Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-04-17 / 16. szám
új ifjúság 3 vállaljak a többletmunkát, a nagyobb felelősséget. Komárnoban folynak az előkészületek a járási pártkonferenciára. Nem fér kétség ahhoz, hogy a járás kommunistáinak tanácskozásán az idősebb párttagok mellett szót kérnek a fiatalok is. NAGY ÁRPÁD IFJÜ FILATELISTÁK SZLOVÁKIÁBAN A Szlovák Filatelisták Szövetsége mellett ifjúsági bizottság, működik. Gondoskodik az ifjú bélyeggyűjtők szakmai, politikai és eszmei neveléséről. Az ifjú bélyeggyűjtők tevékenységéről Otto Bartoft mérnöktől, a Szlovák Filatelisták Szövetsége mellett működő ifjúsági bizottság elnökétől kértünk tájékoztatást: Szlovákiában 72 kör működik 113 szervezett ifjú bélyeggyűjtővel. A körök nagy része az iskolákban és a pionírotthonokban alakult, a legtöbb a uyngat-szlovákiai kerületben. Szlovákiában azonban ennél sokkal több aktív bélyeggyűjtő van. A Szlovák Filatelisták Szövetsége mellett működő ifjúsági bizottság legfontosabb feladata, hogy ezeket a fiatalokat megnyerje, mert csak így befolyásolhatja őket eszmei-politikailag, így gyarapíthatja szakmai ismereteiket. A körök tevékenysége gazdag és sokrétű. Kiállításokat. csereakciókat rendeznek, és beszélgetéseket szerveznek a bélyegek alkotóival. Értékes gyűjtemények vannak a körök tagjainak a birtokában. Az ifjú bélyeggyűjtők sikerrel szerepeltek több nemzetközi kiállításon, így a Szovjetunióban. Lengyelországban, az NSZK-ban, Svájcban és Norvégiában. Némely körök vezetői nemcsak kedvtelést látnak a bélyeggyűjtésben, hanem a nevelés szolgálatában is felhasználják. Különösen hatásosak a nevelő célzatú gyűjtemények: győzelmes február; a Szovjetunió a béke őre; Komensky a népek tanítója; a CSKP 50 éve stb. A fiatalok körében végzett munkájáért különösen dicséretet érdemel Kovács elvtárs KoSicéről, Verecky Trenéín- böi; Hradocky Sobranceról és Fajnor Levicérol (Léváról). Máskülönben az ifjú szlovákiai bélyeggyűjtők életének következő legnagyobb eseménye júniusban az ifjú bélyeggyűjtők Ifi. szlovákiai kiállítása, a jUNIORFILA BRATISLAVA '73 lesz. VLADIMIR PRIPUTEN A FESZTIVÁL VIRÁGÁÉRT, e térjünk vissza a vásárhoz! D A gramo-pavilont stílusosan akár a húsz éven aluliakénak is nevezhettük volna. A náluk idősebbek csak akkor jutottak a fülhallgatókhoz és a hangszerek közelébe, ha már azok hangerősségét nem lehetett tovább fokozni... Most, hogy a kiállítás bezárta kapuit, elárulhatom, hogy a hangerősítők nem „adtak bele mindent“. Jövőre majd egy nagyobb pavilonban helyezik el az elektronika és a rádiótechnika vívmányait. Ezt a pavilont majd a kissé nagyothalló látogatók is kábultan hagyhatják el... Az A pavilont általában a brnói kiállítások „fővárosának“ is nevezhetjük. . Az idén a KGST-államok ■— Csehszlovákia, a Szovjetunió, Magyar- ország, az NDK, Lengyelország, Románia, Mongólia, Kuba és Bulgária — uralták egész területét. Nem véletlenül. Lépten-nyomon látni, hogy a szocialista államok együttműködése: árucsereforgalom, a különböző dokumentációk, információk kicserélése, a jellegzetes a termékek gyártására való szakosodás eredménye, és ez visszatükröződik a tagországok termékeinek minőségében meg az árubőségben is. A kiállításon kötött üzleteket, a termékek korszerűségét, újdonság jellegét, csomagolási technikáját, jelentőségét az egyes tagállamok szempontjából megtárgyalják a KGST-államok szaktanácsaiban. Ebből sok minden következik; ami számunkra nagyon lényeges; hazánkat nemcsak üzleti, hanem politikai, kulturális és technikai szempontok is vezették a kiállítás megrendezésében. Ha nem így lenne, akkor a kiállítást csak a szakemberek szűk köre tekinthetné meg. Szakemberek, üzletemberek. Aktatáskáikról és fehér díszzseb- kendójükröl ismerhettük meg őket. Gazdagok voltak, mint azok, akik az üzletbe vásárolni mennek. Nézelődtek, figyeltek. Adtak a látogatók véleményére. Tavaly a kiállításon vásárolt termékek 2 milliárd 423 millió devizakoronát hoztak külkereskedelmünknek. Ez az egyévi exportált közszükségleti cikkek értékének a 15 százaléka. Az idén a kiállítás rendezői először hirdették meg az Aranyszalagért és az Aranyéremért folyó versenyt. A KGST-államok a nagyvásár történetében először vetélkedtek a divatban is. A riport megjelenésekor már bizonyára mindkét verseny eredményeit ismerni fogjuk. ühltreiber József, a vásár K I magyar képviseletének műszaki igazgatója. így nyilatkozott: „Azt lehet mondani, hogy a brnói közszükségleti cik kék nagyvásárnak annak ellenére, hogy nincs hagyománya, nagy a Jelentősége az európai nagyvásárok között. Ügy tűnik, mindenki szívesen jár ide. Az idén főleg élelmiszeripari árucikkekkel — konzervekkel, kompótokkal, borokkal, szárított gyümölcscsel, gyümölcslevekkel stb. — képviseljük hazánkat. Két termékünket, a Bakony sertésbordakonzervet és a Herz-szalámtt beneveztük a vásár Aranyéremért folyó versenyébe. Ezenkívül még két ipari termékünket, a Videoton minivízióját — amely hálózatra, battériára és autobattériára is működik — és egy műbőrfajtánkat is a legjobbak közé jelöltettük.“ Ami tetszett: 1. A Camea és a Caola márkák kozmetikai szalonja. Ezek a készítmények nálunk is ismertek, annál kevésbé a helyes használatuk. Akinek szerencséje volt, saját bőrén is kipróbálhatta... 2. A kukta-fazekak, a Lehel hűtőszekrények, a tenyérnyi képernyőjű színes tévék és a különleges formájú és színű rádiókészülékek. Külön pavilonban mutattáj< be a Vietnami Demokratikus KözfSr'sáság közszükségleti cikkeit. Érdekessége az volt, hogy a pavilon karbantartását és körülötte a műszaki tennivalókat a kiállítás rendezői társadalmi munkában végezték. Sokszor mondjuk, hogy ez a vásár csak a szemnek jó, üzleti jellegű seregszemle. Én azt hiszem, más is. Lehetőség az összehasonlításra: mérlegelés, könyörtelen kritika a vásárlók. fogyasztók részéről. Mit mondjak? Otthon voltunk, a bőséget, választékot, újdonságokat, úgyszólván teljes egészükben bemutathattuk. De a „hazai pálya“ kötelezett is. A csehszlovák kiállítók ezt tudatosították. Sikerült a vásár, jó érzéssel távozhattunk. Ha azt mondták volna, hogy elvihetek valamit, ami a legjobban tetszett, igazán nem tudom, melyik pavilonra szereltem volna kerekeket. ZSÁCSEK ERZSÉBET Aszú és narancsital, húskonzervek és jaffa szörp, Herz-szalámi és csabai kolbász — éléskamránk büszkeségei képviselték a magyar élelmiszer- ipart. Sleepy — akik a bútorüzleteket járják, ismerik a szó varázsát. Könnyű, puha ülőbútorokat, fotelokat, heverőket jelent. Ausztriát a kiállításon a Sleepy-n kívül — már hagyományosan — a Regina Küchen konuha- falak is képviselték. nalas oktatás, hanem tanszékeinek és hallgatóinak a száma is Európa valóban nagy egyetemei közé sorolja a Károly Egyetemet. STRASSER GYÖRGY 1948. április 9-én az egyetem képviselői átveszik azegyetem alapító okmányának másolatát. Miért ? Egy hasznos és eredeti ötlet megvalósításáról hallottunk. Nem tudjuk, igaz-e. Ügy hírlik, hogy Szlovákia magyar tannyelvű gimnáziumainak képviselői a múlt év decemberében Bratis- lavában találkoztaik a Duna utcai gimnázium vendégeiként. Műsoron tapasztalatcsere, szórakozás, tanulmányi problémák megtárgyalása volt. Februárban a fitakovóiak (fülekiekj ütöttek nyélbe egy ilyen találkozót, az ottani glmi látta vendégül a bratislavai, seneci (szenei), Sajártkovói jtornaijaij, te- liezovcei jzselízi), gálantai és Sahyi (ipolysági) diákküldöttségeket. A találkozó programja az elsőéhez hasonlított, azzal a különbséggel, hogy a viták színvonalasabbak, értékesebbek voltak és a késő esti órákig elhúzódtak. Több szó esett jellegzetes gimis problémákról: a tanulásról, az érettségiről, a SZISZ-röl, a pálya- választásról. — Érdekes volt és tanulságos — mondták hazatérve a résztvevők. Igaz ez? Nem hisszük. Talán más lenne a nézetünk, ha ott ültünk volna a találkozó résztvevői között, olyan ötödik kocsikerék gyanánt, és figyeltünk volna. Kiváncsiak vagyunk, és kíváncsi az a néhány ezer diák is, akik a találkozóról távol maradtak. Érthető, hogy néhány ezer diák több helyet foglal el, mint egyetlen szerkesztő, és hogy ez a néhány ezer otthon maradt. Az viszont már kevésbé érthető, miért maradt „otthon“ az Oj Ifjúság is. Pláne, ha olyan vékony dongájú szerkesztőkről van szó, mint az Oj Ifjúságéi. Igényesek sem vagyunk. Elüldögélünk a padlón vagy akár a gyepen is. De továbbra is kíváncsiak maradunk. Most már csak arra, hogy mikor értesülünk a harmadik gimis találkozóról: egy vagy két héttel a lebonyolítása után. —z— BÁNYÁSZOK A VIT-NEK A kladnói Klement Gottwald Bánya ifjúsági munkabrigádja is csatlakozott azokhoz az ifjúsági kollektívákhoz, amelyek elhatározták, hogy példás munkával és élettel köszöntik a berlini X. VIT-et. Ján Somsedik, a munkahrigád vezetője így nyilatkozik elhatározásukról: — Ifjúsági kollektívánknak hatvan tagja van. Az összes eddigi kötelezettségvállalásunkat — beleértve az utolsót is, melyet a győzelmes február tiszteletére fogadtunk el — ezek a vonások jellemzik: igyekszünk minél olcsóbban minél többet termelni. Havonta átlag hat-hétezer tonna szenet' fejtünk ki. Minden tonnán két koronát takarítunk meg. Emellett nagyon gazdaságosan bánunk a fejtéshez szükséges eszközökkel, anyagokkal is. Ez a kötelezettségvállalásunk fél év alatt hatvanezer koronát jelent. Hogy a fél év elteltével ne kelljen zavarunkban a fejünket vakargatni, minden négy hét után ellenőrizzük a „helyzetet“, minden rendben van-e, nincs-e valahol lemaradás. Bányánkban kívülünk még hat ifjúsági kollektíva dolgozik. A mi kollektívánk és a Skopec elvtárs vezette munkabrigád a legnagyobbak. Mi ketten tartjuk a kladnói bányavidék fejtési „csúcsát“. A Skopec-bri- gáddai csatázunk a munka arcvonalában, ök a legkeményebb ellenfeleink. Már évek öta védnököskö- dünk több pinnfresoport felett, és védnökei vagyunk a kladnói bánya iparitanuló-iskolájának is. Innen válogatjuk ki a legjobb fiatalokat a kollektívánkba. Brigádunk minden tagja SZISZ-tag, a legjobbakat rendszeresen felkészítjük a párttagságra. i rnányos és műszaki haladás i egyre több képzett szakembert kíván. A Károly Egyetem 13- karán ma csaknem 20 ezer i diák készül hivatására, s így- nemcsak az igényes és színvoruárl győzelem utáni hetekben ünnepelhette meg az egyetem a 600. születésnapját. Az utolsó 25 év pedig a dinamikus fejlődés időszaka. A szocialista társadalom, a tudó-