Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-07-31 / 31. szám

ü| iffUSBg / E sorozatban a hazai ma­gyar amatőr t^nczenekaro- kat és beat-együtteseket mutatjuk be. Kérünk ben­neteket, legyetek segítsé­günkre! írjatok az ifjúsági vagy üzemi klubotokban, munka vagy lakhelyeteken működő együttesekről. A bemutatás legyen rövid, tár­gyilagos! írásotokhoz mel­lékeljétek az együttes kifo­gástalan fekete-fehér fény­képét! MODIFIK ez a neve a komárnói (Komárom) Szakszervezetek Háza és a SZISZ járási bizottsága mellett működő öt­tagú beat-zenekarnak. Alapítója és vezetője Hndek Bé­la (baráti körben csak Papírnak szólítják), legszíveseb­ben fúvós hangszereken játszik: a szólógitáros és he­gedűs D2ubák Marian, basszus- és szteelgitáron Klinkn Gábor, dobon és orgonán Wagner lenö működik közre, a szólóéneket és trombitát pediv Gernánsky Rudolf vállalta. Különben ha a dal előadási módja megköve teli. az együttes minden tagja énekel. Azonkívül, hogy mind az öt fiú énekel, és több hangszeren játszik, dal- szerzéssel is foglalkoznak. Gazdag repertoárjuk nagy része saját szerzeményeikből áll. de műsorukra tűzik a világhírű zenekarok és énekesek számait is. Amint arra a nevük is utal. főleg a modifikált rock-ze­nét játsszák. Mindössze ez év januárjától szerepel a zenekar a mai összeállításban, de máris nagy népsze­rűségnek örvend, és jelentős sikereket ér el A Szakszervezetek Háza külön próbatermet bocsátott a rendelkezésükre. Hetente négyszer próbálnak, sok szór a késő éjszakai órákig. De egyikük sem zúgolódik, mert szívesen zenélnek. Örömmel mondják, hogy meg érte a fáradságot. Minden szombaton és vasárnap kö­zönség előtt játszanak. Szombaton a Szakszervezetek Háza II. lakótelepi klubjában rendezett ifjúsági rande vún, vasárnaponként pedig az Európa szálló bárjában, az ifjúsági összejövetelen, amelyet a SZISZ járási bi­zottsága szervez. Az öt fiú nevével nemcsak Komárom és környéke, ha nem egész Szlovákia megismerkedett. Stará Túrán kéz dödött... Itt rendezték meg a nyugat-szlovákiai kerület beal-együtteseinek' fesztiválját. Beneveztek, és győztek. A mezőgazdasági fiatalok jaseoiei találkozóján a beat- együttesek versenyéről szintén díjjal tértek haza. Leg­utóbb perig Stráznicén léptek fel. sikerrel. Sztrecsko Rudolf-r Hitchcock soha el nem készült életműve — Bűnügyek hercegének tartanak, s ezért hírnevemhez méltóan kell vi­selkednem. Csakhogy nem elegendő egy revolvert szorongató apácát be­mutatni a mozivásznon, hogy Hitch­cockká váljon valaki. így elmélkedik Hitchcock, a bűn­ügyi filmek nagymestere, akit ötven évvel ezelőtt, 1922-ben kezdett el Hímmel foglalkozni: egy olyan film forgatásába kezdett, amelyet a mai napig sem fejezett be. — A gyilkosság örökké ihlette az angol irodalmat. Vegyük a Hamletet. Modern filmet akartam készíteni eb­ből a tragédiából, Cary Grant meg­próbált segíteni nekem a szerzői jog körült formaságok elintézésében, de ötévi pörösködés után visszalépett, mert e tragédiát számos ismeretlen filmes kihasználta már. A hollywoodi szerzői jogvédő hivatal minden év­ben a Shakespeare-müvek számos verzióját bejegyzi csupán azért, hogy üzletet csináljon belőle. Hitchcock őszintén bevallja, nem tudja pontosan meghatározni, mi is az a feszültség /suspense). Például a Ki ölte meg Harryt? című filmben egy ember lábánál fogva egészen kö­zönyösen vonszol egy holttestet. Ta­lálkozik egy sétáló nővel,, és Hitch­cock gyilkosa így szól hozzá: „Prob­lémái vannak, talán fél valakitől?" Valójában a feszültség (suspense) sokkal nagyobb, ha a rendezőnek si­kerül minél több információt közöl­nie a nézővel, aki nem sokat tud a cselekmény hőseiről. — Semmit sem szabad a véletlen­re bízni, mert később igazolnom kell a legkisebb bonyodalmat is — mond­ja Hitchcock. Példaként vegyük az Idegen a Nord-expresszen című filmet. Az e- gylk vagonban két ember drámát él át. Cipöfük párhuzamos mozgásáról