Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-03-27 / 13. szám

V IC Ünnepet ülnek a napokban az ókori belién kultúra földjén ala­kult Görögországban. Száznegyvenhárom éve rázta le az ország a* évszázados török rabságot, száznegyvenhárom éve, március 25- én alakult meg a Görög Királyság. Görögország neve évezredek óta a demokrácia szóval párosul, Görögország volt egykor a demokrácia bölcsője. Furcsa játéka a sorsnak, hogy hat éve éppen ebben az országban uralkodik Európa, sot a világ egyik legsötétebb reakciós rendszere. Az or­szág felszabadításában düntö szerepet játszott kommunista párt és baloldal rohamos erősödésére a reakció kenyéradó gazdájának, az Egyesült Államoknak az ösztönzésére monarchn-fasiszta rend szert hozott létre A gyenge király külföldre menekült, a katonai junta minden hatalmat magához ragadott, s egyre fokozódó ter­rorral válaszol a haladó erők minden próbálkozására. Megharagudtak az istenek ___________Göröfjorszúyi '‘jvtjyzclvk Nagy úr a vendég Görögországban. A hotelos, a pincér minden kérését teljesíti. 0, kedves idegen, az étla­pon feltüntetett vagy száz ételfélség bármelyikét a pincér percek alatt szé­les mosollyal az asztalodra hozza, és ha még ezek után is kételkedsz vég leien vendégszeretetükben, rendelj valamilyen kínai ételt, mondjuk fecs­kefészket. Ha megfizeted, stoppold az időt. Tíz percen belül az asztalodon lesz. A hozzá való szagos ciprusi bor­ra már nem kell várnod. Az idegennek olyasmit is szabad tennie, ami a hazainak tiltva van. Athén régi városnegyedét járva be tértünk egy presszóba, amilyenből le- gelább nyolcszáz van Athénban. A gyér fényében göndör hajú fekete gye­rek átszellemült arccal melankolikus görög dalokat játszott. Cédulára ír­tam a „rendelt“ dal címét — ismert Theodorakisz-szerzemény, amely a pireuszi matrózokról és az örömlá­nyokról szól, és átnyújtottam a pin­cérnek. Ahogy elolvasta a sorokat, nem lepődött meg, csak a szemöldö­két húzta fel és máris ment a gitá­roshoz. Tekintetét azonban nein felej­tettem el máig sem. Ahogy rám nézett a pincér, összeszűkült szeméből meg­értettem, hogy mit gondol: „Potom pénzért engedjük, hogy zabálj a hellén kultúrából, és még heccelsz is ben­nünket!“ Az is lehet, hogy csak azt gundnlta: „Könnyű neked." Mindegy, hogy mit gondolt a pin­cér, a barna képű gitáros halkan ját­szani kezdte a dalt, néhol azonban elcifrázta, csak később jutott eszem­be, hogy talán nem is a kívánt dalt játszotta, mert tilos Theodorakisz- szerzeményeket előadni. Ki tudja? Hi­szen olyan egyformák a görög dalok. Csak a zeneértö vagy a rendőrség tudja megkülönböztetni őket. Kattognak a fényképezőgépek Az éjszakai Athén káprázatos. De az Akrupoliszra felmenni csak napfény­ben lehet. Pedig ha erősen tűz a nap, a hőmérséklet olykor eléri az 50 fo­kot is. De a látvány, amely az Ak- ropoliszon és az Akropoliszról tárul elénk, minden fáradságért kárpótol. Az alatta elterülő város szikrázik a nap­fényben. Fehér, mintha liszttel szór­ták volna be a házak tetejét. A ha­talmas, fenséges márványoszlopokról pedig ne is beszéljünk. Bármely ol­daláról nézem, tökéletes. Mert a for­mákból sem elvenni, sem hozzáadni nem lehet anélkül, hogy ne változna meg a csodálatos kép. Milyen nagy kár, hogy nem marad meg a nagy mű teljességében. A két évezrede é- pült Parthenon 1687-ig teljes épségben állt, csupán egy velencei gálya elté­vedt ágyúgolyója sértette meg „ha­lálosan". Felrobbantotta e benne tá­rolt lőport. Ússzeszorult a szívem. Lám egy háború a sok közül nem­csak az emberek ezreit pusztította el, hanem a világ egyik legbámulatosabb műalkotását is. A kövekről viszavetődik a vakító napfény, kattognak a fényképezőgé­pek, a sok térdnadrágos, nem éppen fiatal turista áhítattal lépked a kövek között, valószínű, hogy iskoláskoruk jutott eszükbe, amikor a könyvből „it­ták“ a csodálatos görög történelmet, most pedig abba a szerencsés helyzet­be kerültek, hogy kézzel is megta­pintathatják. Bármerre is jártam Görögországban, a hellén kultúra gazdag kincstárából mindenütt már csak a töredékeket ta­láltam. Athénban éppúgy, mint Thébá- ban vagy Delphiben. Ahogy az idegen­vezető is mondta: — Ha a görög szobrászat remekeire kíváncsi, okvet­lenül keresse föl Párizsban a Louvre-t, Londonban a British Museumot, de ha éppen Isztambulba visz az útja, ott is talál belőlük szép számban. Azért végigjártam én is — mint annyi millió hellén kultúrára éhes tu­rista — a történelem nagy állomás­helyeit. Láttam Korinthoszt, Thébát, végül a Parnasszosz hegyen betértem a delphi jósdába, ahuvá egyébként csak felöltözve lehet bemenni, még akkor is, ha kegyteleniil perzsel a nap. Végűi azt állítom, hogy aki csak az Akropoliszra kapaszkodott fel és nem nézte meg az árnyékában meghúzódó városrészt, nem látta Görögországot. Eltűnt a krumpli Athén a sok fényreklámtól éjjel is olyan világos, mint nappal. Csak haj­nalban, napkelte előtt uralkodik el a szürkeség a város fölött. Ilyenkor éb­rednek a lakók, munkába indulnak, álmosan, szótlanul. Megindul a dübör­gő kocsiáradat is. Jóllehet, a szabály­talanságoknak se szeri, se sgüma, még­sem tiltakozik senki. Ha valaki haj­meresztő szabálytalanságot vét, mond­juk keresztbe áll az úton, és emiatt tíz kocsi Is leáll, senki sem dudál, nem rázzák az öklüket, hanem kivár­ják, amíg arrébb megy az álomszu­szék. Mert azt senki sem tételezi fel, hogy akarattal vagy netán szemtelen­ségből csinál valami „dugót“. Noha a görögöket forróvérűeknek tartjuk, ezt a tulajdonságokat, legalábbis reggel, a munkába induláskor, nem tapasztal­tuk. Nem kapnak össze. Valószínűleg tisztában vannak vele, hogy az élet roppant nehéz, mindenért meg kell küzdeniük, és egymásban is a küszkö­dő embert látják. Itt nehéz a megél­hetés. Néha-néha azért a piacozők kijönnek a sodrukból, különösen akkor, ha az árrögzités miatt a pultokról eltűnik egy-egy árucikk. !gy volt legutóbb is a krumplival. Ügy tartják, hogy ilyen­kor az istenek haragszanak rájuk, és nehéz lesz őket kiengesztelni. Hát ami azt illeti; ha élnek még a görög istenek, akkor az utóbbi évek­ben nagyon megharagudhattak a gö­rögökre, hogy olyan népnyózó rend­szert küldtek a nyakukra. Pap Endre W 'kor a macedón király, Nagy Andor (351-323) meghódította Igyiptomot, kikötőnek megfe­lelő helyet keresett a Földközi-ten­ger partján. Egy homokos részre fi­gyelt fel a tenger és a Majrut-tó kö­zött: nem messze innen feküdt $gy kisebb település, Rhakotis volt a ne­ve, de ő úgy rendelkezett, hogy a kikötőt távolabb, a Pharos szigetével szemben építsék meg. Akkor a szige­tet csak egy átvágott földnyelv, az ún. Heptaszadium választotta el a szárazföldtől. Deinokratesz, görög é- pítész azonnal kidolgozta a terveket, s a király maga is ellenőrizte az é- pítkezést. Joggal kapta meg tehát a város az alapító király nevét. Azt azonban Nagy Nándor sem tudta, hogy a város olyan hatalmas lendülettel fejlődik majd tovább, s egykor a Földközi-tenger gyöngyé­nek nevezik majd. A város ennek a görög építésznek az elgondolása sze­rint fejlődött tovább, és fejlődik ma is, mikor a lakosságnak a száma las­san felülhaladja a kétmilliót. Ez a fejlődés persze nem zökkenő nélkül történt. A ptolemajoszok alatt pom­pásan virágzott (ők létesítették a ké­„legeurópaibb“ arab város lett. Alexandriai tartózkodásom alatt a Metropol hotelban laktam, pár lépés­nyire csak a tengerparttól. Legszíve­sebben arra sétáltam és esténként gyönyörködtem a kivilágított pompás sziluettekben az öböl két partján. A „fároszt“ persze nem láttam „mesz- sze valahol lángolni“, mint Ady írta egyik szép versében, mert hiszen a híres világítótorony a XIV. században egy földrengés következtében tönkre­ment, helyén ma a Kajtaba erőd áll, és a sziget teljesen egybeépült a szárazfölddel. Ám mikor elindultam az első sé­támra, hogy megismerkedjem Ale- xandriával, mindig egyedül teszem meg az első sétámat, bizony sok szé­pet láttam. A 88 angol láb magassá­gú Pompeius-oszlop messzire kiemel­kedett a lapos háztetők közül, per­sze hogy megtekintettem. Nem Pom- peius, hanem állítólag Djocletianus tiszteletére épült (292], de ma az építészek már megállapították, hogy az oszlop alapjai sokkal régebbi i- dőkre mutatnak vissza. Némely ai^ab történészek szerint ez egy visszama­radt része az I. Theodosius .császár Alexandriai kaleidoszkóp sóbbi világhírű könyvtárat), Cézár is nyaralót építtetett itt magának. A tö­rök megszállás után azonban majd­nem tönkrement. Mohamed Alinak köszönhette újraéledését. A nagy) e- gyiptomi államférfi szintén észrevet­te az öböl stratégiai és kereskedelmi jelentőségét és tengeri flotta bázisa­ként rendezte be. Ö is felügyelt az építkezésekre a Pharos szigetén be­rendezett lakából. A város kereske­delmi jelentőségére és éghajlatra az európaiak is felfigyeltek, a görö­gökön kívül jöttek az angolok, fran­ciák, olaszok, és így Alexandrából a Cseh aranykereskedés Alexandriá­ban által tönkretett könyvtár oszlopcsar­nokának, de valószínűbb azonban, hogy a Sarapis-templom maradványa, Nem messze az oszloptól szállhatunk le a föld alá, itt vannak az óegyip­tomi katakombák három „emeletnyi“ mélységben. Eredetük az I. és II. századba nyúlik vissza. Persze nem hagytam ki a híres alexandriai mú­zeumot sem, mely a görög-római em­lékek tárháza. Ott láttam a részeg Herkulest a bacchánsnőkkel, ott lát­tam Marcus Aurelius hatalmas mére­tű fejét, mint Oziriszt, ott láttam a krokodilmümiát és a világhírű és vagy 7000 darabot számláié pénz­gyűjteményt. Ezeket állítólag mind vagy legalábbis a nagyobb részüket Alexandriában verték. Megnéztem az akváriumot, meg a tengerészeti mú­zeumot, melyben nemcsak az egyip­tomi hajóépítőipar fejlődését láttam szemelvényekkel, hanem egy hatal­mas festményt Is a falon — ember­nagyságú alakokkal a Szuezi-csator- na megnyitásáról. Szép volt a szín­ház, meg a Mohamed Ali tér, s szé­pek voltak az egészen új modern é- pületek és szobrok is. Sétám érde­kessége volt az Is, hogy közben lan­gyos eső szitált,, az egyetlen eső, me­lyet háromhetes egyiptomi tartózko­dásom alatt megértem. A-Iszkandarijja-t — így hívják a várost arabul — pompásan egészíti ki a Mamura nevű fürdőtelep. Azaz nem Is Alexandria fürdőtelepe ez, hanem az egész Felső-Egyiptomé, af­féle egyiptomi Florida a Földközi­„Abu-Abas — Húsvét-mecset. Belépni és fényképezni tilos. tenger partján, mely jól Ismert a ml turistáink előtt; találkoztam is néhá- nyukkal. Az egyik üzleten ezt a cseh felírást találtam: Zlatníctví, A. Gáb­riel. A pompás tengerparti föveny a- zonban csak az ott lakó, vagy en­gedéllyel rendelkező fürdővendégek előtt van nyitva. Nem messze innen van Abukir, a híres napóleoni tenge­ri ütközet színhelye, a másik olda­lon a fürdőtelep közvetlen szomszéd­ja az El Montaza palota. Ez volt az utolsó egyiptomi királynak, Faruk­nak a nyári laka és dorbézolásainak színhelye. Ma múzeum s egy részé­ben éjszakai mulató és rulettszoba van. A kastély építészetileg nem je­lentős, a bútorzata gyér és ném szép. A múzeum emlékei közt láttam egy csehszlovák zászlót, melyet még a bnrzsoá kormány juttatott el Faruk­hoz, s a falon — meglepetésemre — láttam egy Mucha-képet. A Párizsban élő cseh Impresszionista grafikus műve ide is eljutott. A palotát pom­pás dátolyapálma-liget övezi, a „tea- szigeten“, melyet szép vörös híd köt össze a parkkal, az elnöknek van nyári üdülője. Arab barátom, Hasszán, figyelmez­tetett arra, hogy Alexandriában leg­alábbis a belvárosban, nem lehet úgy alkudni a vásárlókkal, mint Kairó­ban. Kairóban magam is tanúja vol­tam, amikor az utcai kereskedő egy ezüst szkarabeuszokkal ékesített kar­perecért 10 fontot kért (egy egyip-v tömi font számításom szerint kb. BSf1 Kös lehet) és 1 fontért adta el, mi­közben — meg vagyok győződve ró­la —, hogy a szemfüles arab keres­kedő így is keresett. Láttunk itt szép bőrdíszmünkákat, szépen kidolgozott ezüstműveket és pompás vöröslilás ékkővel — az alexandrittal díszített aranygyűrűket. Hasszán szerint Itt a város mellett van Egyiptomban e pompás drágakő egyetlen lelőhelye, Alexandrián kívül különben meg le­het találni Taszmániában, Ceylonban vagy az Uraiban is. Azt mondott* ha Alexandria a Földközi-tenger gyön­gye, az alexandrit a drágakövek gyöngye, nekem azonban a város ale­xandrit nélkül is örök emlékezetem­ben maradt. Mártonvölgyi László MUNKÁBAN A LUNGHOD-2 Robot - kutató a Holdon Több ezermillió éves kőzetek­kel borított, k-isebb-nagyobb krá- tergödrökkel, szakadékokkal szab­dalt, barátságtalan és vad tájon, érte el a Holdat a Luna-21 szov­jet automatikus űrhajó. Leszálló egységéből csakhamar kidördült a második, földi irányítású^ Jjpld- Jéró, a Lunohod-2. A leszállási terület a Mare Serenitatis (ä „Derültség tengere“) nevű ősi me­dence peremvidéke; voltaképpen már nem valódi medence jellegű tá), hanem átmenet a valódi ..hoidkontinensek“ egyike felé. Az Apollo-17 űrhajósai nemrégiben 180 kilométerrel jártak csak tá­volabb a Luna-21 megérkezési he­lyétől. IRÁNY A KRATER BELSEJE? A Luna-21 űrhajót január 8-án bocsátották fel, s január 15-én érkezett meg a Holdra. Az első munkanap egésezen addig tar­tott, amíg a leszállási területen be nem állt a kéthetes éjszaka, amelynek során a hőmérséklet jó­val —100 Celsius-fok alá csökken. Az új holdjáró először csupán 30 méterre távolodott el a Luna-21 leszálló egységétől, majd megpi­hent. Később — a földi irányító állomás utasítására — újra el­indult. Emlékezetes, hogy ez már a második holdjáró berendezés, a- melyet a szovjet tudósok égi ki-, sérőnk felszínére juttattak. Vblt azonban olyan kíséret is, ami­kor nem küldtek fel Lunohod-tl- pusű automatát, hanem a leszál­ló fokozattal mindvégig kapcso­latban maradó szerkezet a lan­dolás! helyen gyűjtött be talaj­mintákat, majd azokat a vissza­térő egység eljuttatta a Földre. Elképzelhető e két kfsérlettípus kombinációja is, amelyre valószí­nűleg sor kerül majd néhány é- ven belül: egy Lunohod-típusú jármű gyűjt majd be kőzeteket különböző holdfelszíni pontokról, azokat ‘átadja a visszatérő egy­ségnek, s így a minták eljutnak majd a földi laboratóriumokba. Egy ilyen- kísérlet annál is in­kább érdekes lesz, mert a Luno- hodok— az eddigi tapasztalatok szerint — meglehetősen könnyen mozognak a Hold felszínén, s rö­vid idő leforgása alatt is hosz-\ szú utakat tesznek meg, követke­zésképpen sok helyről szerezhet­nek kőzetmintákat. TÖKÉLETESÍTETT változat Bár külsőre a Lunohod-2 rend­kívül emlékeztet elődjére, a Lu- nohod-l-re, a két berendezéssel végrehajtott kísérlet jellege ko­rántsem azonos. A Lunohod-1 volt a „protptfpus“- amelynek tapasz­talatait a Lunohod-2-nél haszno­sították és a . műszerekben, ezek­nek megfelelően bizonyos változ­tatásokat és módosításokat haj­tottak végre. A holdkutatás szem­pontjából különösképpen fontos, hogy a Lunohod-2 olyan magne- tométert is, vitt magával, amely a , holdjáró .egyhelyben való ál­lásakor Is, mozgása folyamán is folyamatosan méri a HoM mág­neses terének változtatásait. Hangsúlyoznunk kell, ■ hogy a Holdnak mint égitestnek, -nem o- lyan a mágneses tere, mint ami­lyen a Földé, összehasonlíthatat­lanul gyengébb a földmágneses térnél és valószínűleg nem az é- gitest belsejében levő mag hatá­sa vezethető vissza, hanem a fel­színi , és felszínközeli rétegekben levő mágneses tulajdonságú a- nyagok hatására. Vizsgálatának gyakorlati szempontból Is nagy jelentősége van. Már most terve­zik ugyanis állandó jellegű hold­laboratóriumok felépítését és a XXI. században az égitest felszí­nén már mindenfelé léteznek majd Ilyen kutatóközpontok. U­gyanekkor, egyelőre természete­sen csak kísérleti jelleggel, meg­kezdődhet a Hold ásványi kin­cseinek feltárása Is, s az érc­kincsek felderítésében a mágne­ses mérések rendkívül fontos a- datokat szolgáltatnak. Ahol ugya­nis szoktalanul erős a helyi mág­neses mező, ott a felszín alatt nagyobb érctelepek rejtőzhetnek. A Lunohod-2 logikusan folytat­ja azt a programot, amelyet a Lunohod-1 megkezdett és teljes sikerrel végre is hajtott. Sőt, a Lunohod-1 a Holdon uralkodó autó? A 780 kilogrammos Lunohod-2 sematikus rajzából kö­vetkeztetni lehet méreteire is. Kerekeinek nyomtávja mege­gyezik a földi autókéval, hossza 220 centiméter. A szerkezetek és műszerek tára (1), hűtő és hőkicserélő (2), napelem (3), tetevlziónbiektlvek (4), távolból Irányított fényképezőgép (51. páros kerekek (6). a makro-frányftóantenna távvezérlője (7). makrn-irányftóantenna (91, botantenna (10). termikus izotóp- energia hordozó (11), kilencedik kerék (12). szerkezet a hold talaj fizikai és mechanikai analizálásához (13). lázerreflektnr (14). rendkívül mostoha körülmények ellenére tovább maradt működő­képes, mint azt eredetileg vár­ták. Nyilvánvaló, hogy a mostani kí­sérletet további hasonló expedí­ciók követik majd. A Lunohod- típusú járművek alkalmassá te­hetők később arra Is, hogy ben­ne emberek foglaljanak helyet. Amíg a vezetőfülkében tartóz­kodnak. addig nincs szükségük az eléggé kényelmetlen ürruhá- ra. A további Lunohodok ebből a szempontból tehát sokkalta e- lőnyösebbnek ígérkeznek, mint az amerikaiak által alkalmazott, nyitott holdjármüvek, amelyek e- gyébként szintén kitünően bevál­tották a hozzájuk fűzött remé­nyeket, de gyakorlatilag semmi­féle védelmet nem nyújtottak a rajtuk lévő űrhajósoknak. JÁRMŰ A MARSON Másrészt, amikor a Mars boly­gó meghódítása is eléri majd azt a szintet, mint amilyenen je­lenleg a Hold helyszíni kutatása áll, vagyis amikor a Marsra le­szálló űrhajók is megvalósulnak. Lunohod típusú jármüvek ott Is közlekedtethetek. Igaz azonban, hogy ez már sokkalta bonyolul­tabb műszaki problémát jelent, mint_ az „egyszerű“ holdjárók i- rányítása. Két fontos momentum­ra kívánunk ezzel kapcsolatban rámutatni. Az egyik az, hogy a Hold átlagos távolsága Földünk­től 384 000 kilométer. Ezt a tá­volságot az elektromágneses hul­lámok mintegy 1 másodperc a latt futják be. Amikor a Luno­> <

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents