Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-05-15 / 20. szám

„18 BARNA ÉS 4 SZŐKE LÁNY KÜZD A VÁLOGATOTT MEZÉRT“ Jaroslav Mráz sorolta fel Ily módon a ké »Jlabda-válogatott keretét, de hozzáfűzte még: „Nem, valóban nincs ebben semmi szándékosság. A szőkék éppen annyira tet­szenek nekem, mint a barnák. A felesé­gem Is szőke.“ Mráz edzőt bemutatni, annyit Jelentene, mint vizet vinni a tengerbe. A valamikor aktív kosárlabdázó, később a prágai Slávia női kézilabdázóinak edzője volt, három és fél évig működött Hollandiában. Hazatér­tekor Peter Svobodával karöltve átvette a női válogatott kézilabdacsapatot. Nem volt könnyű dolga. Az NDK-val való, 1971-es vi­lágbajnoki sikertelen szereplés után a csa­pat jóformán szétesett. Távozott az edző 1«, és a csapat maradványa egy egész éven át csak provizórikus vezetés alatt edzett. 1972 májusától azonban a csapat kezdett áj erőre kapni. Milyen „káderrel“ indult Jaroslav Mráz? — A tapasztalt Cervankován, a Sparta Játékosán kívül — aki most csapatkapi­tány —, és az Inter Bratislava Játékosán. Máiovén kívül csak fiatal, kezdő játékosok álltak a rendelkezésemre. Legtöbbjük a ré­gi csapatban csak a kispadot nyomta. Becs­vágyukra építettem, és nem csalódtam. Las­san siker koronázta igyekvésünket. Jugo­szláviában második helyezést értek el. Ott • lányok megverték az NDK csapatát és tgy adták vissza a kölcsönt, a selejtező mérkőzésen elszenvedett vereségért. Ez n siker igen értékes, mert ax NDK csapata ma a világbajnoki cím tulajdonosa. Jaroslav Mráz azonban azt Is tudta, hogy esak a becsvágyra építeni nem lehet. Az új játékstílusnak megfelelően megváltoztatta az edzés koncepcióját, és támadó védeke­zésre szoktatta leányait. A liga alatt min­den második nap összejöttek. A legfőbb célja volt, hogy megvalósítsa taktikai el­képzeléseit és megerősítse a játékosok köz­ti kapcsolatokat. Ezek az előzőleg már Hol­landiában is jól bevált rövid találkozások igen szép eredménnyel jártak Idehaza is. A további összpontosítást a játékosok men­talitásához idomítja. — A válogatott karat átlagos kora 22 Mztendő. Kutatásaink igazolták, hogy az elméleti elképzelések a fiataloknál is be válnak. Az erős egyéniség hiányzik még a csapatból, aki hatással lenne a legtöbb já­tékosra. mert mint tudjuk, ez a csapat pszichikai légköre szempontjából nagyon fontos. Különösen olyankor, amikor nem megy a játék, vagy esetleg valamelyik já­tékosnak magánproblémái akadnak. Külön­ben a csapat nagy reményekre jogosít fal. azért mindent elkövetek, hogy visszanyer­jük a világviszonylatban is rangos helyűn két a kézilabdasportban. Az első lépést már megtették a lányok Egy sikeres nemzetközi mérkőzéssorozat fo lyamán felülkerekedtek az erős romén csa paton; a svédekkel szemben kiharcolták az idei VB n való részvételüket is. De a további célok elérése egyre nehezebb lesz. Ki kell tenniük magukért, hogy az idei VB n helytálljanak, érmet hozzanak haza, egy­szóval, hogy rangosán képviseljék kézilab­dázásunkat az olimpiai játékokon Montreal­ban. Tizennyolc barna és négy szőke lány, Csehország, Morvaország, Szlovákia tizen­egy csapatából. Valamennyien tudják, hogy mindegyikük mégsem lehet majd ott. An­nál lelkiismeretesebben készülnek. Küzde­nek a válogatott mezért. És mivel lányok, természetes, hogy mindig tetszeni, akarnak. »- Még a támadó védekezés közben le. M ire ezek a sorok napvilágot látnak, túl leszünk azon a ligafordulón, a- melyen a bratislavai Slovan a TÉ Tfinec együttesét fogadta. Amikor • cikkemet from, a kék-fehéreknek 21 pontjuk van, mindössze hárommal több, mint a sereghajtó prágai Sláviának, a- mely szinte biztos kiesőnek számít már. Le­het, hogy a Slovan kivágja a rezet, és mind­két pontot elrabolja a tfineclektöl. De más­képp is végződhet, ez pedig súlyos válság bi­zonyítéka lennel Mi van a Slovannal? Mi van azzal az együttessel, amely négy esztendővel ezelőtt még KEK-győztes volt? Hisz soraiban ma Is majdnem mind ugyanazo­kat a játékosokat találjuk, akik hajdan a nagy értékes trófeát elnyerték I A csapat lagymatagon mozog a pályán, mintha kábult lenne a védelem és a csatár­sor minden tagja, időnként súlyos és érthetet­len hibákat követnek el a játékosok, a baj­noki pontok pedig egymás után potyognak ki erőtlenül összezárt markukból. A Slovan ebben az állapotában a bratislavai Interre emlékez­tet, amikor Marko teljhatalmú megbízást adott Glesk másodedzőnek az „adagok kiosztására“, s mi lett az eredmény? A második liga, mert a tizenhatos keret egyik tagja sem bírta el a hatalmas megterhelést. Az egyik bajnoki mérkőzés után Ján és Jó­zef Capkoviőcsal meg Móder Lászlóval ültünk le a kerékasztalhoz. — Mi van veletek? — tettük fel a kérdést. A válasz egyértelmű volt: Nem bírunk megfelelően mozogni a pályán, mert a bajnoki idény kellős közepén is kétfá- zlaos edzéseket végzünk, így mire eljön a mérkőzések ideje, elfáradunk. Pontosabban: futni még bírunk, de nem úgy, mint a futbal­listáknak kellene, hanem mint valami távfu- tőnak. A súlyemeléstől megerősödtünk, de nincs bennünk lazaság, elpattannak a labdák, egyszóval nem vagyunk a bőrünkben, valami nincsen rendién. Ebben a túlfeszített állapotban aztán sokkal gyakoriabbak a sérülések, Hrlvnák, a véde­lem erőssége nem játszhat, kérdéses, hogy a Á világ egyik legfurcsább csapata: SLOVAN BRATISLAVA (MODER LÁSZLÓ VAGY A CAPKOVlC TEST VEREK ELFELEJTETTEK FUTBALLOZNI?) \ :f mppy * fi -V ­játékmester Jokl pályára lép-e még a hátra­lévő fordulókban. A közelmúltban megsérült a tehetséges Jobbhátvéd Gőgh is, és beszélge­tésünkkor Ján Capkovlö lábán is alkoholos bo­rogatás volt. A Slovan tehát nem szerepel úgy, mint szur­kolói, és általában a közvélemény elvárná.« Bizonyára közrejátszik ebben még jő néhány más ok is, de egészen bizonyos az is, hogy ezek az okok csupán logikus eredői az alap­vető hibáknak, a játékosok túlhajtásának. Huc- ko edző jót akar, de egy kicsit túladagolta fiainak az edzésmennyiséget. Most kezd iga­zán válságossá válni a csapat helyzete. Érdekes, nálunk még mindig az a felfogá* uralkodik szakembereink körében, hogy minde­nekelőtt az erő és a kitartás fokozása a f4 cél; ha a játékos csuromvizesre izzadja me­zét a pályán, mindent megtett a sikerért. Jól emlékszünk még Gerd Müller plzefti nyilatko­zatára: — Naponta egyszer edzem, egy-másfél órát, de akkor aztán mindent beleadok! Csa­pataink többsége még mindig két fázisbaa küszködik az idény kellős közepén is, akkor, amikor a lazítás, a technikai készség csiszo­lása, az egyes játékvarláciők begyakorlása és az erők regenerálása a föcéll Az eredmény pedig a görcsösség, a kábultság, tehetetlenség. A mez ugyan csuromvizes lesz — mint példá­ul a dánok elleni világbajnoki selejtezőn is —, csak éppen a győzelem úszik el, és a já­ték vallja kárát a görcsös igyekezetnek! A futball játék. Erő, kitartás, szívósság nél­kül nem megyünk semmire, de ötletek, felsza- badultság, labdaéhség nélkül sem. Jő edző az, aki a kettőt úgy ötvözi, hogy abban öröme teljék a játékosnak és közönségnek egyaránt. A Slovan többet edz, mint az Ajax, de saj­nos, meg sem közelíti a hollandok eredmé­nyességét. A futball még a liga szintjén sem lehet gályarabság, ezt bizonyítja a bratislavai csapat példája. Ez hát nagyjából a Slovan körül lebegő le­gendák és mítoszok titka. Ezért mondhatja azt a szurkoló, hogy nem érti, mi történik a Tég­lamezőn, miért olyan furcsa a szeretett együt­tese. Aki nem hiszi, menjen el a kék fehérek edzéseire, töltsön a lelátón egy napot, és