készítettem felvételeket, hogy érzé­keltessem, hogyan közelednek egy­máshoz vagy távolodnak ei egymás­tól. aztán a sínek mozqdsáról. a va­gon helyzetének a megváltozásáról, méghozzá először párhuzamosan, az­tán ferdén, s végül úgyhogy ellenke­ző irányban szétválnak. Szimboliz­mus? Kevéssé fontos, mit jelöl meg, a fontos az előérzet. — Még most is reszketek, ha szó­ba kerül valamelyik figyelmetlenség­ből származó hiba: hősöm piros nyak­kendőt visel, amikor a rendőrségre érkezik, és kéket, amikor távozik. A mozdonyvezető a féket húzza meg, amikor elindítja a gépet. Nem szabad elfelei'eni. hogy minden kép jobban bevésődik az emlékezetbe, mint bár­mely replika — Még nem készítettem el, és va­lószínűleg sohasem jogom megcsinál­ni életművemet. Város lenne a cí­me. Arról szólna, mi történik ebben a városban reggeltől estig:' bemutat­nám a csavargókat, a kereskedőket, a kishivatalnokokat, a piacot, a szín­házat. a koktélpartikat... Reggel min­den tiszta, este pedig minden ro­hadt Renqeteg információt tartal­mazna ez a film, de nagy feszültsé­get is I suspense-t / —• magát az éle­tet. Kicsoda Fekete Fok ? A jugoszláv mozi- és tévénézők egyik legkedveltebb színésze, Ljubt- sa Szamardzsícs — a barátok csak Szmokinak becézik — őszintén ö- rült és kellemesen meglepődött 3- zon, hogy milyen népszerűséget ho­zott neki Magyarországon a Feke­te Rok szerepe az Amerre a vad­disznók járnak című tv-sorozatban. Sikerét egyszerűen magyarázza, nem saját magának tulajdonítja a fő érdemet. — A magyar nép is, akárcsak a mi népünk, átélte a háborút — mondja. — A sorozat témája pe­dig éppen a háborúi A hős, akit a- lakítottam, tizenhat „éhes száj“ táplálásának gondját hordja a vál Ián. Csupán ez a tény, úgy hiszem, elegendő ahhoz, hogy érdeklődést váltson ki az emberek széles kö­rében. Rok lázadásai, késszúrásai az ellenségre zúdultak: ez a tartal­mi elem a néző rokonszenvét vált­ja ki. Ezenkívül a sorozat, vélemé­nyem szerint rendkívüli módon me­séli el az egyedit és az általánost, ami mindenekelőtt az író, Ivó Szti- vicsics és a rendező, Ivan Hetrich érdeme... És nekem mi volt a dolgom? Egy szerűen csak arra törekedtem min den erőmmel, hogy minél normáli sabban és természetesebben visel kedjek „az adott körülmények kő zö-tt“, ahogy ezt Sztanyiszlavszkij mondaná. Ljubisa Szamardzsícs 1937-ben született Szkopjéban. Egyéves volt, amikor szülei átköltöztek Niska Bánjába. Nagyon szegény családban nőtt fel. Kilencévesen apa nélkül maradt. film hatása alatt maradt, s meg se állhatta, hogy ne mesélje el tar talmát barátainak. Mentek az utcán Ljubisa a társai előtt szökdécselt magával ragadta a mese a fehér lóról, ide-oda forgolódott és be- beugrált a járda melletti pázsitra — Az „előadásom“ — mondja a színész a jól Ismert széles, villogó, mosolyával — nem maradt hatásta­lan. Némcsak diáktársaim, hanem 'a rendőr- figyelmét, is vonzotta. Oda­jött és megdorgált, amiért letapo­som a füvet. De én már annyira benne voltam a játékban, hogy nem tudtam abbahagyni. Tovább ugrál­tam. Erre a rendőr határozott fel lépéssel megszakította a „műsort" SZlNtSZ! „BEMUTATKOZÁS“ A PÁ­ZSITON Nis környékén élte le szinte e- gész Ifjúságát. Bármilyen furcsán is hangzik, de 17 éves volt, amikor először ült be a moziba. A bejárat­nál óriási plakát amerikai cowboy­filmet hirdetett. Kibetüzte a címet, ahogy ott fonetikusan kiírták: Sem oki. Bement a teremtse, s ahogy a mese a vásznon peregni kezdett, rájött, hogy az egész film tulaj­donképpen a szép, fehér 16 körül forog. Amikor hazatért, még mindig a fülön fogott és elvezetett. A bará­tok lépésről lépésre követtek ben­nünket, és harsányan kiáltották: Szmoki, Szmokil így szereztem be­cenevet, amely ma Is kísér, mint akkor a fiúk... Alakja 1961-ben jelent meg elő­ször a vásznon, a Játékok az állvá­nyokon című filmben. Azonnal fel­figyeltek rá, és már a következő évben rábízták a Létszám