Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-07-17 / 29. szám
6 íj #• §#•# A gólkirály én vagyok! A ligások — újságírók nagy találkozóját megelőző nyilatkozatomból világosan kitűnt, hogy naiv tudomásom szerint nem két, esetleg több kapu van azon a nagy réten, amelyet a hozzáértők labdarúgópályának neveznek. Az már nem volt benne a nyilatkozatban, hogy egy labdarúgó-mérkőzés játékosainak a számát körülbelül 30- 35 főre, a bírókét hat-nyolcra, a labdák számát pedig határozottan háromra becsülöm. Ennyire értettem én a labdarúgáshoz rövid néhány nappal ezelőtt. Nem szégyellem, miért is szégyelleném?! Eleiem első huszonhat esztendeje- alatt egyéb sportágak kötötték le a figyelmemet, minek következtében testsúlyom majdnem a száz kilóig merészkedett..., de az újságírók — ligások nagy összecsapása után hatalmas fordulat állt be az életembe. Azóta érdekel a futbafl. Hogyisne érdekelne, hiszen sztár lettem... No de erről majd később. A mérkőzés előtt, amikor a nézők ezrei — kétezren voltak — körülállták azt a nagy rétet, Batta azt mondta, hogy megyünk melegíteni. Gőzöm sem volt, hogy mit is kell nekünk melegítenünk abban a nagy hőségben, de alázatos engedelmességgel követtem hozzáértő kollégáimat, kikkel egyetemben kivonultunk a pályára. Kékmezes társaim nagy hevesen futkosni, rugdalőzni kezdtek, én meg igyekeztem mindent utánozni. A nézők közül persze senki sem vette észre, hogy nem úgy csinálom, mint a többiek. Jóhiszeműséggel úgy vélték, I- lyen a stílusom. Aztán kivonultak a ligások is — a miénknél világosabb kék, mondhatom elegánsabb dresszben. Batta Leopárd odajött hozzám és közölte velem, hogy nem az újságírók csapatában játszom, hanem ünnepélyesen a ligások kapusává avattattam. Meglehetősen sokat magyarázott, míg megértettem, hogy az erődijjerenciáltsági megfontolásokból olyan taktikai döntést hozott a vezérkar, hogy a futball-analjabéta újságírócsapat kapusa az elsőligás kapuszseni Majthényi lesz, az elsőligás futballzsenik kapusa pedig én, a szuperanalfabéta antizseni leszek. Szikora Gyuri ebbe csak úgy ment bele, hogy nekik, a ligásoknak én csak a második félidőben védhetek, mikor már az újságírók részéről minden veszve lesz. Mivei ezt sem értettem, hát ebbe is belementem. Szikora Gyuri meg belement a kapuba, abba a nagy fehér rámába, amelynek átellenes párjában mgr ott állt Majthényi. Elkezdődön a meccs, s én, az avatott díszkapus kénytelen voltam mezt cserélni és beállni selejiknllégáim csapatába. Méghozzá közönséges jobbszélsöitáti" Beálltam, mert ugyancsak nem tudtam, mi az, hogy jobbszélsőnek lennt. , Es zajlott a meccs. Futkostam, lihegtem, verejtékeztem, ettől sötétkék mezem még sötétebb lett. A gólokat nem, csupán azt számoltam, hányszor érintem meg a labdát. Egyszer sem érintettem meg. Van ilyen, akár Petével Is megtörténhet. A bíró fütyült; azt mondták, hogy ez félidőt jelent. <4 félidők közti szünetet fekve töltöttem, miközben sportorvosom a pulzusomat mérte, és hevesen azt szajkózta, hogy a játékot nem folytathatom. Persze tiltakoztam, és a kővetkező sípszó után folytattam — méghozzá kapust minőségben. Felváltottam 'ehát Sztkorát, és beálltam a ligások kam/jáha. Az eredmény ekkor állítólag 9:1 volt a ligások javára. A kapusi státus kénye'mesnek bizonyult. Csak feküdtem abban a nagy berámázntt háló- ban, és meresztettem szememet a pálya másik végére, ahol derék kollégáim szorgalmasan nyüzsögtek. Na meg lihegtek, Izzadtak is, persze. Közben kilenc alkalommal engem is megtiszteltek; tudván, hogy érzékeny vagyok, hát kilencszer odaviziteltek egy rövidke időre nyüzsögni az én kapum elé is. Részletesebben: mind a kilencszer azt figyelhettem meg, hogy az újságírók közül valaki hol fölöttem, hol mellettem, hol pedig alattam rúgta el a pepita labdát, amely szerencsére mind a kilencszer megállt a hálóban. Az a háló bizonyára sportorvosom tanácsára került oda, hogy megkíméljenek a további futkosástól. Okos sportorvos az én sportorvosom. Még a neve Is sportos: Bajnok Istvánnak tisztelik. Főfoglalkozása: pszichiáter. Es mind a kilenc alkalommal ujjongott a közönség. Kedves emberek voltak, hiszen nekünk drukkoltak. A későbbiekben a mérkőzés végét jelző sípszó után diszkrétebb részleteket is megtudhattam mindarról, ami közvetlen körülöttem, közvetlen hozzájárulásommal történt. Mindezek szerint 11:10 arányban a ligások győztek. A további részletek azt igazolták, hogy a nap hőse nem a sokszoros válogatott Szikora, nem is a gólkirály JÓzsa volt, és nem is a nagynevű ligások valamelyike — hanem szerény személyem. Mert bennem testesült meg az a hős, akinek az újságírócsapat a legtöbbet köszönhetett, hiszen kilenc újságírógólt engedtem be a ligások kapujába. így tizenegytízre javítottam a történelmi gólarányon, ami elvileg az újságírócsapat szuper győzelmét jelentette, nemde bár?! Feszült is zsírpárnás keblem a dressz alatt. íme gyönyörű példája annak, hogyan tehet a ■hű kolléga akarva akaratlanul is a fajtájáért, hogyan vonulhat be az újságírók halhatatlan kapusai közé hogyan férkőzhet be ezrek szívébe s hogyan mondhatja magát az elsőligás válogatott legemlékezetesebb gólkirályának. Mert a gólkirály igenis én vágyók — méghozzá rendhagyó minőségben, a kapus szerepében. Ide nekem a gólcsászári trónt Is! Na és persze ideje lenne felfigyelni rám. Keszeli Ferenc gólcsászári trónörökös Az elmúlt napokban Jan Ködéé és Rácz Katalin, a csehszlovák sport két kimagasló képviselője hazai sportolóink idei legnagyobb sikerét érték el. Jan Kodeä nagyszerű játékkal a wimbledoni tenisztorna döntőjében legyőzte a szovjet Metrevelit, s ezzel megnyerte a tornát. A wimbledoni torna történetében először játszott a döntőben két szocialista országbeli játékos. KodeS így nyilatkozott a döntő után: „Már régen ,három kívánságom volt: megnyerni egy világtornát [ez sikerült 1970-ben és 1971-ben Franciaország nemzetközi bajnokságán Párizsban), megnyerni a Wimbledont és játszani a Davis Kupa döntőjében (az utóbbi kívánságom talán még teljesül). Ügy gondolom, hogy ma aligha nyertem volna, ha korábban nem játszok háromszor döntőt fontos világtornákon. Ma jobban fájt a lábam, mint a Taylor elleni találkozón. Valószínűleg azért, mert a kötést nagyon meghúztam, hogy megkockáztathassam a felugrásokat a röptézéseknél. Ogy vélem, hogy Metreveli nagyon jő teljesítményt nyújtott ahhoz képest, hogy most játszott először döntőt egy jelentős világtornán.