Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-06-19 / 25. szám

Kultúránkat képviselik a fesztiválon Beszélgetés OLDRlCH JANOTÁVAL, a SZISZ KB kul­turális osztályának vezetőjével, a X. V1T csehszlovák kulturális delegációját előkészítő bizottság elnökével. — A berlini VIT-en a cseh­szlovák küldöttségben szép számmal lesznek kulturális csoportok is. Milyen szem­pontok alapján választották ki azokat, akik hazánk kultúrá­ját képviselik majd a fesztivá­lon? És milyen műsorral ké­szülnek fiataljaink? — Az az elv vezérelt ben­nünket, hogy a kultúrműsor ne csak szórakoztassa a világ összegyűlt fiataljait, hanem mondanivalójával támogassa a fesztiválnak „Az imperializ­musellenes szolidaritásért, a békéért és a barátságért“ esz­méjét. Azt akarjuk, hogv mű­sorunkból kiérzödjék az em­beriesség, a kultúrának ez az ősi alapja; hogy haladó le­gyen; hogy tükrözze a világ haladó szellemű fiataljainak gondolkodását, érzéseit, élet­örömét és elszántságát a szebb jövőért vívandó harcra. A Világifjúsági Találkozón olyan műsorokkal lépünk fel, amelyek a fenti elveket mara­déktalanul követik, legyenek bár rangos művészi, vagy hu­moros, szórakoztató jellegű fellépések. — Kik képviselik kultúrán­kat Berlinben? — A küldöttség tagjainak kiválasztásában egyedül azt tartottuk szem előtt, hogy aki­ket a világ színe elé küldünk, valóban képviseljék kultúrán­kat. Szakemberekkel tanács­koztunk, és alaposan megfon­toltunk minden egyes válasz­tást, hogy olyan fiatalokat küldjünk, akik a legjobban megfelelnek a felsorolt köve­telményeknek. Azt akajjuk, hogy kulturális küldöttségünk ne csak kiforrott művészeté­vel Öregbítse hazánk hírnevét, hanem a Szocialista Ifjúsági Szövetség szószólója is legyen. Azt akarjuk, hogy a talál­kozó egész tartama alatt, min­den kultúrműsorban szerepel­jenek a mi fiatal művészeink — ezért ez a sokszínű palet­ta. Berlinben lesz a Lúönica, a Technik, a Carnica, az ifjú­sági fúvószenekar Chebből és Kyjovból. Megy a fesztiválra Václav Hudeöek hegedűmű­vész, Ivan Klánsky zongoramű­vész, a bratislavaí fúvós kvin­tett, a Nemzeti Színház ifjú baiettszólístái. Küldünk Ber­linbe irodalmárokat, költőket, prózaírókat, képzőművészeket... De nem feledkeztünk meg az ún. könnyű xnűfajrói sem. Ezt képviseli a Plavcí-együttes, Ka­réi Gott, Nada Urbánková, a bratislavaí Collegium musicum. Bekapcsolódunk a legkülön­bözőbb kulturális versenyek­be. A legjobb politikai dalért versenyez majd Pavol Hammel az Avamtisszal és M. Sukajlo- vá. A fiatalok filmsenegszem- léjén Jiresnek az „... és üd­vözlöm a fecskéket“ című al­kotása, valamint a Film- és Színművészeti Főiskola hallga­tóinak néhány rövid filmje képviseli filmművészetünket. Megpályázzuk a legjobb kép­zőművészeti alkotás és fény­kép címet is. Ráadásul fiataljainknak klub­juk lesz Berlinben. Olyan mű­sorokat készítünk Itt, ame­lyekbe a művészeti delegáció összes tagját bevonjuk. Lehetetlen lenne tehát min­dent végig felsorolni, kezdve a nemzetközi kulturális ren­dezvényektől, a seregszemlé­ken, versenyeken át az önálló csehszlovák kultúrműsorokig mindent. Hadd szóljak talán a gálaműsorunkról ... — Épp erről szeretnénk hallani. — Augusztus 2-án fellépünk a berlini Állami Operaházban. Látványos összeállítással mu­tatjuk be a csehszlovák fiata­lok kultúrájának keresztmet­szetét. A műsor fiataljaink békeóhaját hirdeti majd, és arról ad képet, miképp vállalt részt az ifjú nemzedék szocia­lista hazánk építéséből.. Tud­juk, hogy nem lesz könnyű dolgunk a berlini művészeti