Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-03-20 / 12. szám
! Bátornak áll a világ « igaza van, hogy a Határoknak a kocsmán kívül- más szórakozásra Is szükségük van, hiszen más időket élünk, mint valamikor... Valahogy szehb, vidámabb mostanában az élet, mindenkinek megvan mindene, az embernek nem kell félnie, hogy az utcára kerül vagy elárverezik a feje fölül a tetőt... Igaz, ami igaz, ha már nincs annyi gondjuk a fiataloknak, szükségük van egy kis kultúrára, művelődésre, egy helyiségre, ahol rendszeresen találkozhatnak, elbeszélgethetnek... Nekünk idősebbeknek pedig kötelességünk támogatni őket ebben, segíteni klubot, otthont teremteni nekik... Szó ami szó, igaza van, jó, hogy elbeszélgettünk,.. Csak jönne, már az az autóbusz, csípős még a februári szél! ooo Ennek a buszmegállón folytatott beszélgetésnek az emlékével indultam hát f a- sennára, ahol — a SZISZ gottwaldovi járási bizottságán kapott értesülés szerint — ritka élénk aktivitással, nagyon eredményesen dolgoznak a falu fiataljai, s az sem titok: báJ. Rostinsky Scsipacsev-estje tor kezdeményezésüknek, szorgalmuknak köszönhetik, hogy ma talán a járás legszebb ifjúsági klubjával dicsekedhetnek. Ebbe a községbe is kíi# nyargós, dimbes-dombos út vezet, akárcsak a Gottwal- dov környéki erdős táj ö- vezte falvak többségébe. Messze mögöttünk van már a „cipők városa“, sőt, a kiváló szeszpárlatairól ismert Vizovice Is, amikor a számtalan kanyar egyike után felbukkannak jasenná első kerítései és a mögöttük magasodó házak. Üjabbak és csinosabbak; öregebbek és kopottabbak... Ez a hagyományosnak tűnő kép a- zonban mitsem változtat a- zon, hogy ez a falu ma már a fiataloké! Nem, távolról sem hangoskodással vagy fiatalos lobbanékonyságukkal hívták fel magukra a figyelmet, hanem a helyi efsz-ben és a közeli Gott- waldov üzemeiben végzett példás munkájukkal. És mintha szülőfalujukban is kiérezték volna: a szabad idő hasznos eltöltésének is megvan a lehetősége, csak meg kell teremteni hozzá a szükséges feltételeket! Igaz, a CSISZ korában sem tétlenkedtek, bár az akkoriban végzett munkájuk távolról sem volt ilyen tartalmas, folyamatos. Hiányzott a ma már természetesnek tűnő lelkesedés, s a fiatalok irányítása sem volt mindig kifogástalan. Itt-ott szerveztek egy-egy mulatságot; néha-néha ösz- szejöttek tízen-tizenöten a helyi lovászklub társalgójában, de érezték, hogy tevékenységük inkább csak alkalomszerű és nem is eléggé fiatalos... Már három-négv éve elhatározták, hogy önálló klubot létesítenek, de az elképzelés sokáig csupán kiváló ötlet maradt... Nem volt, aki lelkesítse a tízen- és huszonéveseket, ráadásul olyan esztendőket éltünk, a- mikor konkrét munka helyett sokan megtéveszteni, félrevezetni akarták a fiatalokat... Egy napon aztán a szövetkezet agronómusa, Karel Bélohlávelt és barátai elhatározták: Jasennán is megalakítják a SZISZ-t! Munkatervük első pontjai között szerepelt a régen dédelgetett terv, a klub létesítése. Alig telt el néhány hét, s Karelék bebizonyították: elhatározásaik, terveik nemcsak papíron szerepelnek majd, hiszen a tét nem kisebb, mint a fiatalok te kintélye a faluban!... ooo A lelkesedés kiváló segítőtárs, de önmagában aligha elégi A vezetőségi gyűlések egyikén számba vették, hogy kihez fordulhatnának segítségért, hiszen a klubépítéshez elsősorban hely és pénz kell, de a me- szet, kavicsot, téglát, .cementet helybe Is kell szállítani... Így született a döntés: azoktól kérnek segítséget, akik a legközelebb állnak hozzájuk — a hnb tanácsától, az efsz vezetőségétől, a helyi népművelési otthontól, a községi pártszervezettől. És jól választottak, jó helyen kopogtattak. ooo Gyakorta előfordul, hogy megértés, támogatás h Vn a legőszintébb lelkesedés is mintegy varázsütésre köddé foszlik. A fiatalok fejében hiába születnek rendre a jobbnál jobb ötletek, ha kezdeményezésüket már csírájában elfojtja az idősebbek bizalmatlansága vagv alaptalan szűkmarkúsága. A gyakorlati példák egész sora bizonyítja: általában ott működnek aktívan a SZISZ- esek, ahol a község és a szövetkezet élén olyan vezetők állnak, akik korban vagy legalábbis lélekben fiatalok még( s így értenek a fiatalok nyelvén. Ügy tűnik, .jasennán mindenkit elragadott a fiatalok munkakedve, mindenki fiatal lgtt,' Karel és a vezetőség többi fanatikus tagja — nyugodt szívvel nevezhetők így —, helyesen döntöttek, amikor úgy érezték, hogy a hnb, az efsz, a községi pártszervezet ajtaja nem tabu a fiatalok számára. Bekopogtattak, elmondták elképzeléseiket, s az őszinte, nyílt szóra bizalom és támogatás volt a válasz! A község vezetői úgy határoztak, hogv a saját fiaikról, lányaikról van szó, a fiatalok is kiveszik részüket az efsz munkáiéból, a faluszépítési akciókból, belőlük is kommunisták lesznek egyszer, megérdemlik hát a segítséget. A hnb tanácsa engedélyezte, hogy a fiatalok ráépítsenek egy emeletet a nemzeti bizottság épületére, a szövetkezet mésszel, cementtel, kaviccsal, traktorral segített, a SZISZ-esek pedig — cserében — szükség esetén bármikor vállaltak többletmunkát vagy brigádot. Az építkezés, a ráépítés 1971 májusában kezdődött, s tavaly februárban már ház-, illetve emeletszentelöt tartottak!... Persze időközben alaposan kérgesre dpi-- gozták a tenyerüket. Falat húztak, tetőt raktak, vakoltak, villanyvezetéket szereltek, egyszóval dolgoztak. Pontosan 180 munkanap a- latt, kereken 2600 óra társadalmi munkával készült el a hnb székházának második emelete, benne az Ifjúsági klubbal! A község fiataljainak példás aktivitására ekkor már — természetesen — régen fölfigyelt a SZISZ járási bizottsága ás. Alaposan téved, aki talán azt hiszi, hogy az építkezési munkálatok közben a jasennáiak elfeledkeztek a gyűlésekről és az egyéb i- dőszerű szövetségen belüli teendőikről! Ahogy épült a klub, úgy emelkedett a tagok létszáma, a két esztendő előtti 25 főről közel hatvanra emelkedett! Amikor Karel Bélohlávek — aki e- gyébként a SZISZ járási bizottsága elnökségének a tagja — a járási bizottságon a klub berendezésére kért támogatást, a legnagyobb természetességgel teljesítették a kérelmét, sőt, egy értékes elismerő oklevél kíséretében adták át a pénzjutalmat. Első hallásra talán hihetetlennek tűnik, de így igaz: ezzel ismét elindult a „körhinta“; gaval- lérosan zsebébe nyúlt a szövetkezet, a hnb és a párt- szervezet, s a klub berendezésének értéke ma mintegy 23 000 korona! Az irigy ke- dök címére azonban hadd tegyem rögtön hozzá: Ja- sennán e^y esztendeje kész már a klub, de, a .fiatalok a mai napig nem hiányoznak egyetlen társadalmi munkából vagy mezőgazdasági rohammunkából