Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-06-19 / 25. szám

2 új ifjúság Irka -firka ÖNTÖZÉS HAZAI MÖDRA Az Időjárás az utóbbi évek­ben ugyancsak megtréfálgat bénnUket. Hol azért „imádko­zunk", hogy jaj csak ne esne már, hol meg az ellenkezőjé­ért, essen, essen végre. Az idei tavasz is borzasztóan csapa­dékszegény volt, nem csoda hát, ha az utóbbi „fohász“ gyakran elhangzott. Persze at­tól még eső nem esett, mit tehettek hát a szövetkezetek­ben és állami gazdaságokban — bekapcsolták az öntözőbe­rendezéseket, és műesővel áz­tatták a földeket, a szomjas növényeket. Eratislavában is az öntözés pótolja a csapadékot. Szerencsére az új lakóne­gyedek már úgy épülnek, hogy sok-sok zöld pázsit veszi őket körül. Már olyankor, amikor az időjárás nem ennyire sze­szélyes. Mert most csupán szürke, kiégett, fütelen terüle­tekkel találkozhatunk minden­felé. Nem, nem tévedés, Az öntö­zés ellenére is. Ugyanis fen­tebb elfelejtettem hozzátenni, hogy Bratislavában nem a fü­vét, hanem az aszfaltot öntö­zik. Ez még nem is lenne baj, bár én sose tudtam, hogy a mi aszfaltútjaink ennyire víz­igényesek. A baj ott kezdődik, hogy a hatalmas öntözőkocsik, a város legforgalmasabb ut­cáin pontosan hét és nyolc Óra között „villognak" végig. Akkor, amikor a bratislavaidk tömegei „rohannak" munkába. Amikor az utcákon az autók ezrei hemzsegnek. Hogy miért érdekes ez? Mindjárt rátérek. Jönnek az öntözőkocsik és alaposan megöntözik az utcák aszfaltját. A mi utcáink pedig olyan speciálisan készültek és készülnek, hogy a víz tócsák­ban marad rajtuk. Nos, ekkor jönnek az autók ezrei, és eze­ket a kisebb-nagyobb tócsákat szétfröcskölik. E reggelt öntözések előnyei: t Aki reggel álmosan indult munkába, és kap a szeme kö­zé egy ilyen hideg zuhanyt, bizonyára azonnal felébred és a munkahelyére beérve fris­sen, vidáman kezdheti a mun­kát. 2. Mivel az autók kerekei alól felfröccsenő víz nem a legtisztább, munkát biztosí­tunk ezáltal a tisztító' üze­meinknek. 3. A dolognak bizonyos fo­kig gyógyhatása is van, mert mondjuk ha egy alacsony vér­nyomású egyént ér a „meg­tiszteltetés", annál is ügy felmegy a „pumpa“, hogy az­nap már nem lesz szüksége semmiféle gyógyszerre. Tehát a reggeli öntözések takarékos- sági szempontból is előnyö­sek. Ezek tehát nagyjából a reg­geli öntözés előnyei. Csak­hogy délután két és három óra között, amikor újra leg­több az ember és legtöbb az autó az utcákon, a locsolóko­csik újra kivonulnak ... Ezeknek az öntözéseknek a hátrányait nem említettük. Mi­nek?! A köztisztasági hivatal illetékesei nem babonásak. Na­gyon jól tudják, hogy az át­kok úgysem jognak rajtuk. Mert mi tagadás, akad azért néhány ezer felelőtlen és há­látlan alak, aki naponta elát­kozza ténykedésüket. Olyas­mit hangoztatva, hogy miért nem lehet, ha már az aszfalt­nak annyira szüksége van a vízre, éjszaka elvégezni ezt a munkát, amikor az utcákon nem járnak se autók, se gyalogo­sok. Állítólag a világ minden táján így csinálják. Persze, ahogy már mondottuk is, e- zek csak a hálátlan akadékos- kodók... Esetleg azon lehetne elgon­dolkodni, hogy ha már meg­vannak azok a zöld területek, néha talán nekik sem ártana egy kis üdítő víz — mondjuk úgy reggel hét és nyolc