konkurrenciában. Olyan össze­állítással megyünk a találko­zóra, amely sajátos arculaté­val, drámai sodrásával, a kö­zönségre gyakorolt lenyűgöző hatásával az egész fesztiváli műsort gazdagabbá, színesebbé teszi. Gálaműsorunk nemcsak tartalmas részletek egymás­utánja lesz, a világhírű Feke­te Színház allegorikus inter- mezzói teszik színesebbé. Köz­ponti szimbólum, afféle költői intermezzó lesz a fehér béke­galamb. Azt akarjuk, hogy műsorunk hasson a világ fia­taljainak érzelmeire; hogy akik megtekintik, kultúránkat örök­ké emlékezetükbe véssék, fo­galommá váljon számukra. Bí­zom benne, hogy ezt sikerül is elérnünk, mert gálaműso­runkat nagyon alaposan, kö- rültekintetően készítettük elő. — A rendező? — ján RoháC. De nemcsak a gálaműsor az egyedüli rep­rezentáns műsorunk. Ján Ríha két kompozíciója népművésze­tünk gazdagságát mutatja be. A csehszlovák fiatalok hazai fesztiválján, StráZnicén is fel­lépünk velük július 14-én. — Láthatjuk-e a gálaműsor előzetes bemutatóját idehaza? — Igen, a kulturális kül­döttség gottwaldovi összponto­sításán, közvetlen az elutazás előtt. A többi műsorunkat a stráünicei találkozón tekint­hetik meg a hazai fiatalok. Az egyes kerületekből eljönnek műsorukkal azok a fiatalok is, akik egyébként nem utaznak Berlinbe, hogy így üdvözöljék a Világifjúsági Találkozót. — Mit mondana még el? — Említést érdemel az, hogy a berlini fesztivál mennyire munkára ösztönzi a fiatal csehszlovák kultúra művefcíit, hivatásosakat és műkedvelő­ket egyaránt. Épp ezt a spon­tán aktivitást kellene kihasz­nálnunk a kulturális és mű­vészeti mupka fellendítésére a fiatalok körében. —Hif­iik, hogy az Oj Ifjúság hasáb­jain is megemlítsük a nevüket. Kurucz Lujza, Veress Vilmos, Deák Teréz, Horosz Árpád, Ádám Attiláné, Bernyek Jőzsef, Torpls József, Benkovlcs Zoltán, Hatvan- ger Margit és Abel Gábor ka­pott ajándékot és díszoklevelet. Az esti Ünnepségen, amely a város melletti üdülőtelepen Ku- rlncén (Kurincpusztán) zajlott le, dr. Július Farkaä a magyar szerkesztőség legjobban tüntette ki. A Csehszlovák Rádió közpon­ti igazgatósága nevében ezüst­érmet és „A Rádlő érdemes dol­gozója“ címet kapta Jakéi István főszerkesztő, Halgas Karolina, az Ifjúsági adás vezetője és Csőka Ferenc, a mezőgazdasági adás rovatvezetője. Bronzérmes lett Dénes György költő, az Irodalmi osztály rovatvezetője. Marton Jó­zsefet, a hírosztály és Napi Kró­nika vezetőjét, valamint Nagy Árpádot, a Kontaktus szerkesztő­jét emlékéremmel tüntették ki. Nagy taps fogadta Farkaä elv- társnak azt a bejelentését is, hogy Művelődésügyi Minisztérium az ötvenedik születésnapját ün­neplő Dénes Györgynek „A kul­túra példás dolgozója“ címet adományozta. Olyan hangulatos bankettel zá­rult az ünnepség amelyen még az Idősebbek Is kivllágos-klvir- radtlg ropták a táncot! További sikereket, további |6 munkát, kedves rádiósok! NEÜMANN JÁNOS L egszebb ünnep a családi ünnep, amikor a családfő születésnapjáról emlékez­nek meg a hozzátartozók. Vagy amikor a nagyapa, nagyanya Jubileumára gyűlnek össze a gyermekek és az uno­kák. Mert az összetartozás ko­vácsolja eggyé a szíveket, a múlt­ra vaJÓ visszaemlékezés erősíti meg a Jövőbe vetett hitet. Ilyen bensőséges ünnepet ült Rimavská Sobotán (Rimaszombat­ban) a közelmúltban a Csehszlo­vák Rádlé magyar szerkesztősé­gének népes családja. Húsz szer­kesztő (csak az ügyeletesek ma­radtak otthon) és negyven leve- lező gyűlt össze „Gömörország fővárosában“, hogy kétnapos kel­lemes együttlétben emlékezzenek meg a Csehszlovák Rádió ötve­nedik születésnapjáról. Arról a napról, amikor fél évszázaddal ezelőtt a csehszlovák rádióadó először' röpítette szét az éter hullámain az emberi szót és az ember alkotta muzsikát. Szép és kellemes volt a rima­szombati jubileumi ünnepség.. Az első délután a magyar adás ve­zetői szemináriumot tartottak a levelezőknek. Másnap délelőtt a szerkesztők és a levelezők meg­csodálták az Eurőpa-hírú domi­cal cseppkóbarlangot, a betliari kastélyt, és megtekintették az Andrássy-mauzóleumot. Az ünnepség klcsúcsosodása a délutáni és az esti órákban volt. Délután a város művelődési RÁDIÓSOK ÜNNEPE házában — ahol az: Ifjú Szívek dal- és . táncegyüttese Is fellépett — Rimaszombat vezetői, dr, Bozó Jenő járási párttitkár, Lenner Egon, a városi nemzeti bizottság elnöke és Éliás József, a Cseh­szlovák-Szovjet Baráti Szövetség járási titkára üdvözölték az öt­venéves évfordulót ünneplő rá diósokat, a levelezőket és b >nbh száz főnyi közönséget. Az ünne­pi beszédet dr. július farkaä, a Csehszlovák Rádió területi és nemzetiségi adóinak vezetője, va­lamint Jakál István, a magyar adás főszerkesztőin tartották. Ez­után felolvasták a rádlő magyar adása legszorgalmasabb tudósí­tóinak névsorát, és díszoklevél­lel tűntették ki őket. Megérdem­jakál István, a Csehszlovák Rádió magyar adásinak fő- szerkesztője (háttal áll) Ádám Attiláné levelezőnek nyújt­ja át az oklevelet.- új ifjúság 5 Halk szavú, nagyon szerény ember, minden pretenciótól mentes, akit szüntelen kutatásra ösztönöz az ezerszínű élet — ez LADISLAV LUKNÄR szlovák író. A közelmúltban ünnepelte hatvanadik születésnapját, alkotó tevékenysé­gének pedig negyvenedik évfordulóját, hiszen első mü­veivel — egyfelvonásos jelenetekkel — már a harmincas években jelentkezett. Mint fiatal diák részt vett a műkedvelő színjátszásban, így került közel a színházhoz, így ébredt fel máig sem apadó lelkesedése a színmflirodalom iránt. Tehetségét, invenciózitását bizonyítja, hogy műveit mind a műkedvelő, mind a hivatásos együttesek a repertoártja- rabok közé sorolták; hogy nagy hőfokú társadalmi elkö­telezettséggel szól a felnőttekhez és a fiatalokhoz, de ugyanakkor színpadi műveiben csakúgy, mint a hangjáté­kaiban következetesen és szigorúan ragaszkodik emberi­írói programjához: legyünk jobbak önmagunkhoz! Első nagy sikerét 1948-ban aratta a Ráz na Silvestra c. színművével, ezt követte a StatoCn? valach, Eubka, PesniC- ka pre prtnceznú, Za dobrodruüstvom, és a hazai magyar színházkedvelők is örömmel fogadnak egy-egy „Luknár- bemutatót“, hiszen mindnyájan a szívünkbe zártuk a Da­los Jankót csakúgy, mint A bölcs kádit. A szerző sajátossága, hogy színpadi műveiben elsősor­ban a fiatalokhoz szól, hangjátékaiban pedig az emberi kapcsolatokkal, a családi problémákkal foglalkozik, mély­szondát bocsát a lélekbe, a tudatba, a sebész pontosságá­val és gyógyítani akarásával. Mindenkihez szóló, a jelen erkölcsi kérdéseit boncolgató müve az Azok a kis kirán­dulások c. egész estét betöltő film, amely megérdemelt sikert aratott. A koälcel Állami Színház most készül Luknár Petrov fantasticky veCer c. darabjának a bemutatójára. Ezt ké­sőbb a Szovjetunióban Is bemutatják. — Hatvanesztendős. Bizonyosan felmérte a megtett u­tat. Elégedett? , , — Viszonylagosan. Ügy érzem, többet is adhattam vqI- na. — Van valami megfogalmazható művészi-etikai célja? — Igen. Elsősorban a fiatalokhoz akarok szólni, köze­ledni a lelkükhöz, barátsággal, megértéssel; szeretném fel­ébreszteni, fejleszteni a nemes szépség