Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-01-16 / 3. szám
új if júság 5 Csendes László és Kovács József (Zolotujev). Csendes László IKoleszov) és Kövesdi Szabó Marika JÓ ELŐADÁST LÁTTUNK (VAMPiLOV - BÜCSÜZAS JÜNIUSBAN CÍMŰ VÍGJATÉKA A THÁLIA SZtN PÁDON) Írásunk elején tisztázzunk talán mindjárt egy kérdést: ml kell a jó előadáshoz? Szerintünk jó darab És még? Jó színészi teljesítmények. És még? Jó rendezés. Pontosabban értő rendezés. Tehát olyan rendező, aki tudja, mit a*ar, aki minden művet a Shakespeare-! műveknek kijáró igényességgel!, tisztelettel közelít meg, állít színpadra. Ezzel az Igényességgel, s annak maradéktalan megvalósításával találkozunk legtöbbször a Thálía Színpa dón. Így történt ez most is Alekszan- der Vampilov — Búcsözás Júniusban című komédiáiénak a bemutató ján. A Szibériában élő és alkotó Vampilov rá is szolgál erre az Igé nyességre. Müve nagyon is meggon- dolkoztató. a fényt erősen visszaverő tükör a két generáció előtt. S bizony sokszor dermed a mosoly az arcunkra bátor szóklmondását látva és hallva, a két generáció csatározásait figyelve Nyugodtan leírhatjuk, régen láttunk ennyire -eleven és -jó színmüvet a protekció és a korrupció ostorozásáról, a felnövekvő ifjú nemzedék bátor, megalkuvást nem ismerő szókimondásáról. Beke Sándor rendező újra jő munkát végzett. Talán az előző Zahrad- ník-darab is segítette abban, hogy pontosan lássa, érezze a darab mondanivalóját, annak csúcsait. Úgy fogalmaz, pontosabban, fogalmaztat színészeivel, hogy a nézőben egy pillanatra sem támad kétség: ő a „humorban sem ismeri a tréfát“. Rendezése, mint mindig, most Is markáns, egyéni, ugyanakkor líraiam plasztikus. Az előadás ritmusa egyre fokozódik, hogy aztán a harmadik felvonásban érje el tetőpontját. (Itt jegyezzük meg, hogy a harmadik felvonás tetszett a legjobban. Nem csak azért, mert íróllag is ez a legsúlyosabb rész, hanem elsősorban az ért, mert Beke rendezése itt a leg tisztább, legfelszabadultabb,_leggaz dagabb.) Ez a gradálás, a több síkon futó cselekmény párhuzamos színpadra állítása mindenképpen kitűnő rendezői „húzás“. Beke Sándor rendezéseinek a fen tieken kívül van még egy másik pozitívumuk Is — a jó, találó szerep- osztás. Ez most Is Igazolódott. A darab szereplői közül a két fiatalt, Ko- leszov alakítóját. Csendes Lászlót és a Tánya szerepében látott Kövesdi Szabó Marikát emelnénk ki, játékuk őszinteségével mindketten az előadás fő mozgatórugói. Kövesdi Szabó Marika Tányája rokonszenves, ízlg- vérlg mai modern lány, aki nemcsak azért áll Koleszov mellé, mert szerelmes bele, hanem azért is — és ezt él tudta Velünk hitetni —, mart látja, hogy az 6 oldalán van az Igaz ság. Csendes László Koleszov szerepében újra bizonyított. Visszafogottan, kultúráltan, minden harsánysá- got mellőzve játszott. Mozdulataiból, szavaiból sugárzott a belső erő, a tisztaság. Ennyire eszköztelenül csak kitűnő színészek tudnak fogalmazni. Színészi teljesítményét tekintve közvetlenül a fiatalolt mellett kell megemlítenünk Kovács József nevét. „Zalotujevje az előadás egyik legkellemesebb meglepetése volt. Típust hozott a színpadra. Játékának íze, hitele volt. Az ő esete Is példázza, hogy a színész csaik Jő rendező mellett fejlődhet. Olyan rendező mellett. aki bízik benne és lehetőséget ad neki a bizonyításra. A darabban a fiatalok ellenpólusát Tánya szülei képviselik. Repnyikov és Repnyikovné. Lengyel Ferenc és Gombos Ilona meg is feleltek ennek. Sőt, az az érzésünk, hogy egy kissé talán túl Is hangsúlyozták ezt az „ellenpólus“ szerepüket. Lengyel Ferenc időnként túl nyersnek mutatkozott. Kitöréseiből hiányzott a „tanáros“ tartás, s a néző előtt mindjárt az elején csatát vesztett. Kole- szovval folytatott „harca“ egyértelműen a fiatalember oldalára billentette a mérleg nyelvét. Gunyorossá- ga túlzott volt. Gombos Ilona Rep- nyikovnéja sem fedte teljesen a pro- fesszornéről alkotott elképzeléseinket. Inkább csak egy szürke kis feleséget hozott a színpadra, akinek a nagy professzor mellett soha se volt szava. Így aztán szembefordulása a férjével (amikor a fiatalok pártjára áll) bizonyos mértékig hiteltelen. Sajnáljuk. Különösen azért, mert mindkét kitűnő színésznek voltaik o- lyen pillanatai, amikor tökéletesen tolmácsolták az író gondolatát, elképzelését. Az előadás egészébe jól Illeszkedtek be Tóth Erzsébet (Mása), Kusicz- ky Gyula (Buktn), ÉTsek György (Frolov), Boráros Imre (GomlraJ és Várady Béla is a rendőr szerepében. A díszleteket Stefan Bunta készítette. Szépeknek, ötleteseknek éreztük őket, bár Időnként az volt az érzésünk, hogy kevés tér maradt a színészeknek. A zenei aláfestést kitűnőnek mondhatjuk. összegezve véleményünket — a kassai Thálía Színpad újra bizonyított. Mégpedig nem kevesebbet, mint azt, hogy mai szerző, mai darabját Is elő lehet adni magas szinten, ha három dolog találkozik: jő rendező, jő színészek és jő színmű. TÓTH ELEMÉR A magad s néped dicsőségére Házassága első heteiben a „révbe ért ha)ős elégedettségével tekint vissza a keserves múltra“ (Illyés). Júliában olyan élettársra talált, aki őt költői és politikai programja megvalósításában nem köti gúzsba asszonyt nyavalyásaival, hanem sarkallja. A költő ezt Így foglalja rímekbe: „Elértem, amit ember érhet el: Boldogsággal csordultig e kebel! ölemben kedves ifjú feleség, Milyenről lelkem annyit álmodék. de pár sorral alább már a hazafi dalol tovább: „Veled sőha)tok, hazám, mint e- lébb, A kedvezőbb, a szebb tdő felé, S érted teszek majd, hogyha tenni kell!“ A kőitől mézeshetek alatt számos verse születik, ezekből kettőt már elemeztünk is. Az 1847-es esztendő terméke a „Falu végén kurta kocsma“ ctmü helyzetképe, amely egyben a kőltő-pollttkus állásfoglalása Is. A vers politikuma mélyen rejlik. A látszólag célzatosságtól mentes emberábrázolás a költő legtisztább és legvtzlonálisabb müve. Egy elbeszélő költeménye is fűződik ezekhez a hónapokhoz. A sorok olvasásakor a főhősben olykor-olv kor a költőt véljük felfedezni. If JúkorI vándorlásainak szenvedéseinek számos mozzanatát eleveníti fel benne. A költeményből a derűs világnézet árad, a költő meggyőződéssel hirdeti az ember jogát a boldogsághoz. „S a boldogság sosem késő /És ez oly bűvszer, mitől / — Essék csak egy csepp beléje —/ Egy tenger megédesfil./ 19. kérdés: Melyik költeményében vall Így Ifjú feleségéről? Nevezzetek meg néhányat a költői mézeshetek alatt Irt verseiből! Mi a elme a röviden elemzett elbeszélő költeménynek? Petőfi volt a szilárd, a megingathatatlan forradalmi jellem. Prózájában így vall magáról: „Az ütőkor mondhatja rőlam, hogy rossz poéta voltam, de azt Is fogja mondani, hogy szigorú erkölcsű ember valók , * Költészete 1846—48'között forradalom előkészítése volt. Széles tömegekbe oltotta bele a forradalmi eszméket, ébresztett gyűlöletet a megalkuvás, a reakció ellen. E költemények hatása a márciusi napokban robbant kt legnagyobb erővel. A forradalomnak nemcsak költője, hanem vezére Is volt, a forradalom népi balszárnyának tudatos vezére. 1848 januárjában kitör a forradalom Olaszországban, futótűzként terjed Franciaország felé, majd „jó kitérőt végezve megindul keletre, útjában úgy veti szét a zsarnokság, a hűbéri rendszer rég aláaknázott fellegvárait, hogy a költő belepirul a gyönyörbe.“ (Illyés) „A sóhajokból églháború Lett s lánc helyett most kardok csörgőnek, S halvány narancs helyett a déli fák Piros vérrózsákkal lesznek tele —“ visszhangozza a költő ajka a nagy eseményeket; s ez a költeménye demokratikus Internacionalizmusénak kifejezője Is. „Eljön, eljön az ítélet napja A nagy isten vérltéletet tart, S míg jutalmát jó, rósz, meg nem kapja Már nyugodni sem fog addig a kardi“ zengi a párizsi forradalom hírétől fűtve. Március 15-én a pesti nép Is megmozdul, Petőfi a szervező, toborozza a radikális szellemű fiatalságot. Ekkor hangzik el a magyarok Marse- tllaise-e, a Nemzeti dal. A költői kérdés mintegy kikényszeríti a választ, s a tömeg egy emberként zengi: ........ rabok tovább nem leszünkl . A forradalom elnémítja a reakciót és engedékennyé teszi a királyt, ámde az arisztokrácia rövidesen ellentámadást Indít. A forró márciusi napok hangulatában született az a tömör ötvers- szakos költeménye, amelyben a tengeri vihar élethü leírása és elvétett célzások után az utolsó versszakban robban a forradalmi mondanivaló. Az egész költemény egyetlen Indulathullám, a nép megmozdulásának erejét ábrázolja. 2D. kérdés: Melyik versében köszöntötte Petőfi az olasz és a francia forradalmat? Melyik forradalmi költeménye születőit a márciust események hangulatéban? Petőfi [61 tud]a, hogy az Igazi nagy forradalom még hátra van, Aranyhoz irt levelében erről Így vall: „A haza cudarul van, vagy Jön egy mindent felforgatő, de mindent megmentő forradalom, vagy elveszünk, de oly gyalázatosán, mint még nemzőt nem veszett el.“ U- gyanezt a felfogást hirdetik a márciusi események utáni költemények is: „Csupán meg van tágítva rajtad, De nincs eltörve még a lánc!“ A megalkuvókhoz, gyávákhoz, Így 'szól: „A vész csak készülőben van még, /És nem szakit le egyebet, / Mint ajkamról egy-egy hangos szét /A fákról egy-egy levelet;“ Az 1848-as tavasznak mintegy lírai summázása az a költeménye, a- melyben Petőfi elégedetlenül állapítja meg, hogy „Pillantara fölriadt e nemzet,/ S szétnézett, ml zaí van a világban?/ És a másik oldalára fnrdnlt,/ S mostan djra aluszik javában“. 21. kérdés: Petőfinek melyik költeményeiről szóltunk? A kérdésekre a válaszokat 1973. január 26-ig küldjétek be szerkesztőségünkbe! GENTE ANORAS: xvi. A falon keresztül vágtatunk. Fejveszetten menekül a nép. Asszonyok, gyerekek a kertek alján bújnak el, kifutnak a határba. A kozáksapkás század is már elérte a falu szélét, s a kis dombról, ahoi a templom épült, hátrapillant va látom, hogy a harmadik, a negyedik század is sebesvág tában közeledik. Horváth Pistát nem hagyhatta békében az állandó lövöldözés. Biztosan arra gondolt, bajba kerülhet nek Szabó í.aciék, meg kell ő- ket segíteni? És mit láthat most a parancsnok? Már Cser nyigov felé üldözzük az ellen séget! # — Szabó! Szabó! Valaki a nevemet ordítja Lassítunk 4* lovamon hátra fordulok. Horváth vágtat fe lénk — Mii csináltok? — kérdezi amikor moMém nyurgái — Kiverjük őket Csernyi govból Isi — Nehogy be merjetek men ni a városba, mert ott utcai harcokra kerUlne sori De hisz mindenki menekül! — Az utcai harcokban sok embert veszítenénk! Bármennyire Is ellenezte, mégis az utcai harc lett Hot váth Pista, a r ezredparancs nokunk veszte. Az emberféltés adatta ki vele a parancsot, hogy mi az első két századdal jobb felől, Kijenki falon keresztül kerüljük meg Csernyigovot. Űk viszont a másik két eszkadron nal balról támadnak s a mi feladatunk, hogy elvágjuk gye nikinék menekülésének útját. jobbról meg Is kerüljük a várost, de olyan akadályba ütközünk, amivel nem szá moltunk. Kijenki mögött asz talsík a terep. Nem messze folyik a Gyeszna Látjuk a hí dat Is. Sebesvágtában néhány perc alatt elérnénk Megsar kantyúzzuk a lovainkat, és máris gyilkos tűzne kerülünk Még jóval a híd előtt. a falu közeiében, a folyó felöl, a fák mögül, a bokrok közül lőnek minket. Vissza! De már egy emberünk ledől a lóról. A gépfegyverparancsnokunk. — írjátok meg az asszonynak ... Hogy mit kell megírnunk, azt már ránk bízza szegény. Hátravisszük holttestét és feltesszük az utóvéd egyik szekerére. Szerencsénk, hogy nem kell földet hánynunk. A faluból kifutó, nyírfákkal szegélyezett út mélyebben fekszik. Kész lövészárok! Azonnal be is fészkeljük magunkat a természet csinálta lövészárokba. Most már szemmel tarthatjuk az ellenforradalmárokat, nem érhet váratlan támadás minket. És este, az éjszaka leple alatt majd megkíséreljük elfoglalni a hidat, hogy Csernyigov alá nyomulhassunk. De néha hiába tervez az ember, amikor számunkra ismeretlen körülmények keresztülhúzzák számításainkat. Gyors hajrában befut a futár, és közli Horváth Pista parancsát: Azonnal vonuljatok vissza, mert a Gye nikin segítségére siető Plat nyanszkfj brigádja bekerítés sei fenyeget! Hát most mi mondjnk: Uzsgyi vissza! Vissz sza Kijevbel És itt érjük meg azt a szomorú napot, amikor az ezredparancsnokunk holt testét visszük magunkkal, hogy valahol, egy békés fa Inban elföldeljük. Gyenlkin előtt megnyílt az út, és Csernyigov után a cári tábornok még nagyobb konc után vágyott, Kijevet akarta elfoglalni De az ak rán fővárosért már Petljura a zöld bandák, sőt Mahno a narchista vezér is küzd. A vörös városvédőkre minden ni Iáiról rátörnek, és csak at cai harcok árán kikerül kive rekednünk magunkat Ekkor esik el Horváth Pista. És akkor halljuk a távfrásztól az utolsó hírt: — A Tiszán átkeltek a románok, Budapesti felé nyomulnak. az elfoglalt területeken akasztják, lövik a hol sevikokat! . . Jó, hogy nem hallod a lesújtó hírt, Horváth Pista! — sóhajtom magamban. —- Mi kikerültünk a kutyaszorítóból, de ők! . Csak a Danába kergethetik őket! . . . Nekünk van hová visszavonulnunk, de nekik! . . . Csak a másik oldalon álló ellenség tüzelő fegyverei elé futhat nak! . . . A nagy fájdalomtól úgyis megszakadt volna a szíved, Horváth Pista! ... — így enyhítgetem a fájdalmamat, mert szerettem a parancsnokomat. aki ha tehette volna, egyszerre két fronton is harcolt volna, itt a Gyeszna és Dnyeper között, és o dahaza, a Kárpát-medencében. Csak az utcai harcoktól óvott minkéi. ,mert otít sok embert veszíthetünk! Az em berféltés áldozata lett, mert a puskaporszagú Kijev utcái ban sem magára vigyázott, hanem a többiekre Kijev mögött már nyugodtan ülhetünk a lovainkon, a szekereken. Amennyire nyu gödit an tud ülni a szomorú és gyászoló visszavonuló. Az ellenfnrradalmárok nem ered nek utánunk, nekik most a nagy város, az ünneplés a fontos! A feltört raktárakban nyakalgatják a vodkát. Most kellene rájuk törnünk. meglepnünk őket! — minim csak Horváth Pistát hallanám, amikor a Gyeszna nartján, a Kornyilovka falu ban kiadja a parancsot: Vir radat előtt támadunk! Ha ma nem, holnap, de úgy lesz, Pistái — fogadozom magamban — és olypn kút) aszó- rftóba kergetjük őket, ahonnan nem találnak kiutat. Háborút akartak, háborút kapnak! Most már igazán ez lesz a jelszavunk! Fáj a veszteség, fáj a parancsnok elvesztése, és mégis enyhül a szívszorongásom, vala mi mássá változik, amit nehéz szóban kifejezni, ellenszegü lés, düh, harag, gyűlölet ve- gyüléke ez. Az erórekapás inondogattatja velem: Ma te, Horváth Pista, holnap én, de győznünk kell, és győzni is fogunk! És megeresztem a hangom: Fel, fel, ti rabjai a földnek . .. És zengi utánam a huszárok kórusa: ' . .. fel, fel, te éhes proletár, a győzelem napjai jönnek, rabságunknak vége már! ... Ezzel a dallal temetünk, Horváth Pista. A győzelem da- lával! Már úgy üljük meg a lovat, mintha csatába indulnánk ... Percek múlva, amikor úgy érzem, elég erős vagyok ahhoz, hogy ne érzékenyüljek el szomorú képpel a feleségem előtt, odanyargalok Zina szekeréhez. — Hogy vagy, kis Zinócs- kám? — kérdezem. — Egyszer már vége lehetne! ... — Csak egy kicsit körbeko- csikáztatunk Kijev körül, de el nem megyünk addig, míg ki nem verjük őket! De nem csak innét! — Aztán elmegyünk végre . — Igen, haza, de hozzánk,a int városunkba, Homonnára hogy ott is ... — de nem foly tatom tovább. Majd elmagya rázom neki. amikor kettesben leszünk, mennyire fontos az hogy amit itt elkezdtünk, otthon folytassuk. Látom, töpreng Zina. — Ne törd most ezen a fejed, inkább arra gondolj, ha már a messzi Novgo- rodból eljöttél ide velem, akkor elmehetnénk a* én szülővárosomba is, Homonnára! Csak egy ugrásnyira van ide! ... — és megint magamban folytatom: Hogy fognak majd csodálkozni a barátaim, az ismerőseim, amikor megpillantják a karcsú, fehér bőrű, a dús fekete haját oroszosán kontyba kötő Zinócskát, a feleségemet! Aki a harcba is követ engem! Kevés ilyen asz- szony van a világon! Büszkélkedve nézem Zinát, és elmosolyodom. Most arra gondolhat, azért az öröm, mert ebben a pillanatban a hunionnal kis családi házat képzelem magam elé, amelyben majd ő lesz a háziasszony. Fel is csillan a szeme, és ezt mondja: — És hogy vinnél oda? Ezen a zörgő szekeren? — Ha nem tetszik a szekér, akkor az ölemben! De fgy nagyon sokáig tartana az út ... Mégiscsak jobb lesz a zörgő szekéren, mert ott is az ö- Iemben tarthatlak, és néha- néha szundikálhatunk isi ... — 0, te nagy betyár! Csak ezt akartam hallani. Mert már ez is az életemhez tartozik. Zina vidám mosolya, így akarom öt hazavinni, magammal vinni. Majd ha Itt elhallgatnak a fegyverek. Csak érjük meg ezt a napot! És mi vár majd ránk odahaza? Ezen töprengek, mert megtanultam már; történjék bármi is, egyszer miénk lesz —■ hazai földön is a győzelem. Csak bátran kell szembenéznünk az ellenséggel Nekünk nincs mit veszítenünk, csak a láncainkat, de egy egész világot nyerhetünk! (Vége) *
