Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-01-03 / 1. szám
■ * * • „Rimaszombatból tehát mentem volna egyenest Pestre, de több rendbéli meghívásra kitértem egy pár kőzetet) faluba: Kisfaludra és Várgedébe, a füstös szobája Adorján Bódi, s a lángsza- kállú Kubtnyt Rudihoz. Es meg nem bántam. Pompás napokat töltöttem Várgedén...“ A magas, félkopár dombok közt megülepedett csendes faluban Tóth Árpád tanítóig vezet az utam. Ö szorgalmazza Itt a néprajzi hagyományok ápolgatását, és tanítja a falu gyerekeit. Gondolom, nem egyszer, nem kevés embernek mesélhette már, hogy abban a faluban, ahol ő tanít, hajdan megfordult Petőfi Sándor Is. Jellemző szerénységébe oltott büszkeséggel mondja, s büszke arra Is, hogy tavalyelőtt emléktáblával hitelesítették“ Petőfi ottjártát a falu régmúltjának legjelentősebb, legköztudottabb Irodalmi vonatkozású eseményét. Azt kicsit restelll, hogy « emléktáblán téves dátum 1845 helyett 1847 — szerepel, de rövidesen majd kijavítják. Mert hát a kőbe vésett írásban is lehet tévedni, és Javítani Is lehet rajta. Az emléktábla Jelentőségét viszont nem csökkenti mindez, mert a kevés Petőíl-emlétetáb! ák egyike, s körtük a legújabb. 'ti íángszakállú Kubinyi Rudit ma Is okos Rudiként ismerik Itt, ahogy hajdanán a nép elkeresztelte. Valós okosságáról Petőfi is megemlékezik. Kubinyi művelt. Jólelkű, adakozó természetű íöldestár volt. Egyik őse, Öedő hadnagy királyi adományként kapta a települést, s Huba vezér lányát, Hajnalkát vette nőül. A birtokból Petőfi koráig Is Jócskán maradt, így hát gazdag és baráti vendéglátónál tölthette napjait, s nem csak ételben, italban, páratlanul gazdag könyvtárában is dúskálhatott ....... mely magába foglatja az angol, francia, német, olaisz s spanyol irodalom remekeit, s csaknem az egész magyar irodalmat. Csak aztán sok ilyen fór avató ember volna hazánkban, mint K. R*-miÉÉn í.m >. masslK,: . ,. Tóth Árpád tanító Számtalan embert kérdezek meg: Melyik lehetett az a forrás? Megvan-e még? Senki sem tud útbaigazítani, többet mondani, mintsem hogy van itt' forrás, de megközelíthetetlen, mert ott bugyborékol a nádas közepén, süllyedő Iszapban. Bokáig merülök, de megközelítem, sőt iszom is rozsdasárga, s valóban Jó ízű vizéből. Hogyan is szalaszthat- nám el, hogy igyam ugyanabból a forrásból, amelyből — nagyon valószínű — 6 is ivott, amikor a másik, a maga teremtette forrásból olyan régen táplálkozom. „Vecseklőn meghittünk...* ligánok verték szét. Az udvaron álló körtefát is kivágták. Az 1845-ös esztendőben állítólag Petőfi evett a gyümölcséből. Kubinyi Ruditól kerüló- úton, Rimaszombaton keresztül ment Losoncra. Mind két városban másodszor fordult meg tehát. Losoncra nemcsak vendégeskedni tért vissza, hanem már valami más is vonzotta: a szép varróleány. „Losoncon egy hetet tölték. Dicsőséges eszem-iszom világ volt!... egyébiránt szellemi élvezetek nélkül, sem szűkölködtem; mert Losoncon 'sok lelkes barátom és PETŐFI NYOMÁBAN RESZELI FERENC SOROZAT A — BEFEJEZŐ RÉSZ Ahogy Petőfi a várromokat szerette — gondolom —, ma verssel tisztelné meg az önzetlen, értékmentő szellemet. „Losoncon ekkoriban csak egy napot töltöttem." Visszamenőt: „Füleken megálltunk a kovács előtt, mert egy lovat palkottatni keltttt. Én még most is Igen szeretem a kovácsműhelyeket! gyermekkoromban kovács akartam lenni. S nem lett volna-e főbb? most piszkos kezekkel verném a vasat, ahelyett, hogy engem vernek piszkos kritikusok." Lám, ahány gondolattársítás révén csak szerét tehette, a kritikusokra mindig kiszabta átkát A Petőfi-lro- dalom nem szentel különösebb Jelentőséget a költő ezen gyermekkori hajlamának, ám a sorokat olvasván annyit hozzá lehet tenni, hogy mégis kovács lett belőle, méghozzá milyen. Nemzetet, népet, nyelvet, forraA szép varróleány háza Kitűnő állapotban áll meg a Kublnyi-kúrla. A helyi nemzeti bizottság székel benne, s a hátsó szárnyban lakók is vannak, kiket szinte sért, mikor úgy kérdezem tőlük: Tudják-e, hogy Petőfi itt tartózkodott? Hogy tudjuk-e? Mindig is tudtuk! Őseink a Kubinylaknál cselédeskedtek, koscis- kodtak, maguk is látták Petőfit. A dédapám fuvarozta. „Várgedéről két kirándulást tettem, Lostíncra és a salgói és somoskői várromokra. Losoncra menüén Várgedé- ről az üt Füleken visz keresztül, hol szinte romokban fekszik az egykori nevezetes vár. Természetes, hogy ösz- szejártam! de kimondhatatlan harag fogott el, midőn láttam, hogy a romokat lehordják az utcákat tölteni... hogy amely köveken őseink szent vére szárad, azokon most tapodjanak..." A vár további huszonhat esztendeig is rom maradt, de tavaly nagyon nagy a- myagi ráfordítással neki- kezdtek a konzerváláshoz. Amit Petőfi elveszettnek látott, azt most megmentik. Kinek, és melyik rendszernek is lett volna erre hajdan pénze? Szerencsére épp a huszonnegyedik órában már futja 3Ő. dalmat kovácsolt, s a tüzes vasra, ha kellett, puszta kézzel Is ráütött nem kevésszer. Erre tette fel életét: a forradalomra, mely az egyetlen, a szabadság forradalma lehet csupán. Várgedéről Vecseklőre rán- dulf. ,P tba esik Hafnácskő... most már nem ts rom, mert tulajdonosa ledöntötte végképpen. Innen egy negyed- nyire van fürdő és savanyú- víz, mely egészen olyan, mint a parádi, csak gyöngébb egy kissé.* Itt uzsonnáztak, s Ivott a forrás vizéből. Nemrég még állt a ház, s meg is maradt belőle egy szoba. Megmaradt, mert abban hált a költő. Hogy pontosan abban-e, az máig nagyon bizonytalan, de mit változtat ez a Petőfi-nyom fennmaradásának szépségén? Mert ha nem is éppen abban, a szobában, de a lebontott szomszédos szobák valamelyikében töltötte Is az egyetlen rövid éjszakát, éreznem kell: a megmaradt szobában akkor 1« hosszabb időt töltött; pontosan száz- huszonhét esztendőt. Megnézte Salgé és Somos- kő várromjait, s legendáját felidézi az üti jegyzetekben: „Azt beszélték e faluban, hogy mikor Salgón a török volt, innen a somoskői várból oda lőttek a magyarok, s egy töröknek, ki evett, éppen a kanalat lőtték ki a kezéből... mire a pogányok nyakraföre elinaltak Salgö- röl, s a mai napig sem tértek vissza. Hol van oly merész képzeletű költő, mint a nép?" így hát jómagámnak is ezt a merész népi képzeletet kell tisztelnem, ha nem a megmaradt, hanem egy másik szobában aludt. S Jő az efajta tisztelet, szép. Gortvakisfaludon Adorján Boldizsárt, költő-, Irótársát, barátját látogatta meg pipa- szagú szobájában, kihez három évvel később irt költői levelében szemrehányóan szól. De nem a barátság, hanem az elhallgatott költő hangját kéri tőle számon, s szólítja fel írásra. Adorján kispénzű földesúr volt, s a pesti diákoskodás, ügyvédes- kedés után itt, a pipaszagú szobában töltötte életét. A pipaszag helyett ma tömjénfüst terjeng e falak között, mert templommá építették’ át a házat. Az is jó régen volt. Petőfiről, íttjártáról persze tudnak, sőt a tanító, Aleva Gyula úgy mondja, jövőre valamiképpen szeretnék is megjelölni a helyet, hogy itt Járt Petőfi, itt élt Adorján Boldizsár s francia származású költő felesége, Lemouton Emília. A keltőpár itt is halt meg. Sírjukat évekkel ezelőtt garázda hu,,Pompás napokat töltöttem Várgedén...“ Vendéglátója a Íángszakállú Kubinyi Rudi volt, aki ebben a házban lakott. A ház homlokzatán emléktábla jelöli, hogy itt járt Petőfi, Adorján Boldizsár egykori építettek. házából azóta templomot sok kedves leányka van. Azt híresztelték — alig értem oda —, hogy házasodom, s hogy kit veszek el, mi rám nézve Igen ts hízelgő volt! de mindazonáltal e hírt csak mende - mondának vagyok kénytelen nyilatkoztatni... megnyugtatására mindazon hölgyeinek, kik érettem tán titkon epekednek, vtszonsze- relemből várva földi boldogságukat." Petőfi nem rajongott a szerénységért, s nincs Is mit szemére vetni érte. Szerénytelensége C9ak hozzátehet nagyságához, amit nem elfogultság állítani. Ámbár megmosolyogtató, de kedves vonás is egyben. Vendéglátójáról, az ügy- védeskedő Steller Antaltól két vendégszobát kért, mert nem kívánta, hogy valaki, akár szobaszomszédja Is háborgassa. Kérésé teljesült. S ha óhaja okát keressük, nemcsak abban kell keresnünk, hogy a korábbi esztendőkben bőven kijutott neki a nyomorúságos lakásokból Is, hanem hitelesebbnek tekinthetjük azt az alapos feltevést, hogy a szép varróleányhoz fűződő erős érzelmi kapcsolata, fellángolt szenvedélye határozhatta meg majdnem rigolyás nyugalomigényét. Mert a varrőleány ott lakott a szemközti földszintes házban. De hadd Idézzem a vendéglátót, utána pedig magát a költőt, aki az Utt Jegyzetekben sok egyéb losonci legendáról, majdhogynem pletykáról is szól, csak épp a lényről nem. Róla versben beszél. „E naptól kezdve minden nap meglátogatta a szép varróleányt, akibe formaliter beleszeretett. Egy kissé bántotta ugyan, hogy a kedves lány nem volt oly gyúlékony, mint 6, s hirtelen fellobbant érzéseit nem viszonozta, de azért emlékül irt egy szép verset a szép varrólányhoz..." „Meghajtom íme térdemet Emelj föl engem szívedig; Ennél feljebb nem vágyok én, Hisz ott a menny, a hetedik. Itt várok térdepelve. Ruházd a ,szerető" címet reám, Vagy varrd meg szemfedőmet,, Ha nem szeretsz, te szép varrőleány!" Közvetlen ezt megelőzően írta a „P ___Y Vilma kisasszonyhoz“ című versét, a- kiről tudjuk, a vendéglátó Steller Antal menyasszonya volt. Jffú szivecskéd legelőször játssza A szerelemnek szép játékait. Gyönyör nekem e játék láthatása, Nem én vagyok bár, aki böldogít." Ám nemcsak a szép varróleány, Wels Száll háza áll még ma is, hanem vele szemben, ott áll az emléktáblával Steller Antal emeletes háza tó, melynek két szobájában a költő lakott. „Losoncról Baiassa-Gyar- matra mentemben semmi baj sem ért, kioévén, hogy a köpönyegemet Losoncon felejtvén, érte a kocsist vtsz- sza kelle küldenem majd félórányi járásról; a kocsis magamnak kelle vtsszalö- dulnom." így írja ő, de százhuszonhét év múltán sem így beszélik a városban, ahoi annak idején megérkezésekor is azonnal hírbe jutott. Persze a kétféle változat így egymás mellett, szembeállítva sokkal szebb, mint maga az egyik; a valemelylk. Hozzátartozik Petőfihez. Emígy tudják ma errefelé: Petőfi nem a köpönyegért ment vissza, s nem tó küldte vissza korábban a kocsist. Mert a várpsszélén lakó sin- térháza előtt gyönyörű rózsát talált... s ezt vitte visz- sza egy lánynak, ezt csatolta a hozzálrott vers mellé, mert nem tudott letenni róla, hogy „Ruházd a „szerető“ címet reám. Az ajnácskói várrom visszafutott, s elhozta a köpönyeget, de nem az enyémet, hanem a másét, s így Az Utt jegyzeteket rövid pár hét eltelte után már kezdi is közölni a Pesti Divatlapban, amelyet a lap emígyen vezet be: „Míg be nem lesz végezve, csak ez általános kifejezéssel élünk, hogy igen érdekes, mulattató s benne minden sorban Petőfi eredeti erére ismerhetni." Ebben a losonci házban vendégeskedett Steller Antalnál. A ház ma is ép, emléktáblával jelölt, s vele szemben áll a szép varróleány háza is.