el­döntheti, van-e némi igazság ebben a kis írás­ban? BATTA GYÖRGY \ SAPKÁS FIATALEMBER (A HIMNUSZ ALATT SEM VETI L E SAPKÁJÁT) 1972 év tavaszán még nem ismerte senki, július elején az ameri­kai atléták selejtező versenyén Eugene városban megnyerte sportszá­mát. Két hónappal később Münchenben megszerezte az olimpiai arany­it érmet. A nyolcszáz méteres síkfutás eddig elkönyvelt olimpiai győz­tesei közül ő szerezte meg aranyérméhez a „legnagyobb meglepetés“ jelzőt Isi Hogy kiről van sző? Dave Wottle-ról — a sapkás fiatalem- jt: bérről. „Ez a kabalám. A rosszmájúak azt állítják, hogy azért viselem sap­kámat, mert más már nincs is a fejemen. Egy verseny rajtja előtt el­felejtettem levenni — és nyertem. Azőta elválaszthatatlan társammá vált. Néhány ember szemrehányásokkal Illetett, amikor hazatértem az olimpiai Játékokról. Azt vetették a szememre, hogy a győztesnek ki­járó amerikai himnusz alatt Is fejemen hagytam a sapkámat. Nem szándékosan követtem el ezt a tiszteletlenséget, csak annyira rászok­tam már, hogy nem is tudatosítottam, hogy a fejemen van.“ A huszonkét éves Dave Wottle a Bowling Green Egyetem történe­lemszakos hallgatója.- Tizennégy éves korában kezdett rendszeresen sportolni. Bizonyára nem sejtette, hogy az atlétika lesz majd a sport- 1 ága. „Maffiám nagy szenvedélye az atlétika. Elismeréssel és tisztelettel nyilatkozott Jlm Ryun sportegyéniségéről. Otthonában legalább száz fényképét őrzi v sportolójának. Mindig az volt a titkos vágya, hogy egyszer én is olyan hírnévre tegyek szert, mint Jlm. Magam inkább a basseballnak és az amerikai futballnak hódoltam, de engedve mamám kérésének, átálltam az atlétákhoz. Meglehetősen szerény remények­kel, kilátásokkal kezdtem atlétikai pályafutásomat. Sohasem gondol­tam arra, hogy egyszer még megdöntőm eredményemmel jlm Ryun vezető pozícióját isi“ Tizenhét éves korában fél mérföldes távon megnyert egy középis­kolai versenyt. Ezen a versenyen figyelt fel rá mostani edzője, Me! Bredt. Az ő vezetése alatt kezdett Wottle komolyan edzeni. Lépésről lépésre Javultak teljesítményei, de... ,,1972 tavaszán gondolni sem mertem rá, hogy én is elmehetnék Münchenbe! Amikor kollégáim a tehetségemről akartak meggyőzni, nem vettem komolyan a szavukat. Tudják, én 1500 métert futottam mindig. A 800 méteres távot csak amolyan edzőtávnak tekintettem. Később azonban, amikor Eugene városban megnyertem a selejtező versenyt, magam Is kezdtem hinni abban, hogy Münchenben is (61 szerepelék. A 800 méteres síkfutás döntőjében ellenfeleim nagyon megkönnyítették feladatomat. Az elején mindenki óvatosan futott. Ar- zsanov hoszú hajrájával alaposan széthúzta a mezőnyt, és ezzel ele­ji gendő teret nyitott nekem a finisemhez.“ Nem szereti a bolyon belüli harcot. Inkább a mezőny végén kezd! a versenyt, és innen Indítja elháríthatatlan hajráját. Nem is csoda, hogy sikerrel, hiszen a 100 métert jóval tizenegy másodperc alatt futja le. „Az aranyérmet édesanyámnak ajándékoztam. Első számú célul tűz­tem magam elá, hogy befejezem a tanulmányaim. Csak ezután folyta­tom majd a sportolást, kedvtelésből, meg feleségem és édesanyám kedvéért. El szeretnék jutni Montreálba Már csak azért Is, mert az olimpiai játékok légköre felejthetetlen benyomást tett reám...“ ■MKIHSBUMtMMMi tlURUTTVA Ml As AC Milan és a Leeds United csapata holnap este Szalnnlklben eldönti, hogy ki nyeri as 1973. évi Kupagyőstesek Európa Kupáját. Az niaszok másodszor, vagy az angolok először? A kérdés annál is inkább izgatóbb, mivel mindkét együttes veretlenül jutott a döntőbe, és mind kél csapat eléggé hasonló felfogás ban futballozik: elképesztően tökéle fes a védekezésük, gyorsak az ellen támadásaik. Talán Riveráék játéké ban több a fantázia. De az angol .szorgalom" és keménység sem meg vetendő. Félnek Is ettől egy kicsit a milánóiak. Rncco, a csapat edzője: ,,A német és az angul csapatok szá inunkra, olaszok számára túlságosan Is kemények. Szívesebben játszol tunk volna a Hajdúk Split ellen" Tehát nem is olyan könnyű tippel ni. Sokan azt mondják, semmiség az egész; itt van egy friss példa az angol-olasz párharcra, a Derby— Juventus BEK-elödöntó (1:3 és 0:0] Igen ám, csakhogy a Derby angliai viszonylatban egy szegény kis vidéki csapat, s ráadásul újonc volt a nem zetközi knpaküzdeimekben; a Leeds viszont már háromszor szerepalt a döntőben. Igái, „ssak“ ai UEFA Kn­pa döntőjében (kétszer győzőit is), de azért az sem „kntya“ ... Mivel a „prófétáskodás“ hálátlan feladat, nézzük meg inkább, hogyan Is indult el a népszerűség útján a BEK „kis testvére“, a Kupagyőztesek Európa Kupája. Már üt éve játszották a klubcsapa tok „Európa-bajnokságát“, amikor az osztrák Afred Frey dr. javaslatára újabb tornát szerveztek kontinen­sünkön. Eleinte sokan ellenezték a „kis kupát", mondván, bogy a nem zeti kupagyőzteseket nagyon kevés országban tartják számon, tgy nem lehet sikere a KEK-nek sem. Valójában, az első két évben a siker még nem bontakozott ki Iga zán, de aztán 1983-ban Jött a bomba a Tottenham — Atletico Madrid dön tője Rotterdamban, amely fantaszti kus játékot hozott és 5:l-es londoni győzelmet. A találkozót a televízió is közvetltte. Mi kell még több? A Kupagyoztesak Európa Kupája nak legnagyobb érdeme, hogy (ellen dltette, népszerűsítette a nemzeti kupaküzdelemeket azokban az országokban, ahol bizony nem na­gyon „ölték“ magukat ni élcsapatok HOLNAP JÁTSSZÁK a kupa elnyeréséért. így volt az Csehszlovákiában és Magyarországon is. Amióta a KEK pazar európai ku patorna azóta rangja lett a nemzeti kupaküzdelmeknek, hiszen melyik csapat ne akarna részt venni Euró­pa második legrangosabb tornáján? Közép- és Kelet-Eurőpóban a Slo­van Bratislava az egyetlen csapat amely 1989-ben elnyerte ez értékes trófeát; a döntőben volt még az MTK (1984-ben megismételt mérko zésen maradt alul a Sporting Lisza bon ellen) és a Dinamó Moszkva. Érdekes egyébként, hogy abbén a kupában Is előretörnek a britek, az utóbbi négy évben angolszász csapa tok vitték el a pálmát. A KEK érdé kessége: a BEK-kel ellentétben, egy csapatnak sem sikerült megvédenie, illetve kétszer elnyernie a kapát az elmúlt tizenkét évben. Most itt a nagy lehetőség az AC Milan előtt... A KEK eddigi döntőinek eredmé nyel: 1961: Finrentina — Glasgow Ran gers 2:0 és 2:1. 1982: Atletico Madrid — Florentina 1:1 és 3:0. 1963: Tottenham — Atletico Mad­LABDARÚGO KEK-DÖNTÖT rid 5:1. (Ettől kezdve a döntőt sem­leges pályán játsszák, nem pedig oda- vissza alapon.) 1964: Spurting Liszabon — MTK 3:3 és 1:0 (megismételt mérkőzés). A magyar kupagyőztes a következő összeállításban játszott: Kovalik — Keszler, Jeszenszky — Nagy, Dan- szky, Kovács — Sándor, Kúti, Bodor, Vasas, Halápi. 1965: West Ham United — Mün­chen 1860 2:0. 1966: Borussia Dortmund — Liver­pool 2:1. 1967: Bayern München — Glasgow Rangers 1:0. 1968: AC Milan — Hamburger SV 2:0. 1969: Slovan Bratislava — CF Bar­celona 3:2. A Slovan felállítása — zárójelben a játékos góljainak a szá­ma: Vencel — Fillo, Hrlvnák (ÍJ, Horváth, J. Zlocha — HrdlICka. Jozet ’.apkoviő — Cvetler (1), Móder (Ha­tári, Jokl, Ján Capkovié (1). 1970: Manchester City — Górnik Zabrze 2:1. 1971: Chelsea — Real Madrid 1:1 és 2:1 (megismételt mérkőzés). 1972: Glasgow Rangers — Dinamo Moszkva 3:2. TOMI VINCE KODES, a legjobb csehszlovák teniszező, aki egyben a világ egyik legjobbja is, ismét erőssége lesz a Davis- kupában szereplő csehszlovák válogatottnak­AZ AC MILAN VAGY A LEEDS?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents