Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-01-10 / 2. szám
8 új ifjúság SZABÖ BÉLÁVAL A FIATALOKRÓL ÉS AZ IRODALOMRÓL • Szabó Bólót sokan szeretik e- gyenességéért, szókimondásáért, és szívesen olvassák könyveit is. Ebből adódik mindjárt az első szokványos kérdés. Hogyan lett író? Milyen belső vagy társadalmi kényszer sodorta az irodalomhoz? — A kérdés, hogyan lettem író, zavarba hoz, és őszintén szólva én nem is az irodalomra, hanem azokra a keserves hónapokra, hetekre, napokra gondolok most, amelyek tudatosították bennem a rideg valóságot, hogy tovább nem tanulhatok. Ez a hatodik elemi vizsgája után történt, amikor tanítóm, China László áldón megsimogatta a fejemet és elbocsátott. Egyebet nem tehetett a zűrzavar és szegénység közepette, amely az első világháború végét kísérte. Később, amikor láttam, hogy a gyenge és közepes tanulótársalm polgáriba és gimnáziumba kerülnek, csak azért, mert szüleik jómódúak, a keserűség egyre nőtt bennem, mert hiszen én és Jakobcsik voltunk a legjobb tanulók és sem ő, sem én nem tanulhattunk tovább. Keserűségemben nem volt más u- tam, minthogy a könyvhöz menekültem, és a kővetkező évek során munkám közepette bármit tettem, a döntő szerep a könyvnek jutott. A könyv lett a barátom és tanácsadóm, általa Ismertem meg a munkásember é- letót, a munkásmozgalom harcát, é- letét. Nagy hatással volt rám Zola Germinalja és volt az életemben egy korszak, amikor csak Zolát olvastam — persze, ha hozzájutottam, mert a könyvtárak akkoriban bizony nagyon szegényesek voltak. Emlékszem, ebben a korszakban loptam el egy susztertől a Pénz című Zóla-regSnyt. Hát így, Ilyen keserűséggel kezdődött írői pályám és a Germinal sem valami vidám mű... de hát az embert nem az öröm, hanem a kényszer viszi erre a pályára. Az a vágy hajszolt, kergetett, ösztönzött, hogy le ne maradjak a közepesek mögött, a- kik tovább tanulhattak. Persze ez az elején volt, később a rendszeredet és tisztánlátás vágya ösztönzött — és persze az alkotás heve, amelyben ott fortyogott az Iskola és a Germinal élménye, meg az ember nélkülözése és szenvedése. Egyenességemet, szókimondásomat ne vegye tehát senki zokon, mert én önmagámmal sokkal kíméletlenebb vagyok, mint másokkal szemben. • Írói indulása az első köztársaság idejére esik. Milyen volt ekkor egy kezdő író helyzete, megjelenési lehetősége? — Az első burzsoá köztársaság idejében, szóval indulásomkor senki sem törődött velem. Éhezhettem, koplalhattam tetszés szerint, mindez magánügy volt addig, amíg meg nem mozdultam, amíg verseimmel nem lazítottam, amíg nem voltom terhére senkinek. De abban a‘pillanatban, a- mint egy kérvénnyel Masaryk elnökhöz fordultam, hogy tegyen lehetővé számomra egy franciaországi tanulmányutat, nyomban megmutatkozott, hogy mit jelent a polgári demokrácia. Akkor két jól megtermett detektívet jelentett. A bratislavad Tatra kávéházban akadtak rám, mellém ültek és alaposan kikérdeztek. Többek között azt is kérdezték, hogy miért akarok éppen Franciaországba menni. Persze nem mondhattam meg nekik a Germ Inai-élményemet és azt sem, hogy itt kegyetlenül koplalok és éhezem..., azt mondtam hát, hogy engem a francia irodalom érdekel. Ez az állításom is igaz volt, de az éhezés volt á mélyebb, a súlyosabb igazság. Látszólag az én magánügyem, a valóság azonban azt bizonyította, hogv az éhezés a kapitalizmus legkínosabb és legkegyetlenebb ttgve. Az országban százezrek szenvedtek tőle, mint valami nvavalyátől, de a kapitalizmus virult. Mondanom sem kell, hogy kérvényemre más választ. mint a detektívek megjelenését, nem kaptam. Alin'' a k&zít*rt'$let!. azt válaszolhatom, hogy e téren szerencsém volt. Minden szerkesztőség, ahová bekopogtam, szívesen közölte verseimet. — Írói pályámat ugyanis verseléssel tezdtem. — Csak a Kassai Üisáe. amelynek főszerkesztője Köves Illés volt, képezett kivételt. Egy sort sem volt ha i lan dó közölni tőlem. De ezen nem lehet csodálkozni, Köves egyike volt a legkomlszabb kizsákmánvo- lóknak, így hát nagyon Is érthető, hogy verseimnek még a szagát sem bírta. A közléssel kapcsolatban igen kellemes emlékeim vannak. A szerkesztőik, főszerkesztők nemcsak közölték írásaimat, hanem Idővel a legjobb barátaim lettek. Mindent megtettek, hogy enyhítsenek súlyos helyzetemen, de a nélkülözést, az éhezést ők sem szüntethették meg. Az írásaimért elég szépen fizettek, de ebből a keresetből csak „szépen“ koplalni lehetett. Állást szerezni egy szerkesztőségben, azonban még a barátaim sem tudtak. • A most induló fiatalok gyakran türelmetlenek. Hogyan látja ön; okkal vagy oktalanul azok? Párhuza mot lehetne egyáltalán vonni az ön indulása és a mai fiatalok indulása között? — Az én indulásomat és a mai fiatalság indulását alig lehet összehasonlítani. A mai fiatal írók, költők nagyrészt főiskolát, legrosszabb esetben középiskolát végzett fiatalemberek. A megélhetési gond semmiképp sem kínozhatja őket úgy, mint engem kínzott. ök bármikor bejuthatnak egy szerkesztőségbe újságírónak, és olyan munkát végezhetnek, amely igen közel áll az Irodalomhoz. Nekem viszont — Ismétlem — a munkám mellett feltétlenül tanulnom Is kellett, ha be akartam hozni azt, a- mlt önhibámon kívül elmulasztottam. Ezenkívül ma, ha egy tehetséges költőnek kötetnyi verse van, azt a kiadó kiadja. De hol akadt kiadó a régi köztársaságban az én verseimre?... Ha nem lett volna egy nyomdász öcsém, bizony nem tudom, hogyan láttak volna költeményeim napvilágot. Szóval, az a magánügy, az a közöny, amelyben nekem naponta részem volt, az a felszabadulás óta eltűnőben van. Az alkotószabadság fogalmát én csak az 1948-as februári győzelem után ismertem meg... A polgári demokráciában, azt hiszem, ez a kifejezés nem Is létezett. Ezért mondom: a két indulást nem lehet összehasonlítani. Ennek ellenére, induló fiatal íróink, költőink türelmetlenségén nem csodálkozom. Az írók általában, ha fiatalok, ha idősebbek, elégedetlenek. Eiz így van rendjén addig, amíg az elégedetlenség valami újat, valami szebbet akar. De ha valaki azért e- légedetlen, mert szebbnek látja a régit és fura látásmódját rám akarja kényszeríteni, ezt én helytelennek tartom; mert nekem is van egy csalhatatlan és Igen hiteles képem a régi, letűnt világról. Ha valaki esetleg azt mondaná, hogy a fiatalok nem szépíthetik a régit, a letflntet, mert hiszen nem ismerik, erre csak azt válaszolhatom; ilyesmit gyakran dacból is reift álnak. Emlékszem,'- 1968 őszén légy fiatal Íróval találkoztam, aki éppen magyarországi látogatásáról érkezett vissza. Kiderült, hogy kiránduló útján a maszekot tartja a legjobb újításnak • Miiyen legyen az irodalom? Miroslav Válek miniszter pártunk ideológiai plénumán hangsúlyozta az i- rodalom elkötelezettségének fontosságát. Ön hogyan és miben látja az irodalom szerepét? — Miroslav Vá'lek miniszter felszólalásával azonosítom magam. Egyébként már évtizedek óta híve vagyok az elkötelezett Irodalomnak. Emlékszem, 1931-ban, amikor vörös csillagos borltéklappal megjelent az Éhes vagyok című versesfüzetem, már pontosan tudtam, hogy a munkásosztályhoz tartozom, és jöban-rosszban az ő oldalán állok. Nem tagadom, azóta átestem megpróbáltatásokon is, de e- zek soha, egyetlen percre nem Ingatták meg a dolgozó és alkotó ember iránti hitemet. Ellenkezőleg, az évek során megedzödtam és megerősödtem szocialista világnézetemben. Ezt bizonyítja a most befejezett két kötetes Steiner regény is. Az elkötelezett író munkája hatványozottan nehéz, mert minden új mondanivaló megfelelő formát, kifejezésmódot követel. Műve csak így válik hiteles művészetté. A marxista kritika ezen a területen sokat segíthet az íróknak, költőknek. Az elkötelezett irodalom példaképei a magyar irodalomban fáklyáiként világítanak. Itt van Petőfi Sándor, Ady Endre, József Attila, Radnóti Miklós, prózában pedig Móricz Zsig- mond, Nagy Lajos, Veres Péter. És sorolhatnék még a magyar irodalomból néhány nemes, ragyogó nevet, de a beszélgetés keretében elég ennyi. Ezek a költők, írók, amikor leírták azt a szőt, hogy nép, a dolgozó, az alkotó emberre gondoltak. Nem túlzók, ha azt állítom, hogy a világ- irodalom nagyjai elkötelezett írók voltak, munkásságuk szolgálat volt. Az emberiség fejlődéséért, az emberiség jólétéért szálltak síkra. Példák: a két Tolsztoj, Gorkij, a két Mann fivér, Puskin és Heine... • Tudjuk, hogy az írószövetség magvar szekciójának vezetőségi tagja. Hoevan látia Ön az előző kérdéshő! adódóan a csehszlovákiai ma- gvar irodalmat? És mit tesz a szekció a csehszlovákiai magyar irodalmi élet felpezsdítésőért? A magyar szekció már nekilátott a munkának. Ez idén írótársaim értékes előadásokat tartottak. Az előadásokat élénk vita követte, de utána, mintha szürke, őlmos szünet következett volna be, holott az Irodalmi élet harcos lendületet követel, csak így tisztázódhat,naik nézeteink és teremthetjük meg az alkotás feltételeit. Sokat gondolkoztam azon, mit lehetne tenni, és e töprengés közben rájöttem, hogy mi nemcsak azért vagyunk kisebbség, mert kevesen vagyunk, hanem azért is, mert a szekció kis csoporttá több csoportra oszlik, és mlndedkf azt hiszi, hogv az ő csonortla okosabb, bölcsebb a másiknál. Ez a széthúzásra alkalmas bölcsesség sok hasznot nem hoz, s ailig hiszem, hogv ez a csoportos dac bárkit is képességeinek feltárására ösztönözhetne'.''Sok igyekezet forgá- csolódlk így szét, és a tebotcég nem •nemessé, hanem érdessé válik. Éooen ezért űgv vélem, a szekció nártcsonortfát ió lenne megerősíteni néhánv tehetséges íróval, akikben Hatol és idős íróink megbíznak. Az 11 v módom megerősödött pártszervezet nedig oda hatna, hogv e csooor- tócskák tiszavirág életét felváltsa az frókhnz méltó őszinte és becsületes légkör. Petőfi születése ISO. évfordulóiát ün.neneijük. Tó és üdvös lenne, b.a az új esztendőben munkánkat Petőfi szelleme, az elkötelezettség gondolata mélyítené el. 9 Köszönjük a beszélgetést. Beszélgetett: TÖTH ELEMÉR • „FIAT LUX“: Ojabb verseit olvasva is csak bíztatni tudjuk. Érettek, logikailag, gondolatilag egyaránt jól felépítettek, örülnénk, ha valamelyik nap délelőttjén belátogatna szerkesztőségünkbe. Küldjön többet írásaiból! • M. J. Komárno (Komárom): Versének egyetlen nagy hibája van, hogy nem vers. Zilált gondolatok nyersen összedobálva — vala hogy így foglalhatnánk össze véleményünket. Az írásról lebeszéljük, a versek olvasásáról, az irodalom szeretetéről azonban nem. • „Szavak pontozója": Verseiben egyelőre a gondolatot nem tudta költészetté emelni. Egymás mellé tördelt száraz, hideg szavak csupán. Az olvasót nem ragadják el, nem rezonálnak benne. Ennek ellenére mégis úgy érezzük, hogy kár lenne abbahagynia a próbálkozást Tanuljon! írjon, olvasson! Ne feledje, hogv a Gondolatot úgy kell leírni, hogy az olvasót az élmény részesévé tegyük ... • „Tátra“:... mellékelve küldök öt költeményt közlés céljából...“ — írja levelében. Nos, mind az őt versét figyelmesen elolvastuk, de sajnos a költészetnek semmi nvomát nem bírtuk felfedezni bennük. Különben egyik verse két sorában fgv vall: „Almaim-, ban sok szép verset k8Jtnt-i tem/Oe míg felébredtem el- feleitettem“ — űgv érezzük, itt lehet a hiba. Nem lett volna szabad azokat a „szép verseket“ elfelejtenie. lev talán hasznosabb lesz, ha az írásról lebeszéljük! • „Arnold“: írásában tehetséget látunk. Kár, hogy elsiette, elnagyolta. Az írás így nem ragadja meg olvasóját, nem gondolkoztatja el. Alakjai túl paplrízüek, az, amit mondanak, egyáltalán nem jellemzi őket. Egyelőre a tanulást ajánlanánk. Próbáljon jobban elmélyülni „alakjai“ belső világában .. Ä Szlovák Irodalmi Ügynökség (Slovonské 11- terárna agentúral kulturális életünkben betöltött szerepéről, küldetéséről — sajnos — meglehetősen keveset tud a közvélemény, pedig a LITA — kiadványai révén — hosszé évek óta nem csupán a hivatásos színházak segítője, hanem a vidéki kulturális élet, e műkedvelő szín jétszfi mozgalom egyik ffl támogatója, eszmei-művészeti irányítója. Ezért kértünk hát bővebb tájékoztetást ezekről a kérdésekről Ladislav Luknártél, a LITA Igazgatójától. — Bevezetőképp röviden összegezze a LITA több mint két évtizedes munkáját. — A Szlovák Irodalmi Ügynökség a Bernt Konvenció alapelvei és a csehszlovák szerzői jog törvényei érteimében védi az irodalmi, drámai ás melodráma! alkotások szerzőinek anyagi és egyéb jogait. Az erre vonatkozó érvényes nemzetközt és hazai előírások s paragrafusok értelmében Inkasszálja a szerzői dijakat, a kulturális alapokhoz való hozzájárulásokat; kollektív szerződéseket köt a rádióval, televízióval s a filmgyárral, továbbá tanáccsal szolgál a szerzőknek s örököseiknek, végül pedig — de nem otolsösorban — színdarabokat sokszorosít. Illetve forgalmaz. — A szövetségi államforma életbe tépte több vonatkozásban mödosftntta a Szlovák Irodalmi Ügynökség szerepkörét. Az ntfibbl két-három esztendőben mennyiben változott hát küldetésük? — Elsősorban külföldi kapcsolataink élénkültek s bővültek. Ügynökségünk 1970 januárjában érvénybe lépett új szabályrendelete értelmében kezeljük a külföldi szerzők szlovákiai és a hazai frök határainkon téli szerzői jogait. Nagyon igényes és összetett ügyvitel ez. Sikeres ellátásához bizony alapos jártasságra van szükség a szerzői jogtörvényokben, az erre vonatkozó külföldi szokásokban s előírásokban, de éppenágy elkerülhetetlen a devizaelfífrások vagy az idegen nyelvek ismerete. — E jogi feladatok mellett végzett kiadói tevékenységük a szlnműkladésra összpontosul. Miképp jellemezné hát a drámairodalom népszerűsítésének. a színműkiadásnak szlovákiai helyzetét? — Szomorú valóság, bogy Szlovákiában, Immár szinte hagyományosan, csupán mi foglalkozunk a drámairodalom kiadásának s terjesztésének esz- meileg-müvészfleg egyaránt Igényes teendőivel. Ezt a tevékenységünket élénken Illusztrálja, hogy megalakulásunktól napjainkig mintegy háromezer titulust sokszorosítottunk és forgalmaztnnk már. A JEr\ Z DAS SZERZŐI JOGVÉDELEM ÉS SZÍNMŰKIADÁS Amolyan „egyadnralkodéi“ helyzetünkből eredö- leg — természetesen — a jövőben Is kötelességünknek tartjuk majd mind a hivatásos, mind pedig a műkedvelő színpadok velünk szemben támasztott követelményeinek kielégftését, Véleményem szerint azonban ügynökségünk rugalmasságra, időszerűségre törekvése mellett a színmüveket nemcsak a gyűjteményes kiadványokban, hanem egyébként is meg kellene jelentetni „hivatalos nyomtatásban“, azaz szépirodalmi kiadóink egyikének gondozáséban — könyv alakban Isi — Kiadványaikban milyen arányban oszlik meg a szovjet és a többi szocialista ország klasszikus Illetve kortérs drámairodalma? — Kiadói terveinkben immár hagyományosan a szocialista országok drámairodalmának, különösen az orosz és szovjet színmüveknek gazdag választéka szerepel. Szoros kapcsolataink vannak a baráti országok kiadóival és szerzői jogvédői irodáival s Így állandó áttekintésünk van az ott megjelenő vagy sikert arató drámákról. Ezek gyors beszerzése pedig már csapén rugalmasság kérdése. — Milyen példányszámban Jelentetik meg a színdarabokat és Irodalmi színpadi összeállításokat? — A nálunk megjelenő drámák s összeállítások első kiadása 120-290 darabos páldányszámban kerül közkézre, természetesen fenntartjuk az u- tánnyomás lehetőségét. — Munkájuk gyakorlati eredményeit a műkedvelők Is élvezik, értékelik. Hadd érdeklődjem hát az öntevékeny színjátszö mozgalomhoz fűződő kapcsolataik felől? — A műkedvelő színjátszók kulturális és népművelői szempontból egyaránt nagyon érdemdús tevékenységét nagyra értékeljük, velők őrölünk minden sikerüknek. Célunk, hogy egyre több gjin- mü megjelentetésével megkönnyítsük számukra a darabválasztás nehéz gondjait. A hazat és külföldi drámairodalom oly alkotásait igyekszünk a rendezők s a csoportok kezébe adni, melyek összhangban állnak társadalmunk időszerű követelményeivel s egyben a mozgalom művészi mércéjét Is emelni tudják. Tőlük viszont cserében elvárjuk, hogy pontosan, lelkiismeretesen folyósítsák a kötelező szerzői illetékeket! — Szlovák nyelven megjelenő kiadványaik mellett évente mintegy tizenöt színművet vagy Irodalmi színpadi összeállítást magyar nyelven Is megjelentetnek. Mit mondhatna el erről? — Kiadói tevékenységünk ezen a szakaszon csupán sokszorosító és forgalmazó szerepkörre kor- látozédlk. A megjelenő színdarabok dramaturgiája, válogatása, a bratislaval Népművelési Intézet nemzetiségi osztályénak feladata. Szeretnénk, ha együttműködésünk a közeljövőben minden tekin tetben még bensőségesebb, még rugalmasabb lan ne. — Milyen tapasztalataik vannak a hazai magyar drámairodalom alkotásainak művészi érettségével, népszerűségével? — Ürömmel fogadják a hazai magyar szerzők sikeres alkotásait, hiszen művészi mondanivalójukkal, költőiségUkkel színesebbé teszik mind a hivatásos, mind a műkedvelő színpadok darabválasztási lehetőségeit. Az elmúlt esztendőkben Dávid Teréz, Egri Viktor, Lovicsek Béla, Gál Sándor, Klltntts Lajos, Siposs Jenő színdarabjait jelentettük már meg — többet közülük szlovák fordítás ban is. — A fordítások kapcsán kérdem: Milyennek tartja a magyar nyelvű fordítások, illetve alkalmi összeállítások színvonalát? — Ennek megállapítása, elbírálása, gondolom, a szakemberek feladata. Csak annyit fűznék hoz zá ehhez a kérdéshez, hogy a drámai alkotásokat mindig eredetiből, különösen gazdagon árnyalt nyelvérzékkel és a színpadi beszéd trövényeinek megfelelően kell átültetni. — Csupán egyetlen üzletük van: Brattslavában, a Markus utcában. Kielégítőnek tartja ezt? — Pillanatnyi lehetőségeinket és szükségletein két véve igen. Szeretnénk ellenben, ha a vidékről kapott megrendelések rendszeresebben, tervszerűbben érkeznének. — Kiadványaik ma könyvalakban ugyan, de sokszorosításként jelennek meg. Nem tervezik munkájuk műszaki kivitelezésének javítását? — A UTA gondozásában megjelenő színdarabok elsősorban gyakorlati célokat szolgálnak, tgy a jövőben is ennél a külsőnél maradnnk. Említettem már: a „rangosabb“ kiadás egy-egy szépirodalmi kiadó kötelessége 'lenne, hiszen a költészettel és a prózával egyenértékű irodalmi alkotásokról van sző... — Gondjaik? — Helyi gondokkal küzdünk. Negyvenöt alkalmazottunk szétszórtan, négy különböző munkabe lyen dolgozik. — És terveik? — A jövőben még lelkiismeretesebben, még rugalmasabban szeretnénk ellátni mind szerzői-jog védőt, mind pedig szinműkiadói kötelességeinket hogy ezzel tevékenyen hozzájáruljunk a szociális ta kultúra fejlesztésúhez, népszerűsítéséhez. BORSAI M. PÉTER