sem! Mert hát mindig kettőn áll a vásár — valamit valamiért...! ■'' ooo Február derekán múlt kerek egy esztendeje, hogy megnyílt a klub. Azóta a klub a község fiataljainak második otthona lett. Hétfő és szerda kivételével estéről estére összejönnek, elbeszélgetnek, társasjátékokkal szórakoznak, műsoros esteket rendeznek. Szinte törzsvendégek a klubban a gottwaldovi Dolgozók Színházának a művészei. A legutóbb például Jaroslav Roátlnsky Sztvepan Scsipa- csev költeményeivel szerzett felejthetetleii estét a teremben szorongó félszáz fiatalnak. Az elmúlt hetekben és hónapokban méltóképp megemlékeztek az októberi forradalom 55. és a ■Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulójáról, valamint a februári győzelemről, a 25 év előtti eseményekről. A klub szervezésében tavaly az SZNF néhány emlékezetes helyét is meglátogatták a morvaországi fiatalok. Érdekességként említem; hogy együttműködési szerződést kötöttek a gottwaldovi Prior Á- ruházzal. Ez így önmagában bizonyára puszta ténynek tűnik, de ha elárulom, h.ogy az elmúlt esztendőben kétszer is volt már divatbemutató az alig ezer lelket számláló községben — a fiatalok jóvoltából —, bizonyára sokan megértik, miért emlegetik oly sok helyütt példaként Jasennát! Mert amit itt felsoroltam, az Csupán szerény töredéke mindannak, ami e Gott- waldov melletti község a fiataljai körében hétről hétre, mondhatnám napról napra történik. ooo Késő este egy tranzisztoros rádióból áradó muzsika teszi élvezetessé a visszautat. A zene mellett a dim- bes-dombos táj éles kanyarjai is ébren tartanak és így akaratlanul is a riport bevezetőjében., idézett idősebb férfi szavai jutnak e- szembe. Bár egy-két dologban igaza volt, szkeptikus szavaival — sajnos — inkább általánosított: Jó jel azonban, hogy önmaga jött rá: ma már nem. elég a kocsma a fiataloknak, itt is más az élet, s a valamikori sörözgetés, féldecizgetés helyébe más, egészséges igények léptek! És . jóleseit hallani azf is, hogy az idősebbek kötelessége támogatni a fiatalokat mindenütt ott, ahol ezt lelkesedésükkel megérdemlik. Jasenná erre is kiváló példa! Helyes utat választottak a falu fiataljai és vezetői. Példájuk bizonyítja, hogy a jó munka feltétele az együttműködés. Persze a kezdeményezés a fiatalok kötelessége! És aki bátor, annak ál! a szerencse! BORSAI M. PÉTER Verébháború (Levél postaügyben) Egyik régi olvasónk panasszal fordult hozzánk. Megírta, hogy a helyi levélhordó utcahosszat sértegeti, gya- lázza, alkalomadtán saját lakásában megveri, vagy pedig különböző okokat talál, és nem hozza ki a nevükre szóló küldeményeket. A levélíró megírta azt is, hogy a gyűlölködés családi perpatvarból ered. Ha nem írja meg, akkor is sejtettük volna, hogy sok hűhó, semmiért! És mégis! Kiszálltunk a helyszínre, mert manapság gyakran tapasztaljuk, hogy az emberek jó dolgukban nem tudják, mit csináljanak. Ha nekik kell szégyen, hát mi majd csinálunk is. Jól sejtettük. A fiatal asszony, aki a levelet írta, valamilyen családi eseményről nem ugyanazt a nézetet vallotta, mint az említett levélhordó. Az egyik okot adott, a másik pedig azonnal felkapta a szálat, gombolyította, bonyolította, és fújta a magáét, míg végül annyira elmérgesedett köztük a viszály, hogy az üggyel a közbiztonsági szerveknek, a helyi nemzeti bizottságnak és a posta körzeti igazgatóságának is foglalkoznia kellett. Nem tudom, hogy a többi intézmény hogyan döntött, de a körzeti igazgatóság megfeddte alkalmazottját és figyelmeztette, hogy hivatalból köteles betartani a szocialista együttélés szabályait. Külön figyelmeztette arra, hogy a jövőben ne kezdeményezzen holmi ve rekedéseket. vagyis mindenképpen hibásnak találta. A sértett félnek adott válaszukban is ugyanezt mondták. és megállapították, hogy panasza igaz és jogos. Öt is arra kérték, hogy ne tegyen megjegyzéseket a másikra, és ne adjon rá okot, hogy veszekedésekre kerüljön köztük sor. Azt hiszem, itt be is fejezhetnénk az eset tárgyalását. Ide kellene még írni a falu és az érintettek nevét, főleg a postásnoét, és ezzel pontot tehetnénk az ügy végére. De mi mégsem teszünk. Hogy miért? A postásnő férje miatt, aki nem kis dologra vállalkozott. Zenét tanít a faluban. Nincs tanterme, zeneiskolai épülete, csak a kultúrház áll rendelkezésére, és ö mégis vállalja. Amolyan pionír. Bizonyára nyugalomra, rendezett életre, meleg otthonra, jó feleségre, gazdasszonyra tenne szüksége. Ehelyett mi mit láttunk? Délután többször is kerestük a postásnöt. A postán azt mondták, hogy már letelt a szolgálata, elment haza. Sajnos, — bár valóban napi négy óra a munkaideje —, odahaza nem volt. Amikor végre mégis hazaért — épp a házuk előtt futottunk össze —, üres és jéghideg volt a lakásuk. Alighogy letelepedtünk, jött a férje. A férj vagány, modern ember. Ügy veszi a dolgokat, ahogy vannak: — No, mi az, kicsikém, még nem gyújtottál be? — és szó nélkül befut. Nem akarok és nem is avatkozom a családi dolgaikba. Annyit jegyzek meg csupán, hogy sajnos, nem is egyedi esetről van szó. Egyik-másik asszony, amikor munkát kap a helyi postán, örül, de aztán valahogy úgy „elvész“ a nagy lehetőségben, hogy szinte végig beszéli, sőt -traccsolja a fél taint. Hogy nemcsak a családja, hanem a munkaköre is megsínyli ezt, azt aligha kell bizonyítgatnom. Ahelyett, hogy bevinnék például a küldeményt a lakásba, csak a lécek, drótok közé szúrják, kint hagyják az esőn. Azt hiszem, erre sem a postának, sem pedig a címzetteknek nincs szüksége. Főleg nem arra, hogy verébháború kísérje a leveleiket. Németh István FALU?... ugyan kérem, elvégre ott hónaphosszat pangás van, múlnak a hetek, és nem történik semmi... A fiatalok meg különösképpen semmire sem kaphatók... A falvakon tavasztól őszig a mezőn kell dolgozni, a kenyércsata nem könnyű munka; télen pedig mindenki megpihen, barkácsol, rendbe teszi a háza táját a nehéz nyári munka után... A férfiak esténként be-be- néznek a kocsmába, a fia- talabbja pedig beutazik a közeli Gottwafdovba egy kis szórakozás után... Színdarabot. tanulni vagy egyéb foglalatosságot találni nemigen akaródzik senkinek, hiszen a tévé ablakot nyit a világba... Kár is a falvakat járnia, a vidéki kultúrát, a fiatalok lelkesedését keres rri... Mondom, a valamirevaló férfi a napi munka után alaposan beebédel, elnéz a kocsmába, elbeszélget ott, aztán alszik egy nagvot másnapig!... És a nők? Hát amíg lányok, addig a ház körül szorgoskodjék mindegyik, hogy megtanuljon főzni, rendben tartani a háztartást, ne akkor kelljen mindent megtanulnia, ami-, kor már a férjét hosszan taná ezzel... Persze, abban Pillanatkép a klubból
