Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-05-01 / 18. szám
2 új ifjúság ^lt©vei®27 zoin* Klubot kaptak A Ko&ice-vidéki járás Haniska (Enytcke) községében az utolsó évek során sok minden jó irány- ban változott az ifjúsággal való munkában. Amint Papuga Mihály elnök elmondotta, fontosnak tartották, hogy az ifjúsági szervezet élére jellemes, a többiek e- lőtt is tekintéllyel bíró fiatal ke rüljön, s hogy mielőbb létesüljön ifjúsági klub. Mindkét feltételt sikeresen oldották meg. Az ifjúsági szervezet élére Papuga Máriát választották, s a volt iskola épületében juttattak neki helyiségeket, amelyekben a klub létrejöhetett. A helyi iskola is segíti a fia tatokat. Rendszeresen bejárhatnak TUDOMÁNYOS DIÁKKÖRI TANÁCSKOZÁS A NITRAI PEDAGÓGIAI FŐISKOLÁN A nitrai Pedagógiai Főiskola ifjúsági szervezete és módszertani tanszéke ebben a tanévben ismét megrendezte a tudományos diákká ri tanácskozást, mely széles lehetőséget nyújt a főiskolai hallgatók öntevékenységének fejlesztéséhez. Itt nyílik alkalom arra, hogy a fiatal tanárjelöltek felmérjék önmagukban képességeiket, nemes, egészséges szellemben versenyezzenek egymással. Pedagógiai célja e ve télkedonek a fiatal, képzett pedagógus kutató gárda ki nevelése. A konferencia a várakozásnak megfelelően igazolta az ifjúság iránti bizalmat. Április 11-én és 12-én négy szekcióban versenyeztek a hallgatók, összesen 37-en. A négy szekció a következő: a) természettudományi, b) pedagógiai, c) idegen nyelvek és képzőművészet, d) magyar nyelv, irodalom és történelem. A magyar székeié ebben a tanévben indult először önállóan. Mint a magyar szekció elnökségének tagja igyekszem beszámolni a verseny lefolyásáról. Mindvégig színvonalas volt. Ezt a témaválasztások sokszínűsége is igazolja: kapcsnlédott a Petőfi és a Madách évfordulókhoz, másrészt felölelte a stilisztika, az esztétika, a folklorisztika és az etnográfia egy-egy nagyon lényeges kérdését. Sőt még olyan időszerű problémáról is hangzott el előadás, mint a cigánykérdés megoldása Szlovákiában. A helyezettek a következők: A magyar szekcióban első díjat nyert B 1 a h ó Margit, negyedéves magyar-szlovák szakos hallgató: Szabó Dezső: Feltámadás Makucs- kán című müvének színvonalas elemzésével. (Konzul- tátora: Dr. Zsilka Tibor kan- idátus. j A második helyet a zsűri megosztotta Stav- n i c k y n é Mráz Márta Mó ra metaforái és Forró Anna: Passuth történelmi regényei című dolgozatok között. (Konzultátor Vörös Vincéné adjunktus és dr. Szeberényi Zoltán.) A harmadik díjat Álló Mária IV. éves magyar-szlovák és Kurucz Árpád III. éves történelem-szlovák szakos hallgató kapta. Álló Mária dolgozatának címe: Madách szlovák fordításban {konzultálra Révész Bertalan adjunktus), Kurucz Árpádé A cigányság gazdasági, kulturális és szociális fejlődése 1949 után Szlovákiában, különös tekintettel a duna- szerdahelyi járásra (konzuliamra dr. Kiszlingné). A verseny érdekessége, hogy a magyar diákok a természettudományi tagozatot! is kiválóan szerepeltek, az első. második és a harmadik díjat a magyar tagozat hallgatói nyerték. Az első díjat Molnár józsef, III. éves matematika-fizika szakos hallgató dolgozata kapta: Az integrált területek felhasználása a fizikai szemléltető kísérletek korszerűsítésében. A második díj D o m 1 n Aliz biológia-kémia szakos hallgatóé: A membrán elektródák hasz nálata az ionkoncentráció mérésére oldatokban. (Kon- zultátoraik: Morvay László, ill. Kecskés Árpád adjunktusok.) A harmadik díjat megosztva Fazekas István IV. éves matematika-fizika szakos és Egri Péter IV. éves biológia szakos hallgató kapta A membrán anyagok vezető képességének vizsgálata, ill. Rovarfajok előfordulása Magyarbél és Szene községek határában. (Konznltátoraik: Gál Tibor, 111. dr. Stnllár István kandidátus.) Említésre méltónak tartom. hogy a magyar tagozaton valamennyi dolgozat színvonala olyan volt, hogy megérdemelte volna a díjazást, illetőleg a továbbjutást. Ezek a következők: C s á k y Károly magyar-angol szakos például tornázni az iskola tornatermébe. Az ifjúsági klub pRdig már egész sor szakkört alakított meg. Tizennégy SZISZ-tag pedig mint piunirvezeto dolgozik a helyi iskolában A helyi vezetők rájöttek arra a fontos igazságra, hogy az ifjúságnak előbb adni kell, hogy aztán követelni lehessen tőle. Enyitr.kén ehhez tartják magukat — meri érdemes. • Iván Sándor, Kosice Átvették igazolványukat Az Ipeísky Sukolac-i (ipolysza kállasi) AKI szlovák és magyar tagozatán ebben az iskolaévben 52 tanúié töltötte be 15. életévét. Ebből az alkalomból, a nemrég épült hnb tanácstermében önné pélyes keretek között adták át a fiataloknak személyazonossági i- gazolványukat. Az ünnepségei a hnb elnöke. Suba Lajos elvtárs, Nagy Mária tanácstag, a polgári ügyeket intéző bizottság elnöke, valamint a közbiztonsági szervek dolgozói rendezték. A kiizbiztnn sági szervek dolgozói arról be szeltek, hogyan kell bánni a személyazonossági igazolvánnyal és mit kell tenni akkor, lia valaki eltulajdonítja, vagy ha valaki elveszíti. A hasznos felvilágosító snk után Nagy Mária és Skaliőa nová Zlatica tanítónők beszéllek a fiatalokkal. Minden tanúié neve bekerült a hnb emlékkönyvé be. Az új személyazonnssági iga zolványok tulajdonosai megígérték. hogy szocialista hazánk be csüleles állampolgárai lesznek. Belányi János Sajnálom a III. A-sokat Csak sejtem, hogy merre lehetnek, merre dolgozhatnak a kútfúrók, amikor nekivágok a Samoríni (somorjai) határnak. A város szélén vagy tíz lakókocsira és rengeteg különböző vastagságú vascsőre bukkanok. Most már tudom, nem tévedhetek el, hiszen a tv-antennákkal felszerelt, a villany- hálózatra kapcsolt lakókocsik mutatják, hogy jó irányba indultam. Alig távolodom el a várostól, amikor a határban felfedeztem a villamosvezetéket, majd a rengeteg csövet, közöttük pedig a két megbúvó kutat. Nem is olyan régén még Hamuliakovo (Gútor) mögött fogadott ez a kép. Azóta már Bratislava lakossága torkán és testén temérdek víz lefolyt azokból a kutakból. Pár hónap múlva, október tizenötödike után pedig már innen, ezekből az új somorjai kutakból ihatnak. A kutak felé veszem az titam. Az egyiknél szerelőkocsi és néhány ember. Amikor odaérek hozzájuk, meglepetés ér: Szíjártó János magyarul köszönt rám és a nevemen szólít. De nemcsak ismernek, olvasták is a korábbi III. bratíslaval vízmű építéséről és a Pirsai Géza valamint Chinnray József fúróbrigádjairól szólő írásomat. Ezzel kapcsolatos az észrevételük is: — Csak Pirselről ne írjanak — mondják —, hiszen az már olyan mint egy félisten. Mindig csak róla írnak, mindig csak ő szerepel. A minap is 6 volt a televízióban... Igaz róluk írtam. Megérdemelték. Még pár szó, s indulok tovább, mert lassan ebédre jár az idő, s ba nem sietek, akár fordulhatok is visz- sza a lakőkocsikhoz. Ahogy közeledem, az egyik, másik majd a harmadik fúrógéphez, ezt is, azt is magára hagyják az emberek és felkapaszkodva a traktoraikra, máris porzik utánuk a föld. Az egyik fúrógép mellett azonban ott áll a lakókocsi. ami annyit jelent, hogy a brigád itt költi el az ebédjét, s az ebédszünetben lesz Időnk arra is, hogy elbeszélgessünk. — Amíg kint vagyunk a kútnál, nemcsak dolgozunk itt, hanem élni is itt élünk. Mi így szoktuk meg. Hétfőn kihuzatjuk, pénteken meg v'issza- vontatjuk a kocsinkat a többi mellé. Itt főzünk magunknak, nézzük a televíziót, hallgatjuk a rádiót — mondja Benke Béla. Különben a brigádjuk, persze a többi is, öt tagból áll. Jozef Dubrava a vezetőjük (most éppen szabadságon van), Benke Béla a helyettese, a brigád további tagjai pedig Pozsár Ferenc, Michal Medera és Puskás László. Mire e sorok napvilágot látnak, egy szép jubileum után lesznek. Április 24-én volt ugyanis húsz éve, hogy a brigád megalakult. Benke Béla ezt mondja ezzel kapcsolatban: — A széles profilú kutak fúrását ml kezdtük. Nagy volt nálunk a vállalkozó szellem. A többiek ts tőlünk tanulták... Azután már a dolgok sűrűjében va- gyünk, mert Benke Béla az ötvenva- lahány éves munkásember igazán jó riportalany; olyan, aki nemcsak szívesen, hanem érdekesen is beszél a munkájáról:. — A kút fúrásánál minden fontos. Elég, ha egy picit félrecsúszik a cső, máris kész a baj. Nem tudjuk kihúzni a csövet. — Húsz éve dolgozom már a szakmában — folytatja elbeszélését —, de a húsz év alatt még egyetlenegy szer sem fordult elő ugyanaz a hiba. Az ember mindig csak tanul, de hogy mindent tudjon, azt a mi szakmánkban soha sem lehet elérni. Egyszerűen azért, mert a föld gyomra sötét, abba nem lehet belelátni. Ezért is van az, hogy minden fúrat más, minden kút másképp viselkedik. Az viszont biztos, hogy magára a Csallóközre nem panaszkodhatunk. Itt jól Április 18 án rendezték meg Losonciul a Kis Társasági Érett ségi vetélkedósnrozat járási dnn tőjét. A fiilekl magyar gimnáziumban már korábban megren dezték az osztályok közötti iskolai fordulót, melyet nem kis meglepetésre a Ili. A nyertl A leg többet szidott, a legrosszabbnak és legtehetségtelenebbnek titulált „fekete bárányok“ adták a leg- értelmesebh. legátgnndnltabb feleleteket. gyűjtötték a legtöbb pontot, nyerték meg a versenyt, s ezzel kivívták iskolájuk képviseletének a jogát a járási döntő ben. A diákok szorgalmasan készülődtek, újra bizonyítani akartak. A verseny slőtt néhány nappal aznnban az iskola «gyík tanára gondolt egyet, s összeállított egy ün. iskolai csapatot, s a versenyre őket küldték. Érthetetlen! Minek kellett megrendezni ekkor az osztályok közötti versenyt? Még érthetetlenebb. hogy ebben az „iskolai válogatottban“ a győztes III. A csapatának egyetlen tagja sent kapott helyet. A -III. A-sok készültek, bizonyítani akartak. Nem kaptak lehetőséget a bizonyításra, sot a már kivívott joguktól is megfosztották őket. Mikor először hallottam az esttel, nagyon meglepődtem. Nagyon meglepett az Is, hngy nem tiltakoztak az igazságtalan, érthetetlen — s azt hiszem, nagyon önkényes — döntés ellen. Sem ők, sem az osztályfőnökük. Sajnálom a III. A sokat. „Én egész népemet fogom...“ Gyermekkoromtól izgatta fantáziámat a kérdés: hogyan születnek a hősök, hogyan lesz valaki hőssé? Régebben egyszerű vplt a válasz. Hősnek tartottak mindenkit, aki vitézül forgatta a kardot, fegyvert, tekintet nélkül arra, milyen ügyért harcolt. Montesquieu báró, a filozófus, meg valami olyasmit mondott, hogy az ember úgy válik hőssé, ha tudja, mikor kell meghalnia. Ez kissé leegyszerűsített magyarázat, mert az emberiség történelme számtalan egyéniséget tart nyilván, akiről már életében elmondhattuk, hogy hős. Legelfogadhatóbb talán az a magyarázat, amely szerint az ember azzal válik hőssé, ha azt teszi, amit az adott pillanatban tennie kell társai, nemzete, az emberiség érdekében. Ügy, ahogy például Ján Nálepka százados, a szlovák nemzeti hős fia, a második világháború legendás hírű partizánparancsnoka cselekedett. Minden bizonnyal kényelmesebb lett volna számára a mondvacsinált szlovák állam mundurja. ö azonban azt a megoldást választotta, amit a szíve diktált, ami az adott esetben népe, nemzete, az emberiség szempontjából a legmegfelelőbb volt. Habozás nélkül átállt a szovjet partizánok oldalára, vállalva az ezer veszélyt. De minek is részletezzem, az ő életét már százszor és ezerszer megírták riportban, könyvben, filmen. Csupán arra vagyok kiváncsi, milyen ember volt a „hétköznapi“ Nálepka? Milyennek tűnt a fivér szemében? Jozef Nálepka, hazánk belgrádi nagykövete ján Nálepka százados erős, magas, energikus férfi. Ám, ha a fivére kerül szőba, gyermekként elérzékenyül. Nyilván még így, ennyi év távlatából is fáj a szeretett fivér elvesztése. — Mindenekelőtt a legjobb testvér és játszópajtás volt. Élen járt mindenben, a csfnytevés- ben, de a tanulásban is. Nekem, aki még csak nagyon aprócska gyerek voltam, különösen az tetszett benne, hogy bátor, szinte vakmerő volt. „Csupán egyet kérek: Ti, akik túlélitek ezt a kort, ne felejtsetek! Ne telejtsétek sem a jót, sem a rosszat. Türelmesen gyűjtsétek a vallomáso- :at azokról, akik elestek magukért és értetek .. JÚLIUS FUCIK De soha megfontolatlan. És különösen kifinomult igazségérzete volt. Ennek gyakorlására a családban is alkalma nyílott, mert nyolcán voltunk testvérek, ő volt köztünk a harmadik legidősebb fiú. Kétségkívül nehéz gyermekkora volt. Nyolc gyermek családban még ma is fényűzés, akkor pedig valóságos csapás volt. Különösen akkor, ha olyan szegény családba születtek, mint a Michal Nálepkáé, a szegény smiZanyi paraszté. Vida József, Luéenec KÚTFÚRÓK KÖZÖTT
