Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-05-29 / 22. szám

2 új ifjúság A KONTAKTUS ROVATA KEDVES FIATALOK! Bizonyára tudjátok, hogy mü- •orunkat nemcsak Szlovákiában, hanem hazánk határain tál is szívesen hallgatják a fiatalok. Erről tanúskodik az a levél, ame­lyet Gaái Valéria miskolci hall­gatónktól kaptunk: „En még soha nem írtam Önöknek, de a műsort mindig meghallgattam. Érdekes­nek találom, mert a zeneszámok mellett ifjúsági szervezetek mun­kájáról, eredményeiről is beszá­mol. Néha egy-egy bcat-egyiittes- ről Is közöl érdekességeket. Va­lamelyik legutébbi műsorukban hallottam, hogy felbomlott a Hun­gária, és agyik tagja. Fekete Oyula új együttest alapított. Nem­esek Fekete Gyula alapított új zenakart, hanem Fenyő Miklós Is, így a Hungária már ismét mű­ködik, természetesen új tagakkal. Az újonnan alakult Hungáriának már két rádiófelvétele is van. Mind a kettő nagyon jé szám. Az együttes tehát nem szűnt meg, csak átalakult. Kérem, hogy ezt közöljék, nehogy a csehszlovák Hungária-rajongék átpártoljanak más együtteshez! — ennyi a le­vélből. S mi megígérjük, hogy rövidesen megszerezzük ezeket a rádiófelvételeket, hedd hallhas­sák kedvenc együttesüket a ha­zai Hungária-rajongúk is. Körös Ibolya vlöanyi fiatal ar­ról érdeklődik levelében, hogy ki lesz a Kontaktus legközelebbi vendége. A ,.Ti kérdeztek, a Kontaktus vendége válaszol“ című soroza­tunk legközelebbi vendége Jó­ssá László, a Lokomotíva Koíice labdarúgónsapat középcsatára lesz. Leveleitekben tehát Józsa Lászlótól kérdezhettek. Várjuk hát kérdéseiteket. Címünk: a Cseh­szlovák Rádió magyar nyelvű a- dása, 897 tt Bratislava Zochova 3. A borítékra írjátok rá: Kontak­tus Befejezésül még felhívjuk a fi­gyelmeteket. hogy valamelyik közeli Kontaktus műsorunkban be­szélgetést hallhattok a Meteor- agyüttes tagjaival. A kosleei Me­teor-együttes évekkel ezelőtt fel­bomlott. Egyik tagja azonban a közelmúltban felújította az e- gyiittest. Erről hallhattok majd bővebben. Sok sikert a vizsgákhoz, a ki­rándulóknak pedig kellemes pi­henést és jő rádiózást kívánok. J.M ' ’ p NÉM VAGYUNK BABONÁSAK... Autóbuszon tartottam mun­kahelyem felé. Egy útkereszte­ződésnél, ahol a pirös fényre megálltunk, az autóbuszunk elölt áthaladó járókelők között két kéményseprőt pillantottam meg. Micsoda szerencse! Kétség- beesetten kezdtem gondolatban — mert hát másként nem te­hettem — ruhámon gombot ke­resni — de sajnos, az egyetlen gomb az utasok előtt hozzá­férhetetlen helyen volt... Be­letörődtem a változtathatatlan- ba és búsan letettem arról, hogy szerencsés legyek. Kissé el is szégyelltem magam — ejnye, hát babonás lennék?! Öregász- szonyokröl mondják, hogy a- tok, dehát én, ugye... — és ekkor véletlenül a szemközt ülő fiatalasszonyra esett te­kintetem, aki nagy óvatosan a kézitáskája alatt megfogta egy szoknyagombját és az ablakon bámult ki, hogy a kéménysep­rő után még két egyenruhást is megpillantson, mert a babona szerint az még tetézi a szeren­csét. Még három megállót u- tűztunk együtt, de egyenruha sehol... En aztán leszálltam és az jutott eszembe, mt lesz a szerencsétlen fiatalasszóny- nyal, ha a végállomásig sem pillant meg egyetlen unifor­mist?! Tán még éjszakára sem veti le a szoknyáját, csakhogy ne kelljen a gömböt elereszte­nie... —si— FIATALOK A KERÜLETI PÁRTKONFERENCIÁN Munkában gazdag, tevékeny két nap volt. A XIV. pártkon­gresszus óta eltelt két eszten­dő sikerei, tapasztalatai, ta­nulságai feletti felelősségteljes elgondolkodás két napja. És persze az elkövetkező időszak terveié is volt az a két nap. A kerületi pártkonferenciák küldötteinek százai tárgyaltak mindnyájunk jelenéről és jövő­jéről, emberek millióiról, ró­lunk, akik bízunk jártunkban, s odaadással támogatjuk poli­tikáját. E jelentős eseményből emelünk ki néhány mozzana­tot. A nyugat-csehországi kerület küldöttei között szép számmal voltak fiatalok is. Egyik kö­zülük Jifina Kuzelková, a kdy- ni fésűfonó huszonnégy éves dolgozója. — Milyen érzés legfiatalabb­ként részt venni egy ilyen je­lentős tárgyaláson? — Hogy a legfiatalabb va­gyok, szinte nem is tudatosí­tottam. Örülök, hogy annyi be­avatott szőt hallhattam itt mind­arról, amit eddig tettünk, s ami a Jövőben még vár ránk. — A konferenctán szó esett arról is, hogy hogyan kell dol­goznunk a fiatal kommunis­táknak az ifjúsági mozgalom­ban. Neked mi erről a vélemé­nyed? — Munkahelyemen még csak a közelmúltban alakult meg az ifjúsági szervezet, így hát a lakhelyemhez tartozó szerve­zetben dolgoztam eddig. Több­nyire szombatonként és vasár­naponként, de a lehető legak­tívabban. Bekapcsolódtunk a „Z“ akcióba is. Tavaly például a polgártársakkal közösen be­fejeztük a helyi hnb épületét, most pedig kultúrház építésé­be kezdünk. — Valamit a munkádról... — A fésűfonóban hattagú leánykollektívát alakítottunk. Négy nappal a konferencia előtt kaptuk meg a Szocialista Munkabrigád címet. Elsősor­ban azért, mert mindnyájunk másfél gépen, 360 orsó helyett 540 orsón dolgozik. — ☆ — Igor Nesselmann mérnök, a Ziltnai Magasépítő Vállalat fia­talja, a közép-szlovákiai kerü­leti pártkonferencia küldötte. — A vitából engem minde­nekelőtt a személyzeti és a kádermunka kérdései érdekel­tek, s mfnt képviselő, a tör­vényhozó testületek munkájá­ra, az eszmei és világnézeti nevelésre, a gazdasági ered­ményekre összpontosítottam flgyélmemet. Mint ifjúsági funkcionárius, az Ifjúság tevé­kenységét és feladatait elem­ző hozzászólásokra figyeltem. A párt irányításával fel kell készítenünk ifjúságunkat az elkövetkező évek feladatainak teljesítésére. Nagyon fontos tehát ifjúságunk szervezettsé­ge, az ideológiai munka állan­dó javítása. Érdekünk, hogy minél több fiatalt kapcsoljunk be a szocialista munkavérseny- be, hogy nagyobb figyelmét szenteljünk a szabad idő okos kihasználásának. Nagyon jó ér­zés tapasztalni itt a konferen­cián is, hogy pártunk bízik bennünk, fiatalokban. — -A- — Anna Bálintová, a Zornica nemzeti vállalat klenovcei ü- zemegységének dolgozója. A beszámolóból mindenek­előtt elsősorban azok a részle­tek érdekeltek, amelyek a párt­tagság kor és szociális össze­tételére, az Ifjúságnak és a nőknek a pártban való részvé­telére vonatkoztak. Olyan ü- zemben dolgozom, ahol az al­kalmazottak többsége nő. A konferenciáról nagyon sok ta- Dasztalattal, tanulsággal távo­zom. Elsőrendű kötelességünk­nek tartom az ifjúság nevelé­sét, mert csak úgy bízhatjuk meg őket feladatokkal, s így készíthetjük őket elő a pártba való belépésre. Következetesen betartjuk továbbra is a párt­ós munkafegyelmet, hogy meg­teremthessük a feltételeit an­nak, hogy üzemünkben még jobban érvényesüljön a párt­nak a vezető szerepe. Gondolkodjunk el afelett, mi is az igazi önfel­áldozás, bátorság, becsületesség, önzetlenség. Mi is tulajdonképpen a hősiesség? És miféle embe­rek azok, akik hőstettekre képesek? Bizonyára igazunk van, mikor azt állítjuk, hogy mindegyi­kük példaképünk lehetne abban, miképpen kel! saját kényelmünket másokért feláldozni. Nem­csak magára gondol az Ilyen ember, hanem le­győz minden félelmet, és talán még kockáztatni is mer. Nem nézi ünnep van-e vagy hétköznap, tudomást vesznek-e tettéről vagy sem. Nem tart igényt holmi romantikus kulisszára, nem vágyik sem csodálatra, sem dicsőségre. Hősiesség pél­dául, ha valaki segít tüzet oltani, vagy megment egy fuldokló gyermeket, vért adományoz sebe­sült embereknek, de az is hősiesség, ha szabad idejét idősebb polgártársának áldozza, vagy pihe­nés helyett a rászorulóknak segít. Rengeteg Ilyen példát felsorolhatnánk. Minde­nütt akadnak ilyen hősök. Egyről hadd szóljunk mi is. XXX Kissé zavarba jött, amikor közöltem vele talál­kozásom Célját. De azután, hogy 190 cm-es ma­gasságával sikerült az ajtón bekerülnie, végre leült a szerkesztőségi fotelbe, és a levegőben friss káváillat terjengett, megváltozott a helyzet. A plzeilt Skoda Művek mérnöke, Miroslav HrdliC- ka — aki ebben a hatalmas gépipari óriásban a konstrukciós irodában ellátott funkcióján kívül még az Ifjúsági Fényszórónak is minden szálát 6 tartja kezében — beszélni kezdett. — Nehéz olyasmiről beszélni, amit az ember természetesnek tart. Diákéveim alatt aránylag gyakran jártam főiskolás csoportunkkal a he­gyekbe. A hegymászás mindig nagyon csábított. Nemcsak azért a szépségért, amelyet a közön­séges halandó talán sosem lát meg, hanem főleg azok miatt a kapcsolatok miatt, amelyek az ilyen MIRKO PÉNTEKI NAPJA csoportban kialakulnak. Ebben a sportágban ez ember nem boldogulhat egyedül. Ez egyszerűen lehetetlen. De fűt az a biztos tudat, hogy a baj- társaim nem hagynak cserben. Az ember egy szí- lonkötéllel van odaerősítve a másikhoz — és ez a biztonság... Egy kissé talán eltértem a tárgy­tól, de mindez szorosan összefügg... Azon a pénteken HrdllCka mérnöknek szép napja volt. Már reggel fél hatkor vitte nyolcéves kislányát műkorcsolyázó edzésre, majd sietett a munkahelyére, munka után pedig elvégezte s szükséges napi bevásárlást, ahogyan ezt a csa­ládi élet megköveteli. Hazafelé menet, nem gon­dolt semmire, csak arra, hogy milyen kellemes lesz otthon végignyúlni a pamlagon és szundíta­ni vagy húsz percet. Felesége, Zdénka, és kislá­nya lábujjhelyen jártak körülötte délután 5-ig, amikor a plzefti Zikmund Winter utca csendjét egy kétségbeesett „tűz“ kiáltás verte fel. Míg a ház előtt gyűlt a kíváncsiak hada, Mir­ko nem késlekedett. A fáradtság hirtelen lehul­lott róla. Csak úgy, ahogyan volt, papucsban, ingujjban, berohant a földszinten lakó 82 éves öregasszony lakásába. Dóit onnan a maró, sűrű füst. Amikor a nénikét biztonságba helyezte, azt hitte, hogy egymaga Is képes a tüzet eloltani. Hamar vizet! Kinyitotta a vízcsapot, de mintha csak meg lett volna babonázva, nagyon gyenge sugárban folyt a csapból a vtz. — Legalább kihordom a legszükségesebb hol­mit, míg jönnek a tűzoltók — futott át agyán. — Elérted őkef? — kérdezte a biztonság kedvé­ért már harmadszor feleségét. Ismét bement a veszélyeztetett lakásba, és ádáz küzdelmet Ví­vott az egyre nagyobb lángnyelvekkel és a csí­pős, maró füsttel. Már egy lépésnyire sem látott. Nedves törülközőt csavart az orra elé és csak tapogatózva mozoghatott a lakásban, miközben igyekezett menten! a még menthetőt. Érezte, ere­je lanyhul, de újból nekivágott. Leszaggatta az ablakokról az égő függönyöket, dühödtan taposta a lángokat és ráloccsantotta az elharapódzó tűz­re a nagy nehezen megtelt harmadik veder vizet. A tűz szinte gúnyosan felszisszent és azon nyom­ban másutt, még nagyobb erővel lángolt fel. Nem is hallotta, amikor a ház előtt megállt a sziré­názó tflzoltókocsl. Csak akkor tudatosította, ami­kor két kék egyenruhás ember kivezette az utcá­ra. Akkor már izzadt volt és félig kábult a füst- mérgezéstől. A munkahelyén és az ifjúsági szervezetben er­ről a hősiességről csak a tűzoltók jelentése és egy szomszéd elbeszélése révén szereztek tudo­mást. — De hiszen csak természetes volt, az én he­lyemben mindenki ugyanezt tette volna, hát ak­kor miié kell ennyit beszélni róla — mondja szerényen. És nekem akkor az a sok ácsorgó kíváncsiskodó jutott az eszembe... —-mi— Andrássy Sándornak különös ismer- tétőjele nincs. Vitális fiatalember, olyan, mint sokan másók... illetve a pontosabb igazság az, hegy vala­miben azért mégiscsak különbözik, A FIATAL ELNÖK hiszen Andrássy Sándor ugyanazzal a fiatalemberrel azonos, aki ma a dunaszerdahelyi járás legfiatalabb szövetkezeti elnöke, mindössze har­minckét éves. És ez magáért is so­kat beszél. 1965 nyarán, friss mérnöki diplo­mával lépett ki a Nyitrai Mezőgaz­dasági Főiskola kapuján. Hogy öt évvel korábban hogyan került oda? — Falusi gyerek vagyok. Ennél ta­lán alig van bővebb magyarázata annak, miért is lettem mezőgazdasá­gi mérnök. Ott nőttem fel. Rétek, megcsodált gépek, traktorok. Ez volt a legizgalmasabb — emellett dön­töttem. Illetve hát döntenem nem nagyon kellett, hiszen természetes volt, hogy amellett maradjak, ami a legszebbnek tűnik. 1965. Ez az év nemcsak a diploma meg­szerzésével esik egybe, hanem azzal is, hogy ettől kezdődően aktívan dol­gozik az ifjúsági mozgalomban. Ma a SZISZ Központi Bizottsága elnök­ségének a tagja. Ilyen minőségben utazik a berlini Világífjűsági Talál­kozóra is. — Életem egyik legnagyobb él­ményét várom a Világifjúségi Talál­kozótól, ahol mindenekelőtt dolgozni fogok, hiszen küldöttségünkben po­litikai-szervezési feladatokat bíztak rám. Ezt megelőzően még idehaza Is rengeteg a dolgom, hiszen az ín- dulsáig be kell fejeznünk szövetke­zetünkben az aratást — és azt mon­danom sem kell: jól befejezni, a le­hető legjobb eredményekkel. Jónak ígérkezik a termés. Andrássy Sándor közgazdászként kezdte, aztán agronómus, majd gépe­sítő volt. Hogy hogyan töltötte be ezeket a munkaköröket, arra talán a legegyszerűbben az adja meg a választ, hogy a közelmúltban bizal­mat szavazott iránta a tagság: el­nökké választották — harminckét évesen. A bizalmat munkával, ered­ményekkel érdemelte ki. A békéi szövetkezet, amelynek most elnöke, több mint húsz esztendeje alakult. Sosem jártak az élen, de az utóbbi években rengeteget javítottak ered­ményeiken, hírnevükön. S ennél már Andrásy Sándor is jelent volt. Nem kis dolog hektáronként 33 mázsáról negyvenre emelni a búza, 38-ról 50-re a kukorica, 39-ről 42-re az árpa hek- tárhozamát. Mi a titka? — kérdezzük a fiatal elnököt. — Jobbára a szervezés, a gépesí­tés kérdése ez, de a legnagyobb szerepe mégis a mezőgazdaság tudo­mányos kihasználásának van. Minél jobban, minél többet, minél olcsób­ban termelni. Ez nemcsak jelszó. Megvalósítani nem könnyű, de na­gyon szép feladat. Túlzás nélkül mondom, nincs nagyobb önbizalmat

Next

/
Thumbnails
Contents