szeretetét; szeret­nék hozzájárulni, hogy a fiatalok és felnőttek egyaránt jobbak legyenek önmagukhoz, hogy ne hivatkozzunk min­dig a hajszára, az élet egyre gyorsuló ütemére, a tech- nokratív tényezőkre, hanem éljük az életet, mert az élet szép... — Tudjuk, hogy a Szlovák Irodalmi Ügynökség igaz­gatója. Mikor jut hozzá az alkotó nyugalomhoz? — Ez a legnehezebb. Többnyire csak este, természete­sen a hétvégi szabadnapokat, sőt az évi szabadságomat is az írás köti le. Ugyanis lassan építek, kivárom, amíg a figurák talpra állnak, és saját életüket élik, ha szabad így kifejezni — én önmagámban komponálok. — Ügy érzi, hogy elérte céljait? — Az ember az egykor kitűzött célokat csak fokoza­tosan éri el, a munka nyomvonalán haladva, akaraterővel, a mindennapok és a haladás becsületes vállalásával, egyre szépülő életünk igenlésével. Úgy érzem, még adósa va­gyok népemnek, társadalmunknak és ezt az adósságot sze­retném törleszteni. Minden teljesített feladat azt jelenti, hogy ismét elértem egy célt. Telefon cseng, külföldi vendégek érkeznek, aláírásra váró levelek tornyosulnak az asztalon... búcsúzunk. És kí­vánjuk, hogy az este hozzon új ihletét... minden este... és még nagyon sokáig!. Péterfi Gyula TISZTELET A KÖNYVNEK ■ - “ ~ ' ■ ' - J 6. MÁTYÁS KIRÁLY BUDAVÁRI KÖNYVTÁRÁRÓL A Bibliotheca Corviniana, vagy közismert rövidebb nevén Corvina a 15. század második felében Európa legszebb és leggazdagabb könyvtárai közé tartozott. Értékeivel csak a vatikáni pápai könyvtár vélekedhetett. A 'hatalmas könyv­tár összegyűjtése Mátyás király (1443—14901 céltudatos ipe- cénást tevékenységének nagyszerű eredménye. A humanista neveltetésű király már az 1460-as évektől kezdve szenvedé­lyesen gyűjtötte a kéziratokat, később gyűjtése egyre rend­szeresebb ás egyre nagyobb szabású lett. Mátyás más re- neissance fejedelmek mintájára, sőt őket felülmúlva meg­töltötte könyvtárát a 15. század legszebb köteteivel. Nem­csak pompaszeretet ösztönözte erre. Olvasó volt. Könyvtá­ra nem állt csupa díszmunkákból. A Corvina ránk maradt kéziratainak egy része oly egyszerű kiállítású, hogy bár­mely kolostor állományába is tartozhatott volna; épp csak Mátyás címere díszíti őket, s néhányon még a címer is hiányzik. Tartalmukért tartotta ezeket könyvtárában. Nem külső hatásra vagy hatásvadászatbO), hanem hajlamánál fugva volt igazi könyvbarát, gyűjtő és mecénás. Eleinte Mátyás többnyire olyan könyveket szerzett meg. melyek eredetileg nem az ő számára készültek. Lepattogzotl vagy átvilágított címerük alatt régibb tulajdonos címere tűnik elő. Később a legszebb könyveket ő maga rendelte meg. és számos mű neki szóle ajánlással van ellátva. Az első korszakból velők a legrégibbek, a 8 görög kódex. A latinuk közül legöregebb egy 14. századi dísztelen góti­kus biblia, amely apai vagy anyai örökségként szállhatott rá. jelenleg az erlangení (NSZK) Egyetemi Könyvtárban őr­zik. A fennmaradt korvinák zöme. 76 kötet azonban az 1475 utáni korszakból származik. Mátyás akkori könyvtá­rosát, Taddeo Ugotetot gyakran küldte Firenzébe, hogy ott számára könyveket vásároljon vagy másoltasson. Heítai Gáspár krónikájában megírta, hogy a király évente 33 e- zer aranyat költött könyvek beszerzésére, misoltatására köt- tetásére. Mátyás azonban létrehozott Budán Is egy állandó máso- 16- és könyvfestőműbelyt, amelyben a király uralkodásának utolsó évtizedében már állandóan 30 könyvmásoló és mi- niátor dolgozott. Főleg Itáliából származó mesterek dolgoz­tak a budai másolóműhelyben. Nem kevesebb, mint 43 fenn­maradt korvinán csodálhatjuk e műhely munkáját. A több­nyire kézzel írt szövegeket színes kezdőbetűk, indakeretek, miniatúrák (kis méretű színes művészi képek) díszítik. A korvinkódexek ismertetőjelei még a sztnpompás címlapok Mátyás király hollós címerével (innen a Corvina név) és gyakran a király vagy a királyné arcképével. A könyvfestőmUhellyei szoros összeköttetésben állt a Corvina könyvkötészete. A fennmaradt köteteknek selyem-, bársony- és aranyozott bőr kötése van. A bat ismert se­lyemkötés vörös, kék és zöld színű. Nagyobb számban ma­radtak fenn a vörös, violaszfn és zöld bársonykötések. E- zeket részint még götikus, liliom alakú, részint reneszánsz ötvösmunkájú réz- vagy eziistcsatok tartják össze. A bár­sonykötések másik sajátsága a színes festéssel díszített a- ranymetszés Legnevezetesebbek az aranyozott bőrkötések (13 kötet Budapesten az Országos Széchényi Könyvtárban található). A fatáblás köteteket vöröses szinű kecske- vagy birkabőr borítja, csupán egy kötet zöldesbarna szfnű. A bőrkötések elárulnak egyet-mást a könyvtárban való elhe­lyezésükről. A széleiken levő apró lyuk arról tanúskodik, hogy vékony ezüst- vagy aranylánccal voltak polcaikhoz erősítve. A budai királyi könyvtár a maga idejében a világ leg­híresebb könyvtára volt. Könyvállománynának nagyságáról szólva még az egykori szemtanúk adatai is lényegesen el­térnek egymástól. A rendelkezésekre álló adatokból a tu­dósok azt a következtetést vonták le, hogy a könyvtárban a kódexek és az ősnyomtatványok száma jóval ezer felett lehetett. Mátyás batátakor még egyre özönlöttek a köny­vek a Corvinába. Firenzében 150 megrendelt kódexen dol­goztak, s még egyre jöttek a számlák is: egy bibliáért 1400 aranyat, egy breviáriumért 500 aranyat követeltek utódjá­tól. De egyúttal megindult a könyvtár züllése ts. Kimond­ták agyán hogy a Corvina országos könyvtár és a nem­zet tulajdona, de Ulászló király készségesen ajándékozga- tott kéziratokat, a külföldi követek és gyakran a magyar főurak is értékes korvinakötetekkel távoztak Budáról. Miksa császár követe huszonötször járt Budán és mindannyiszor vitt magával köteteket a magyar királyi könyvtárból, sőt, Habsburg Miksa még utasította is, hogy milyen könyveket hozzon. Ezért a Miksa által alapított bécsi udvari könyv­tár felirata még ma is hirdeti: „Magna parte librorum Se­renissimi regis Mathiae Corvini locupletata“ (Nagyrészben Mátyás király könyveivel gyarapfttatott). A mohácsi csata (1526) áfán Mária királyné, Buda el­foglalása (1541) után pedig Izabella királyné távozott nagy könyvrakományok kíséretében. Az utóbbi által elvitt könyvek mind elvesztek, illetve tűzvész áldozatai lettek a brassói és gyulafehérvári könyvtárakban. II. Ulászlónak és utódainak a Corvina tekintetében tanúsított gondatlansága végül mégis szerencsésnek számíthat. Mert ami ma megvan Mátyás király könyvei közöl, az túlnyomórészt azáltal me­nekült meg a pusztulástél, hogy idejében nyugati államok­ba csempészték. Ami viszont a törökök kezére jutott, ab­béi 22 ködexen kivül minden elveszett. Ma az egész világon 171 korvinát tartanak nyilván. Ezek két világrész 40 városának könyvtárában vannak. Magyar- országon 49 darab korvina van, az Országos Széchényi Könyvtár és az Egyetemi Könyvtár gondozásában. Egy-egy korvina értéke a magyar kultúra és műveltség szempont­jából pénzben szinte kitejezbetetien, —ar— 1 ELKÉSETT KÖSZÖNTŐ ___________ • . . . v-x-x-M-v::

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents