Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-07-03 / 27. szám

MICH AL ZOZUEÄK: A FESZTIVÄLI SPORTJELVÉNYNEK FÉLMILLIÓ TULAJDONOSA LESZ A SZISZ Szlovákiai Központi Bizottságának elnöke, Micha! Zozufák, nemrég sajtónyilatko­zatot adott. A téma a fesztiváli sportjelvénv volt. Az elnök kijelentette, hogy maguk a szervezők is meglepődtek, milyen óriási az ér­deklődés az Ízléses jelvény iránt. Magunk sem hittük volna, hogy a megmozdulásnak ilyen sikere lesz, mert eddig több mint négyszáze­zer tulajdonosa van már a jelvénynek! Az elnök elmondotta, hogy váratlanul kel­lemes gondjaik akadtak, mert a jelvények el­fogytak, újabb megrendelést kellett külde­niük a gyárnak. Ez persze nem gond, inkább öröm, mert jó érzés tudni, hogy ennyire ér­deklődnek a fiatalok a sport iránt. Zozufák elvtárs közölte azt is, hogy az ép­pen országszerte zajló testnevelési ünnepsé­gek sikere a SZISZ és Pionírszervezete tagjai­nak az érdeme is, hisz ők alkotják a gyakor­lók zömét. Úgy szeretnénk Berlinbe utazni — fejezte be nyilatkozatát az elnök —, hogy büszkén mondhassuk el: félmillió fesztiváli sportjelvény talált országunkban gazdára, és a fesztiváli „tőkét“ húszmillió koronával gya­rapítottuk. A nyilatkozathoz mi még annyit tennénk hozzá, hogy — mint ismeretes — a fesztivá­li sportjelvényt egész éven át megszerezheti­tek, egész december végéig jelentkezhettek a versenybe! NÉGY NAPPAL A LIGÁSOK - ÜJSÁGlRÖK MÉRKŐZÉSE ELŐTT Mint arról már beszámoltunk, július hetedi­kén, szombaton délután öt órakor érdekes labdarúgó-mérkőzés színhelye lesz Kráfovskf Chlmec (Királyhelmec). Itt mérik össze ere­jüket a csehszlovák labdarúgóligában szerep­lő magyar nemzetiségű futballisták a hazai magyar újságírókkal és rádiósokkal. A mér­kőzés bevételének tetemes részét a háború sújtotta Vietnam megsegítésére ajánlják a ren­dezők. Most, négy nappal a nagy összecsapás előtt néhány sorban arról számolunk be olvasóink­nak, mi is történik majd a királyhelmecl pá­lyán. Mindenekelőtt — lezajlik egy nem minden­napi futball-mérkőzés. Komputerrel kiszámí­tottuk, hogy ha a ligaválogatott teljes erőbe­dobással játszana. 45:l-es végeredmény szü­letne a javukra. Az újságírók minden igyeke­zete arra irányul tehát, hogy a labda bűvé­szei ne játsszanak teljes erőbedobással... 7:7 körüli döntetlent tartanának igazán szépnek és elfogadhatónak. A mérkőzés szünetében különleges tombola tanúi vagy részesei lehetnek a nézők. A tom­bolának három díja lesz, az első egy gyönyö­rű tévélabda, a ligás labdarúgók autogramjá­val. Ezt az ajándékot Szikora György húsz­szoros csehszlovák válogatott nyújtja majd át. A második „díj“ nyertese bejöhet a pályára, és feltehet egy kérdést Jőzsa Lászlónak, az Idei gólkirálynak. Értékesnek ígérkezik a harmadik „díj“ is. A ligások kapusa a szeren­csés nyertes rendelkezésére áll, és megpró­bálja kivédeni annak tizenegyesét. Mindezekből talán kiderül, hogy a szurko­lók nem bánják meg, ha két órát a futballra áldoznak. Reméljük, olyan atmoszférát te­remtenek, amellyel hozzájárulnak ahhoz, hogy az első ligások-újságírók mérkőzés« ha­gyományossá váljék, és ezentúl minden jú­liusban megrendezzék... (batte) Nagy a küzdelem a Slavoj Vsetaty és a Soproni Textiles csapata között A BARÁTSÁG JEGYÉBEN odálatos valami a sport. Csaknem minden sportág­ban késhegyig menő küz­delmet vívnak a győzele­mért, s lám, mégis szövő­dik barátság a sportpályá­kon, — tereken, tornatermekben _ és a magánéletben is. Az ö­kölvívők ádáz ellenfelek a szorí- tóban, adják és kapják az ütése­ket, aztán mikor a harmadik me­net végét jelzi a gong, megölelik egymást, és barátságban válnak »1 Az ütések dacára is szorosabb­ra fűződik köztük a barátság. A kosárlabdázásban nem dom­borodik ki ennyire az ellentét a küzdelem és a baráti kapcsolatok kialakulása között, de azért egy kicsit hasonlít ez a sportág az ö- kölvíváshoz, hiszen kemény harc a kosárlabdázás is. Láthattuk ezt a Slávia SZM Samorín kosárlab­datornáján, amelyet a dunaszer- dahelyi járás testnevelési ünnep­ségének keretében a Csehszlovák Testnevelési Szövetség egységesí­tésének 25. évfordulója alkalmá­ból rendeztek meg. Kemény küzdelmek, Izgalmas viadalok követték egymást a tor­nateremben. a nagy harcban mé­gis szövődött * barátság a kosa­rak alatt. Barátság a játékosok, a vezetők, az egyes csapatok, ku lönböző járások és megyek ver­senyzői között, barátság a külön­böző nyelvet beszélő sportolók kö zőtt. Nem kezdődött biztatóan a tor­na Szombaton reggel annyira zu­hogott az eső, hogy el sem akar­tunk indulni. _ Ilyen időben elmaradnak a sportrendezvények, kár mennetek _ mondták a kollégák. Nem maradtak el. A testneve­lési ünnepségeket mindenütt m g rendezték, Somorján is megtartot­ták a kosárlabdatornát, Igaz, jobb körülmények között hiszen a tor­nateremben játszhattak. Az 'sko Iában már kora reggel lázas ké szülődés fogadta az érkezőké Szorgoskodtak a szervező bízott Lg tellal. végezték dolgukat. — Sajnos, kevesebben jönnek el az idő miatt - kesergett Méry Lajos, a torna titkára. Azért nézők is akadtak szép számban; lelkesen, fergetegesen Wztatták a csapatokat. Szinte nem is hinné az ember, mennyire tűzbe hozza a szurkolókat a kosárlab- da. Felsorakoztak a csapatok, a nemzetközi kosárlabdatorna rész­vevői. A rendező Slávia SZM já­tékosain kívül a Soproni férfi és női csapata, az Eiea- trárna Mélník férfi együttese, a Slavoj Vgetaty női és zsenge ta nulólányok csapata és a Ka^"k Kralupy tanulócsapata vett részt. Gasparlk János, a torna igaz­gatója, a SZISZ dunaszerdahelyi járási titkárságának elnöke kö­szöntötte a vendégeket, majd fel­kérte Horváth Imrét, a városi nemzeti bizottság alelnökét, hogy nyissa meg a tornát. Virágcsok­rokkal felvonultak a pionírok, át­adták a csapatkapitányoknak, majd a kilencéves alapfokú is­kola növendékei tánccal szóra­koztatták a jelenlévőket. Érdekes az Ilyen kisebb kosár- labdatoma? Népszerű sport már a kosár­labda, jól Játsszák a somorjaiak, így hát jő találkozókat várhattak a nézők. A megnyitó után első­nek a soproni Textiles és a Sla­voj Vsetaty női játékosai léptek pályára. Elég jó, változatos küz­delemben maradtak alul a Texti­les lányai, pedig ezek a kisebb termetű játékosok fürgébbek vol­tak, mint a jól megtermett sárga mezesek; a nagyobb magasság > tapasztaltság azonban a Vgetaty javára döntötte ei a találkozót. Az első félidőben még a soproni lányok vezettek, végül a Slavoj kosárlabdázói győztek 39:29 a- r árnyban. Jóval színvonalasabb, izgalma­sabb keményebb, gyorsabb küz­delmet vívtak a soproni és mől- niki férfiak. Eleinte szoros küzde­lemben fej-fej mellett haladt a két csapat, végül a soproniak győztek 56:61 arányban. Már az első két öszecsapás