Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-07-17 / 29. szám

ném, ha szólnánk azokról az alkalmazottakról, akik azt megérdemlik, akik eljárnak falujuk gyerekeinek érdeké­ben. — Ilyen például a Zihareci (Zsigárdi) Hnb alkalmazottja, Nagy Juliska, Itt a járáson már szinte legendák keringe­nek arról, hogy mennyit meg­vesződött a Pásztor családdal, míg úgy döntött, hogy a csa­ládi pótlékot a nemzeti bizott­ság lógja kezelni. Pásztorná­nak igyekezett megmagyarázni a döntés okát, de hogy micso­da gondot vett magára, azt csak akkor látta, amikor az asszony szinte óránként meg­jelent nála, egyszer újkrnmp- lira kért pénzt, máskor zöld­ségre. harmadszor túróra vagy babapúderre. Mosógépet is vet­tek neki. Ha nem kezelik a pénzt, talán máig sem tudja, milyen kényelmes a mosás géppel. Aztán itt van egy nagy- födémesi cigány származom család, a Rigóék. Már amikor nem bírtak velük a helyi nem­zeti bizottságon, hozzánk küld­ték. Kikeltek magukból, zen­gett az egész épület, hogy mi­lyen jogon gazdálkodunk az 6 pénzükkel. Aztán elmentek, de az asszonyka vagy fél óra múl­va megjelent, bocsánatkérően magyarázkodott, ne haragud­junk, a férje előtt kénytelen hangoskodni. Legyen csak ná­lunk a családi pótlék tovább­ra is, ő nem tudja beosztani, hiszen a férje sohasem adta ueki a pénzt. Nem Is gondolnánk, ki min­denkit kért fel a Galántai Já­rási Nemzeti Bizottság, legye­nek e családok segítségére, ér­tesítsék a nemzeti bizottságok dolgozóit olyan esetekről, a- melyekről azt hiszik, helyén­való lenne a beavatkozás, a közbelépés vagv az egyszerű figyelmeztetés, mert hiszen az minden esetben megelőzi a családi pótlék megvonását a szülőktől. A társadalmi szerve­ken — a Nőszövetségen, SZISZ- en — kívül iskolák, orvosok, a nemzeti bizottság megbízottjai, körzeti képviselők javasolhat­ják, kérhetik a nemzeti bi­zottság segítségét. A beszélgetést Zácsek Erzsébet készítette A textilüzem fiataljai is Pár nap, s Berlinben megnyitják a X. VIT-et. Ifjúsági aiapszervezeteink már hónapok óta a ta­lálkozó jegyében tevékenykednek. Fokozott akti­vitással. önkéntesen vállalt többletmunkával kö­szöntik a világ fiataljainak nagy találkozóját, I- gyekeznek méltóan helytállni a „Fesztivál virá­gáért“ folyó versenyben. A levinei (lévai) járásban mintegy másfél száz Ifjúsági alapszervezet tevékenykedik, köztük a V. I. Lenin Textilgyár nemzeti vállalat levicei üze­mének SZISZ-alapszervezete. A „Fesztivál virá­gáért“ folyó versenyben — sportnyelven szólva — az élmezőnyben vannak, és nem véletlenül. — „Mindennap a VlT-re“ adtuk ki már ápri­lisban a jelszót — mondja Knpüová Mária, a SZISZ üzemi bizottságának tagja, amikor a fesz­tivál tiszteletére vállalt kötelezettségekről érdek­lődtem. — Lényegében arról van szó, hogy mind n négy alapszervezetünk valamennyi akciójában a fesztivált hangsúlyozza, a VIT jegyében szervezi munkáját. Megtudom, hogy az utóbbi hónapokban elsősor­ban a fiatalok munkaaktivitása fokozódott. A Ili. negyedév utolsó hónapjában a pillanatnyi szük­séglet szerint az egyik részlegből a másikba t- deiglenesen többször is átcsoportosították a fia­tal munkaerőket, s éjszakai ifjúsági műszakokat szerveztek. Az adminisztráció és a technikai részleg 7-8 fiatalja dolgnzott éjjelente. Júniusban csomagolni segítettek a fiatalok, az egyik vasár­nap pedig ifjúsági műszakban dolgoztak. A tel­jes bevételt, ötezer koronát, felajánlották a Szo­lidaritási Alapra, ezt az összeget azóta további 1200 koronával toldották meg, a legutóbbi akció, a papírgyűjtés bevételéveí. — A VIT jegyében szerveztük további mun kánkat is — folytatja