Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-06-26 / 26. szám

10 új ifjúság Az Űj Ifjúságnak írta Dusán Kerny HOUSTONBAN OROSZUL TANULNAK Még az edzett világjáró riportert Is vára­kozással teli szorongás fogja el, ha abban a werencsében lehet része, hogy közelebbről is azemttgyre veheti az amerikai vllágűrkutatás fellegvárát — Houstont. Nem is csoda, hisz annyit hallott, olvasott róla, a televízió hely- színl közvetítéseiben Is láthatta a helyet, ahonnan a Holdon járt Apollő-űrbajókat irá­nyították. Aztán ott áll a houstoni repülőtér betonján és töpreng, hogyan tovább. Maga a város 25 mérföldnytre van, az amerikai űr­kutatási hivatal, a NASA központja pedig 50 mérföldnyire, annyira, mint Nitra Bratislavá- tffl. A legközelebbi autóbusz? Uram, Itt nem közlekednek autóbuszok, de fogadjon légita­xit. Minden félórában közlekedik tíz utassal. Hosszas várakozás után végül rám került a sor, és az újabb rövid, de egy egész ember­öltőnek tűnő repülés után megkönnyebbülés­sel nyújtóztam végig az ágyon a Ramada Inn Szállodában. A szálloda hivalkodva adta mindenki tudtára, hogy a NASA mindössze az utca túlsó oldalán van. Még mielőtt elnyomott volna az álom, az Utasításhoz híven beállítottam a különleges ébresztőberendezést, amely a kívánt Időben könyörtelenül felrázza az embert. Gondoltam, ha beválik, ajánlani fogom idült álomszuszé­koknak. Alig hajtottam le a fejem a párnára, az ágy éktelen táncba kezdett. A hirtelen oda­szólított szállodaszolga is csak elnézést kért, hogy biztosan elromlott a berendezés; sajnos, a késő éjszakára való tekintettel, nem javít­hatják meg. Inkább hagyjam békén. Hagytam Is, de még egy negyedóráig néztem az ágy vitustáncát. Közben arra gondoltam, hogy amikor a világűrben másodpercnyi és müli- méternyi pontosságai közlekednek az űrha­jók, egy egyszerű földi óraszerkezet ennyi bosszúságot okozhat. Időközben kiderült, hogy a világűrben sem megy minden a menetrend szerint, és a nagy várakozással előkészített Skylab-program va­lószínűleg nem valósulhat meg. Őrjártunkkor azonban még csak készült a Skylab-progratm, amely elsősorban gyakorlati haszonnal járó célokat követ. Az egész Houston érezhető nosztalgiával gondolt a végétért Apollo-tervre, amely kétségkívül Jelentős tudományos és műszaki sikerrel zárult. A houstoni Intézet helyiségét, az Apollo űr­hajók Irányító központját alighanem az egész világ Ismeri. Az elmúlt években többször A Saturnus-5 rakéta a kilövőpályán. Ez röpí­tette a magasba a Skylab-űrhajót. megjelent a televízió képernyőjén. A való­ságban azonban kisebbnek tűnik. Öt sor mű­szer, mintegy 65 ember figyelte és irányította innen a Holdon járt Apollo-űrhajókat. Hat­vanöt ember, kezdve a „capcom“-tól (capsule communikator), az egyetlen embertől, akinek jogában volt bármikor beszélni a világűrben tartózkodó űrhajósokkal egészen a Pentagon „szolgálatos“ tábornokáig, aki a helyiség jobb sarkának egy kiemelkedő részén ült a vörös telefon mögött. De volt ott egy személy Is, aki az űrhajósok és az trányítóközpont dolgo­zóinak „kozmikus“, csupa rövidítésekből álló nyelvét „lefordította“ az újságíróknak. Ez a helyiség ma már C9ak múzeum, büsz­kén mutogatják a látogatóknak. Egy kissé to­vább van azonban egy ehhez hasonló terem, amely eredetileg az Apollo-központ tartaléka volt. Ha az irányító központ komolyabban meghibásodott volna, innen Irányították volna az űrhajókat. Most Innen vezetik a Skylab- tervet. A NASA-lntézetben azonban már készül egy minden eddigit felülmúló központ. Innen irá­nyítják majd azt a közös szovjet-amerikai űr­vállalkozást, amely új fejezetet nyit az űrha­józás történetében. „Tavaly olyan korszakalkotó elhatározásra került sor, amely megszabja további céljain­kat“ — jelentette ki Christopher Kraft, a NASA igazgatója. „A kísérleti közös Apollo- Szojuz terv új korszakot sejteti a világűr bé­kés kutatásában ... Feltétlenül fontos, hogy feltárjuk az egész világűrt, nemcsak a nap­rendszert, amelyben élünk ...“ Kraft szerint a közös szovjet-amerikai vál­lalkozások legközelebbi célpontja a Mars lesz. Feltevése szerint ekkor már a rakéták is kö­zös terv szerint készülnek, és az űrhajók le­génysége is vegyes lesz. Megkérdeztem a NASA egyik alkalmazott­ját, aki kezdettől fogva az űrhajózási hivatal szolgálatában áll, gondolta-e akkor, hogy sor kerül a szovjet-amerikai együttműködésre. „Nem emlékszem“ — hangzott a válasz a so­katmondó dadogás után. Nem is csoda, hogy ilyen rövid az emlékezőtehetsége, hiszen a NASA vaskos évkönyve az amerikai űrhajó­zás eredményei mellett — amikor az még csak a csillagokban volt — mindössze három sort szentelt az űrkutatás alapjait lerakó szovjet Szputnyiknak. Eisenhower elnöknek öt napig tartott, amíg elszánta magát, hogy üdvözlő táviratot küldjön Moszkvába. Ma más szelek fújnak a Fehér Házban. Ni­xon elnök tavaly azzal fogadta az utolsó A- pollo legénységét, hogy a Szovjetunióval való együttműködés az egész emberiség előtt új távlatokat nyit a világűr megismerésében. Ma orosz beszédet elég sűrűn halami Hous­tonban. A NASA-központban egész sor szovjet szakember dolgozik. A legapróbb részletekig kidolgozzák az amerikai és szovjet űrhajé összekapcsolásának tervét. 1975 júliusában ke­rül sor a terv megvalósítására. A szakembe­rek és űrhajósok cserelátogatáeatt már nem is tartják számon. A szovjet űrhajósok legu­tóbb kipróbálták például a Jelenleg a Föld körül keringő Skylab modelljét. Az amerikai űrhajósok viszont úgy ismerik a Szojuz űrha­jókat, mint a tenyerüket. Hogy mit várnak az amerikaiak az együtt­működéstől? Elsősorban a költségek csökke­nését. Mint ismeretes, az Apollo-tervet is kénytelenek voltak anyagi okokból ldö ellőtt megszüntetni. A tudományos kutatómunka összeegyeztetésével bizonyos részletkérdések­ben lehetővé válik a munkamegosztás. Ha a két kozmikus nagyhatalom szakemberei meg­ismerkednek egymás berendezéseivel, szoro­sabban együttműködhetnek az esetleges men­tési munkálatoknál Is, aminek a hosszabb tartamú űrutazások szempontjából kétségkívül nagy jelentősége van. Kész egyébként a közös Apollo-Szojuz űru­tazás menetrendje Is. A két űrhajó fellövésé­nek időpontját 1975. július 15-re tűzték ki. Természetesen az űrhajók hazai földön rajtol­nak. A Szojuz a bajkonuri, az Apollo a Cap Canaveral-! kilövőpályán. Mindkét űrhajó le­génysége — az amerikai űrhajóban három-, a szovjet űrhajóban kéttagú személyzet lesz — legfeljebb két napot tölt a világűrben. Elő­fordulhat azonban — elsősorban üzemzavar­nál, és ezzel számolnak —, hogy az űrhajó­sok esetleg idegen űrhajóban térnek vissza a földre. Az űrhajósok erre is készülnek, és gyakorolják a leszállást, amely mint ismere­tes, az amerikai és szovjet űrhajóknál lénye gesen eltér egymástól. Miért van szükség a szovjet-amerikai e- gyüttműködésre a vtlágűrkutafásban? Hisz a világűr óriási, végtelen, mindenkinek jut ben­ne hely külön-külön Is? Igen, a világűr vég­telen, de az ember lehetőségei mégis csak korlátoltabbak annál, hogy boldogulna a má­sik segítsége nélkül. A két űrhajó összekap­csolását, a közös vállalkozás megvalósítását Amerikai űrhajós teljes „harci díszben". alapjában véve egy egészen kis, jóformán Je­lentéktelen berendezés teszi lehetővé. Oroszul úgy hívják, hogy „sztikonocsnoje usztrojsztvo“. angolul „doeking system“. A közös szovjet-amerikai űrvállalkozás egy­úttal felhívás a Földnek. Felhívás, hogy Itt a Földön is keressük azt a kis eszközt, módot, — úgy hívják, hogy békés egymás mellett é- lés —, amely összeköt bennünket. Mert egymás nélkül Itt sem boldogulunk. A szerző felvételei Az első búid komp makettje a NASA houstoni Intézetében. Az audiovizuális segédeszközök Londonban megreadezett nem­zetközi kiállításán nagy sikert aratott a Helios miniplanetá- rinm, amellyel a kis gyermekek számára Is szemléltethetik és érthetővé tehetik az univerzum, a Naprendszer jelensé­geit, például a nappalok és éjszakák, az évszakok váltako­zását, a nagyobbak pedig közelebb kerülhetnek az égi me chanika törvényeihez, a csillagászat alapismeretéihez. Szeszélyes az időjárás Ogy látszik, nemcsak a nagyközönség, hanem a szak­emberek ts azon a véleményen vannak, hogy az időjárás csak­ugyan szeszélyes. A Meteoro­lógiai Világszervezet Genfben közzétett évi jelentéséből ki­derül, hogy 1972-ben Földünk éghajlata meglehetősen sza­bálytalanul alakult. Az utóbbi száz év rekordjai dőltek meg a lehullott csapadékmennyiség vagy éppen annak hiánya miatt, a legmagasabb, avagy a legalacsonyabb hőmérsékletek szempontjából. Európában, Svédországban az évszázad legszelídebb tele volt. Nagy- Britanniában viszont az utóbbi évtizedek legalacsonyabb hő­mérsékletét mérték’, a Szovjet­unióban és Finnországban szo­katlanul meleg volt a nyár, 4—5 fokkal haladta túl a me­leg az itt Ismert rekordokat; Madridban az utóbbi 90 év leg­nagyobb szárazsága volt, míg Finnországban júliusban az év­század legnagyobb záporesői hullottak le. A Rajna október 20-án az elmúlt negyedszázad legalacsonyabb vízhozamát ad­ta, egy hónappal később pedig elérte az utóbbi 60 év vízbo- ségi rekordját: 3590 köbmétert másodpercenként. Az Atlanti­óceán északi vizein a tengeré­szek tízszer több jégheggyel ta­lálkoztak 1972-ben, mint más években. Ausztrália pedig a legforróbb nyarat és a leghi­degebb telet érte meg ember- emlékezet óta. Az Egyesült Ál­lamok területén is a megszo­kottól eltérő kontrasztokat je­leztek: míg az év első negye­dében az Arizona állambeli Phoenix város egyetlen csepp csapadékot sem kapott, ami eb­ben az évszakban ritka jelen­ség, az októberi esőzések u- gyanitt az utóbbi 96 év legma­gasabb szintjét érték el, au­gusztus elsején pedig ugyan­csak az utóbbi 96 év legmaga­sabb hőmérsékletét mérték: 46,7 fokot. Az Agnes nevű cik­lon, amely az USA keleti part­vidékét seperte végig, a ha­sonlóan szép nevű, más ciklo­nokhoz képest is rekordot ért el: 122 személy halálát okoz­ta, és az anyagi kár megha­ladta a 3,5 milliárd dollárt. Az 1972-es év éghajlati furcsasá­gaiból — mint a jelentés meg­állapítja — a Föld minden ré­szének futott... Lézerágyú avagy a halálsugár Az angol hadügyminisztérium hivatalos szóvivője be­jelentette, hogy az angol és az amerikai tudósok és katonai szakértők gyors ütemben dolgoznak egy nagy hatósugarú lézerágyú létrehozásán. A lézerágyú a lég­védelmi tüzérség megrendelésére készül, az lesz a rendeltetése, hogy a légvédelmi rakétafegyverek fo­gyatékosságait pótolja. A lézerágyú, vagy közkeletűen a halálsugarak ki­bocsátására alkalmas készülék megszerkesztésének gon­dolatával nemcsak a fantasztikus regények írói, hanem az utóbbi esztendőben elsőrangú tudósok, atomfiziku­sok foglalkoznak. | A kvantumfizika definíciója szerint a lézer (laser) voltaképpen gerjesztett sugárzás kibocsátása révén fényerősítést végző optikai kvantumgenerátor. Működé­sének alapja, hogy energiaközlés esetén az atom elek­tronjai magasabb energiaszintre ugranak; ez az elnye­lési folyamat. A kisugárzás folyamatában az elektro­nok a gerjesztett állapotból az alapállapotba térnek vissza, s közben energiát sugároznak. A lézer gerjesz­tett aktív anyagának fotonjai a szomszédos atomokat szintén foton kibocsátására serkentik. A serkentett sugárkibocsátást rezonátor segíti elő. Eddig a lézerberendezéseket katonai távmérési és lokációs feladatok megoldására alkalmazták. A foly­tonos üzemű gázlézereket kis kimenő teljesítményük miatt elsősorban hírközlési célokra használták, ás használják. A félvezető lézerek gerjesztése a legegy­szerűbb, folytonos üzemre alkalmasak, energiaátalakí­tási hatásfokuk a gázlézereknél kedvezőbb, de még nincsenek azon a hatásfokon, hogy lézerágyúként be­vethetők legyenek. A most folyó kutatásoknak az a célja, hogy olyan átütő erejű lézersugarakat gerjesz- szenek amely 100 kilométeres távolságban is átüti a férne* tehát a’kalmas lesz légvédelmi célokra. I

Next

/
Thumbnails
Contents