Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-05-01 / 18. szám
8 új ifjúság----------_ _ ílt titok volt, hogy a tanácsos úr csak n I ■ ■a Syllkossági eseteket szereti. Ha hol- |l|lfmi rejtélyes eltűnést vagy ehhez ha- |M|fsonl6 katasztrófát kellett kivizsgálnia, I ■ W mindig igyekezett áthárítani az aláren- f deltjeire. Egyszerűen untatta az ilyesmi, így történt, hogy Lily Koävanec eltűnését előszűr nem is jelentettük be neki. Az egész ügyet töb- bé-kevésbé én vállaltam magamra önként, noha a futkosáson kívül semmi jóval nem kecsegtetett. Ha eltűnik egy fiatal lány, az általában nem végződik tragikusan. Tragédiát csak a szülők csinálnak belőle, akik mélységesen meg vannak győződve, hogy gyermekük ártatlan virágszál. Aztán kiderül, hogy a virágszál az egész éjszakát * egy nős férfi karjaiban töltötte, és reggel — mivelhogy a reggel tudvalevőleg bölcsebb az esténél — nem mert hazamenni, mert kijárt volna neki egypár jókora pofon. De ha eltűnik, s csak napok múlva ad magáról életjelt, a szülők örömkönnyeket hullatnak, és a pofonokról teljesen megfeledkeznek. Az ilyesmiben nagy tapasztalatai vannak a rendőrségnek, ezért, ha egy apa kétségbeesetten berohan a kapitányságra, a jelenlevő felügyelő először igyekszik megnyugtatni, és csak azután írja meg nehéz kézzel a jegyzőkönyvet. Csakhogy — mint később tudomást szereztünk róla — a vinohradyi kapitányságon kissé másképpen történt a dolog, mert maga Václav KoS vanec úr, egy nagy hentesárugyár tulajdonosa állított be, és ugyanakkor az iparos párt egyik képviselője is telefonált, hogy a rendőrség tudja: Koävanec úron rajta tartja a szemét a köz vélemény. Nincs mit tenni, a rendőrség végül is bizonyos fajta szolgálat, így hát a kapitányságon komolyan vették a dolgot. Azonkívül a szomorkodó Koävanec papa nem ment egyedül, vele volt a szolgálólány is, egy derék, szemrevaló teremtés, s nagy kosarat cipelt a karján, tele hentesárucsemegével. Nem csoda hát, ha Koävanec urat azzal bocsátották haza, hogy a rendőrség minden tőle telhetőt megtesz, sőt még többet is. Az urak azonban egyelőre csak annyit tettek, hogy sori hozattak, és nekifogtak a lakmározásnak. Nyak ra-főre dicsérgették Kosvanec urat, és szentül el tökélték, hogy törlk-szakad, előkerítik a kisasz szonyt. A finom csemege csakhamar eltűni, de a kisasszony nem került elő. Az orrcsiklandozó ü lat elszállt, és maradt a kiábrándító valóság, egy hivatalos jegyzőkönyv, amely szerint ekkor és ekkor megjelent a rendőrségen Václav Koävanec úr, hentesárut gyártó cég tulajdonosa. Prága, ti zenkettedik kerület, Pod Zvonáfkou, és be jelen tette, hogy a lánya, Ludmila, akit a családban Lilynek becéznek, elhagyta a 764. hsz. bérházban lévő családi otthont, és este nem tért haza. Az eltűnt alacsonyabb termetű, világos hajú, arányjs arcú; tizenhat éves, de valamivel idősebb sze mély benyomását kelti, idegen védjegyű kék kö tött kosztümöt, modern velúr kalapot és szürke cipőt visel. Azonos színű a kesztyűje és a kézitáskája is, mindkettő a Falada és Társa cég gyártmánya... Egyszóval az urak jól ettek, ittak, de a lányt nem kerítették elő. így az ügy hozzánk került a Négyesre, mert ugye nem lehetetlen, hogy a lány azonos valamelyik általunk nyilvántartott hull-á val. Az esetről kiadtam a szabályos jelentést a csendörőrsőknek, minthogy a lány a prágai körzeten kívül is tartózkodhatott, és egy kicsit utána is néztem az esetnek. A vinohradyi rendörök őszintén sajnálták,_ hogy nem sikerült a lány nyomára bukkanniuk, mert a Kosvanec-féle hentesáru csakugyan kitűnő. A parancsnokuk különösen a csemegepástétomot értékelte nagyra. A rendőröktől megkaptam az első híreket, de nem lettem tőlük okosabb. A kisasszony állítólag eltávozott a házból — amit senki sem látott —, de hogy hová ment, azt szintén nem tudta senki. Különben lehetséges, hogy mint nóblis kisasszony taxit hívott és elhajtatott.... De hová? Felkértem a detektfvjeinket, hogy érdeklődjenek a taxisofőröknél, elég csak azoknál puhatolózniuk, akik csinosabb kocsival járnak, mert egy jobb családból való leányzó aligha ül bele valami ócska batárba. Természetesen semmi eredménye nem volt a dolognak. Amikor másnap reggel bementem a munkahelyemre, a felügyelői szobában pompás Illat fogadott. Bouse úr és Bruäek úr az asztalnál ültek, és friss sonkás szalámit eszegettek, ügyelve rá. hogy a tetszetős karéjok elég vastagok legyeney, mert hiszen a szalámirúd olyan hosszú volt hogy a vége leiógott az asztalról. — Lásson hozzá, doktor úr — mondta udvariasan Bou§e felügyelő. avagy hogyan kerül az ember kényes helyzetbe. különösen, ha elmosódik a határ a szerelem és a váltságdíj között. — A Llly Koávanec-féle eset, ugye? — kiáltottam fel. — Magából kitűnő detektív lesz — dörmögte BruZek úr, majd kihúzta amerikai íróasztala alsó fiókját, és elővett egy palack smíchovi Staropra- ment. Mielőtt magam is nekiülhettem volna a szaláminak, megszólalt a telefon, hogy azonnal menjek be a főnökhöz. A tanácsos úr dolgozószobájában rögtön meg- éreztem a sonkaíllatot. — Szóval maga vállalta ezt a... hm... ügyet..: — A Lily Koävanec-eset-et. Igen, kérem. De eddig semmit sem sikerült megállapítanom. A tanácsos úr bólintott. — Az ilyen ügyeknek az a természetük, hogy elhúzódnak... Csakhogy nálam már ketten is interveniáltak. — Köztük Kosvanec úr — jegyeztem meg. A tanácsos úr szigorúan rám nézett, de aztán megenyhült a tekintete, és a végén elmosolyodott: — Magának jó szimata van, barátocskám, ez tetszik nekem! Felállt és kinyitotta az ablakot: — Érezni itt a sonkaszagot, ugye? Tudom én... De hát mit csináljon az ember, képzelje el, tegnap este beállított hozzánk egy olyan szemrevaló fiatal nö csomaggal a hóna alatt, a feleségem nem tudta, mit kezdjen vele... — Az a szolgálólányuk — mondtam. — A Vi- nohradyban is volt a kapitányságon. Oda egy kosarat vitt. És nyilván a felügyelői szobában is járt. — Ott nem járt, ott én voltam — ismerte be a tanácsos úr. — Hiszen mi nem bírtunk volna megenni ekkora csomag hentesárut... Egyébkén* mi a terve ezzel az üggyel kapcsolatban? — Gyorsan elmondtam mindent, amit eddig tettem, Semmilyen világrengető dolgot nem csináltam, de legalább nem feledkeztem meg semmiről. A tanácsos úr bólintással jelezte egyetértését. Ekkor belépett Bouáe felügyelő az Esti Újság friss számával. Dél felé járt az idő, így természetes volt, hogy már megjelent az esti lap. A felügyelő minden megjegyzés nélkül letette a tanácsos úr asztalára, és komor képpel várta a hatást. A tanácsos úr átfutotta a bekeretezett cikket, és összeráncolta a szemöldökét: — Micsoda ostobaság, uraim! Ez az ember megbolondult! A tanácsos úr azon az emberen Koävanec gyárost értette, aki a sajtón keresztül közölte, hogy jutalomban részesít mindenkit, aki valamilyen hírt ad a lányáról. A lap ravaszul mindjárt kommentárt Is fűzött a dologhoz, hogy a rendőrség mindeddig semmit sem tud, ami eléggé furcsa, mert hiszen a kisasszonynak már hosszabb’ ideje nyoma veszett. A tanácsos úr borzasztóan haragudott, ha az újságok sürgetni próbálták. Idegesen dobolt az asztallapon. — A legrosszabb, hogy mától kezdve .folyton a nyakunkon lesznek az újságírók, mert egyetlen lap sem akar kimaradni ebből a szenzációból — jegyezte meg szomorúan Bouse úr. — Hanem a Kosvanec cég nagyszerű reklámot csinál magának, mégpedig ingyen — tettem hozzá. — A legrosszabb az, uraim, hogy most majd az emberek a jutalom reményében egy csomó ostobaságot kitalálnak! Erre vigyázzanak, senkinek se higgyenek semmit, mindent alaposan ellenőrizzenek... — A tanácsos úr felsóhajtott: — Átkozott egy foglalkozás! Szinte megkeseredik bennem az a sonka, ebből nagy hűhó lesz, uraim! Nem tehettem egyebet, személyesen el kellett mennem Kosvanec úrhoz. — Nem mintha nagyon fájna a fejem az esettől — mondta a tanácsos úr útravalóul —, az a lány biztosan él, ha meghalt volna, már régen a kezünkben lenne. Maguk is megfigyelték már, hogy egy holttest könnyebben előkerül, mint egy élő ember? A halott ugyanis már nem bújhat el, hanem az eleven... zsivány az, amíg lélegzik. Menjen hát, de tartsa nyitva a szemét, különösen az úgynevezett családi okokra ügyeljen. Érti, mire gondolok! Meghallgatva a jó tanácsokat, fölszálltam a legelső villamosra, és egyenesen Koévnnecékhez mentem. Óriási lakásuk volt, gazdag mészároshoz méltó, öt egymásba nyíló szoba, a szolgálólány három helyiségen vezetett át, míg a megfelelő szobába értünk. Feltűnően csinos lány volt, és úgy megette magát mellettem, hogy akaratlanul is végigmustráltam. Érdeklődésem nem kerülte el a figyelmét, sőt ellenkezőleg. Amikor végre a megfelelő szobában voltunk, azt mondta, hogy üljek le, azonnal hívja a nagyságos asszonyt, aki a hálószobában tartózkodik. — Azóta — világosított fel —, hogy a kisasz- szony eltűnt, állandóan gyengélkedik! — inkább Koävanec úrral szeretnék beszélni. — A, .nagyságos úr leüt van a comptoirban. Addig töltök magának egy pohárkával. Ezt egészen családiasán mondta, s meg sem várva, hogy elfogadom-e, két kispoharat megtöltött likőrrel, valószínűleg abból, amit maga a legjobbnak tartott, mert ő is velem Ivott. Túl é- des volt az ital, de neki szemlátomást ízlett. Elmosolyodott, és a maga poharát nyugodtan bedugta fehér köténye zsebébe. Nekem újra töltött. — A nagyságos asszony meg szokta jelölni az üveget, de ha vendégeink vannak, akkor ez nem számít — mondta bizalmasan és egészen természetesen. Világos volt, hogy már kellő gyakorlatra tett szert. Az volt a benyomásom, hogy ez a szolgálólány Igen céltudatos teremtés. Mielőtt eltűnt volna a szemközti ajtóban, cinkosan rám kacsintott. Már nem tért vissza, mit eléggé sajnáltam. Helyette Koávanecné asszony jelent meg, halántékára szorított kézzel, sápadt volt, és szüntelenül siránkozott. — Nagyságos asszony, a legkisebb oka sincs a félelemre, ha tudná, mennyi ilyen eset előfordul! Én ugyanis a rendórlgazgatóságról jöttem. — Úgy rémlett, hogy ez egy kicsit megvigasztalta. Egyébként Koävanec úr is őszinte örömmel fogadott: — No, végre! Ezekre a mi rendőreinkre nem számíthat az ember... Nem tudom, miért fizetünk adót! — Ha megengedi, szeretnék kissé bővebb tájékoztatást kérni a kisasszonyról. Szeretném megérteni eltűnésének okát. Nincs szó például szerelmi csalódásról? (Folytatjuk) ■ H. ZS. Martovcs (Martos): Verseit, bár felhasználásra küldte őket, sajnos nem közölhetjük. Egyelőre hiányzik belőlük még a költői többlet. A gondolatok j széthullnak alkotó elemeikre, és sehol egy láttató kép. Csak a felszínen marad, s az kevés. A fentiekkel azonban mégsem lebeszélni, hanem inkább pontosabb, elmélyültebb munkára szeretnénk ösztönözni. Várjuk ú- jabb jelentkezését. ■ „Az élet költészete a szerelem": Az az érzésünk, hogy még kevés verset látott és még kevesebbet olvasott. Először is tanulnia kellene, s ha majd úgy érzi, mondanivalója mások érdeklődésére is számot tarthat — jelentkezzen újra. Nézzük néhány sorát: / Gondolatok kavarognak a fejemben / itt, belül / — miért, a fejében- kavargó gondolatok a fején kívül is kavaroghatnak? De nézzük tovább: / Talán nem is gondolatok. / — valószínű! / De biztosan azok! / ezt korábban el kellett volna döntenie, még mielőtt papírra vetette a „verset". Nem beszélve arról, hogy most itt hagyott kételyek között vergődni bennünket, mert a versből a továbbiakban sem derül ki, hogy gondolkodott-e hát, vagy sem?! ■ „Ulla“: „Esküszöm, szép Lilla, hidd el," hogy ezek rossz versek. Szirupos slágerek és magyar nóták keverékei. / Gondolsz-e még rém? szőke tünemény, / Ki elhagyott engem és nem lett az enyém. / stb. „Ami legjobb, az mindig egyszerűbb minden más megoldásnál — a költészetben a szavak titokzatos megelevenítő ereje mellett ugyanaz a gazdaságosság uralkodik, amely a természet formáiban, a matematika képleteiben és a logikai meghatározásokban.“ Egyelőre tanulásra biztatjuk! ■ „Galincsa“: Levelében azt kérni, hogy írjuk meg, a versírás helyett ne versolvasással töltse-e idejét. Nos, úgy gondoljuk, hibát követnénk el, ha hitegetnénk. Olvassa a verseket! Mai számunkban megkezdjük azoknak a leveleknek a közlését, amelyeket olvasóink küldtek rovatunkhoz abből a célból, hogy a bennük foglalt problémát vitassuk meg. Kérjük olvasóinkat, hogy minél többen szóljanak hozzá a vitához, Írják meg véleményüket a levelekben felvetett kérdésről, és maguk Is javasoljanak vitatémát. BOLDOG LESZ A SZEPLŐS LÄNY? Bár nem vagyok fiatal, mégis nagy érdeklődéssel olvasom a rovatunkban megjelenő leveleket. Annak Is örülök, hogy ne künk olvasóknak is lehetővé tették vitatémák javaslatát. Mivel a tizenkilenc éves lányom miatt most nagy gondban vagyok, én Is élek a lehetőséggel. Remélem, hogy a prnblémám sokakat érdekel, és akadnak olyanok Is, akik megírják róla a véleményüket, Hogy megértsék a helyzetemet, röviden leírom az életemet. A második világháború kezdetén mentem férjhez, és az azl követő tizenöt év során tíz gyermekem született. Hat fiú és négy lány. A legidősebb fiam éppen azon a napon született amikor a háború kitört. Jelenleg már csak három gyermekem él velünk, mert a többiek mind megnősültek vagy férjhez mentek. Ürülök, hogy mindegyiknek jól megy a sora. A három legkisebb gyerek közé tartozik a tizenkilenc éves Ilonkám is, aki most készül férjhez. Amikor elmúlt tizenöl éves. azonnal munkába lépett abbén a szakmában, amelyet maga választott magának. Az Rgész idő alatt, amiőta keres, nem adott haza egy fillért se, pedig nem egyszer kértem tőle a kosztra és a lakásra. Ezt nem azért mondom, mintha nahe zemre esett volna a saját lányom eltartása. Azt akartam, hogy a pénzét rakja bankba vagy vásároljon rajta magának bútort és kelengyét, mint azt az idősebb nővérei tették. Ö azonban kiskorától önfejű voll, most fa a saját feje szertnt cselekedett, és azt mondta, hogy az üzBmben takarékoskodik, úgy teszi a keresetéi bankba. No, és ezzel el Is jutottunk a dolgok lényegéhez. Kiderült ugyanis, hogy nincs egy fillérjs se megspórol- va. Amennyit bankba tett, annyit ki is vett. Most, amikor azon töri a fejéi, hogy férjhez megy, nincs egy koronája se. Mondtam neki: — Látod Ilonkám, most nem mehetsz férjhez, mert csak szaptőld vannak, de nincs egy koronád se, amin kelengyét vásárolhatnál, amin lakodalmat tarthatnánk. Azt vá laszolta, hogy a stafírungot a szülőknek kell megvásárolnink és a lakodalmat is nekik kell fedezniük. Nem lenne baj, ba lenne miből fedezni a kiadásokat. Most szedetjük rendbe a házunkat, amelyet Igen rossz állapotban vásároltunk hatvanötben. A sok gyerek mellett sohase volt annyi pénzünk, hogy egyszerre rendbe szedhettük volna. A férjem is kedveli az itókát, aztán meg egymást követték a lakodalmak is. Mindig volt mire költeni a pénzünket. Arra kértem a lányomat, hogy várjanak egy évet a lakodalommal. Az alatt rendbe szedjük a házunkat, és összegyűjtünk egy kis pénzt. Ö azonban ragaszkodik ahhoz, hogy májusban megtartsuk a lakodalmat. Mivel ebbe sehogy se egyezhettem bele, most nagy a harag köztünk. Nem akarja megérteni, hogy így nem mehet neki az életnek. A férjem nem segít a gondomon. Különben Is mindig rám hagyta a gondokat. Neki csak az a fontos, hogy a sörre való meglegyen. Szeretném, ha az Üj Ifjúság olvasói megírnák a véleményüket a problémánkról. Helyesen cselekedett a lányom, amikor ilyen felelőtlenül készült fel ez életre? A kettőnk vitájában kinek van Igaza? Mit tennének az én helyemben? K. E. Levice VISSZATÉR HOZZÁ? Azért fordulok hozzátok, kedves levelezők, hogy ha valaki már volt olyan halyzetben, amilyenben én vagyok, adjon tanácsot. N-am tudom, hogy mit tegyek. Az a lény. akivel együtt Jártam, nem akar többé szóba állni velem. Az egyik pénteken, amikor találkoztunk, mindketten nagyon szótlanok voltunk. Hogy ó miért volt szélien, azt nem tudom, de az én szótlanságomat se tadom megmagyarázni. Az bizto«, hogy nem harag volt az oka. Ugyanis megbeszéltük, hogy másnap, szombaton ismét találkozunk, és ebbe a lány beleegyezett. Másnap a megbeszélt Időben el Is jött, de azt ajánlotta, hogy többé na találkozzunk. Amikor megkérdeztem miért, azt felelte, hogy mert nem értjük meg egymást. Én bizonygattam, hogy nagyon jól megértem, hogy nélküle nem tudok élni. Inkább végzek magammal. Ezért nagyon megharagudott. Levélben kértem tőle bocsánatot, s ó meg Is bocsátott, da erra kért, hogy főbbé na zavarjam. A lányt már a katonaságom előtt la Ismertem, de akkor még nem jártunk együtt. Amikor leszereltem, akkor kezdtem neki udvarolni. Fél évig jártunk együtt, és nagyon boldogok voltunk. A lány többször bevallotta, hogy szeret és ürül annak, hogy együtt járunk. Nagyon fáj, hogy mégis elment tőlem. Nagyon szeretném, ha a fiatalok megírnák esetemről a véleményüket, ba tanáosot adnának, hogy miként nyerhetném el ismét a lány bizalmát. Jelige: Darabokra törted a saévam \