Kupéová Mária. — Megte­kintettük a járási csillagvizsgálót, futhalltornát és ifjúsági sportnapot tartottunk, így 37 tagunk megszerezte a lesztiváli sportjelvényt. A külön­böző beszélgetéseken tagjaink megismerkedtek a VIT-ek történetével, és találkoztak a mostani fesztiválra utazó küldöttekkel. Szervezetünket ket­ten képviselik Berlinben. Pillanatnyi feladatunk, hogy üzemünket és városunkat méltóan képviselő ajándékot vigyenek magukkal. Az utóbbi betek­ben megszerveztük — most ezt is a fesztivál je­gyében — a hagyományos ügyességi versenyün­ket a munkarészlegek fiataljai versenyeztek egy­más közt:' a lehető legyorsabban kellett elvégez­niük egy-egy sajátságos munkafolyamatot, gondo­san ügyelve a minőségre is. Nagyban megkönnyíti a vezetőség munkáját, és elősegíti a kezdeményezést az üzememben és a gyár hat üzeme között folyó ifjúsági verseny. Az üzemi versenyt havonta értékelik: a negyedév legjobb alapszervezetét pedig benevezik az üze­mek közti versenybe. A sorrend megállapításéra irányelveket dolgoztak ki, pontosan meghatároz­ták. milyen munkáért hány pont jár, illetve az el nem végzett feladatokért hány mínnsz pont. A versenynek is köszönhető, hogy az utóbbi hó­napokban jelentősen gyarapodott a taglétszám. A versenyt felhasználják az ifjúsági sajtó népszerű­sítésére is. Jelenleg aránylag kevesen járatják az ifjúsági sajtót, de ezen az elkövetkező hetekben változtatni akarnak. A munkát már megkezdték. (egri) megmosdatják, vagy ahogy maga mondaná: meg- nevelik. Közben megjön két segédmunkás, Kovács Pista és bátyja, Géza. ök is bekapcsolódnak beszélge­tésünkbe. Marcelházaiak (Marcelová). Kérdem, mit visznek haza. — Narancsot, csokoládét... Minden pénteken háromkor Indul az autóbusz, összeszedi a vidékieket és viszi őket hazafelé. Legtöbbjük Galánta, Érsekújvár környéki. — Szeretik egymást? Mintha nem értenék a kérdést, aztán László válaszol: — Megbízunk egymásban, a mi munkánk olyan, ahol az összetartás és a becsületes munka a si­ker alapja. — Gondolnak néha azokra a családokra, akik majd a maguk építette lakásokba költöznek. —• Persze, csak még sohasem találkoztunk ve­lük. Talán jobb is... De hát emberek vagyunk, és hibázhatunk, nem? Sok minden sürget ben­nünket. Az időjárás, a beruházó vállalat, és az anyagmegtakarítás is ezek közé a tényezők kö­zé sorolható. Sokszor úgy hajtunk, hogy a lép­csőházban majd feldöntjük egymást. N Fusizás — Ogy dolgoznak a munkahelyen is, mintha maguknak dolgoznának? Istvanyec László: „Spórolunk és „kihúztuk“ a kulturális igényeinket a házi költségvetésből. Csak a meccseket látogatjuk.“ Elmondják, hogyha nem adják át Időben a la­kóházat, az ő pénzük Is kockán forog. Néha per­sze fusiznak Is. — Én meg a Tono. Pontos munkát végzünk, mert a maszek jogos kifogása nagyon kínos. Pár év alatt elterjedhet a rossz hírünk, és azt soha többé nem mossuk le. A tusinak aztán befelleg­zett. De nem teszünk különbséget munkahely és maszek között. Esetleg munkaidőben. Nem lehet rossz hírük, mert ahogy mondják, már szeptemberre is „foglaltak“. Egész héten dolgoznak, szombaton-vasárnap meg fusiznak. Ennyiből ÓIT az életük? — Igen, sok minden hiányzik még a lakásból, Tonóék meg autót szeretnének vásárolni. Spóro­lunk és „kihúztuk“, a kulturális igényeinket. Leg­alábbis egy időre. A futballmeccseket viszont nem hagyjuk kt. Ha vasárnak meccs van, akkor hétfőn csak nagy megerőltetéssel tudunk kipré­selni hangot magunkból. Reggelenként a nappal kelnek, mert már fél hatkor munkába állnak, és sokszor délután né­gyig Is dolgoznak. Ez a hosszftott munkaidő u- gyan nincs papírra fektetve, de a lakóház, ame­lyet építenek, önsegéllyel készül, és bizony már nemegyszer megtörtént, hogy a ház néhány Jö­vendőbeli lakóját hétfőn reggel ők ébresztgetták az ablaktalan, ajtótlan, huzatos helyiségben. Nem beszélgettek határidőről, mégis mindnyájan tud­ják, hogy a karácsonyt már az új lakásban sze­retnék tölteni. Ne mengedhetik meg, hogy szé­gyenbe hozzák olyanok, akik egész nap az író­asztal mellett ülnek. — Még azt Is akarták, hogy tanítsuk meg ő- ket vakolni. — És megtanították? — Hová gondol? Azt ml Is hetekig tanultuk. De igyekeztek, és csak akkor hagyták abba a tanulást, amikor saját magukat már teljesen be­vakolták. — Ml a legnehezebb kőművesmunka? — Akik ma kezdik tanulni, azok a hagyomá­nyos kőmüvességhez már nem sokat fognak ko- nyítanl. Hiszen ma már úgyszólván mindent a gépek végeznek. Szívre nincs szükség. Különben nehéz munkának tartom a plafonvakolást. Maltert! A cigarettaszünet már rég letelt, csak én fe­lejtettem el magam a habarcsosvödrön. Körülöt­Martin Tono: „Csak a szakmában vagyunk öre­gek“. tem mindenki dolgozik, lenn a habarcsosautó épp most önti ki a „krémet“ és a felvonó máris hozza a harmadik emeletre. Épp jókor, mert már a ház visszhangozza: — Maltertl A hajam már tele van vele, úgyhogy én Is nyugodtan mehetek. ) ZÁCSEK ERZSÉBET Kevesebb lesz vele a gund, meg a gé­pek sem rongálódnak úgy... Közben Lukeáék kiürítik a gép tartá­lyát, kerülnek egyet. Űjra villog a jel­zőlámpa, ismét megtelt a kis „magtár“, s a gép önműködően hívja a traktoro­kat, bogy kiszórhassa a szép, acélos bú­zaszemeket. A CK—4-es dudál és állva szórja ki a kicsépelt gabonát, ezek a német gyártmányú gépek villugnak, mint az országúti |avltókocsik, és menet köz­ben ürítik ki a begyűjtött gabonát. Az idősebb LukeS azért mégis leugrik, fgy újra válthotunk nébány szót. Először arról érdeklődöm, bogy nincs-e valami gondjuk. — Hiányzik a jó hazai sör — mond­ja. — Igaz, odahaza sem a hires P#a- zdrojt, hanem a Gámbrinust isszák, de azért ez is hiányzik. Nem mintha itt nem lenne sör, de nem szabad — és magyarázatképpen rámutat a közeledő kerékpáros fiúra, aki hozza a szódavíz­zel teli demizsont. Munka közben csak ezzel élhetnek. A tartály ismét kiürült, megtelt a pótkocsi. Egy kicsit több is ömlött rá, mert itt-ott hirtelenjében agy-két ma­rékkai le is szóródott a földre. A trak­toros többször is int, hogy elég, aztán felugrik, és eligazítja a búzát. Václav Lukes is felül a gépre, hogy újabb kört Írjanak le a búzatáblán. Most már én Is indulok. Igaz, nekem könnyebb, hiszen én ezzel a riporttal tulajdonképpen „le Is arattam“. Rájuk még sok munka vár. Náluk Csehország­ban úgy szeptember tizedike-tizenötödí- ke táján fejeződik be az aratás, addig még sok helyütt megfordulnak. Németh István Magyar cirkuszművészek hazánkban A magyar cirkuszmüvészetnek gazdag hagyománya van. E hagyományból merít többek között a Budapesti Nagycirkusz, amelynek színvonalas műsorából a napokban ml Is kapunk ízelítőt. A Budapesti Nagycirkusz sikeres csehországi körútja után a napokban Bratlslavában vendégszerepeit, Július 18-átől pe­dig két-kétnapos időközökben fellép Dunajská Stredán, Ko- márnóban. Nővé Zámkyban, Nitrán és Sereden. Közép-szlová­kiai kiruccanása után augusztus 14-étől LuCenec, Fifakovo, Ri- mavská Sobota, Safárikovo és RoZöava közönsége gyönyör­ködhet művészetükben, szeptember 13-átől pedig Kosioén lépnek fel a cirkusz csillagai. A budapesti cirkuszt világviszonylatban is előkelő helyen tartják számon. Műsorukból nem hiányzik semmi sem, ami­nek egy cirkuszban lennie kell. Különösen nagy érdeklődés­re tarthat ezámot a világhírű magyar artistaiskola. A ma­ga nemében páratlan, és európai cirkuszban már évtizedek óta nem látható Idomított víziló. A budapesti cirkusz mű­szaki berendezése is egyedülálló; a modern cirkusz pedig megfelelő műszaki berendezés nélkül ma már el sem kép­zelhető. Kétségtelen, hogy a Budapesti Nagycirkusz közönsége a cirkuszmüvészet magasiskolájának lehet szemtanúja. Erre vallanak egyébként a cirkusz művészeti vezetőjének, Gervai Imrének a szaval; a következő kijelentéssel búcsúzott a saj­tótájékoztatón egybegyfllt újságíróktól: „Önöket csak arra kérjük, hogy segítsenek cirkuszunkba becsábítani a nézőket, hogy elégedetten távozzanak, az már a ml dolgunk.“ (pl) A 3 Piccard kerékpáros akrobata bemutatója A KUNTAKTUS ROVATA KEDVES FIATALOK! Ismét eltelt egy fél év, ezért mai rovatunkban elő­ször a szerkesztőségünkbe érkezett levelek számát ösz- szegezziik. Az első negyedévhez vi­szonyítva „jócskán“ meg­csappant a Kontaktusnak címzett levelek száma, amit talán a nyár, az aratás, il­letve a diákok tanévvégi hajrája, nagyobb elfoglalt­sága is befolyásolt. A második negyedévben hazai hallgatóinktól 2822, a magyarországi fiataloktól 228, a Szovjetunióból 2, Ro­mániából pedig egy ley,él érkezett a címünkre, az év második három hónapjában csaknem ezer levéllel kap­tunk kevesebbet. Félévi mérlegünk tehát: 7179 le­vél! És ez még mindig szép szám. Azt sejteti, hogy a fiatalok szeretik, maguké­nak tartják a Kontaktust. Reméljük, ez csakhamar a levelek számán is megmu­tatkozik. Amint bizonyára sokan közületek hallották, Józsa László, a Lokomotíva KnSice kitűnő csatára, az I. labda- rűgóliga idei gólkirálya szombati műsorunkban vá­laszolt hallgatóink kérdé­seire. Akik nem hallgatták ez adást, eláruljuk, mit tudtunk meg válaszaiból. Elsősorban azt, hogy to­vábbra is olyan szerény, mint akkor volt, amikor még Sládkoviöovón (Diósze­gen) kergette a labdát. A dicsőség nem szállt a fejé­be, s ez nagyon sokat je­lent további sikeres labda­rúgó-pályafutásában. Válaszaiból az is kiderült, hogy a sikerért, az eredmé­nyekért nagyqn meg kell kUzdeni. Sok lemondást, e- rős akaratot, igyekezetét követel meg a hírnév az embertől, a kiváló sportoló­tól. És azt is elárulta, hogy kedvenc énekese Koós János. Több hallgatónk arra kér bennünket, hogy közöljük címüket, mert levelezés út­ján szeretnének újabb is­meretséget, barátságot köt­ni. íme néhány cím: Viola Éva (17 éves), 93 028 Okoö 142., okr. Dunajská Streda; Balog Margit (17 éves), 295118 Kárpátalja, Nagv- dobrony 732, ungvári járás, Szovjetunió; Németh Rozá­lia. 1031 Budapest, Boglya u. 42., Magyarország. Válasszal tartozunk Pol­gár Marika Trhové Mytó-i kislánynak is, aki a „Hull az elsárgult levél“ cimű dal közvetítésekor eddig még egyszer sem hallatta a ne­vét. Hogy miért nem? Az­ért — s ezt már nagyon sokszor hangsúlyoztuk —, mert ezt a felvételt annyi­an kérik, hogy mindenkinek a nevét és címét a legjobb akarattal sem sorolhatnánk fel. így van ez minden „fu­tósláger“ közvetítésekor. Itt jegyezzük még meg. hogy továbbra is szívesen telje­sítjük azoknak a kívánsá­gát, akik nem egy bizonyos dalt, hanem az előadó bár­mely felvételét szívesen hallgatják műsorunkban. De hogy tévedés ne essék, az egyéni kéréseknek tovább­ra is eleget teszünk. Egvik nemrégi műsorunkban pél­dául csak Lengyel Erika, neszmélvi hallgatónk kérte — és kapta is az Apostol- együttes „Ki lehet a párja“ cimű felvételét. Végül a eímiink: a Cseh­szlovák Rádió rg>!jvar nvel- víí adása RP-? n UraíMava. Znnhnvá 3 A hnrítékra ír­játok rá: Kontaktus. Nagy Árpád

Next

/
Thumbnails
Contents