Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-07-10 / 28. szám

/ A SZOCIALISTA IFJŰSÁGI SZÖVETSÉG SZLOVÁKIAI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXII. évfolyam — 1973. Július 10. Ara 1.— KCs KOMOLY FIATALOK Az ország egyik legfiatalabb városában, Svit- ben volt a középiskolások találkozója. Össze­sen mintegy hétszázan jöttek el, hogy az a- múgy is fiatal várost még fiatalabbá vará­zsolják. És ez sikerült is nekik! Ahova csak ment. fordult az ember, mindenhol velük ta­lálkozott. Megfiatalították nemcsak a várost, hanem mindenkit, aki június 27-30-a között a városban tartózkodott, és láthatta a középis­kolások I. országos találkozóját. E találkozó óta mi is egy kicsit bátrabban viselünk nyi­tott inget, alkalomadtán leülünk a járda szé­lére, végigüljük a lépcsőket, vagy ha kell, fel­tűrjük nadrágunkat, a város közepén levetjük az ingünket... Ezek a tizenhat-tizennyolc éves fiatalok így viselkednek. Nem hangoskodnak, nem csörömpöl az ajkukon a trágár szó, csak éppen fiatalok, bohók és vidámak... Hogy némi ellentét bujkál a kötetlenség és a komolyság, a feltűrt nadrág és miegymás között? Nem. nem hiszem! Ezek a fiatalok n- gyanis komolyan veszik a dolgaikat, és ha kell, nagyon jól meg is állják a helyüket. Csak egy példa. A középiskolások I. országos találkozójának bevezetőjeként megrendezték a Társadalmi £• rettségi elnevezésű országos vetélkedő dön­tőjét. Négy csapat küzdött keményen négy ó- rán keresztül a nemes vetélkedőn a győzele­mért Es mit gondolnak, mi lett az eredmény? A győztes bratisiavai csapat mindössze egy ponttal diadalmaskodott a többiek fölött, mert mindannyian éppolyan jól és kiválóan fel voltak készülve, mint Ők. Az ország középiskoláiban összesen nyolc­van középiskolai újság jelenik meg. Ezeknek a képviselői is ott voltak a találkozón. Meg­vitatták a további teendőiket, meghallgatták a tapasztaltabb, idősebb, hivatásos szerkesztők véleményét, és újabb erőt gyűjtve már arra gondoltak, hogyan és mint legyen majd az 1973/74-es tanévben. Mindez persze csak kis töredéke annak, a- mire ezen országos találkozón sor került. Megrendezték és értékelték a középiskolások művészeti- és fényképpályázatát, megtartották a középiskolások sportversenyeinek országos döntőit, és a legjobb népművészeti, illetve mű­vészeti csoportok is bemutatták műsorukat. A bíráló bizottságok nem mindennel voltak megelégedve. Mária Medvecká akadémiai fes- tőnö például jobbat várt. Vlado Bednár a kö­zépiskolai lapok értékelésekor elmondta, hogy még nem találták meg az ideális, példa­képül állítható iskolai lapot, de azért sok ér­dekeset és szépet ovashatunk bennük. A középiskolások I. országos találkozója, b- mely a X. Világifjúsági Találkozó jegyében zajlott, szép és követni való rendezvény, de számunkra az is fontos lenne, hogy a magyar tannyelvű középiskolák képviselői ott legye­nek a találkozón. Néhányan bizonyára meg- állták volna helyüket ezek között a komoly fiatalok között. —nth— FIGYELEM! VERSENY! Lapunk előző számában közölt VIT-faliújság ellenőrző kérdései: 1. Hol volt a 4., 5. és 6. VIT? 2 Ki volt az a híres szovjet sportoló, aki a bukaresti VIT-en rajtolt? 3. Melyik az a szovjet sláger, amely a moszkvai VIT-en született? A válaszokat nyitott borítékban vagy leve­lezőlapra ragasztva küldjétek a következő címre: Üj Ifjúság, 89714 Bratislava, Prazská 9. A helyes megfejtésekért minden fordulóban értékes könyveket sorsolunk ki. A verseny vé­gén pedig a legtöbb helyes választ beküldő olvasók értékes jutalomtárgyakat nyerhetnek. TÁVIRAT a GABONAFÖLDEKRE Mikor e sorukat írom, hajnal van, kel a nap, és én azok­ra gondolok, akikről szólni akarok, akik ebben az érában, ezen a kora hajnalon vonulnak ki először >a Csallóköz 6- riási gabonatábláira, hogy nekikezdjenek az év legnagyobb és legfontosabb mezőgazdasági mankójának — az aratás­nak. Félszegen trnm. hogy a legnagyobb és legfontosabb mun­ka az aratás, biszen már régen a múlté, amikor az egész falut megmozgatta és sokáig eltartott, Így kockázattal Is járt. A mezőgazdaság forradalmi átalakulása, gépesítése sok mindent leegyszerűsített. De azért hadd nevezzem mégis a legfontosabbnak az aratást, hiszen nem kevesebbről, mint a mindennapi kenyerünkről van most is szó. „Mindnyájunk mindennapi kenyeréről, amely sem fohásszal, sem imával, csakis becsületes, férfias munkával kéről naponta aszta­lunkra“ — írtuk múlt heti számunkban a várkonyi kom- bájnosokról szóló riportunkban. Felhívásuk visszhangra ta­lált, azóta már nagyon sokan csatlakoztak hozzájok. A falusi és mezőgazdasági SZISZ-szervezetek fiataljai tu­datosították azt a tényt, amelyre a várkonyi kombájnosok is felhívták a figyelmet. Évről évre, aratásról aratásra — egyre több és több mezőgazdasági mnnkacsoport, szocialis­ta mnnkabrigád bizonyítja be. hogy igenis akarat kérdése nagyon sok minden, s ha valaki úgy akarja, akkor az ara­nyat érő kenyérgabonából egyre kevesebb és kevesebb megy kárba. És fiatal mezőgazdasági dolgozóink — no persze az idő­sebbek is — valójában felismerik, hol, hogyan, mikor mennyit tehetnek a- közért. Persze nemcsak a Csallóköz gabonatábláira kivonuló ara­tókról van szó. hanem az egész ország aratóiról, mező- gazdasági dolgozóiról. Csallóközt mondunk először, mert elsőként a két Duna között érik be országunk kenyere — elsőként ők kezdenek. Pár nappal ezelőtt a legőszinlébb csodálattal hallgattam egy nagyon fiatal szövetkezeti elnököt. Az aratásról be­szélt, számokat mondott, eredményeket. Ezek az eredmé­nyek évről évre úgy különböznek egymástól, hogy az újab­bak nagyobbak a korábbiaknál, a tavalyi, tavalyelőtti hek­tárhozamoknál. Csodálatomat az váltotta ki, hogy szavat mélyén ott éreztem, igenis, ez a fiatalember idős és fiatal munkatársaival egyetemben sokat vállalt és vállal abból, hogy a gazdasági eredmények olyanok, amilyenek. Azt cso­dáltam benne tisztelettel, hogy harmincéves fejje), valóban fiatalon, érett, felelős szakemberként kezeskedik azért, hogy a gondjaikra bízott másfél ezer hektáron nem eny- nyit és ennyit termelnek, hanem többet és többet termel­jenek. Sokan vannak és sokat tesznek. Minden kenyérszeléskor megérdemlik, hogy a legőszintébb tisztelettel gondoljunk rájuk. jó munkát, aratók! —11­Hosszú forrónadrág Nem értem a nőket. Tavaly, tavalyelőtt fenntartás nélkül behódoltak az akkur na­gyon új, és nagyon forradalmi divatnak — a forrónadrágocská- nak, amely tudvalévőén attól forró, hogy felmelegszik tőle a sze­gény férfiember vére. Olyan divat volt ez, hogy naponta nem száz, hanem ezer nő után fordultunk meg az utcán — akaratlanul is —, és minden forrónadrágos nőben felfedeztük a legkecsesebb vénuszi bájakat. Ott tartottunk, hogy a szobrászok már „szoborni“ kezdték fnr- rónadrágos szobraikat, felszámolták a hagyományos és immár dekadens nőábrázolás aktkultuszát — satöbbi. No és most eljött ez a nyár is... Férfias izgalommal vártuk asszonyaink és tinédzsereink nagy tavaszi kivetközésát, kivirágzását, de sajnos, hiába. Már derékig gázolunk a tikkasztó nyárban, tnök nyüzsögnek az utcákon, tereken — de forrónadrág sehol. Hosszú forrónadrágban feszítenek, amely már sajnos, nem a régi okból forró. Forró, mert hosszú, hosszú, mint a nyár, s a régi divatlátványok híján most már nemcsak nekünk, férfiak­nak, de nőinknek is bizonyára nehéz lesz elviselni. —li­KOMOLY FIATALOK. CÍMOLDALUNK KÉPEI A KÖZÉPISKOLÁSOK I. ORSZÁGOS TALÄLKOZÖ jAN KÉSZÜLTEK.

Next

/
Thumbnails
Contents