Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-04-10 / 15. szám
wmmmgam TOTH ELEMÉR: TAVA S Z A nap újra tavaszt játszik Nézzük a fék píipos rügyeit és lopva egymást S mintha csak véletlenül — kimondom: Szeretlek S mintha egészen másról lenne szó mondod le: Szeretlek S attól a perctói köröttünk már csak ez a nap ragyog csak ezek a madarak fütyülnek csak ez a fű suhog csak ez A villamos futása könnyű lesz Olyan » mint egy kamaszos nevetés A SZOCIALISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG SZLOVÁKIÁI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJÄ üli éstelytrm — 1973 április 10. Ar« L— Kát Af/ ^ Sokat tudnak manapság már a természet rejtelmei- rá!. Tévé, rádió, népszerű ismeretterjesztő folyóiratok házhoz szállítják a rengeteg tudást. A molekulák^ az atomok felépítését már-már jobban megértjük, mint mondjuk lakásunk csengőjének a szerkezetét. Nem ts szólva a génekről, a kromoszómákról, amenyeket genetikai olvasmányai kapcsán a közember is tövükről- hegyükre Ismer. Ilyen gondolatoktól övezve üldögélek tegnap délben hivatalos tavaszt nap kötelességszerüen erőlködő sugarait élvezve. S hirtelen, nem messze tőlem egy csapat galamb száll le a majdnem zöld gyepre. Lehetnek húszán, huszonötén, nagyjából egyforma vágású galambok. Es én, a bizonyos ornitológiái Ismeretekkel Is rendelkező lakos, megdöbbenve állapítom meg, hogy lám: az egyformán billegő, serényen csipegető madarak között nem tudok különbséget tenni. Nemcsak az egyéniségükben — ehhez nyilván huzamosabb megfigyelés és alaposabb zoológiái felkészültség kellene — hanem még a nemük tekintetében sem. Pedig tudván tudom, hogy a galambok páros életet élnek. így tehát feltétlenül képviselve van Itt mindkét nem. Idáig jutván gondolataimban, látom ám, hogy az e- gyik felkapja a fejét, és megborzolja nyakán a tollakat. A többi tovább csipeget a fűben, de ez csak igazgatja felfújt nyakát, és félkörösen forogni kezd a mellette ostperésző körül. Az meg oda se figyel. Na, gondolom, ez hím galamb. így udvarol — ahogy szaknyelven mondják — dürög. fTényleg, még búg is hozzá.) Igen ám, de ha a galambok párosán élnek — okoskodom tovább —, akkor ennek a csapatnak legalább a fele hím.' Akkor hát miért csak ez az egy mutatja ki másodlagos Iszekunder) ivari jellegét? De végre néhány másik is elkezd forgolódni — ám csak pillanatokra. Aztán ismét leereszti nyaktollát, és sietősen tovább eszik. Ugyanolyan tárgyilagosan, mint a nőstyének (tojók), akik a táplálkozás közepette láthatólag nem figyelnek a szerelemre. De az én galambon csak kitartóan hajbókol. Még akkor is, mikor a csapatot két pajkos gyerek hangoskodása felröpíti. 0 csak forog, forog továbbra is (szerelme tárgya, jóllakva talán, már a színház fölött száll), mígnem észreveszi, hogy egyedül maradt. Tanácstalanul néz körül, és szégyenkezve simítja le bor- zcmgó tollat. Már emelt a szárnyát, mikor találkozik tekintetünk. Piros szemével bizonytalankodva néz rám, majd enyhén oldalra fordított fejjel hunyorít egyet. En rábőlin- iok. Mert hiszen, végső soron teljesen egyetértettünk. Aztán felszáll. Először eltökélten indul az ellenkező irányba, de a levegőben meggondolja, és a többiek u- tán repül. A színház felé... BÖDAY PÁL
