Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-06-26 / 26. szám
TALÁLKOZUNK gombaszögön A CSEMADOK Központi Bizottsága a kelet-szlovákiai kerületi és a rozsnyói járási szervekkel közösen 1973. június 30 — július 1-e között Gombaszögön megrendezi a csehszlovákiai magyar dolgozók XVIII. Országos Dales Táncünnepélyét az alábbi programmal: 1973. június 30-án: 16.00—18.00 óráig: Slágerszínpad ’73 c. műsor. Fellépnek: Psota Irén, Cserháti Zsuzsa, Szuhay Balázs, Korda György, Schöck Ottó, a Váry ikrek és a CORVINA- együttes. 19.30—20.00 óráig: Ünnepi manifesztáció. Unepi beszédet mond Lő- rincz Gyula, a CSKP KB tagja, a CSEMADOK országos elnöke. 20.00—22.00 óráig: Barátság jelképe c. műsor. Fellép: a 125 tagú Nemzeti-, Állami- és Csszl. Békedíjjal, Munka- és Köztársasági érdemrenddel kitüntetett Szlovák Állami Népi Együttes (SLUK). Igazgató: Tibor Andrasovan érdemes művész. Koreográfus: Juraj Kubánka érdemes művész. Vezető karnagy: Jozef Stelzer. A tánckörvezető: Rudolf Gjabell. 22.00- 05.00 óráig: Népmulatság. 1973. július 1-én: 10.00- 12.00 óráig: Tánczenei koktél c. műsor. Fellépnek: a detvai Arany Rózsa és a Bratislavai Líra győztesei; Bogyai Edit, Ba- bula Rijavcová és Bogyai Gábor tánczenekara, továbbá a szekszárdi Babits Mihály Megyei Művelődési Központ 100 tagú népi együttese. Művészeti vezető és koreográfus: Szabadi Mihály, zenei vezető: Thész László. 15.00-18.00 óráig: Népművészeti ünnepi műsor: az 1972-73-as országos népművészeti fesztiválokon díjat nyert koreográfiák, amatőr népi együttesek és szólisták seregszemléje. Fellépnek: a Palóc, a Gö- mör, a Kis-Duna, a Napsugár, az Új Nemzedék, a szí- nai népi együttes és a szekszárdi művelődési központ 100 tagú népművészeti együttese. szlovák és ukrán vendégegyüttesek, valamint a CSEMADOK KB Szőttes Népművészeti Csoportja. Belépőjegy felnőtteknek 20.— Kcs, katonáknak és gyerekeknek 5,— Kcs. A CSEMADOK KB arass" HÁROM TALÁLKOZÁS A sebes folyású Drevoica, a dimbes-dombos Valaäsko és a termékeny Haná-síkság háromszögének ölelésében fekszik a cipőiparáról hetedhét országon túl is ismert Gottwaldov... A Svit-üzem védjegyével ellátott cipőben járnak az Egyenlítő környékén és a sarkvidéken, a távoli Szibériában és Ausztráliában vagy éppen a szomszédos NDK-ban Csendes, takaros, vendégmarasztaló város. Első történelmi följegyzései még a XIV. századból, pontosabban 1322-ből származnak, amikor fi. Vencel király özvegye. Erzsébet királynő megvette Zlínt, amely 1397-ben várusjngnl kapott. Címerén is a hagyomány patinája egy hegyes tetőben végződő kétemeletes torony és egy nyitott városkapu, amelyet ősi nyolnágú csillag díszít. Az egykori Zlínnek a múlt század végén meg csak kétezer lakosa volt többnyire ügyes kezű cipészek és fürge kezű posztókereskedők A világhírű „cipömágnás" Tomis Bafa 1894-ben itt alapította első cipőgyárát. A könnyűiparnak ez az ágazata az évek múlásával sokszorosan bővült itt; a város gyors ipari fejlődésnek indul, 1938-ban már kereken negyvenezer lakosa van — zömében a mindennapi megélhetés nehéz, aggasztó gondjaival küszködő munkáscsaládok. 194S. a felszabadulás esztendeje Gottwaldov életében is új fejezetet nyit. Az ipar szinte rohamléptekkel fejlődik, természetesen, must már a szocialista országépítés megváltozott körülményei között. Szinte napról napra változik, szépül hazánk közép-morvaországi „cipobirodalmának“ arculata. Ma már több mint 70 000 lakosa van. A városban és közeli környékén több tízezer fiatal is él. Róluk, pontosabban, a hétköznapjaikról esett szó három gottwaldovi találkozásom során is. I. A SZISZ-ELNÖK Vannak emberek, akik szigorú határvonalat húznak mindennapi munkájuk és magánéletük közé ... Alighogy „elüti a négyet“, a pihenés idejének elérkeztére hivatkozva, a saját zárkózott világukba burkolódznak, többnyire fittyet hányva mindarra, ami körülöttük, vagy éppen az 6 érdekükben történik ... De vannak emberek — és közöttük szép számmal fiatalok is —, akiknél bizony alaposabb vizsgálódás után is nehéz megállapítani: szerteágazó közéleti tevékenységük közben vajon gondolnak-e legalább néha-néha önmagukra Is; mikor töltöttek otthon, családjuk körében bét egymást követő estét vagy három- négy békés víkendet Ilyen sosem nyugvó, örök-mozgó férfi FRAN- TlSEK NOVAK, a Szocialista Ifjúsági Szövetség gottwaldovi járási bizottságának az elnöke. Kellemes, fesztelen, derűs arcú fiatalember. Dolgozószobájában beszélgetünk Előtte tervek, kimutatások, a fiataloknak a közelgő berlini VIT kapcsán tett kötelezettségvállalásai. A közelmúltról: a SZISZ megalakulásától eltelt néhány röpke esztendő eredményeiről, a járás tizen- és huszonéveseinek életéről faggatom. Elmosolyodik. — Közel 13 ezer főnyi taglétszámunkat és csaknem félezer alapszervezetünket tekintve az ország legjobb, legnagyobb járásai közé tartozunk ... Ennek tudatában pedig ma már szinte hihetetlennek tűnik, hogy 1970 novemberében, a SZISZ járási szervezete megalakulásának napján, mindössze 418 lelkes taggal kezdtük a közös munkátl — Bizonyára arra is emlékszik még: mi volt akkor a legfontosabbnak tűnő, első teendőjük? Töprengés nélkül, határozottan válaszol. — Persze. Mindennapi munkánk iránytűjéül égy igényes, de az újonnan alakult szervezet kezdeti, útkereső lépéseinek szerényebb lehetőségeihez mérten is teljesíthető munkatervet Állítottunk össze. — Aztán? — Tömegbázist építettünk. — Hogyan? Szabatosan, kerek mondatokban fogalmaz: — A járási pártbizottság hatékony támogatásával az üzemi és falusi alapszervezetek mielőbb! megalakulását szorgalmaztuk, és meghatároztuk a legsürgősebb politikai-szervezési tennivalókat. Gyakorlati tevékenységünkben újszerű, a fiatalok egyéniségéhez, érdeklődési köréhez közel álló munkamódszereket kerestünk, hogy az 1968/69 esztendők emlékezetesen rossz tapasztalatai után, az ifjúságot tsmét megnyerjük b szervezeti életnek. — Sikerült? — lgenl — És azóta? — Dolgozunk! A járási bizottság középtermetű, élénk plllan- tású elnöke megadással engedi, hogy vallassam őt arról, vajon mt rejlik e tömör válasz mögött ... ............... A riporter pedig kisvártatva rádöbben, hogy FRANTlSEK NOVÁK lényegében a gottwaldovi járás fiataljainak számos figyelemre méltó ötletét, talpraesettségét, lelkes tenni akarását a járási bizottság rugalmas, sokoldalú kezdeményezését, de főképp az elmúlt hónapokban és években közösen elért sikereket, eredményeket sűrítette egyetlen találó kijelentésbe. Mert beszélgetés közben örömmel újságolja, hogy a járásban például alig van már olyan község, közép- vagy szakiskola, ahol ne dolgozna SZISZ-szervezet; és kiderül az Is, hogy az országban az elsők között alakították meg a fiatal képviselők klubjait. E klubok a járási és helyi nemzeti bizottságokkal szorosan együttműködve Immár harmadik esztendeje segítik a választási program gyors és maMUNKA ÉS DOLGOS Az üzem nem nagy, mégis a Strojsmalt vezérigazgatóság legjelentősebbjei közé tartozik. Tervfeladatai teljesítésében oroszlánrészük van az üzem fiataljainak, hiszen a munkások, műszakiak, vezetők többsége egészen fiatal. Nem kivétel az üzem igazgatója sem, aki nézeteiben, gondolkodásmódjában, de korban is a fiatalok közé sorolható. Az üzem, amelyről eddig csupa jót irtunk, a Duna-menti Gépgyár őalovói (nagymegyeri) részlege. Irka - f irka ÜZLET Kávéház. Ptist, zaj, suhanó pincérek, mosolyok, hahoták, Utóit egy-egy hangosabb kurjant ás. — Apám, micsoda nő! A- páml.. A fiú az egyik sarokasz- Iáihoz vezet a lányt. Leülnek. A pincér máris ott magasuk fólöttUk. — Parancsolnak?! — Mit kérsz? — néz a fiú ijedten a lányra. — Konyakot és Coca-co- lát — mondja a lány mosolyogva. — Egy konyakot és egy kólát — mondja a fiú a pincérnek és egy szódát — teszi még hozzá. A tekintetén látszik, hogy gondolatban azt számítja, vafon ki tudfa-e majd a konyakot fizetni. Ügy látszik. Igen, mert elmosolyodik: — Nekem még van egy kis dolgom — mondja a lányhoz hajolva. A lány ts mosolyog. A pincér térül-fordul, s mikor a fiú elé teszt a szódát, mintha egy kicsit sajnálná. — Szervusz — mondja a lány, és gyorsan felhajtja a konyakot. — Szervusz — mondja a fiú, és tjédten nézi a lány hátrabillenő fejét. — Többet nem kérek — nyugtatja meg a lány, elkapva a fiú tekintetét. — Nem Is kellett voTŐa ide jönnünk — feszi még hozzá. — De! — mondja a fiú. és kortyol a szódájából. Lassan mind a ketten megnyugszanak. Elfelejtik a konyakot, a káoéházat.a pincért Csak eqymást látják — ló így veled üldögél ni — tör! meg a fiú a csendet A lány nem szól, csak t mosolyog, de a fiúnak ez a mosoly mindennel többet ér. Htrtelenében meg arról is megfeledkezik, hogy a- ■ lig van valami pénze Egy hang riasztja fel álmodozásából: Virágot tessék! Pölpillant. A virágárus most lépett be a terembe. Az agya lázasan kezd dolgozni, ,fisak ide ne jöj- jönla „Szólok a pincérnek." Emeli a kezét... — Tessék, a világ legszebb rózsái... — Volt egy konyak, egy A virágárus kövér arca ragyog előtte. „Te disznói“ mondja magában a virágárusnak, és a lányra néz. Az mosolyogva bólint. — Harminc korona — hallja a virágárús hangját. — Két szál... — Harminc korona — mondja újra a virágárus, és az arcp most egy hiénához hasonlít. — Két szál... — kezdené, de aztán csak legyint, és megadóan előkaparja zakója zsebéből a három gyűrött tízkoronást és az asztalra teszt. — Te buta — mondja a lány á rózsákat szagolgatva, aztán int a pincérnek: — Hozzon még két konyakot — és a kezét megnyugtatóan a fiúéra teszt.-tóAz csak természetes, hogy a gyártási részleget nem lehet az íróasztal mellől irányítani, Így nem is csodálkozom azon, hogy Décsl Zoli, aki különben az üzemi ifjúsági szervezetének elnöke, a helyén van, nem pedig az Irodahelyiségben. — Szívesebben leültetném az Ifjúsági klubban, de még két hónapig várnunk kell. Bízom benne, hogy megkapjuk ... Megkérem, beszéljen az tízemről. A megyeri részleg fűtőtesteket, radiátorokat gyárt. Kizárólag exportra. Hogy a gyakorlatban ez mit jelent? Felelősséget. Egy nap azt mondták az üzem vezetői, márpedig ez így nem mehet tovább. Nem kaptak sok reklamációt, de külföldről elég, ha egy Is van. Megtörtént, hogy a szokottnál rosszabb volt a festék minősége, és lepattogott, vagy más okozta a külföldiek elégedetlenségét. Mindenesetre kelle metlen volt, hiszen gyártmányaink külföldön hazánk jó hírét vagy növelik, vagy rontják. — Akkor sokat magunkra vállaltunk mi, fiatalok, vágy csak úgy tűnt, hogy sokat, mert azóta is bírjuk szusszal. Annak ellenére, hogy tervfela- datalnk Is nőttek. Reklamáció? Ez a szó ma már igazán ritkaságszámba