je­lezte, hogy valóban jő mérkőzést láthatnak a nézők, ha becsvágy- gyal, teljes erőbedobással küzde­nek a játékosok. J61 küzdöttek a somorjai férfiak és lányok Is, ám az első helyet nem sikerült meg­szerezniük. A nők a Vgetaty Sla­voj ellen az első félidőben bír­ták a küzdelmet, de aztán a na­gyobb erő győzött 53:49 arányban, lobban ment a játék a hazai csa­patnak a soproniak ellen, Somor- ja 39:37 arányban győzött, és a női tornában győztes Vsetaty mö­gött a második lett. A férfiak találkozóját a sopro­niak nyerték, a mőlnikiek legyő­zése után a somorjaiakat 67:50 a- rányban verték meg. Mélník 102:71 arányú fölényes győzelmet aratott a Slávia fölött, de ez a nagy győzelem is már csak a má­sodik helyet jelentette a győztes Soproni Textiles mögött. Színre léptek a tanulók csapa­tai is, a Slávia ellenfele a Kau- őuk Kralupy volt. A kralupyiak 23:18, majd 33:18 arányban győz­tek, az iskoláslányok küzdelmé­ből pedig a Slavoj Vgetaty csa­pata került ki győztesen 25:16-, majd 18:9-es vereséget szenvedett a hazaiak csapata. Ezek az eredmények születtek a tornán, de nem is a számbeli e- redmény a fontos, hanem a barát­ság, a megértés a cseh, magyar és szlovák sportolók között. Mint ahogyan azt Mészáros György mérnök, a Slávia SZM elnöke po­hárköszöntőjében hangsúly ózta: a legfontosabb a barátság el­mélyítése a soproniakkal és a mélníklekkel. Az iskola épületében kis kiál­lítást is rendeztek a kommunista párt szervezete néhány régi tag­jának, közöttük Patécs Gábornak, a helyi pártszervezet elnökének harcos múltjáról. A kiállítást meg­tekintette Bohus Zoltán, a Nem­zeti Front járási titkára, Orbán Péter, a helyettese, valamiint a meghívott vendégcsapatok vezető- i, Dresser Nándor, a Soproni Tex­tiles ügyintéző elnöke és Jifí Svehla, az Elektráiba Mélník ve­zetője is. — Másodszor Járunk Somorján — mondotta Dresser Nándor. — 1972-ben voltunk itt két csapat­tal. A fogadás nagyszerű, a sport­kapcsolatok kiválóak. A somorjai­ak is voltak már nálunk. Azt hi­szem, ők Is jól érezték magukat Sopronban. Meglepő a szervezett­ség. Kis városka, és lám, mégis milyen jé a szervezés, jól mű­ködnek a sportemberek, bevon­ják a fiatalokat a munkába, meg­szerettetik velük a sportot. Azt hiszem, 1974-ben majd mi viszo­nozzuk a meghívást, és ez a kap­csolatunk, remélem, tartósnak bi­zonyul. Megelégedettségét fejezte ki Jifí Svehla és Bohuslav Tyle, a Vgetaty edzője is. — Remélem, még gyakran el­látogatunk ebbe a kedves város­kába. Ezzel búcsúztak a csapatok vs- zetői, s azonos véleményük volt a játékosoknak Is. A somorjai ko­sárlabda torna szorosabbra fűzte a csapatok között a barátságot.-os A somarjai nemzetközi kosária bdatorna megnyitása JÖZSA LÁSZLÓ: Négy mérkőzés krónikája Most, amikor az 1972/73-as labdarúgói dényről szóló utolsó beszámolómat kezdem írni az Oj Ifjúságnak, elmondhatom, hogy gólkirály vagyok. Nehéz papírra vetni, mi­lyen érzés ez, inkább visszatérek a négy utolsó találkozóhoz. Első nagy ellenfelünk a Zilina csapata volt. Ahhoz, hogy az élvonalban maradhas­sunk, győznünk kellett. Óriási iramban kezdtünk, ennek legékesebb bizonyítéka az, hogy az első kilenc percben négy gól e- sett, 2:2 volt az eredmény. Az első gélt mi adtuk, Hric révén, de Beleg egyenlített. Fecko — az én beadásom nyomán — ve­zetéshez juttatta csapatunkat, de nem so­káig örültünk, mert nagy ellenfelem Slezák egy óriási védelmi hiba nyomán megszerezte az egyenlítő gólt. Az iram ez­után alábbhagyott egy kissé, a játék többnyire a pálya közepén folyt. A második félidőben Újhelyinek sike­rült a hálóba találnia, így alakult ki a 3:2 -es győzelmünk. Ez az eredmény villantot­ta fel előttünk a reményt. Sző lehetett ró­la, hogy megszerezzük a harmadik helyet, és szerepelhetünk az UEFA-knpában. tgy utaztunk Hradec Královéba. A csapat na­gyon vágyott a győzelemre, de a mérkő­zés nem hozott színvonalas játékot. A ha­zaiak megpróbálták győzelmükkel kihar­colni a bentmaradást, ml viszont nem a- kartunk kikapni, hogy versenyben marad­hassunk. Támadásainkat igyekeztek meg­bontani a hradeciak, ez sikerült is nekik. Mivel sem mi, sem az ellenfél nem ért el gőlt, a végeredmény gól nélküli döntetlen lett. Ez a pont azt jelentette, hogy ver­senyben maradtunk a harmadik helyért. Ekkor következett azonban a Tátrán Pre- sov csapata, amely szintén várományosa volt a második helynek. Sajnos, erre a ta­lálkozóra nem tndtnnk úgy felkészülni, a- hogyan szerettünk volna. Az összecsapás előtti estén belázasodott három kulcsem­berünk, Farkas, Urban, és Mantií, ezen­kívül Ondó, a csapat motorja még mindig nem játszhatott a Prágában elszenvedett sérülése miatt. Ondót a fiatal Fecko egyelőre nem tud­ja helyettesíteni. A PreSov elleni találkozó előtt és közben hatalmas zápor áztatta a pályát, a kisebb termetű vendégek mozog­tak rajta könnyebben. A preSoviak kitűnő­en játszottak, a félidőben 2:0-ás vezetés­re tettek szert Takács Tibor és Tnrcsányi József révén. A szünetben kapott fejmo­sás ntán nagyon jől kezdett csapatunk, és fejesgólom 2:l-es szépítést eredményezett. Ekkor már a játék is nagyon jől ment, de sajnos, az eredmény nem változott. Ezzel a vereséggel fosztottuk meg magunkat at­tól, hogy szerepelhessünk az UEFA-kupá- ban. Utolsó ligamérkőzésünkön a VSS e- gyüttese várt ránk. A rangadónak tétje volt: a VSS esetleges győzelmével (és a Dukla bratislavai döntetlenjével vagy ve­reségével) még kiharcolhatta a harmadik helyet. A szomszédok ezen a kilencven percen szurkolóik fergeteges biztatása kö­zepette jől játszottak, és kihasználták óri­ási lehetőségüket. Az első félidő gól nél­küli döntetlennel végződött. A szünet után először Strausz talált — fejjel — Flegár hálójába, majd Daüko lőtt távoli gólt. ö egyébként is kimagasló egyénisége volt a mérkőzésnek. A harmadik VSS-gől szer­zője Stefan Andrejko volt, de ne­kem sikerült pár perccel a vége előtt szépítenem, így lett 3:1. A bíró utolsó síp­szava ntán gratuláltunk a vetélytársaknak, és sok sikert kívántunk nekik az UEFA kupában. Úgy, mint az eddigiek során mindig, most is a gőllövő listával fejezném be cikke­met. A Lokomotfva — Zilina mérkőzés e- lőtt 19:17-re vezettem Slezákkal szemben. De éppen az egymás ellen vívott küzde­lemben szépített ő 19:18-ra. A következő fordulóban mindketten eredménytelenek voltunk, aztán csak nekem sikerült gélt elérnem, az utolsó forduló előtt tehát 20: 18-ra alakult az „üldözőverseny“. A VSS- nek aztán én egyet adtam, és ugyanennyit lőtt a Spartának Slezák is, így én lettem a király. Most egy időre búcsúzom az Oj Ifjúság olvasóitól. Remélem, cikkeimmel kellemes perceket szereztem mindenkinek; kívánok jó nyaralást és eredményes munkát.

Next

/
Thumbnails
Contents