kö­zött. Mert az aszfalt az öntö­zéstől még dúsabb nem lesz, a fű esetleg .., —tő— SZÉP HAGYOMÁNY Immár hagyományosnak mondhatjuk a falusi fiatalok feszti­váljait, amelyeket az ifjúsági szervezett járási, kerületi, köz­ponti bizottságai rendeznek. Mozgalmas találkozúk ezek. A já­rás, a kerület vagy az egész ország fiataljai összemérhetik erejüket, a legjobbak pedig országos hírnévre tehetnek szert. Május utolsó napjaiban, 25-27-én zajlott le az ifjúsági szervezet nyugat-szlovákiai kerületi bizottságának rendezésében a falusi fiatalok kerületi fesztiválja. Mintegy négyszáz versenyző vett rajta részt, és elmondhatjuk, valóban szép és hasznos talál­kozó volt. A sportversenyeken és kulturális vetélkedőkön tető­fokéra hágott az izgalom, hisz bőven voltak olyan fiatal ver­senyzők, akiknek szinte egyik naprél a másikra válhatnak híressé. Hogy tehetségesek, már itt is bebizonyították. Persze, nem ele­gendő a tehetség, szorgalomnak is párosulnia kell hozzá. De ezt egyelőre hagyjuk, inkább azt mondjuk el, valójában mi minden is volt ezen a szép mozgalmas fesztiválon. A sportban sor került a lányok és fiúk háromtusa-, a fiú- és leánycsapatok röplabdaversenyáre, és asztaliteniszben Is össze­mérték erejüket a fiatal sportolók. Az eredmények megoszlanak ez egyes járások versenyzői kö­zött, mert a nltrai, a trenőfni, a senicai járás képviselői mellett egy-egy első, második vagy harmadik díját elhódítottak a déli járások versenyzőt is. Vittek díjat a Bratislava-vidékt, a levicei, a galantaf, a komáméi járásba is. A kulturális versenyekben még jobban kitettek magukért a déli járások képviselői A komáromi Modific-együttes nyerte a beat­zenekarok versenyét, a legjobb gitárosnak a Podunajské Bisku- pice-i (pozsonypüspöki) Botié Tibor bizonyait, a népdalénekesek közül pedig jarmila Lavrovová a Nővé Zámky-i (érsekújvári) já­rásból nyerte az első díjat. A kerületi vetélkedő befejeződött, a győztesek nemcsak szép díjakkal, hanem azzal a tudattal tértek haza, hegy rövidesen újra szfnre léphetnek, s országos versenyen mérhetik össze az erejüket a többi kerületek legjobbjaival. Sok sikert és szép ered­ményeket. __nth— ni K nelmi gyík Ján Petik, a SZISZ nyugat-szlovákiai kerületi bizottságának a dolgozója interjút készít a fesztivál! újságnak. Leánycsapatok röplabdaversenye. *dCűOól^^-.jav,Sö elet-Szlovákia máso­dik metropolisában, Preäovon (Eperje­sen ) vagyok. Még mielőtt körülnéznék a csodálatos törté­városban, betérek az e- tegnagyobb gyárába, a Nálepka kapitányról elnevezett ruhagyárba. Nem kell sokat keresnem a gyárat, hiszen Itt van a vasút- és autóbusz- állomás tőszomszédságában, elég átmenni az úttesten, már­is a divat konyhájában va­gyok ... Már a portán megsejtem, mi a legjellemzőbb a gyárra: Itt többségükben nők dolgoznak. Az egykor kimondottan férfi­szakmában ma már Inkább nők dolgoznak. A tágas elő­csarnokban föl-le járnak a nők, jókedvűen futnak a gyár üzemi étkezdéjébe és a bü­fébe. Az üzemből kíhallatszik a szüntelen zakatolás, zümmö­gés. Az Igazgatótól Is gyorsan megérkezik az engedély, hogy beléphetek a ruhagyárba. Most már nemcsak sejtem, hanem A Csonkavár Klrályhelmec (Kráfovsk? Chlmec) jelképe. Romjai a Nagyhegy oldalában év­századok 'óta némán őrködnek a város fölött. Azért a Nagyhegyet nem kell komolyan ven­ni, mert amit Itt nagynak neveznek, azt máshol dombnak Is alig minősítenék. Persze minden relatív, és ahol olyan tükörsima a táj, mint itt a Bodrogköz­ben, ott még egy domb Is nyugodt szívvel nevezhető Nagyhegynek. Elég keveset Járunk a Bodrogköz székhelyén. Hiá­ba, távol esik még az olyan magamfajtának Is, aki Itt születtem ezen a tájon. Pedig Itt is élnek embe­rek, fiatalok szép számban — gondjaikkal, bajaik­kal, örömeikkel. Például a híres gimnáziumban és középiskolában, amely már számtalan híres-neves embert nevelt a világnak. Az Igazat megvallva, oka Is volt annak, hogy el­kerültük az Iskolát. Valahányszor arra jártam, min­dig panaszkodtak, ős ki szereti manapság a panaszos embert? A panasz oka többnyire maga az Iskola é- pülete, egy Jobb sorsra érdemesiilt, viharvert — az elmarasztaló jelzőkben lehet válogatni — földszin­tes épület. Ebben zsúfolódik közel négyszáz tanu­ló. Kétségtelen, hogy nem felel meg a legelemibb követelményeknek sem. Ha a SZISZ tevékenységéről és az iskolán kívüli munkáról érdeklődtünk, rend­szerint az volt a válasz, hogy még tanítani sincs hol, nemhogy szervezett foglalkozást űzni. Annál nagyobb volt a meglepetésem, amikor Leg­utóbb ott jártam. A körülmények Időközben sem ja­vultak, az oktatás továbbra is abban az épületben folyik, amely korban és kivitelben Immár vetekszik Az iskolában nagy figyelmet szentelnek a honvédel­mi nevelésnek is. A SZISZ is gyakran rendez hon­védelmi vetélkedőket, többprőbákat: Képünkön Lat­tá Michal tanár, Beniak Gabriella és Detrik Mária egy honvédelmi gyakorlaton. Ml ÚJSÁG A CSŐNKAVÁR ALATT? a Csonkavárral. Csakhogy míg emezt már csak a le­tűnt Idők emlékeztetőjéül őrizték meg, az Iskolában emberek, emberpalánták nevelkednek. Legfőbb Ideje lenne méltó otthont teremteni nekik. Eddig azonban csak tervek készültek az iskola építésére. De marad­junk Inkább a meglepetésnél! Vártam a szokásos panaszt, de azt mondták, hogy az Iskolára mér nem érdemes szót vesztegelni. Ehe­lyett alaposabban körülnéztek a saját soraikban, minden erőt mozgósítottak, és egyszeriben fellendült a SZISZ-alapszervezet tevékenysége. Az Idén egymást érik a különböző akciók; első­sorban a szakkörök jeleskednek. Többek között két irodalmi kör működik, egy magyar és egy szlovák, jől dolgozik továbbá a képzőművész-szakkör és a tu­dósítók köre. Rendszeresen tartanak- különböző tár­sas összejöveteleket, tánccal,, -vetélkedővel. Nagysza­bású előadások hangzottak el a NOSZF és a feb­ruári győzelem évfordulója alkalmából. Rácz Gusztáv tanárt az örvendetes fordulat ere­detéről faggatom. Mellesleg a SZISZ ügyeivel meg­bízott tanár, és az egyik Irodalmi kör vezetője. Sze­rinte minden érdem az új vezetőségé, amelyet az Iskolaév elején választottak. A saját érdemeiről sze­rényen hallgat, pedig hallottam, hogy minden szabad Idejét az Ifjúsági szervezetnek szenteli. Befio Ivan személyében ügyes, lelkes és fáradha­tatlan elnököt választottak. Vele Is elbeszélgettem a szervezet gondjairól, bajairól. Elmondta, hogy kez­detben ő is majdnem abba a hibába esett, mint előd­jei, akik túlságosan általánosított felfogásban kezel­ték a szervezet munkáját. Aztán rádöbbent, hogy a kampányszerű rohammunka helyett sokkal célraveze­tőbb a rendszeres, a tagság minden Igényelt és az élet apró rezdüléseit is figyelőmmel kísérő munka. Nyolc alapszervezetet alakítottak, két párhuzamos osztály alkot egy alapszervezetet. Az alapszerveze­tek munkaterve messzemenően figyelembe veszi a tagok igényelt, s az alapszervezetek között egészsé­ges versengés alakult ki. Jó eredményekkel zárult például a faliújságok versenye. Jómagam Is láttam néhány szép és tartalmas, ún. Irodalmi faliújságot. A tanulók fejlett Irodalmi jólzléséről tanúskodtak. A legnagyobb meglepetést azonban a végére hagy­ták. Jogos büszkeséggel mutatták meg a SZISZ-klu- bot, amelyet szintén ebben az iskolaévben nyitottak. A pedelluslakás mellett találtak egy helyiséget, az Iskola Igazgatósága megértéssel fogadta kérésüket, a többi már az ő munkájuk. A klub reggeltől-esttg nyitva áll. A tanulók a szünetben, és bármikor 1- génybe vehetik. Egész sor lapot és folyóiratot, tár­sasjátékot találnak benne. Csak ügy találomra szó­lítottam meg az egyik fiút, szeret-e a klubba járni: „Ternlészetesen, válaszolta. — Legalább elolvasha­tom a lapokat és folyóiratokat, mindegyiket nem ve- hetném meg úgysem. Máskülönben vidékről járok be. és az autóbuszok indulását sem az órarendhez Iga­zítják. Itt kellemesen telik a várakozás Ideje.“ Ottjártamkor egyébként egy ügyes kis kiállítás Is volt a város munkásmozgalmának múltjáról. Megtud­tam továbbá, hogy egy kézikönyvtárat szeretnének még Itt létesíteni, több folyóiratot és társasjátékot venni. Azelőtt a tagok meglehetősen ímmel-ámmal vállal­ták a SZISZ-munkát. Most őszintén lelkesednek érte. Nagy győzelem ez, akárhogy Is vesszük. A SZISZ programjának győzelme. Izgalmas napokban jártam közöttük. Várakozással teli légkör uralkodott az Iskolában, mint akkoriban sókfelé áz országban. A végzősök érettségi előtt álltak. Bizarr ötletem támadt. Megkértem a III. D osztály tanulóit, vessék papírra, hogyan rendeznék be az életüket, ha pusztán rajtuk múlna, ha törté­netesen egy másik bolygón vagy egy lakatlan szi­geten kezdhetnék elölről. A válaszok néha érdekes életfelfogást, szemléleletet és álláspontot tükröznek. Érdemes lesz elolvasni őket. De erről majd legkö­zelebb, Palágyi Lajos Molnár felvételei Benő Ivan és Rácz Gusztáv, oszlopai a SZISZ-alapszervezet Felhívás az ország kombájnosaihoz Az aratás a mezógadasági munkák legigényesebbjei közé tartozik. Mi, a Vrakuni Egysé­ges Földmüvesszövetkezet fiatal kombájnosai ezt tudatosítjuk, e- zért a következő felhívással for­dulunk hazánk kombájnosaihoz. Tudjuk, hogy országunk évente 1 millió 300 ezer tonna gabonát kénytelen vásárolni. Sokat meg­menthetünk az idei termésből, jelentősen csökkenthetjük a szemveszteséget, ha jó gépekkel, de főleg ügyes emberekkel fo­gunk az aratáshoz. „Egy szem gabona se vesszen kárba“ jel­szóval versenyt hirdetünk. Kap­csolódjatok be ti is, kombájno- sok, SZISZ-tagok ás az ifjúsági szervezeten kívül álló fiatalok, válaszoljatok felhívásunkra. Bi­zonyára tudjátok, hogy sok mú­lik rajtunk. Előzzétek meg a mű­szaki hibák miatti kieséseket, vagy csökkentsétek számukat. Dgy dolgozzatok, hogy a szem­veszteség ne lépje túl a 2 szá­zalékot! Ha felhívásunkat elfogadjátok, válaszotokat a következő címre küldjétek: OV SZM 92S01 Dunajská Streda s. Varga. Meggyőződésünk, hogy az egy­séges földművesszövetkezetek, állami gazdaságok, gép- és trak­torállomások fiatal kambójnosai megértik felhívásunkat, és ve­lünk tartanak. A vrakúni kombájnosok cso­portja: Kérdezték-e már valamikor, honnan kerül asztalunkra a tej, vaj és a többi tejtermék? A válasz egyszerű, mond­ják most sokan, hát az üzletből. Ez eddig rendben, csak­hogy a tej egészen más úton jut el hozzánk, mint a töb­bi élelmiszer. Sok adminisztratív intézkedést megkerülve, rövidített úton, nagyon gyorsan. De mi történik ott a tej­jel, ahol gépek helyett tejeskannák zörögnek, és ahol min­denkinek kedvenc színe a fehér — a tejüzemben? Wik* ti ItíuX. A Dunajská Streda-1 és ko­máméi (dunaszerdahelyl és komáromi) járás gyerekei a őalovói (nagymegyeri) tejüzemtől kapják reggeli aperl- tívüket, a tejet. Az üzem 225 — 275 ezer liter tejet dolgoz fel naponta. 40—50 ezer liter teljes és fölözött tejet palackoznak, a többi tejből vajat — naponta 80—90 mázsát —, ízesített aludt tejet, joghurtot és tejport készí­tenek. Az üzem ez év májusától „A szakszervezeti mozgalom Vili. kongresszusának üzeme“ címet viselt. Körülöttem mindenki fehér kö­penyt visel, ez az oka annak, hogy rettentő piszkosnak érzem magam. Egyetlen emberen nincs köpeny. Ebből gondolom, hogy ő az üzem Igazgatója. Nem is té­vedtem. — Itt nincs tej, csak számok meg sok gond. Az Uzemrészle- gekbe én Is csak fehér köpeny­ben léphetek. Mórocz Béla — személyiség. Az üzem kilenc évvel ezelőtt alakult, azóta ő az Igazgatója. Ismert- a munkásokat, techniku­sokat, tudja, ki mire képes, kt mennyit érdemel. Ebben, ő soha­sem tévedett. Az üzem dolgozói­nak 85 százaléka nő, lányok és asszonyok. A házasságkötés vagy a „trónörökös“ születése már nem Is számit események. — Igazgató elvtárs, adjon ta­nácsot azoknak a férfiaknak, akik feleségükre panaszkodnak... — Hogy mit tegyenek? Azt nem tudom. Talán adhatnék ta­nácsot, ha nem feleségekről, ha­nem dolgozó asszonyokról lenne szó. Rájuk viszont bizonyára sok­kal kevesebb a panasz. Zavartan mosolyog, amikor azt kérdem, ml a véleménye a ta­valytól érvényes szociális Intéz kedéséről. — Az Idén ts legalább har mine asszonyunk van vagy ké­szül szülési szabadságra, kétéves gyermekgondozási szabadságra. Hiányozni fognak. Fűzzek ehhez kommentárt? Felesleges. A széttárt karok beszélnek helyette. Tény, hogy az üzemek Igazgatóinak több gondot jelent az új szociális törvény, mint örömet. Foglalkoz­nak' az asszonyokkal, betanítják a szakmába, aztán egyszer csak kiesnek két évre. Mint a fiúk, ha bevonulnak. Vagy visszajön­nek, vagy nem. De mint ember, férj és apa, Mórocz elvtárs Is elismerően szól az új rendelkezésekről. Az asz- szonyok Is mondják, hogy még KEDVENC nem esett csorba az egyenjogú­ságokon, sem pedig anyai tekin­télyükön. Az üzem vezetősége megértéssel kezeli családi gond­jaikat. Különben az Igazgató elvtárs ts egészen közelről ismeri eze­ket a gondokat: naponta öt gye­rek vár rá otthon Fehér László, akit csak az egé­szen fiatalok szólítanak: Laci bácsinak.

Next

/
Thumbnails
Contents