megy. De nem is hiányzik. Annak, hogy a fiatalok részt vállaltak az üzem gazdasági feladatainak telejsítéséböl, érdeklődtek gyártmányaik további sorsa lránt, meglett az e- redménye. Az üzem vezetősége mi den ben segítségünkre van. Kapcsolatunkról Décsl Zoli ezt mondta: Az fair dolog ... Legutóbb az Ifjúsági szervezed négy tagja kéthetes szovjetu- nióbell tanulmányutat kapott az üzemtől, bejárták az ottan! Iparvidéket. Donyecet, Zsdanov környékét. A tavasszal meglá KEZEK togatta a fogyasztási cikkek brnól nemzetközi vásárát, a nyáron pedig Bulgáriába készülnek. — Kulturális tevékenységünk nem gazdag, az Igaz, hiszen az Ifjúsági szervezet tagjainak nagy része fizikai munkás vagy inas, akikhez valahogy közelebb áll a kemény munka, mint a versmondás vagy az ének. De igénylik a kultúrát és a szórakozást. Többször voltunk színházban, és jó kapcsolataink vannak a Komáromban állomásozó szovjet katonákkal. Barátságuk egy látogatással kezdődött, majd amikor a katonák látták, hogy az üzem hasznát veheti az ő kezük munkájának ts, a következő alkalommal már munkaruhát is hoztak magukkal. — És mi van az üzem Ifjúsági brigádjával? — Még mindig alakulófélben van... Hogy mióta? Februártól. 1- gazán nem a fiatalok hibája, írásban kérték az üzem veze tőségét, szabja meg a cím eléréséhez szükséges feltételeket. Azóta már sürgették ü- gyük elintézését, sajnos, eredmény nélkül. Nem mintha a fiataloknak hiányozna a cím. Az üzemnek azonban már annál inkább egy brigád munkája, hiszen közismert, hogy a szocialista munkabrigádokra a gyár vezetősége mindig és mindenben támaszkodhat. Nem csak feladataik teljesítésével, hanem politikai, társadalmi és erkölcsi nézeteikkel, viselkedésükkel Is példaképként járnak a többiek előtt. Munka és dolgos kezek. Ezek a szavak szinte ötpercenként röpködnek a levegőben. Jó, rendben van, mondom, de próbáltak-e már könnyíteni munkájukon, ész- szerüsítenl, racionalizálni a munkafolyamatot? — Sokszor „körüljártuk“ ezt a szót: ésszerűség, beszélgettünk róla, aztán ott lenn a műhelyekben minden másképp volt. Legalább százszor elmentünk a kiselejtezett hegesztőgépek mellett, míg valakinek eszébe jutott megkérdezni, miért Is vannak ott, útban, rendetlenül. A második kérdező még tovább ment. Jó, takarítsuk el, de ne úgy, mint hulladékot. Aztán a gépekből kiszedtük b higanyt, eladtuk, és az üzem körülbelül 8—10 000 KCs-t kapott érte. Ezután már nem lehetett megállni. Mindenki nyitott szemmel mozgott a munkahelyén. Felfedeztünk egy „kimustrált“ festő berendezést Is, amelyért annak Idején 50 000 koronát adott az üzem. Javasoltuk, hogy megjavíttatjuk, vagy eladjuk. Egyelőre még semmi sem történt vele. Az Ifjúsági szervezet tagjai eddig több újítási Javaslattal fordultak az üzem vezetőségéhez, e javaslatok főleg a hulladékanyag elszállítására és gazdaságos felhasználására vonatkoznak. Befejezésül, távirati stílusban még néhány érdekesség az üzem SZISZ-szervezetéről. — márciusban a vietnami békeegyezmény tiszteletére a szervezet tizenhárom tagja adott vért; — a X. VIT tiszteletére 800 korona értékű brigádmun- kát vállaltak; — a szervezet minden tagja teljesítette a fesztiváljelvény feltételeit. A nagy verseny azonban még tart. Pár hónappal ezelőtt ugyanis a megyeriek felhívást intéztek a Strojsmalt öt üzemének fiataljaihoz, amelyben a kővetkező szavak szerepelnek a leggyakrabban: tervteljesítés, anyagmegtakarítás, minőség és munkabiztonság. Az Izgalom nagy, mert az elsőség kérdése még nem dőlt e'- Zácsek Erzsébet
