Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-05-29 / 22. szám
2 új ifjúság A KONTAKTUS ROVATA KEDVES FIATALOK! Bizonyára tudjátok, hogy mü- •orunkat nemcsak Szlovákiában, hanem hazánk határain tál is szívesen hallgatják a fiatalok. Erről tanúskodik az a levél, amelyet Gaái Valéria miskolci hallgatónktól kaptunk: „En még soha nem írtam Önöknek, de a műsort mindig meghallgattam. Érdekesnek találom, mert a zeneszámok mellett ifjúsági szervezetek munkájáról, eredményeiről is beszámol. Néha egy-egy bcat-egyiittes- ről Is közöl érdekességeket. Valamelyik legutébbi műsorukban hallottam, hogy felbomlott a Hungária, és agyik tagja. Fekete Oyula új együttest alapított. Nemesek Fekete Gyula alapított új zenakart, hanem Fenyő Miklós Is, így a Hungária már ismét működik, természetesen új tagakkal. Az újonnan alakult Hungáriának már két rádiófelvétele is van. Mind a kettő nagyon jé szám. Az együttes tehát nem szűnt meg, csak átalakult. Kérem, hogy ezt közöljék, nehogy a csehszlovák Hungária-rajongék átpártoljanak más együtteshez! — ennyi a levélből. S mi megígérjük, hogy rövidesen megszerezzük ezeket a rádiófelvételeket, hedd hallhassák kedvenc együttesüket a hazai Hungária-rajongúk is. Körös Ibolya vlöanyi fiatal arról érdeklődik levelében, hogy ki lesz a Kontaktus legközelebbi vendége. A ,.Ti kérdeztek, a Kontaktus vendége válaszol“ című sorozatunk legközelebbi vendége Jóssá László, a Lokomotíva Koíice labdarúgónsapat középcsatára lesz. Leveleitekben tehát Józsa Lászlótól kérdezhettek. Várjuk hát kérdéseiteket. Címünk: a Csehszlovák Rádió magyar nyelvű a- dása, 897 tt Bratislava Zochova 3. A borítékra írjátok rá: Kontaktus Befejezésül még felhívjuk a figyelmeteket. hogy valamelyik közeli Kontaktus műsorunkban beszélgetést hallhattok a Meteor- agyüttes tagjaival. A kosleei Meteor-együttes évekkel ezelőtt felbomlott. Egyik tagja azonban a közelmúltban felújította az e- gyiittest. Erről hallhattok majd bővebben. Sok sikert a vizsgákhoz, a kirándulóknak pedig kellemes pihenést és jő rádiózást kívánok. J.M ' ’ p NÉM VAGYUNK BABONÁSAK... Autóbuszon tartottam munkahelyem felé. Egy útkereszteződésnél, ahol a pirös fényre megálltunk, az autóbuszunk elölt áthaladó járókelők között két kéményseprőt pillantottam meg. Micsoda szerencse! Kétség- beesetten kezdtem gondolatban — mert hát másként nem tehettem — ruhámon gombot keresni — de sajnos, az egyetlen gomb az utasok előtt hozzáférhetetlen helyen volt... Beletörődtem a változtathatatlan- ba és búsan letettem arról, hogy szerencsés legyek. Kissé el is szégyelltem magam — ejnye, hát babonás lennék?! Öregász- szonyokröl mondják, hogy a- tok, dehát én, ugye... — és ekkor véletlenül a szemközt ülő fiatalasszonyra esett tekintetem, aki nagy óvatosan a kézitáskája alatt megfogta egy szoknyagombját és az ablakon bámult ki, hogy a kéményseprő után még két egyenruhást is megpillantson, mert a babona szerint az még tetézi a szerencsét. Még három megállót u- tűztunk együtt, de egyenruha sehol... En aztán leszálltam és az jutott eszembe, mt lesz a szerencsétlen fiatalasszóny- nyal, ha a végállomásig sem pillant meg egyetlen uniformist?! Tán még éjszakára sem veti le a szoknyáját, csakhogy ne kelljen a gömböt eleresztenie... —si— FIATALOK A KERÜLETI PÁRTKONFERENCIÁN Munkában gazdag, tevékeny két nap volt. A XIV. pártkongresszus óta eltelt két esztendő sikerei, tapasztalatai, tanulságai feletti felelősségteljes elgondolkodás két napja. És persze az elkövetkező időszak terveié is volt az a két nap. A kerületi pártkonferenciák küldötteinek százai tárgyaltak mindnyájunk jelenéről és jövőjéről, emberek millióiról, rólunk, akik bízunk jártunkban, s odaadással támogatjuk politikáját. E jelentős eseményből emelünk ki néhány mozzanatot. A nyugat-csehországi kerület küldöttei között szép számmal voltak fiatalok is. Egyik közülük Jifina Kuzelková, a kdy- ni fésűfonó huszonnégy éves dolgozója. — Milyen érzés legfiatalabbként részt venni egy ilyen jelentős tárgyaláson? — Hogy a legfiatalabb vagyok, szinte nem is tudatosítottam. Örülök, hogy annyi beavatott szőt hallhattam itt mindarról, amit eddig tettünk, s ami a Jövőben még vár ránk. — A konferenctán szó esett arról is, hogy hogyan kell dolgoznunk a fiatal kommunistáknak az ifjúsági mozgalomban. Neked mi erről a véleményed? — Munkahelyemen még csak a közelmúltban alakult meg az ifjúsági szervezet, így hát a lakhelyemhez tartozó szervezetben dolgoztam eddig. Többnyire szombatonként és vasárnaponként, de a lehető legaktívabban. Bekapcsolódtunk a „Z“ akcióba is. Tavaly például a polgártársakkal közösen befejeztük a helyi hnb épületét, most pedig kultúrház építésébe kezdünk. — Valamit a munkádról... — A fésűfonóban hattagú leánykollektívát alakítottunk. Négy nappal a konferencia előtt kaptuk meg a Szocialista Munkabrigád címet. Elsősorban azért, mert mindnyájunk másfél gépen, 360 orsó helyett 540 orsón dolgozik. — ☆ — Igor Nesselmann mérnök, a Ziltnai Magasépítő Vállalat fiatalja, a közép-szlovákiai kerületi pártkonferencia küldötte. — A vitából engem mindenekelőtt a személyzeti és a kádermunka kérdései érdekeltek, s mfnt képviselő, a törvényhozó testületek munkájára, az eszmei és világnézeti nevelésre, a gazdasági eredményekre összpontosítottam flgyélmemet. Mint ifjúsági funkcionárius, az Ifjúság tevékenységét és feladatait elemző hozzászólásokra figyeltem. A párt irányításával fel kell készítenünk ifjúságunkat az elkövetkező évek feladatainak teljesítésére. Nagyon fontos tehát ifjúságunk szervezettsége, az ideológiai munka állandó javítása. Érdekünk, hogy minél több fiatalt kapcsoljunk be a szocialista munkavérseny- be, hogy nagyobb figyelmét szenteljünk a szabad idő okos kihasználásának. Nagyon jó érzés tapasztalni itt a konferencián is, hogy pártunk bízik bennünk, fiatalokban. — -A- — Anna Bálintová, a Zornica nemzeti vállalat klenovcei ü- zemegységének dolgozója. A beszámolóból mindenekelőtt elsősorban azok a részletek érdekeltek, amelyek a párttagság kor és szociális összetételére, az Ifjúságnak és a nőknek a pártban való részvételére vonatkoztak. Olyan ü- zemben dolgozom, ahol az alkalmazottak többsége nő. A konferenciáról nagyon sok ta- Dasztalattal, tanulsággal távozom. Elsőrendű kötelességünknek tartom az ifjúság nevelését, mert csak úgy bízhatjuk meg őket feladatokkal, s így készíthetjük őket elő a pártba való belépésre. Következetesen betartjuk továbbra is a pártós munkafegyelmet, hogy megteremthessük a feltételeit annak, hogy üzemünkben még jobban érvényesüljön a pártnak a vezető szerepe. Gondolkodjunk el afelett, mi is az igazi önfeláldozás, bátorság, becsületesség, önzetlenség. Mi is tulajdonképpen a hősiesség? És miféle emberek azok, akik hőstettekre képesek? Bizonyára igazunk van, mikor azt állítjuk, hogy mindegyikük példaképünk lehetne abban, miképpen kel! saját kényelmünket másokért feláldozni. Nemcsak magára gondol az Ilyen ember, hanem legyőz minden félelmet, és talán még kockáztatni is mer. Nem nézi ünnep van-e vagy hétköznap, tudomást vesznek-e tettéről vagy sem. Nem tart igényt holmi romantikus kulisszára, nem vágyik sem csodálatra, sem dicsőségre. Hősiesség például, ha valaki segít tüzet oltani, vagy megment egy fuldokló gyermeket, vért adományoz sebesült embereknek, de az is hősiesség, ha szabad idejét idősebb polgártársának áldozza, vagy pihenés helyett a rászorulóknak segít. Rengeteg Ilyen példát felsorolhatnánk. Mindenütt akadnak ilyen hősök. Egyről hadd szóljunk mi is. XXX Kissé zavarba jött, amikor közöltem vele találkozásom Célját. De azután, hogy 190 cm-es magasságával sikerült az ajtón bekerülnie, végre leült a szerkesztőségi fotelbe, és a levegőben friss káváillat terjengett, megváltozott a helyzet. A plzeilt Skoda Művek mérnöke, Miroslav HrdliC- ka — aki ebben a hatalmas gépipari óriásban a konstrukciós irodában ellátott funkcióján kívül még az Ifjúsági Fényszórónak is minden szálát 6 tartja kezében — beszélni kezdett. — Nehéz olyasmiről beszélni, amit az ember természetesnek tart. Diákéveim alatt aránylag gyakran jártam főiskolás csoportunkkal a hegyekbe. A hegymászás mindig nagyon csábított. Nemcsak azért a szépségért, amelyet a közönséges halandó talán sosem lát meg, hanem főleg azok miatt a kapcsolatok miatt, amelyek az ilyen MIRKO PÉNTEKI NAPJA csoportban kialakulnak. Ebben a sportágban ez ember nem boldogulhat egyedül. Ez egyszerűen lehetetlen. De fűt az a biztos tudat, hogy a baj- társaim nem hagynak cserben. Az ember egy szí- lonkötéllel van odaerősítve a másikhoz — és ez a biztonság... Egy kissé talán eltértem a tárgytól, de mindez szorosan összefügg... Azon a pénteken HrdllCka mérnöknek szép napja volt. Már reggel fél hatkor vitte nyolcéves kislányát műkorcsolyázó edzésre, majd sietett a munkahelyére, munka után pedig elvégezte s szükséges napi bevásárlást, ahogyan ezt a családi élet megköveteli. Hazafelé menet, nem gondolt semmire, csak arra, hogy milyen kellemes lesz otthon végignyúlni a pamlagon és szundítani vagy húsz percet. Felesége, Zdénka, és kislánya lábujjhelyen jártak körülötte délután 5-ig, amikor a plzefti Zikmund Winter utca csendjét egy kétségbeesett „tűz“ kiáltás verte fel. Míg a ház előtt gyűlt a kíváncsiak hada, Mirko nem késlekedett. A fáradtság hirtelen lehullott róla. Csak úgy, ahogyan volt, papucsban, ingujjban, berohant a földszinten lakó 82 éves öregasszony lakásába. Dóit onnan a maró, sűrű füst. Amikor a nénikét biztonságba helyezte, azt hitte, hogy egymaga Is képes a tüzet eloltani. Hamar vizet! Kinyitotta a vízcsapot, de mintha csak meg lett volna babonázva, nagyon gyenge sugárban folyt a csapból a vtz. — Legalább kihordom a legszükségesebb holmit, míg jönnek a tűzoltók — futott át agyán. — Elérted őkef? — kérdezte a biztonság kedvéért már harmadszor feleségét. Ismét bement a veszélyeztetett lakásba, és ádáz küzdelmet Vívott az egyre nagyobb lángnyelvekkel és a csípős, maró füsttel. Már egy lépésnyire sem látott. Nedves törülközőt csavart az orra elé és csak tapogatózva mozoghatott a lakásban, miközben igyekezett menten! a még menthetőt. Érezte, ereje lanyhul, de újból nekivágott. Leszaggatta az ablakokról az égő függönyöket, dühödtan taposta a lángokat és ráloccsantotta az elharapódzó tűzre a nagy nehezen megtelt harmadik veder vizet. A tűz szinte gúnyosan felszisszent és azon nyomban másutt, még nagyobb erővel lángolt fel. Nem is hallotta, amikor a ház előtt megállt a szirénázó tflzoltókocsl. Csak akkor tudatosította, amikor két kék egyenruhás ember kivezette az utcára. Akkor már izzadt volt és félig kábult a füst- mérgezéstől. A munkahelyén és az ifjúsági szervezetben erről a hősiességről csak a tűzoltók jelentése és egy szomszéd elbeszélése révén szereztek tudomást. — De hiszen csak természetes volt, az én helyemben mindenki ugyanezt tette volna, hát akkor miié kell ennyit beszélni róla — mondja szerényen. És nekem akkor az a sok ácsorgó kíváncsiskodó jutott az eszembe... —-mi— Andrássy Sándornak különös ismer- tétőjele nincs. Vitális fiatalember, olyan, mint sokan másók... illetve a pontosabb igazság az, hegy valamiben azért mégiscsak különbözik, A FIATAL ELNÖK hiszen Andrássy Sándor ugyanazzal a fiatalemberrel azonos, aki ma a dunaszerdahelyi járás legfiatalabb szövetkezeti elnöke, mindössze harminckét éves. És ez magáért is sokat beszél. 1965 nyarán, friss mérnöki diplomával lépett ki a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola kapuján. Hogy öt évvel korábban hogyan került oda? — Falusi gyerek vagyok. Ennél talán alig van bővebb magyarázata annak, miért is lettem mezőgazdasági mérnök. Ott nőttem fel. Rétek, megcsodált gépek, traktorok. Ez volt a legizgalmasabb — emellett döntöttem. Illetve hát döntenem nem nagyon kellett, hiszen természetes volt, hogy amellett maradjak, ami a legszebbnek tűnik. 1965. Ez az év nemcsak a diploma megszerzésével esik egybe, hanem azzal is, hogy ettől kezdődően aktívan dolgozik az ifjúsági mozgalomban. Ma a SZISZ Központi Bizottsága elnökségének a tagja. Ilyen minőségben utazik a berlini Világífjűsági Találkozóra is. — Életem egyik legnagyobb élményét várom a Világifjúségi Találkozótól, ahol mindenekelőtt dolgozni fogok, hiszen küldöttségünkben politikai-szervezési feladatokat bíztak rám. Ezt megelőzően még idehaza Is rengeteg a dolgom, hiszen az ín- dulsáig be kell fejeznünk szövetkezetünkben az aratást — és azt mondanom sem kell: jól befejezni, a lehető legjobb eredményekkel. Jónak ígérkezik a termés. Andrássy Sándor közgazdászként kezdte, aztán agronómus, majd gépesítő volt. Hogy hogyan töltötte be ezeket a munkaköröket, arra talán a legegyszerűbben az adja meg a választ, hogy a közelmúltban bizalmat szavazott iránta a tagság: elnökké választották — harminckét évesen. A bizalmat munkával, eredményekkel érdemelte ki. A békéi szövetkezet, amelynek most elnöke, több mint húsz esztendeje alakult. Sosem jártak az élen, de az utóbbi években rengeteget javítottak eredményeiken, hírnevükön. S ennél már Andrásy Sándor is jelent volt. Nem kis dolog hektáronként 33 mázsáról negyvenre emelni a búza, 38-ról 50-re a kukorica, 39-ről 42-re az árpa hek- tárhozamát. Mi a titka? — kérdezzük a fiatal elnököt. — Jobbára a szervezés, a gépesítés kérdése ez, de a legnagyobb szerepe mégis a mezőgazdaság tudományos kihasználásának van. Minél jobban, minél többet, minél olcsóbban termelni. Ez nemcsak jelszó. Megvalósítani nem könnyű, de nagyon szép feladat. Túlzás nélkül mondom, nincs nagyobb önbizalmat