feletti férfi főszerepét. Ezzel kivívta a né­zők és a ’kritikusok osztatlan elis­merését. Ez .volt az eddigi legsike­resebb és legéletszerűbb jugoszláv film ax ifjúság életéről. Nemcsak díjakat és ünneplést hozott Ljubisa Szamardzsicsnak, hanem megnyitot­ta előtte a filmvilág kapuját. Az el­múlt 12 évben harminc fllmszere- pet játszott, többnyire igen jelentős szerepeket. Különösen a televízió tette Ismertté és népszerűvé. Sike­res alakításaival elnyerte a nézők rokonszenvét, a kritikusok és kol­légák elismerését. Nagyon röviden, ez Szamardzsícs eddigi mérlege. Nagy nemzetközi sikerekben is része volt. , A velencei fesztiválon neki ítélték oda a Volpi serleget Purisa Djordjenícs rendező háborús filmjében, a Reggelben játszott sze pépéért. A serlegre sok neves szí nész pályázott: Marcello Mastroian- ni, Alberto Sordi, Jean-Paul Bel­mondo, Dirk Bogarde... Legutóbb két nagy háborús film­ben kapott szerepet. A Szutjeszká- ban,. amelyben a főszereplőt, Tito marsallt Richard Burton alakítja, és a Vége a háborúnak című film­ben, amely arról szól, hogy két ba­rátot elszakít a háború, és a sza­badság első napja ismét összehoz­za őket egy rövid időre. Szamard zsics az egyik barát szerepét játsz- sza. AMIKOR NEM PORGAT... Amikor nincs filmforgatás — és ezek a pillanatok ritkák •—, akkor a színész napja a reggeli kávéval kezdődik, amelyet felesége. Mirja- na főz. Ilyenkor Ha, Drágán mellé fekszik az ágyba, és elkezdődik az a végtelennek tűnő beszélgetés, hogy „ez miért van és az miért van.“ Nemsokára a telefon is „fel­ébred“. Megszólal, és apuka máris kiugrik a takaró alól. Gyorsan öl­tözik, beül a kocsiba. A köteles­ség most egy különösen fontos munkára szólítja. Részt vesz a le gendás hírű nemzeti hős, Ivó Lola Rlbar életéről szóló film készítésé ben. Délután szerepeket, új drámákat, verseket olvas. És hát,,, nagyon szereti a sportot Kedvence az ö- kölvívás és a futball. Neda Popovics (Belgrádi Charles Aznavour, a ne­ves francia sanzonénekes és színész elmesélte, hogy a híres Niagdra-vízesés megte­kintésekor legjobban ’ egy fiatalember megjegyzése lelkesítette fel. Az észrevé­tel Így hangzott: — Képzeljék csak el, itt elegendő vlllanyenerglái termelhetnének 75 millió villanygitár bekapcsolásárai Már nincs messze az idő, amikor a villanygitárok á- ramfogyosztása lesz egy or­szág gazdasági fejlettségé­nek fokméröfe. ooo Ryan O’Neal, a Peyton városka és a Szerelmi tör­ténet világhírű hőse elége­detlen, pedig az említett szívdöglesztő film hallatla­nul népszerűvé tette és ren­geteg pénzt hozott a szá­mára. Nemrég így panasz­kodott: — Gyengécske alkotások ezek. Különösen a Szerelmi történet miatt szégyenke­zem. Erőszakkal szerződtet­tek, s utána senki sem írt rólam. A reklámot teljesen Ali McGrawnak szentelték, mert a férje volt a produ­cer. Hogy ez mire vezetett, szépen példázza egy arab­bal való találkozásom a film vetítése után. — Felismertem — kiáltot­ta felém lelkesen. — Ön AU McGrawI — Nem, de majdnem el­találta — válaszoltam. ooo Az újságírók 'megkérdez­ték Eva Etna színésznőt, hogy sok vendég vett-e részt 36. születésnapjának megünneplésén. A színésznő így válaszolt: — Ö, nem. Születésnapo­mat a legszűkebb családi körben ünnepeltem. Ott volt harmadik férjem negyedik felesége, második házassá­gomból származó fiam. első férjem a feleségével, har­madik házasságomból szár­mazó lányom, negyedik férjem özvegye fiával és néhány meghitt barátom. Szép kis társaság... ooo Georges Brassens francia dalszerző és énekes dühbe gurult amikor meghallotta, hogy Szegény Martin .című dala, amelyet húsz évvel ezelőtt írt, érettségi tétel­ként szerepelt egy párizsi gimnáziumban. — Sose hittem volnd hogy dalaimmal diákokon fognak gyötörni — jelentet te ki. Egy kis önkritikát haza, dalszerzőink is tanulhatná­nak tőle, és akkor nem gyö­törnének bennünket förtel­mes szüleményeikkel, ■■

Next

/
Thumbnails
Contents