Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-06-05 / 23. szám
8 új ifjúság VL em állítottam, hogy van, mert hiszen N semmilyen bizonyítékom nem volt rá. Feltevéseim csaknem teljesen alaptalanok voltak, ám több dolog váratlanul egyetlen gyanúvá állt össze, amely bizonyossággá válhatott. Ha az a lány rejtőzködik valahol, akkor csakis Doubíban, Pol- dinka falujában lehet. — Valami komolyabb ügyben nyomoz? — kérdezte a sofőr. — Nem mondanám, hogy komoly, de fejre megy a játék. Az én fejemre. A sofőr ezután már inkább nem kérdezősködött. Egy leánykától tudakoltuk meg, hol lakik Pol- dinka édesanyja. Nem akartunk fölöslegesen túl nagy izgalmat kelteni, már maga az autó elég gé felkeltette a falusi suhancok figyelmét. Ezért kissé távolabb álltunk meg, és a maradék utat gyalog tettük meg a házikóig. Csinos kis épület volt, előtte keriecske. amint ez már falun lenni szokott. Különösen annak ö- rültem, hogy a kerítés mentén nem futkosott kutya, ugyanis nem szerettem a falusi „blokikat“. Minden félelem nélkül léptem lie a házba. A pitvarban félhomály volt. Bekopogtattam a szó bába, és rögtön nyitottam is az ajtót. Így történt, hogy a szobában tartózkodó két nőnek csak arra volt ideje, hogy halkan felsí- koltson. Az idősebbik a tűzhely körül sürgölődve azt mondta: — Jézus Mária... A fiatalabbik csak kimeresztette a szemét. Nyomban rá is Ismertem: Lily KoSvanec volt teljes megtermett szépségében. — ló estét, bocsánat a zavarásért... — A kisasszonyhoz jöttem — mondtam. — Magát meg miféle ördög hozta ide? — düny- nyögte az öregasszony haragosan, A szemében a- zonban bizonytalanság és félelem ült. — Jól mondja, néném, bennünket csakugyan mindenüvé az ördög visz — mosolyodtam el. — Nos, Kosvanec kisasszony, készüljön fel az útra. Kint vár a kocsi, máris indulunk. — Hová? — suttogta megsemmisülten a lány. — Prágába. A rendőrségre, aztán pedig az é desapjához. — Szentséges szűzanyám — jajdult fel az. Ö- regasszony, és leroskadt a tűzhely mellett álló padkára. — Miért rejtőzött itt? — kérdeztem a lánytól. Lily kisasszony dacosan hallgatott. — Rendben van, ha nem akar beszélni, majd beszél a kihallgatáson. — Az Istenre kérem, kisasszony, mondja el, hogy történt, hogy engem, öreg asszonyt ne citáljanak a bíróságra! — siránkozott az anyóka. — Valamilyen szerelmi ügyből kifolyólag szökött meg otthonról, ugye? — próbáltam szóra bírni a lányt. Lilyke rábóltntott. — -Hí írta a leveleket, hogy az édesapja fizessen ki egy negyedmilliót? Maga? — Nem, ő... — suttogta megzavaridva Lilyke, és pityeregni kezdett. — Mennyit kapott volna belőle Poldínka? — folytattam, mert világos volt előttem, hogy most mindent elmond, de Prágában talán már tagadna. — Tízezret. Elmosolyodtam. Lám, egészen jómódú menyasz- szonyom lehetett volna, mégpedig Kosvanec gyár- tulajdonos számlájára, akinek tízezer korona semmit sem jelent. , — És maga tudott a dologról? — támadtam rá az öregasszonyra. Az asszony kétségbeesetten rázta meg a fejét: — Én csak annyit tudok, fiatalúr, hogy a klsasz- szony igen gyötrődött otthon, ezért a lányom kihozta ide, hogy együtt lehessen a kedvesével. — És a kedvese hol van? — Prágában, ő csak látogatóba jár ide. — Hogy hfvják? — Richard úr — súgta oda az asszony. Majd felakadt a szemem, és ha Lily kisasszony egy cseppet okosabb és fürgébb, nyugodtan megszökhetett volna; mert tisztára megdermedtem. — Richard Motl úr? — kérdeztem meg a biztonság kedvéért. Az öregasszony bólintott, Lylike pedig még Jobban rázendített a sírásra. Az a borjúszemű fiú? De hiszen róla azt állította Poldi, hogy a lány anyjának teszi a szépetl Talán később rájött, hogy kihez lilik jobban? Aztán már Lilyke nem ellenkezett, fogta a kaavagy hogyan kerül az ember kényes helyzet be, különösen, ha elmosódik a határ a sze relem és a váltságdíj között bátját meg a kalapját, s akár egy nagyvilági hölgy, .beszállt a rendőrautóba, amelyet odaintet tem a ház elé Természetesen késő este lett, mire Prágába értünk, a tanácsos úr már nem volt az Igazgatóságon, ígv magunk hallgattuk ki Lily kisasszonyt, Mrázek és Bouse felügyelő pedig elment Motl úrért Nem a lakásán találták meg, hanem KoSvane céknái. Poharazgatás közben éppen arról beszél gettek a hentessel, hogyan kellene holnap a rendőrség segédlete nélkül átadni a pénzt a rablóknak. Amikor a detektív urak megérkeztek, Koávanecné elájult: elvégre mégiscsak nagy csalódás érte. Állítólag a hentes is közel járt a gu- taütéshez. Egész kísérettel érkezett, hogy hazavigye a kedves lányát. Abból ítélve, ahogyan megölelte, világos volt, hogy már rég megbocsátott neki mindent Motl urat viszont igen kemény szavakkal illette Richard úr kihallgatásakor azzal védekezett, hogy semmiféle rablás nem történt, az egész Lilyke ötlete volt. A kisasszony ugyanis jól tudta, hogy ha otthon bejelenti, hogy hozzá akar menni Motl úrhoz, egy fityinget sem kap az é- desapjától, s ebben a kérdésben az édesanyja is az apja pártjára áll Ö feleségül akarja venni Lilykét, de üres kézzel nem vághatnak neki az életnek, különösen Lilyke nem, mert ö kényelmes élethez van szokva. A dologba beavatták Suk Leopolds szolgálólányt is, s az felajánlotta a segítségét. Természs tesen nem ingyen Á végén mindent jegyzőkönyvbe foglaltunk, Richard ural letartóztattuk, mi magunk pedig aludni mentünk Reggel a tanácsos urnák elmondtam az egész esetet, mire ő elismerőleg veregette meg a vál- 1 a m: — Ez aztán kitűnően sikerült, barátom! Minden elismerésem a magáé... — De mondja csak, hogyan tapintott rá a dologra, tulajdonképjien? Elpirultam: — Bizonyos mértékig az a lány vezetett rá erre a gondolatra... anélkül, hogy sejtette volna, kérem. — Aha! Szóval érdemeket szerzett magánál! — Bizonyos tekintetben Igen, de... De ö nem akar ennyivel megelégedni. Ö... — Magát akarja, úgy van? Talán a végén ősz-' sze Is szűrte vele a levet! Zavaromból Kosvanec úr váratlan érkezése mentett ki. Úgy zúdult be a tanácsos úr irodájába, mint az árvíz. — Tiszteletem, uraim... Tanácsos úr, rendkívül Huleéko Viktor Illusztrációja hálás vagyok... Hanem most egy nagyon kényes ügyben jöttem! A hentes megtörölte a homlokát, és belevetette magát egy karosszékbe, hogy csak úgy recsegett alatta. — Önök itt fogták azt a Richardot, ugye? — Itt, és el sem engedjük. Van a rovásán ép pen elég — mondta a tanácsos úr. — De az az ember nem ülhet, tanácsos úri Semmiképpen... — A hentes felsóhajtott: — Nősülnie kell! Vacátko tanácsos kimeresztette a szeméi, én pedig nekitámaszkodtam a szekrénynek. Kosvanec úr harsányan felnevetett: — Ügy bizony. kérem, ez már így van! Az a haszontalan rám ütött, ha nem tudnák! Az én vérem... Nem tétlenkedett abban a falucskában. Értik, ugye? — De Richard Motl úr bűntettet követett el — dörmögte a tanácsos úr. A hentes felállt. — Rendben van. megértem... Felfogadom neki a legjobb ügyvédet. íg.v is hálás vagyok önöknek, de azért legyenek rá tekintet tel, kérem. Elvégre nem csukathatom be a teen dö unokám apjátl Ojra harsányan elnevette magát, láthatólag kedvét lelte a történtekben Kinyitotta az ajtót, és kikiáltott a folyosóra: — Poldi! Belépett Poldinka, délceg alakia erőtől sugár zott, hatalmas kosár volt a kezében. A kosarat letette az dolgozószobában a földre. Amikor megpillantott, felkiáltott örömében, s én olyan vörös lettem, mint a rák. — Mit jelentsen ez? — szólt a tanácsos úr a kosárra mutatva. — Semmit, puszta figyelmesség. Ajánlom magamat! — bömbölte szilaj hangon a hentes, és eltűnt a folyosón. t Poldinka indult utána. Ekkor a tanácsos úr parancsnok módjára felemelte a kezét: — Halt, kisasszony! Nekünk beszélnivalónk van egymással! Poldi megmerevedett. — Tudomása van róla — mondta szigorúan a tanácsos úr —, hogy ezzel az üggyel kapcsolatban maga is bepiszkította a kezét? Igen, ez világosan kitűnik Motl úr vallomásából. Csúnyán benne van a pácbanI Poldi szipákolt egyet. Egyszerre nagyon szerény és kicsike lett, öntudata szertefoszlott a tanácsos úr rettentő tekintetétől. Szorongó pillantásokkal kérte a segítségemet. — Én... — mondta fátyolos hangon. — ön segítséget nyújtott egy bűntett elkövetéséhez. ön az egész esetről tudott, és elhallgatta a rendőrség előtt... Elvégre a rendőrfogalmazó úr beszélt önnel. Többször Is, ugye? — Igen, kérem, többször is! — mondta Poldi nyomatékosan. Izzadni kezdett a tenyerem. — Természetesen, a fogalmazó úr hivatali Kötelességből beszélt önnel 1 — jegyezte meg a tanácsos úr. Mélyen hallgattam; ha nyomban elsüllyedek, nagy megkönnyebbülés lett volna számomra. — No, hát az mind csak kötelesség volt... — mondta Poldi, újra összeszedve a bátorságát. — Volt, vagy nem volt, az most már mindegy — mondta komoran a tanácsos úr. — De ön o- lyasmit cselekedett, ami miatt azonnal letartóztatom. Érti? Poldinka ismét elvesztette a biztonságát. — Legjobb volna... igen, a legjobb volna, ha elfelejtene minden beszélgetést, amit ezzel a fiatalemberrel folytatott, és nemcsak a beszélgetéseket. Szóval, ő nem veheti magát feleségül. Elmehet, kérem. Poldinka felállt, valamit még mondani akart, de nem mondott. Rávillantotta a szemét a tanácsos úrra, és kiment az irodából, énrám rám se nézett. Miután magunkra maradtunk, sokáig csend volt. — No, barátocskám, hát megmentettem a szabadságát. Ezt szolgálati elismerés helyett kapta! Meghajoltam, és kimentem a dolgozószobából. Az első pillanatban nem tudtam, hogy tulajdonképpen ne sajnáljam-e a dolgot, de később megértettem a tanácsos úr atyai közbelépését. Ha végül szabadon bocsátja Richardot, miért legyek én az eg; -:tlen, aki ráfizetett erre a leányrablásra? Lassan ballagtam a Négyes zord folyosóján, í ügy éreztem magam, mintha fellegek között járnék. Kövesd! János fordítása — Vége ■ „Susy 73“: A költészet mesterség Minden mesterségnek van anyaga, amiben megvalósul, s formája, a mester szándéka szerint való formája De még más is kell a megvalósuláshoz, kiváltó ok: indíték — vagyis Indulat,“ — írja Paul Claudel. Nos, az ön verselt olvasva lépten-nyomon é- rezzük a mesterségbeli tudás hiányát, s a mondanivalót verssé nemesítő indulat hiányát. A versírást akarni nem elég .. Claudel szerint: „Szemérmes szüzek a múzsák, megfutamítja őket az erőszak.“ Gondolkodjon el ezen. ■ ,.K. R. Puzsonypiispöki“: Versében a magyar nóta ízeken túl semmi figyelemreméltót nem találtunk. Tanácsként csak annyit adnánk, hogy higgye el, sokkal többet jelent verset értő olvasónak lenni, mint rossz versek írójának. ■ „Aki nyáron Is fázik“: Verselt meglepetéssel olvastuk. Arra kérnénk, hogy ha ideje engedi, keresse fel szerkesztőségünket. Addig is biztatásul olvassa Itt el néhány sorát: / kés repült / a Napba / ösztöneim / hálóban vergődnek / anyám hasán 7 huszonkét szeplő vagyok /. Megjegyzésként annyit még, hogy jobban vigyázzon versei logikai felépítésére. Sandburg szerint: „A költészet: kinyitni és becsukni egy ajtót, a betekintőkre hagyva, hogy találgassák azt, ami egy szempillantás alatt látha■ „1970 május“: Versei nehézkesek, darabosak. Hiányzik belőlük a mélyebb gondolat költői megfogalmazása. Prózája sokkal érdekesebb és eredetibb. Ügy érezzük, ezen a vonalon 3- redményesebben dolgozhat. Kérjük, küldjön még prózai írásaibótl ■ „SZÉP?“: Megnyugtatására mindjárt közölhetjük, hogy nem szép! De az még nem Is lenne baj, ha a vers legalább jő lenne. Sajnos, így el kell tekintenünk a közlésétől. VÁLASZOK A DARABOKRA TÖRTED A SZIVEM jELIGCRE Nagy megértéssel olvastam a panaszod, amely arra kész- (etett. hogy tollat fogjak és a magam módján segítségedre siessek Hasonló helyzetben vagy, mint én vnltam néhány hónappal ezelőtt, ezért talán hasznos tanáccsal sznlgálha lók neked. A kislány viselkedése eléggé érthetetlen. He valóban sie- retett, akkor miért hagyott el? Szerintem nem kielégítő az indoklása. Miért nem beszéltétek meg alaposan az ügyet, hogy szükség esetén megváltoztathasd a viselkedésedet és az életmódodat? Először Is próbáld megtudni, hogy nem lapul-e a háttérben valamilyen titkolt ok. Én ugyanis hasonló helyzetbe kerültem a bernkkolásom elotl. mégsem ad tam tel a harcot. De telán jobb lesz. ha leírom az ese lem. hátha okulsz belőle. Egy lakodalomban megismerkedtom egy lánnyal. Nagyon megkedveltük egymást. Titokban találkozgattunk. mert a lány fiatal volt. és (élt a szüleitől. Hetven kilométerre dolgoztam tőle, mégis teremtettem rá alkalmat, hogy találkozhassunk. Boldogok voltunk, ha együtt lehettünk; a lány le veiéiből Is éreztem, hogy szeret. Aztán mégis búcsúlevelei / kaptam tőle. A levélből rögtön megértettem, hogy valami van a dolgok mögött. Féltékeny természetére hivatkozott, meg hogy elviselhetetlen számára a köztünk levő távulság. Ezért inkább most szakit, meri később már nehéz lenne. Szavait képtelen voltam elhinni, mert tudtam, hogy szeret, és hízik bennem. Megkért, hogy többé ne írjak. Én azonban rögtön válaszoltam. Megírtam, hogy szavait nem hiszem el, valami más van a dolgok mögött. Nem válaszolt, de én el tői függetlenül küldtem neki üdvözlőlapot a névnapjára, húsvétra és nőnapra. A névnapomra ö Is küldőit képeslapot. Egyszer találkoztunk, de csak nagyon rövid időre, ezért semmit se tisztázhattunk. Amikor a képes levelezőla pót megkaptam tőle, írtam neki egy dühös hangú levelet. Tudtam, hogy nem válaszol rá. mégis reméltem hogy legalább elgondolkozik rajta. Rákövetkező héten egy közős barátnőnktől végre megtudtam, hogy miféle pletykába kevert könnyelmű kijelentésével az egyik fiú ismerősöm, mert irigyelte, hogy szeretjük egymást. Nem sokkal később egy újabb lakodalomban ismét találkoztam a lánnyal, és akkor minden! tisztáztunk. Azóta bevonultam katonának, de ez sem zavarja a boldogságunkat. Eddig a történet. Remélem, hogy találsz benne valami tanulságosat. Ha vissza akarod szerezni a leányt, légy hozzá továbbra is őszinte, és harcolj, hogy Ismét elnyerd a szerelmét. Ne csüggedj, ha az alsó leveledre nem válaszol vagy- az első találkán nem jelenik meg. Próbálkozz ismét! Ha azonban látod, hogy a közelséged semmi változást nem eredményez, nyugodj bele a történtekbe, fölösleges lenne minden Invábbi kísérletezés. Persze ezt érezned kell. Tudnod kell, hogy hol a férfibüszkeség határa. Kívánok a nehéz feladathoz sok sikertl Jelige: Gyuszl zöldben Nem is tudom, hogy mivel kezdjem a válaszom. Azt hiszem. Madách szavaira kell gundolnom, mert fgy köny- nyebben megértesz. Ember küzdj, és bízva bízzál! Ebben n mondatban minden benne van, csak el kell gondolknzni rajta. Sohosem szabad elveszíteni a reményt! Előszűr Is arra törekedj, hogy a jövőd szebb legyen, mint amilyen a múltad. Ha azt a lányt valóban szereled, bizonyára azt a karnd. hogy boldog legyen. Ha azonban ő a boldogságot nem nálad találta meg, Inkább legyen mással boldog, mint veled boldogtalan. Ha viszont már nem szereted, akkor az ügy tárgytalan — de ebben az esetben nem Írtál vDlna. Nagyon megértelek, hogy el vagy keseredve, hogy sehol se találod a helyed nélküle, és még az élethez sincs kedved. Vágy erőt magadon, hiszen előbb vagy utóbb találsz olyan lányt, akivel kölcsönösen szeretni fogjátok egymást. Szerintem a kibékülésre ne is gondolj, mert ha egyszer elhagyott, elhagy máskor is. és csak újabb fájdalmai okozna. Bizonyára ismered ezt a kis emlékverset: A szerelem egy aranyfonál, mely néha-néha elszakad. Össze-üssze lehet kötni, de a csomó megmarad. Könnyű ezt mondani, nehéz betartani — gondolod. Mégis hidd el, hogy ez a leghelyesebb út. Én is jártam egy fiúval. Nagyon szerettük egymást, a szüleim azonban tiltották. így egyre ritkábban jött, végül teljesen elmaradt. Nem jött a találkára. ’ Másnap, amikor találkoztunk, hazudott. A- mikor megtudtam az igazat, bevallotta, hogy megcsalt. Finoman fejezte ki magát, mert azt mondta, hogy csak „testileg“ csalt meg. „lelkileg“ csak engem szeret. A lpgrosz- szabb az egészben az, hogy az a lány, akivel jelenleg együtt |ár, otl lakik, ahol én. Szerettem, és igazán nagy fájdalmat okozott nekem. Két évig jártunk együtt, de most szakítás után rájöttem, hogy nem érdemes ét visszasírni. Amit tett, azt úgyse tudnám elfelejteni, jelenleg nem járok senkivel, s mivel iskolába járok, igy több időm jut a tanulásra. Amikor szakítottunk, csak a halálra gondoltam. Ebban keres, sajnos, vigaszt minden csalódott. Ma azonban már arra gondolok, hogy előttem az élet, fiatal vagyok. Nem teszem tünkre magamat miatta, miközben ő éli a világát. Erre kérlek téged is, és minden csalódott fiatalt. Nyugodjál meg. és nyugodjon meg mindenki, aki csalódott. Tanuljatok, olvassatok és bízzatok benne, hogy minden jóvá fordul! jelige: Az élet szép. csak maradj mindig vidáml Nyugodj bele a helyzetedbe. Tudom, nem könnyű elviselned a csalódást. Remélem, nem azért akarsz megnősülni, hogy holnap elválj. Van elég szép lány. Neked is akad o- lyan, akivel jobban megértitek egymást. Várd meg az igazit! Becsüld a lány őszinteségét, és sohase haragudj rá. amiért bevallotta neked az igazat. Ne akarj neki továbbra is udvarolni. Legyetek jó barátok, és ne haragosok! D. Pál Karvina
