Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-03-13 / 11. szám
Az utóbbi napokban Bécsre irányul a világ figyelme. Az egykori császári palotában, a Hofburgban tanácskoznak a NATO és a Varsói Szerződés küldöttségei az európai fegyvercsökkentési értekezlet előkészítéséről. Korai lenne még jóslásokba bocsátkozni. Egy történelmi dátum viszont —, amelynek 35. évfordulójáról éppen ma emlékezünk meg — teljese* egyértelműen bevonult az emberiség történetébe. 1938. 8. 13-án az osztrák jobboldal árulása után Hitler bekkebelezte Ausztriát. Az „anschluss“ volt tulajdonképpen a szörnyű II. világháború közvetlen előjátéka. A kis alpesi ország borzalmas árat fizetett szabadságáért. A megszállás éveiben 2 700 osztrák antifasisztát ítéltek halálra, 16 493 gyűjtőtáborban pusztult el, 2 687-et a Gestapo kínzott halálra, 51500 zsidó származású osztrák állampolgárt deportáltak, akik közül csak kevesen tértek haza a haláltáborokból. A 800 000 osztrák közül, akiket besoroltak a náci Wehrmachtba, 380 ezren sohasem tértek élve haza. Megrendítő adatok. Bécsben azért folynak most a tanácskozások, hogy ilyen tragikus események soha többé ne fordulhassanak elő. P. Valamikor a hintó, a postakocsi, a konflis korában igazán széleseknek tűnhettek Bécs belvárosi utcái. Most, a gépkocsi századában a legbravúrosabb mutatványokat végzik a laki a schillingieit, míg elöl az oltárnál folyik a mise. És az oltáron — mikrofon. A láthatatlan hangszórók az oldalajtókat és a bejárati részt is betöltik a miséző pap hangjával. Ezek után már egészen természetesnek 'tűnik, hogy a templomfal mellett, pár lépésre a kijárattól, sült gesztenyét árulnak, s hogy á tér sarkán felállított tábla „Fiakerstandplatz“ felirata már csak emlék. Konflis — sehol. Ellenben a helyébe tolakodott taxik kettes-hármas sorokban várakoznak. Sofőrjeik néha órákon át elnézik a kocsiba beépített minitévét. Sürgős utunk nem volt, különben Is, egy város arcát csak gyalogszerrel, az utcákat róva lehet megismerni. Ezért meg sem próbáltunk taxiba ülni, és ügy láttuk, hogy a bécsiek sem nagyon tolakodnak. Elég nekik, hogy a villamosjegy hat schillingbe kerül. Elképzelhető, milyen drága lehet a taxi. Luxusboltok, méregdrága exkluzív árukkal, nagyáruházak télvégi kiárusítása. ölesbetűs reklámtáblák hirdetik az árcsökkentését. Persze, csak a silányabb cikkeknél van árcsi tévé ismert riporter házaspárja is lélegzet-visszafojtva lesi, milyen hatással van a versenyzőkre a „megjövendölt“ siker vagy netán a gyenge szereplés esélye. A legmulatságosabb az volt, hogy a részvevőkről — szintén csillagjóslás alapján — készített „jellemrajzokban“ egyetlen ember kivételével senki sem ismert önmagára vagy hozzátartozójára. Olyan kevéssé lennénk tisztában önmagunkkal és egymással az egy fedél alatt élők? Vagy inkább az asztrológia „tudománya“ sántít valahol? De hát ha egyszer intézményesen adagolják az embereknek a lapok, a televízió, a könyvkiadók, még a kevésbé hiszékenyek is „bedőlnek“. Valószínűleg ez is olyan múló divat, mint a szexhullám. Bár még mindig szinte minden második moziban szexfilmet vetítenek, általában tucatnyian, legfeljebb húszan-har- mincan ülnek a nézőtéren. A közönségcsalogató képek előtt is a legnagyobb közönnyel haladnak el a járókelők, ügyet sem vetnek rájuk, még a fiatalok sem. Böngészem az újságbau közölt moziprogramot. Kevés filmcím mellett volánnál ülők, hogy elsuhanhassanak egymás mellett, a parkolóhelyre való beállás pedig valóságos istenkísértés. Vendéglátónk, akinek autójában fiiunk, többször is körüljárja a Ste- phanplatzot, egyik utcácskából a másikba hajt, hasztalan, leállni nem lehet. A korábban kelők minden kis helyet elfoglaltak, ki kell lesni, míg valahol foghíj támad a járdaszélen. Végre sikerül, s elindulhatunk ismerkedni a várossal, amely megérkezésünkkor — estére fut be a West- bahnhofra a Wiener Walzer — szebbik arcát mutatja az érkezőnek: a Mariahilferstrasse üzletsorának fényárban úszó, csillogó kirakatait, az Operaház diszkréten megvilágított loggiáit, a Votivkirche gótikus tornyainak villanyfényben még káprázatosabb kőcsipkéjét. Azt mondják, Bécsben minden út a Stephansdomhoz vezet. Ez a város szíve, s bárhogy kanyarogsz ts utcáin, a sugarasan kiépített fő ütőerek Ide futnak össze. Mi ezt a helyet választjuk kiindulási pontnak. Körbejárjuk a századok emlékét őrző templomot, majd betérünk BECSI MOZAIK lülröl is megcsodálni a gótika építőmestereinek és a barokk művészet reprezentánsainak egymás mellett jól megférő alkotását. De lám, századunk technikai forradalma ide is behatolt. És nem öncélúan. Manapság több turista fordul meg a templomokban, mint hívő. S aki odaklnn az utcasarkon éppen cigarettát vagy képeslapot vett az automatából, most a turistavezető automatához folya módik. Néhány schillingért az autó mata fülhallgatójából megtud mindent, ami elegendő ahhoz, hogy úgy mond kellő előképzettséggel nézzen körül. Bizarrabb látványban soha nem volt részem: a főhajó előterében egyházi sajtókiadványokat, könyveket árusító szabályszerű kirakó stand, az egyik oszlop mellett az i- rlí'ORUVRzető automatába dohta he vaAz egykori büszke Hofburg a most folyó tanácskozások színhelye engedmény. Olcsó pulóverek, fehérneműdarabok állnak halomban, a nők pedig könyökig belenyúlva turkálnak, keresnek, válogatnak az áruban, amely viszonylag azért olcsóbb, mert holnap már divatjamúlt. Valójában nagy a drágaság. A miniszter- tanács úgy határozott: kormánybizottságot hoz létre az áremelkedés megfékezésére. Ám a kormány nem tartja lehetségesnek a piacra dobandó új cikkek árának szabályozását. A hatóságok nyilván ismerik az ár- szabályozás mechanizmusát, s az ottani lakosság is kiigazodik az üzletről üzletre eltérő árak szövevényében. Nekünk viszont szinte minden kirakat meglepetést jelentett, és rá kellett jönnünk, hogy nem a minőség határozza meg minden esetben az árat — bár döntő szava van benne —, hanem az, hogy az illető ke_- reskedö miként találja meg leginkább a számítását. Szocialista országbői érkező látogató számára még a könyvesbolt kirakata ts meghökkentő. Komoly tudományos munkák mellett két vaskos kötet: az egyik nagybetűs cím a kétezredik év tudományaként harangozza be az asztrológiát, a más>k — nyilván ennek is csak a címéi olvastam el — jövendőbeli tudományos világképünk alapjaként reprezentálja ugyancsak az asztrológiát. Bámulatos, hogy mennyire hat az emberekre ez az áltudomány. Nemegyszer láttam, hogy amint megveszik a délutáni lapot, a Kuriert, a- zonnal az utolsó oldalon naponta közölt horoszkópot olvassák. A tévében a szombat esti családi vetélkedőn jelen van a neves professzor, az egyik említett könyv szerzője, elkészíti a versenyzők horoszkópját, s még a vetélkedő két vezetője, a b£ aprócska csillag. Általános szokás szerint a tizenhat éven aluliaknak tiltott filmeket jelölik így. Az osztrák lapokban ellenkezőleg — a csillaggal jelölt filmet gyermekek is megnézhetik. A többnyire kiegyensúlyozott családi életet élő, szolid bécsiek talán jobban örülnének annak, ha fordítva lenne, s a moziműsorban Itt-ott felbukkanó csillagocs- ka Inkább a tilalmat jelölné. Ha e- gyéb nem, tán a kasszaegyenleg végül is rádöbbenti a mozitulajdonosokat, hogy jobban jövedelmez a művészt tartással megalkotott, komoly eszmei mondanivalőjú film. Lehet-e bécsi emlékeket felidézni az egykori császári rezidenciák: a gótikából a világszerte egyedülálló, Bécsben kialakított eklektikus Ryig- strasse stílusig nyolc évszázad minden stílusirányzatát magán viselő Hofburg, és a híres osztrák építészdinasztia, a Fischer von Erlachok tiszta barokk alkotása, a Schönbrunn nélkül? Persze hogy nem. Hiszen aki fogalmat akar alkotni a városról, megnézi kívül-belül ezeket az építészeti műremekeket, végigjárja a mú- zeális értékeket, felbecsülhetetlen kincseket őrző termeiket, a Schön- brunn télen is, kopáran is lenyűgöző szépségű barokk parkját. Jómagam sem voltam kivétel. Remek agy- torna az efféle látogatás: történelmi és művészettörténeti ismereteit ellenőrzi minduntalan a turista, rtj meg új neveket próbál elraktározni a- gyában, új képeket rögzíteni emlékezetében. Aztán kilép az utca forgatagába, és még mindig a. történelmet rendezgetve agyában, megpillant egy cégtáblát: Habsburg Putze- rei. A jelen torz fintoraként hat a mosodák hattyúemblémás felirata itt, ahol a Habsburg név századokon át egyet jelentett a mindenható dinasztiával. De hát a bécsiek nem ütköznek meg az Ilyen apróságon, mint ahogy elődeik sem ütköznek meg a- zon, hogy a klasszicizálő stílusban épült külső Burgkapu párkányzatára vésett jelmondatot: Iustitia regnorum fundamentum — az igazság az országok talpköve —, nem vette komolyan az uralkodóház. Valahol azt olvastam, hogy a bécsi ember külön világ. Az a sző, hogy „bécsi“, életformát, mentalitást, egy bizonyos fajta kedélyt jelent. MegtanuHiatatlan. leutánozhatatlan é- letmódot, amelyben éppúgy helye van a jó értelemben vett rátartiságnak, mint a kedves közvetlenségnek. Pár nap alatt nehéz meggyőződni róla, hogy valóban így van-e. Legfeljebb megérezni lehet, és magunkkal hozni hangulatokat, fűtő benyomásokat', a fülünkben visszacsengő szavak muzsikáját. Annyi bizonyos, hogy boltban, vendéglőben, cukrászdában, u- tolérhetetlen kedvességgel, utánozhatatlan hanglejtéssel köszönik meg már ’ azt is, ha pusztán érdeklődőként betér valaki: Dank’schönl Auf Wiedersehen! SZŰCS OLGA Egy kép emlékezetéül azoknak, akik hamar felejtenek. Baldur von Schirach. a náci birodalom egyik fejesének látogatása. Bécs — 1938. március 13. ELAVULT A RÖNTGENVIZSGÁLAT A nukleáris fizika fejlődésének köszönhetőleg a jelek szerint elavult a röntgenvizsgálat. Néhány nagy amerikai kórházban röntgen helyett már radioaktív anyagokat használnak. Ezzel a technikával az egész csontvázat egyszerre vizsgálhatják az orvosok, s némely esetben még a sebészeti beavatkozást is sikerül elhárítaniuk. A chicagói Saint Lucas Kórházban naponta átlag öt beteget vizsgálnak meg az új módszerrel, s a hozzá szükséges rádioaktív anyagot a közelben levő Argonne nukleáris laboratóriumból kapják. Az új módszer lényege: a beteg ereibe rádioaktív anyagot fecskendeznek, amelyet a csontok nagyobb arányban abszorbálnak, mint a belső szervek. Ez a rádioaktív anyag nagyobb mértékben koncentrálódik a csontokban azokon a helyeken, ahol valamilyen elváltozás történt, mint egyebütt. Ez az új eljárás egyelőre még bonyolult felszerelést igényel és drága, de kilátás van rá, hogy nemsokára sikerül még jobban tökéletesíteni. TURBINÁK AZ URÁLBÚL Szverdlovszkban működik a Szovjetunió legnagyobb gőzturbinagyára. E gyár nemcsak otthon, hanem a világ minden részében ismert az energetikusok körében kiváló minőségű, jő hatásfogú turbináiért. Eddig 50—100 kilowattos gépeket gyártottak nagy szériában. Az utóbbi évek gyártmányfejlesztési terve előírta a nagyobb 250—300 kilowatt teljesítményű egységek tervezését és építését. Speciális feladatot ts kaptak, 175—210 és 180—220 kilowattos turbinákat építenek atomerőművek részére. Képünkön: turbinaszerelés a szverdlnvszki gyárban. Különös fa Indiában egészen rendkívüli fa nő: ha valaki hozzáér, áramütést érez. A fa „elektromos potenciálfa“ a nap folyamán töbsszbr változik. A legmagasabb feszültséget a déli órákban, a legalacsonyabbat pedig éjfél körül észlelték. Forradalmi védőszer a náthaláz ellen A párizsi Pasteur Intézetben Claude Hannoun professzor egy olyan újfajta védőoltást készített, amely állítólag a náthaláz minden virusa ellen hatékony. Jacques Monod Nobel-díjas orvosprofesz- szor, az intézet igazgatója az új szert forradalminak nevezte Az oltószer protein alapanyagú, és az ösz- szes máig ismeretes nát- halázvírusokat elpusztítja. Már megkezdték a szer gyártását, és valószínűleg ez év őszén be is oltják vele a franciákat. A hozzáférhető történelmi források szerint a világ első fényképfelvétele joseph Nicéphore Niepce francia fizikus „Terített asztal“ című felvétele 1839-ből. Más állítások szerint azonban bizonyos Schulze már 1727-ben kísérleteket végzett képek vegyi eljárással való rögzítésére. Ezek azonban csak kísérletek voltak. A legrégibb fénykép tehát mégis csak Niepcé-é. Ám nem a „Terített asztal“, hanem az „Udvar“. Erre a megállapításra jutott húsz évvel ezelőtt Helmut Gernschein történész. Szerinte Niepce bátyja, Claude már 1826-ban elküldte az „Udvar“-t a brit tudományos társaságnak. a Royal Society of Science-nek. A társaság titkára azt irta a felvétel hátlapjára, hogy ez az első kísérlet a fény rögzítésére. Niepce találmányát a- zonban csak 1839-ben hozták nyilvánosságra. A feltaláló ezt már nem érhette meg, mert 1833-ban elhunyt. így a fényképezés feltalálását sokan Ionis Jacques Mande Daguerre- nek tulajdonítják, aki 1828-tél együtt kísérletezett Niepce- szel, és annak halála után tökéletesítette társa eljárását. Niepce első (elvétele, egy 180x 210 mm méretű cinklemez, mindmáig fennmaradt. A kép rögzítése vagy modern fotós szaknyelven mondva a lencse- nyílás ideje 8 óra hosszat tartott. (p) SVÁJC NAGYOBB, MINT EDDIG GONDOLTÁK A svájci tankönyvek, ahányat csak kiadtak eddig, rendszerint hibásan közöltek egy adatot. Ahány tankönyv volt, annyiféleképpen határozta meg az ország nagyságát. A legújabb számítások szerint Svájc területe öt négyzet- kilométernél nagyobb, mint eddig gondolták. Eszerint 41 293 négyzetkilométeren terül el.
