggelire várva sora­koznak a legfürgébbek. Köz­ben az úton felvonulnak az au­tóbuszok, hogy a túrázókat az indulás helyére, a Csorba-tó­hoz vigyék. Még öt óra sincs, amikor a Csorba-tónál az első fiatalok kirajzanak az autóbuszokból. Köztük két csallóközi kislány nézegeti kíváncsian a tó fölött gomolygó reggeli párát. Csö­mör Marika Dunajská Stredá- ról (Dunaszerdahelyröl) és Szabó Ida Izopról (Izsaprőlj.A Hegyi Szolgálat emberei — a- ktk a túrázók biztonságáról gondoskodnak — néhány szó­val még felhívják a figyelmet az óriáshegyi túrákkal járó e- setleges veszélyekre, és útnak indítják az első csoportokat. A dolkoztak egy kicsit, eljöjje­nek-e erre a számukra szokat­lan vidékre. Eljöttek, és nem bánták meg. Nem tudtak betel­ni a tátrai táj lenyűgöző szép­ségével, a fiatalok között u- ralkodó barátságos, valóban fiatalos légkörrel. Csak az it­teni éghajlat tréfálta meg ő- ket egy kicsit. Mégpedig rög­tön első este. Hihetetlennek tartották, hogy itt, ahol a nap jobban perzsel, mint a csalló­közi rónákon, naplemente ti­tán a levegő hőmérséklete hir­telen „télbe zuhan“. Csak úgy „lengébe“ öltözne ültek be az amfiteátrumba, hogy megnéz­zék az Egyiptomi Arab Köztár­saság kulturális küldöttségé­nek a műsorát. A küldöttség egyébként egyenesen a berlini VIT-ről jött a Rysyre. Néhány perc múlva az arab melódiák­ba enyhe fogvacogás vegyült De azért becsületükre váljék, dideregve is kibírták a műsor végéig. A Poprádí-tóíg az üt csak a- molyan sétálás. A széles ös­vény enyhén emelkedik a hús erdőben, a kaptató tetőpontját elérve pedig elhagyja az er­dőt és a hatalmas sziklafalak­kal övezett völgyön át lekanya­rodik a Poprádii-tóhoz. — Hiszen ez csak séta! — mondja mosolyogva Ida, nem sejtve még, hogy ez a szakasz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents