Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-07-24 / 30. szám

PELÉ CSATÁR IS, KAPUS IS Földgömbijük déli féltekéién most „tél“ van, így Brazíliában Is. A lab­darúgóknak pihenőjük van. A mérkő­zések egyelőre szünetelnek... A brazil labdarúgó-válogatott, a vi­lágbajnok azonban nem pihen. Afri­kai és európai turnén csillogtatja művészetét. És a brazíliai nemzeti li­ga csapatai is a világ különböző or­szágait járják. A világhírű FC Santos csapata Pe­tével, a fekete gyöngyszemmel az USA-ban kergeti a labdát. Pelé, per­sze még ma is a szurkolók kedven­ce, még mindig kiváló és sokoldalú labdarúgó... Az FC Santos — Baltimore-Boys mérkőzés a brazilok győzelmével végződött. Pelé bebizonyította, hogy a labda­rúgás igazi mestere! A gyors tempójú és kemény mér­kőzésen a bíró szögletrúgást ítélt az FC Santos javára. A szögletrúgást Fe­lére bízták. A közönség tátott száj­jal várta az eredményt. Pelé olyan remekül rúgta a labdát, hogy az könnyedén a Baltimore-Boys hálójá­ba szállt. Mérkőzés után Pelé kijelentette az újságírók előtt, hogy már ezer gólt rúgott életében, de ez a gólja az el­ső, amely szögletből sikerült. Akkor már 3:0 volt a küzdelem e- redménye. Végül Pelé egy kivédhe­tetlen 11-est rúgott az ellenfél kapu­jába. s a mérkőzés 4:0 eredménnyel végződött. Izgalmas mérkőzés volt. Az első félidőben a Santos kapu­sa megsebesült, s elhagyta a pályát. A második félidőben azonban megse­besült a tartalék kapus is. A Santos tehát kapus nélkül maradt. Erre Pe­lé fekete mezt öltött magára, és si­kerrel őrizte kapuját. — Ezt a tisztet nem volt nehéz be­tölteni — mondta Pelé a mérkőzés után. — Mindössze két gyenge lövés repült a kapunk felé. Megbirkóztam volna nehezebb feladattal is! A. S.-v H a valahod elúszik a bajnoki cím, ott rendszerint halot­ti tort ülnek. Kivált azok, akik az utolsó akadályon buknak fel. Akik megnyerik a bajnokságot, öröm tüzeket gyújtanak. Mert hát ilyen a labda­rúgás. Lelkesít vagy bánatba dönt. DruZstevník Dvory nad Zltavou (Udvardj az utolsó gáton bukott el, elúszott a kartávolságban levő baj­noki cím. Az első helyről lemaradt a csapat, csak a másodikat szerezte meg, ám ez a második hely is re­mek szereplés eredménye. A derék udvardiak tavaly avattak bajnokot, a kerületi I B osztályból feljutottak az I A osztályba, s lám, az újonc olyan jól szerepelt, hogy csaknem ismét bajnokságot nyert. Ez igen! Az ilyen teljesítmény megérdemli a di­cséretet! Hogy mi a siker titka? Erne a kérdésre azt a választ kap­tuk: „A fiatalokat segíti az efsz...“ Ahol a szövetkezet vezetősége meg­érti, mennyire fontos a sport a falu fiataljainak az életében, ott jé ered­ményeket érhetnek el, hiszen a szö­vetkezet támogatása kedvező feltéte­leket teremt. Ha annyira segíti a szövetkezet az udvardiakat, miért nem nyertek is­mét bajnokságot? — kérdezheti bár­ki. Ilyesmit csak az kérdezhet, aki nem ismeri a futballt. Alsóbb osz­tályból felkerülni a magasabb osz­tályba annyit jelent, hogy jóval na­gyobb követelményekkel kell szem­benézni, és bizony az újoncnak ne­héz a dolga. Gyakran még megka­paszkodni sem tud a magasabb osz­tályban. — Magunk sem hittük volna, hogy ilyen jól megálljuk a helyünket — mondja Szlávik Sándor, a sportegye­sület elnöke. Annál is inkább, mert nemrégiben még gyengécskén szerepelt a csapat. Széthúzás gyengítette sorait. Már- már úgy tűnt, hogy szétesik a gár­da. — Kár erőltetni a dolgot... —■ le­gyintettek néháilyan. Más véleményen volt azonban Szlávik Sándor, aki azelőtt maga is Vállvetett igyekezettel Ahol segíti a fiatalokat az efsz ■ Csaknem ismét labdarúgó-bajnokot avattak az udvardiak. A Druüstevník Dvory nad Zitavou labdarúgócsapata. Balról jobbra (ál­ló sor): Szlávik Sándor elnök, Bernáth csapatvezető, Makata, Keresztes, Mázán, Szlávik B., Havetta, Szmatana (a csapatkapitány), Csépányi Zol­tán játókosedzö, Gergely, Slobodnik; (guggolnak) Csóka, Dikány, Czif- ra, Gaila, Kukán, Szalai. játszott a csapatban, ő védte a ka­put. Nem adta .fel a harcot. Elvál­lalta az elnökséget. Aki azonban azt hiszi, hogy ezzel minden baj megoldódott és varázs­szóra egy új, eredményes időszak kezdődik, az téved. A sikerért meg kellett dolgoznil Először is a fegyel­met kellett megszilárdítani, aztán fokozatosan visszaszerezni az embe­reket: funkcionáriusokat és szurko­lókat egyaránt. A titkári teendőket Takács Gyulára bízták, és ez a fia­tal ember becsülettel végezte fela­datát. Megvolt a kapocs is a szö­vetkezethez, hiszen Takács Gyula az efsz irodáján dolgozik. — Jó húzásnak bizonyult, amikor 1969-ben elhívtuk edzőnek Csepényi Zoltánt — mondja az elnök. A jó edző munkája aranyat ér. Már 1969-ben és 70 ben a második he­lyen végzett a csapat az I B osz­tályban. — Rá keli menni a bajnokságra — jelentette kt az edző. A játékosok hallgattak a szavára. Ráhajtottak a bajnoki címre. A lel­kesedés meghozta az eredményt, bajnokot avattak Udvardon. — Hátha még a barmfí-feldolgozó üzem is segítene, meg a helyi nem­zeti bizottság... — Talán majd a jobb eredmények láttán — bizakodtak a játékosok. Az eredmények javultak, a szurko­lók is egyre nagyobb számban láto­gattak ki a mérkőzésekre. Egy-egy találkozón átlagban ezer nézőnk van — jelentette ki büszkén Szlávik elnök. Ezer néző manapság még városok­ban sincs a mérkőzéseken. Ez pedig dicséretes, hogy a lakosság kijár buzdítani a csapatát. Az ilyen láto­gatottság nyilván azt jelzi, hogy most már nincsen semmi baj Dvory nad Zitavouban, Tévedés, akad még ten­nivaló bőven: siralmas állapotban van a pálya és az öltöző. — Szeretnénk létrehozni a B csa­patot meg az ifjúságit is, de csa* két öltözőhelyiségünk van, kicsik éa sötétek. ígérgetik, hogy új sportsta­diont jépítenek, de hát hol van az még, addig is kellene a régi öltözők helyett újat építeni... — panaszkod­nak a játékosok és a vezetőség Is. A futballpálya sincs a legjobb he­lyen, közvetlen mellette vannak a szövetkezet istállói. — Nem bonthatjuk le az istálló­kat... Nem hát, de a sportpályának má­sutt is találhatnának helyet, mert a- hol ezer néző megy ki a mérkőzé­sekre, ott bizony meg kellene kez­deni az új sporttelep felépítését. Ügy véljük, ezer szurkoló közül sok o- lyan sportember akad, aki hajlandó társadalmi munkával segíteni a lel­kes, sikeres udvardi sportolókat. Az idén nem lettek bajnokok. A bajnoki címet Bánov szerezte meg. Pedig a 23. fordulóban Dvory le­győzte Bánovot (2:1), és akkor már úgy látszott, Udvard lesz a bajnok. A Hurbanovo — Bánov-mérkő2és gól nélküli döntetlennel ért véget, és ez is Dvory malmára hajtotta a vizet. Igen ám, a végén csattan az ostor! A 26. fordulóban Bánov oda­haza fogadta Nővé Mestót, Dvory idegenben küzdött. Ez az utolsó mérkőzés szertefoszlatta az udvar­diak bajnoki reményeit. V. Rlpfíany 4:2-re legyőzte a bajnok-jelöltet, és ezzel Bánov lett a bajnok egypon­tos előnnyel. Most már az új idényre készülő­dik a csapat. Kedveszegetten? Sző sincs róla! Tudják a játékosok, hogy szurkolóik az őszi .idény első mérkőzésén is olyan lelkesen biztat­ják a csapatot, mint az idei bajnok­ság hajrájában. Hát akkor ősszel hajrá, fiúk, to­vábbra ts! , —os (László-napi beszélgetés az ötödik aranyérem ürügyén) 1. Ülünk a teniszpálya szélén, pár perccel az edzés után, mindketten napozásra készen, meztelen felsőtesttel. Furcsa dolog egy olyan kimunkált izomzatú férfi mellett napozni, mint az ötszörös csehszlovák bajnok; az em­ber egy picit zavarban van, domború mell­kasa, erős karjai mellett’ a ceruzaforgatáshoz és írógépütögetéshez szokott karom hegedű­húr vékonyságúnak tetszik. Furcsa olyan emberrel riportot készíteni, aki az ismerősből baráttá vált az elmúlt egy esztendő folyamán, akiről szinte mindent tu­dok, mégis semmit sem tudok. 2. Az idei csehszlovák bajnokságot Mikulov- ban rendezték volna, ha közbe nem szól a véletlen, és a technikai nehézségek miatt el nem halasztják a kezdés időpontját két hét­tel. A színhely Brno lett. Nem panaszkodha­tunk, szép bajnokság volt, de Mikulov mégis­csak más lett volna. A csehországi versenyzők alaposan megszorították a Szlovákiáikat; nem volt olyan „sima“ a dolog, mint tavaly, ami­kor minden bajnoki cím Szlovákiába vándo­rolt. A legeredményesebbek a kassaiak vol­tak; rajtam kívül Lípocky nyert még arany­A három legjobb kultnrista Magyarországon; 1. Bitter, 2. Tasnádi, 3. Horváth. érmet, Cato ezüstöt hozott haza, Bíres pedig hatodik lett. Jól szerepelt a komáromi Csin- ger László barátom. Erre a városra amúgyis oda kell majd figyelni, a Spartak és a Sln- via eredményes munkát végez, úgy látszik, jó feltételei vannak ott a sportágunknak. Az én ötödik bajnokságom után készült ez a felvé­tel, amelyet most a lapnak adok. Többen kér­dezték, tréfásan is, meddig versenyezek még, hiszen elmúltam már harmlncesztendős. Azt hiszem, erre pontos választ magam sem ad­hatok. Ügy gondolom, a kulturizmust nem ha­gyom abba addig, amíg mozogni bírok. A ver­senyzés az más, de, azért jó lenne pihennem egy kicsit. Majd az idő válaszol erre a kér­désre. A világ legjobbjai között harmincnyolc vagy negyvenkét esztendős férfiakat is talá­lunk; az ember sportoljon addig, amíg kedve telik benne, amíg a sport létfontosságú szá­mára. 3. — Az egyik júniusi vasárnap délután a Ma­gyar Televízió képernyőjén láttunk. Mikor jár­tál Budapesten? — Elöljáróban megjegyezném, hogy a ma­gyarországi kulturisták és csehszlovákiai tár­saik között jó a kapcsolat, én Is levelezek néhány éve az élvonalbeliekkel. Ezt a felvé'- telt Is tőlük kaptam nemrég; szívesen bocsá­tom az Üj Ifjúság rendelkezésére. 1971-ben megnyertem a Magyar Népköztársaság nem­zetközt bajnokságát, egy esztendővel később mint pontozó voltam jelen Budapesten, s a versenyt követő bemutatón léptem fel. Itt ké­szült a kisfilm Is. El kell mondanom azt is, hogy Bitter, Tasnádi és Horváth tartoznak a legjobbak közé szomszédainknál, de fel kell figyelni Reimprechtre is. Sok ismert birkózó támogatja ezt a sportot Magyarországon, a nagy versenyek zsűrijében Is ők ülnek, örü­lök, hogy a Magyar Televízió elismerően nyi­latkozott a kulturizmusról, mert ezek után szinte biztosra vehető, hogy még nagyobb fej­lődésnek indul a sportág. Minden jel arra mutat, hogy az októberben Kassán megrende­zendő nemzetközi versenyeken fa város nagy­díjáért) a lengyelek mellett a magyar kultu- ristákat Is vendégül láthatjuk. 4. — Jártál külföldön, nagyon rangos verse­nyeken, világ- és Európa-bajnokságokon vettél részt. Mi maradt meg benned a jugoszláviai, franciaországi utazásokból? Belgrád volt életem első nagy versenye. Az­óta sem készült csehszlovákiai kulturista o- lvan eszményi körülmények között külföldön versenyre, mint ml ott. Megérkeztünk idejé­ben, három nappal a világbajnokság előtt, Volt Időnk megszokni az új környezetét, volt lehetőségünk az edzésre és a remek koszto­lásra. Sehol sem volt olyan bőséges és gaz­Az ötödik aranyérem után Brnóban dag koszt, mint ott, a gyümölcsöktől a hú­sokig mindent kaptunk, megfelelő mennyiség­ben. A kötelezők után a negyedik helyen áll­tam. ez volt legnagyobb sikerem! Párizs? Ki ne emlékezne szívesen visszaér­né a gyönyörű városra? Megnéztünk minden neveezetességet, az Eiffel-toronytől a Moulin Rouge-ig. Személyesen is megismertem Frank Zane-t, a világ egyik legjobb kulturistáját, aki nemcsak kiváló sportoló, hanem nagyszerű ember Is. Nem tartozik az óriások közé, mindössze 173 cm magas, de teste olyan har­monikusan fejlett, hogy az csodálatraméltó. Essen volt legutóbbi utam. Az Eurőpa-bcj- nokság német precizitással lett megrendezve, a kilencedik helyen végeztem, az egyre erő­sebb mezőnyben, s talán ez sem eldobni való eredmény. 5. — Sok-sok riportot olvashattunk már a kü­lönböző újságokban rólad. Szeretnénk, ha most olyasmiről is szólnál, amiről eddig még nem írtak a lapok. — Úgy gondolom, jő párszor nyilatkoztam már edzőm, dr. Baöinsky, és üzemem, a VSS Kosice támogatásáról, meg arról, milyen sokát köszönhetek szakmai irányítómnak és munka­helyemnek. Nem esett sző viszont a szüléim­ről, testvéreimről. Azokról a hozzátartozókról, akik a háttérben vannak, de akik mindig meg­értették szenvedélyemet és mindig támogattak. Otthon lakom, Perényben, a hazai koszt is sokat számított; falun főleg nyáron sok a mun­ka, és egy-egy nehéz edzés után nincs sok kedve az embernek otthon kapát fogni. Ilyen­kor az öcsém vállalta a munka nehezét. Ö- rüinék, ha egyszer a feleségem is úgy főzne, mint az édesanyám, és úgy megértene, miét a szüleim, mert nekik hálával tartozom az öt aranyéremért. Batta György A legeredményesebb csehszlovák kulturista: KLÉRI LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents