Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-06-05 / 23. szám
(l Milyen lenne ön szerint a csehszlovák labdarúgó- válogatott ? Mi van az olimpiai bajnok Hegedűs Csabával? Mi nyerte meg tetszését a müncheni olimpiai játékokon? Ilyen, és ehhez hasonló kérdéseket tettek fel lapunk olvasói az Cj Ifjúság sportrovatvezetőjének Komáromban (Komárnóban) azon a találkozón, amelyet a magyar tannyelvű mezőgazdasági-műszaki szakközépiskola SZISZ-szervezete rendezett május huszonkettedikén. Elmondható, hogy a beszélgetés elérte célját, egymást követték a kérdések, szusszanásnyi időt sem hagytak a kíváncsi fiatalok. (Reméljük, hogy az érdeklődés visszatükröződik abban is, hogy a szünidei hónapokban sem csökken az Oj Ifjúság előfizetőinek a száma. Sőt. Es épp ez szerkesztőségünk célja.) A szervezésért ezúton mondunk köszönetét a SZISZ- szervezetnek és azoknak a pedagógusoknak — Csömör Endrének, Paál Józsefnek, Ferencz Gézának és Fellegi Istvánnak — akik támogatják az ilyen rendezvényeket és részt vettek a délutáni randevún. Az iskola diákjainak kívánunk eredményes évvégét és sok sikert a spor tolásban! (ü- gy-) Mr. PITYPANG, vagyis KAROL DOBIÁS Annyi sárga lapocskát kapott már, hogy szinte maga is megsárgult tőle, és úgy „pompázik“ a gyepen, mint réten a tavasz virága, a pitypang. Amikor végre a fegyelmi bizottság elé idézték, még ő volt a nyeregben: „Ki sem merek menni a pályára, mert minden Játékvezető engem figyel, alig várja, hogy megfegyelmezhessen“. Az utóbbi esztendőkben sok érdekes helyzet állt elő a futballisták körül, de azt hiszem, ilyen még nem volt. Karol Dobiág ártatlannak érzi magát, a sárga lapocskák egy ellene dolgozó „maffia“ támadásai, valamennyi bíró téved, és valamennyi néző vak. Karol Dobtág nem szokott visszabeszélni, nem szokta ellenfelét elgáncsolni, Karol Dobiág a pályák ártatlanja. De hát Karol Dobiágnak végeredményben igaza van. S Mert még azután is, hogy két mérkőzésre eltiltották, és fölényeskedett a fegyelmi bizottság színe előtt, még azután is neki adnak igazat. A szövetségi kapitány természetesen nem zárta ki a válogatott keretből, az egyesülete nem tiltotta el újabb találkozóktól pökhendisége miatt. Miképpen viselkedik tehát a közeljövőben a pályán Karol Dobiág? Továbbra is vissza fog beszélni a bírónak, továbbra is durva lesz ellenfeleivel szemben, vagyis továbbra Is gyarapítja majd egyszínű kártyáinak gyűjteményét, hogy megsárguljon tőlük, akár a pitypang virága. És országszerte továbbra is rossz példájával vezeti majd tévútra azokat a fiatalokat, akiknek ö a bálványa, akik faliújságra ragasztják fényképét, és autogramért sóhajtoznak. Mi pedig továbbra Is csodálkozhatunk azon, ha egy egészen fiatal fiú lép pályára a ligában — vagy bárhol másutt — és ugyanúgy visszabeszél vagy sérteget, mint a „nagy előd“! Vannak még hibák, állítja az Ismert mondás. Igen, vannak. És van olyan különleges pitypang is, amelyet sohasem fúj el a széli Batta Gy. gy remek sorozat, ©gy E rövidzárlat, majd ismét két nagyszerű siker — talán ezzel kezdhetném az Öj Ifjúság olvasóinak szánt Írásomat. A félelmetes hírű Slovan Bratislava elleni mérkőzésen kiderült, hogy a Slovannak napjainkban csak a neve nagy. Számomra könnyű volt a mérkőzés, mert elmaradtak a csúnya rúgások és a kézzel történő feltartások, pedig az u- tóbbi időben szinte megszoktam őket. Ebből Is arra következtettem, hogy ez nem a régi Slovan. A találkozó nem kezdődött a legjobban, a vendégek megerősítették a középpályát, és a labda tartására törekedtek. Időként gyors kiugrásaikkal próbáltak gólt adni. Ezek a rajtaütésszerű támadások azonban nem voltak veszélyesek, és jól játszó védelmünk könnyedén megfékezte az amúgy sem átütő Slovan csatársort. Az első félóra folyamán szinte minden a középpályán játszódott le, de mi voltunk a kezdeményezőbbek. A harmincnegyedik percben szép beadás szélt Vencel kapuja elé, és én senkitől sem zavarva fejeltem a labdát Vencel kapujának bal sarkába. A vezető gól után már csak egy csapat volt á pályán, két perccel később Fecko öt méterről leadott lövése talált a hálóba. A második félidő jóval gyengébb volt az elsőnél. Mi megelégedtünk a kétgólos előnynyel, a Slovan pedig nem veszélyeztetett. Ennek legjobb bizonysága az újonc Marchev- sky, aki Jacko helyett jött a pályára, és egy támadás után elfelejtett viszamenni. Egy a- jándékba kapott Pekárik-lab- dával aztán nem ts hibázott, és beállította a 3:0-ás végeredményt. A SLOVAN UTÄN OSTRAVA Tudtuk, hogy a kiesési zónában tanyázó Bánik ellen nem lesz könnyű dolgunk, de arra nem számítottunk, hogy egyes ostravai játékosok stílusa még a rögbízőkén is túltesz! A hazaiak azonnal támadásba lendültek, mégis ml voltunk azok, akik gólt szereztünk. Egy ellentámadás végén |acko védhetetlenül fejelte Újhelyi beadását Schmucker hálójába. A gól után szinte kibírhatatlan lett a pályán a légkör. A védőm „belekönyökölt“ a fejembe és megsérültem, majd labda nélkül többször belém rúgott. Ezekért a „megmozdulásokért“ persze nem iárt sársa laDOCska. Az Üj Ifjúság „tizenkilenc karátos“ (tizenkilenc gólos) munkatársa, JÓZSA László írja: ADDIG JÁR A KORSÓ A KÜTRA... Ha már a játékvezetőnél tartok, hadd jegyezzem meg, hogy az első félidő 48, a második 49 percig tartott! És ha ehhez hozzászámítom a Element által értékesített, kitalált tizenegyest, akkor véleményt alkothatnak a bíróról. Ne haragudjon meg a kedves Olvasó, hogy erről az összecsapásról ilyen sötét színekkel írok, de hát a legtöbb dolga az orvosnak és a gyúrónak akadt! RÖVIDZÁRLAT TRNAVÄN Az ostravai mérkőzés után három nappal utaztunk a bajnokcsapat otthonába, az elmaradt találkozónkra. Ml hat mérkőzésen át nem kaptunk ki, ők viszont vereséget szenvedtek Plzenben és a Spartá- tól. Ráadásul nélkülözték Ada- mecet, Masrnát és Kabátot, vagyis az egész csatársort. Most persze felmerül a kérdés: és mégis 5:0? Megpróbálhatnék magyarázkodni, de azt hiszem, ennek semmi értelme. Hol volt a hiba? Az egész csapatban. A tartalék Kramlik — Kuna után — a trnavaiak legjobbja volt. Engem gyenge Játékomért lecseréltek. A mérkőzés előtt öt játékosunk küszködött sérülésekkel. Hogy vállalni tudják a harcot, mindnyájan Injekciókat kaptak. Tessék, ez is focll Már az első percben gólt kaptunk — az én hibámból. Azt hiszem, ez is nyomot hagyott a csapaton. Elkeseredetten utaztunk haza. Másnap, alapos fejmosás után elutaztunk az edzőtáborba, hiszen két nap múlva kellemetlen ellenfél várt ránk, a ZJ§ Brno együttese. Miért kellemetlen a brnói csapat? Elsősorban azért, mert védői jókötésű, kemény labdarúgók, az idegen pályán Is kemények. BIZONYÍTOTTUNK A szurkolóknak be szerettük volna bizonyítani, hogy a súlyos trnava! vereséget nem formahanyatlás okozta. Az el- szánás sikerrel járt, tizenöt perc telt el és már 2:0 arányban vezettünk. Ügy nézett ki, csak idő kérdés, és a kettes nyomban hármassá változik az eredményjelző táblán. Ez azonban a félidő végéig nem történt meg. jacko és az én dugómmal maradt a kétgólos előny. A második félidőben továbbra is támadtunk, és egy éles lövésem meghozta a harmadik gólt. Ezután az iram csökkent, a nézők fütyülni kezdtek. Egy rossz hazaadást csíptem el rövidesen, és a tehetetlen Pa- duch mellett belőttem a negyediket. 4:0 után ismét hajtani kezdtünk, hogy jóváte- gyük a trnavai ötöt, lőttem Is egy újabb dugót, ezt viszont a játékvezető les címén nem adta meg. Az utolsó percekben nem figyeltük annyira az ellenfelet, és egy ellentámadás végén Miklós a hálóba fejelt. A mérkőzésen három gólt szereztem, mégis leverten mentem az öltözőbe. Miután berúgtam a harmadik dugómat, megfigyeltem, hogy a brnói kispadon mozgolódás támad, és addigi őrzőm, Václavíöek, edzői utasításra helyet cserélt Ga&tannal, aki addig a középpályán játszott. Két-három perc sem telt el, amikor sikerült becsapnom új védőmet, aki erre hátulról csúnyán a bokámra ugrott. Az eredmény: véraláfutásos bokaficam. Ezután egy újabb utasítás- hangzott el a kispadról, és GaStant visszarendelték a középpályára! Tessék, gondolkozzék el a kedves Olvasó, ki okozta a sérülést, mi volt Gas- tan feladata? Erről most nehéz írnom, talán majd ha nyugdíjas futballista leszek. Az esethez tartozik még, hogy a következő fordulóban a brnőiak Ostraván, a Bánik ellen játszottak, és ezen a találkozón Gastannak eltört a lába. Nem vagyork durva játékos, sőt puhaságomra többször ráfizettem. Lábtörést sem kívánok senkinek, de helyénvalónak tartom az ismert közmondást Gastan kollégám figyelmébe ajánlani: Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik! A SPARTA ELLEN NÉLKÜLEM Ojabb találkozónkra Prágába repült csapatom, sajnos én már Bratislavában elbúcsúztam tőlük, és az Inter stadionjába siettem. Tévedés lenne azt hinni, hogy átlépésről tárgyaltam a sárga-feketék szakvezetőivel, bár bevallhatom, hogy gyermekkorom óta az Internek és a Fradinak szurkolok. Most azonban a híres dr. Bínovskyt kerestem, rendelője ugyanis ott található a Pa- sienkyn. A doktor úr megígérte, hogy következő ligamérkőzésünkre — június tizenharmadikán játszunk otthonunkban 2ilina ellen — rendbeteszi a lábam. Ezért nem utaztam tehát a Sparta elleni összecsapásra, melynek eredménye gól nélküli döntetlen lett. Egy héttel sérülésem után már találkoztam játékostársaimmal az edzésen, de hiába kerestem közöttük Ondót. Öt a kórházban ápolják, Prágában orrtörést szenvedett. Szabályosan leütötte őt — labda nélkül — Urban. Újhelyit meg Termer ü- tötte meg. A mérkőzésről nem adhatok bővebb tájékoztatót, de talán ez is elég ahhoz, hogy kulisszák mögé tekinthessenek. A híré természetesen senkit sem állított ki, úgy látszik, csak az a fontos, hogy az előírt hat kilométert időre le tudja futni, a többi nem érdekes. 19:17! írásom befejező részében rendszerint a góllövőlistával foglalkozom. Tovább tart a párviadal közöttem és Slezák között. Tizenhat gólig fej-fej mellett haladunk, aztán következett Brno, a Zilína pedig Trnavára utazott. A lehetőségeket kihasználva lőttem három gólt, Slezák egyet sem. Aztán megsérültem, és nem játszhattam, Slezák viszont lőtt Plzennek egyet, így alakult ki a 19:17-es állás. A következő fordulóban egymás ellen játszunk! JÖZSA LÁSZLÓ brazil válogatott edzője: Mail río Jorge Lobo Zagalo szédü- Z-Ä letesen gyors karriert futott f"% be. 1970-ben lépett a kegy- * vesztett Joao Saldanha helyébe. A brazilok Zagalo vezetése alatt fél éven belül harmadszor és véglegesen elnyerték az „Arany Níké“-t. Az akkor negyvenesztendős .Zagaló- nak nem volt könnyű dolga. Az egész ország a brazilok elsőségét várta. A brazil labdarúgó-szövetség fantasztikus összeget — 2,1 millió dollárt — költött a mexikói előkészületekre. Pedig olyan játékosokat is jelöltek, akik már kétszer vettek részt világbajnokságon, és Brazília nagyrészt nekik köszönheti a világbajnoki címet. Zagalo beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Nagyszerű megoldást talált a Pelé-Tostao problémára Is. Mindketten remekül játszottak Mexikóban. Az ellenfél sorait megzavaró és állandóan izgalomban tartó Tostao — a fehér gyöngyszem — után Pelé — a fekete gyöngyszem — tette meg a magáét, és zúdult feltartóztathatatlanul a kapu felé. Zagalo Maceio Estade Alagosban — Észak-Brazíliában született. Játékos-karrierjét Rio de Janeiróban kezdte az FC America csapatában. 1954- ben átlép a Flamengóba, majd három évvel későbben — 27 évesen — először ölti magára a kanárisárgű válogatott mezt. A- Svédországban megrendezett VB után átlép a Botafogóba, de a chilei bajnokság után baleset éri — eltöri a lábát. Három év múltán játékos! karrierje — 37 nemzetközi válogatott mérkőzés után — véglegesen véget ér. Lakásában a FIFA három aranyérmét őrzi. Kettőt mint játékos, egyet mát mint edző kapott. Mindmáig a leghíresebb riói klubokban edzősködött; a Botafogóban, a Flu- mmenseben és a Flamengőban. MARIO ZAGALO, Nem diktátor típus kezében nincs os tor, ellenkezőleg az úgynevezett „lágy hullám“ képviselője. Nem tart hosszú összpontosításokat, neki a mérkőzések előtt egy nap is elég. És amikor felhangzik a mérkőzési befejező sípszó, a játékosok Ismét tel jesen szabadok. — A labdarúgó nem rabszolga, neki is joga van az élethez! Bár Zagalo jóformán szabadteret ad a pályán is játékosainak, mégsem szereti, ha védencei — pádéul Jalrzinho tagy Paulo Cesar — túlzásba viszik a cselezést, pedig a brazilok „kedvence“ sz, és nagyon szeretik gyakorolni. Néha tesz csak kivételt az edző, de csakis akkor, amikor a csapat már legalább két góllal vezet. A labdarúgást 11 játékos játssza. E- zért nem szabad a labdát sokáig tartani, gyors beadások kellenek. Ami nem szolgálja a csapat javát, annak nincs semmi helye a pályán. Aki Ismeri a brazilokat, tudja, hogy a cselezésről lemondani majdnem azt jelenti számukra, mintha a Mount Everestet kellene megmászniuk, Zagalót játékoskorában „Formígí“- nak, azaz magyarul „Hangyának“ becézték, mert hátravont balszélsöként az 1958-as VB-n bejátszotta az egész pályát. Hangyaszorgalommal segített a védelemnek is. Feola csapata ekkor és ennek alapján valósította meg először a 4-2-4 rendszert, és ennek egyik változatát a 4-3-3 rendszert. A hátravont szélső feladatát és jelentőségét Zagalo, az edző is hangsúlyozza. De természetesen tudja, hogy nem minden játékos képes ezt a feladatot elvégezni. Jairzinho típusú remek labdarúgóra van szükség, hogy ezt a játékmódot tökéletesen érvényesíteni lehessen. Az edző Zagalo kevésbbé sikeres —• mint amilyen játékos Zagalo volt. Nyugodt, nagyvonalú, megbízik a játékosokban, kapcsolata hozzájuk baráti, és a klubelnökséget néha bizony kihozza a sodrából. Nagyon józan, megfontolt edző. Olyan országban, mint Brazília, amely a labdarúgás megszállottja — új típusú edzőnek számít. Bár vele is előfordulhat, hogy az egyik héten tűzijáfékot rendeznek a tiszteletére, a másikon pedig esetleg megverik .. . A Stadion nyomán — M. B.