“ Két világraszóló csehszlovák siker A második nagy sikert Rácz Katalin érte el, aki a göteborgi vívó-világbajnokságon az előkelő negyedik helyet érte el Ez az eredmény a csehszlovák vívás legnagyobb háború utáni sikere. Eddig még egyetlen csehszlovák vívó sem jutott a világ- bajnokság döntőjébe. Dr. Kagler Aladár, Rácz Katalin edzője a következőket mondta a siker után: „Titokban bíztam, hogy Kati bejut a döntőbe. Az indulás előtt azzal buzdítottam, hogy lehetősége lesz bejutni a legjobb tizenkettő közé. Az eredmény, bár a vívásban a szerencse is közrejátszik, nem véletlen: ötévi lelkiismeretes felkészülés gyümölcse. Azt hiszem, Katinál szerepet játszik az az erős akarat, hogy a lehető legjobban képviselje hazájának színeit. Nem csügged akkor sem, ha nem sikerül minden az adott pillanatban, mindig képes mozgósítani erejét, tudását. Nagyon lelkiismeretesen készül, az edzési tervet az utolsó pontig teljesíti.“ Reméljük, még sok további sikerhez gratulálhatunk majd Rácz Katalinnak. A SZISZ PSZ Nagydíjának negyedik évfolyama NEMES LÁNG Az idén negyedszer rendezik meg Presovon a SZISZ PSZ Nagydíjának versenyeit. A nagyszabású nemzetközi gyermeksport-vetélkedő a maga nemében egyedülálló a világon. A rendezvénynek a versenyzés mellett még két fontos küldetése Is van. Elsősorban hosszú lejáratú kísérletnek szolgál. A kísérlet 1977-ig tart, és az a célja, hogy választ adjon erre a kérdésre: Mennyiben járul hozzá a sport és a testnevelés a fiatalok erkölcsi és fizikai fejlődéséhez? Másik nemes küldetése, hogy lehetőséget nyújtson a nemzetek közötti barátság, az internacionalista szellem elmélyítésére. A Nagydíj sportszínvonala évről évre emelkedik. Ezt bizonyítja az idei két új „Nagydíj-csúcs“ az atlétikában és az úszásban. Ha valaki azt hinné, hogy ezek a csúcsok csak amolyan „gyermekcsúcsok“, téved. A magasugrást a bolgár Jocov 201 cm-rel nyerte meg. A százméteres mellúszásban a szovjet Boriszov 1:12,9 perces teljesítménnyel végzett az első helyen, (összehasonlításul: a müncheni olimpián Catherine Carr 1:13,58- as idővel nyert, ez pedig női világcsúcs.) Az asztaliteniszezők és a sakkozók szintén a figyelem központjában álltak. Az asztaliteniszezők csapataiban olyan Játékosok versenyeztek, akik a közeljövőben Athénben képviselik hazájukat az ifjúsági Eurőpa-baj- nokságon. Ennél értékesebb a hazai Dubinová első és Pavlíöek második helyezése. A sakkszakértők figyelemmel kísérték a tizenkét é- ves Dvojrisz játékát a Szovjetunióból. Ez a pionír már döntetlent játszott Szpasszkijja! és Petroszjannal, ős mi több, Szmiszlov felett győzött. Ennél nagyobb volt a meglepetés, hogy a csehszlovák Mokry legyőzte Dvoj- riszt. A nagyszerű sportvetélkedők mellett alkalom nyílott arra is, hogy tíz nemzet fiataljai Ismerkedjenek, barátságokat kössenek egymással, megtanulják tisztelni egymást. Ezt a gondolatot legszebben talán a verseny egyik részvevője, Tarja Milly, a finn csapat tagja fogalmazta meg: „Csapatunk a négy tusa versenyben az utolsó helyen végzett. Ennek ellenére gazdagabban térünk haza. Felejthetetlen napokat éltünk itt át. Sók új barátot ismertünk meg, ezért jó érzéssel utazunk vissza hazánkba.“ Nincs szükség nagyobb bizonyítékra, hogy a SZISZ PSZ Nagydíjának negyedik évfolyama valóban elérte a kitűzött célját: a sportvetélkedő mellett megújította a nemzetek közti barátság nemes lángját -hrLIGÁSOK- ÚJSÁGÍRÓK 11:10 (7:3) immár a múlté mindaz, amiről az utób bi időben annyit írtunk lapunk sportrovatának hasábjain: megvalósult a csehszlovák labdarúgóliga játékosainak és a hazai magyar újságíróknak a futballmérkőzései A „történelmi“ találkozóra az ország ke leti csücskében, a Bodrogköz „fővárosában“ Kráfovsky Chlmecen (Klrályhelmecen) került sor július hetedikén délután. A szép számban megjelent közönség az alábbi játékosokat üdvözölhette a pályán; Ligások: Szikora, Majthényi, Takács (Inter Bratislava), Strausz, Angyal, Battyányi, Széles, Tamás (VSS), Józsa, Farkas, Knapp, Nagy (Lokomotíva). Újságírók: Tomi, Szilvássy, Szaszák (Új Sző), Ordódy (Szabad Földműves), Palá- gyi, Keszeli, Batta (Új Ifjúság), Gál (Hét), Kövesdi (Madách Kiadó), Mózes (Tábortűz), Gálán, Havasi (Rádió), Gágyor (Hlas hutn^ch stavieb), valamint Gyüre (Magyar Tannyelvű Gépipari Középiskola, KoSioe), Kulcsár (Ifjú Szívek), Kmeczkó (Népművelési Intézet), Bubenko (CSEMADOK, Ko- áice), Máté (a jnb iskolaügyi oszt., KoSi- ce), Kiéri (ötszörös csehszlovák bajnok, kulturista), és Priam (királyhelmeci gólkirály). A mérkőzést Kecsey Károly, a Kelet-szlovákiai Knb Iskolaügyi osztályának tanfelügyelője vezette, Bodnár és Halász partjelzők segítségével. A mérkőzés előtt Gulyás elvtárs, a Kt- rályhelmeci Vnb elnöke, majd Szedlák elvtárs, a helyi sportegyesület elnöke mondott meleg hangú üdvözlő beszédet. A találkozó rekkenő hőségben kezdődött, az újságírók szinte odaszegezték ellenfelüket a kapuhoz, mégis Strauszék lőttek gólt, A tollforgatók kapuját Majtényi védte, a ligásokét eleinte Szikora, később Reszeli, az Új Ifjúság riportere állt a kapujukban. Végig a pennarágők kezdeményeztek de érdekes, mégis a ligások lőtték a dugókat. A döntő fordulat a második félidőben következett be, amikor az ásványvízen élő ligások kimerültek, az agyonedzett újságírók viszont még élesebb Iramot diktáltak. A ligások kapuját ekkor Keszeli védte, aki nagyon igyekezett, de repülő labdát nem sikerült elcsípnie, általában a hálóban érte utol a góllá érett lövéseket Az újságíróknál mindenki remek telje sítmányt nyújtott, különösen jől játszott a zonban a kulturista Kiéri, aki bár eléggé vézna alkatú sportoló, sorra nyerte a pár bajokat, A meglepő ligásgyőzelem magyará zata abban rejlik, hogy az újságírók nem akarták ezeket az aranyszívű amatőröket elkeseríteni a közelgő újabb ligaévfolyam előtt. A mérkőzés hangulata kiválónak mond ható, az összecsapás aztán a kisgéresí pincékben és a kistoronyi banketten folyt tovább, itt aztán Igazságos döntetlen született. Most pedig tréfa nélkül: Ezúttal fejezzük ki köszönetünket a rendezőknek (a Szlovák Újságírók Szövetsége kelet-szlovákiai tagozatának és a CSEMADOK Kassa-déli helyi szervezetének), a szíves és lelkes házigazdáknak Királyhelmecen (mindenekelőtt Gulyás, Szedlák, Laczkó, Havrila, Pan- di és Tolvaj elvtársaknak), a nézőseregnek és nem utolsósorban a ligás labdarúgóknak, akik valamennyien betartották szavukat. Eljöttek, hogy egy szép délutánnal kedveskedjenek a Bodrogköz dolgos népének. A ligások csapata (balról jobbra): Strausz. Battyányi, Szikora Knapp Ángya' tamás, Takács, Széles, Farkas, Nagy, Keszeli, Józsa. KÜLÁR PEXER felvételei S, 5L
