Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-03-13 / 11. szám

Az utóbbi napokban Bécsre irányul a világ figyelme. Az egykori császári palotában, a Hofburgban tanácskoznak a NATO és a Varsói Szerződés küldöttségei az európai fegy­vercsökkentési értekezlet előkészítéséről. Korai lenne még jóslásokba bocsátkozni. Egy történelmi dátum viszont —, amelynek 35. évfordulójáról éppen ma emlékezünk meg — teljese* egyértelműen bevonult az emberiség történetébe. 1938. 8. 13-án az osztrák jobboldal árulása után Hit­ler bekkebelezte Ausztriát. Az „anschluss“ volt tulajdon­képpen a szörnyű II. világháború közvetlen előjátéka. A kis alpesi ország borzalmas árat fizetett szabadságáért. A megszállás éveiben 2 700 osztrák antifasisztát ítéltek halál­ra, 16 493 gyűjtőtáborban pusztult el, 2 687-et a Gestapo kínzott halálra, 51500 zsidó származású osztrák állampol­gárt deportáltak, akik közül csak kevesen tértek haza a haláltáborokból. A 800 000 osztrák közül, akiket besoroltak a náci Wehrmachtba, 380 ezren sohasem tértek élve haza. Megrendítő adatok. Bécsben azért folynak most a tanácskozások, hogy ilyen tragikus események soha többé ne fordulhassanak elő. P. Valamikor a hintó, a postakocsi, a konflis korában igazán szélesek­nek tűnhettek Bécs belvárosi utcái. Most, a gépkocsi századában a leg­bravúrosabb mutatványokat végzik a laki a schillingieit, míg elöl az ol­tárnál folyik a mise. És az oltáron — mikrofon. A láthatatlan hangszó­rók az oldalajtókat és a bejárati részt is betöltik a miséző pap hang­jával. Ezek után már egészen természe­tesnek 'tűnik, hogy a templomfal mellett, pár lépésre a kijárattól, sült gesztenyét árulnak, s hogy á tér sarkán felállított tábla „Fiaker­standplatz“ felirata már csak emlék. Konflis — sehol. Ellenben a helyébe tolakodott taxik kettes-hármas sorok­ban várakoznak. Sofőrjeik néha órá­kon át elnézik a kocsiba beépített minitévét. Sürgős utunk nem volt, különben Is, egy város arcát csak gyalogszerrel, az utcákat róva lehet megismerni. Ezért meg sem próbál­tunk taxiba ülni, és ügy láttuk, hogy a bécsiek sem nagyon tolakodnak. Elég nekik, hogy a villamosjegy hat schillingbe kerül. Elképzelhető, mi­lyen drága lehet a taxi. Luxusboltok, méregdrága exklu­zív árukkal, nagyáruházak télvégi ki­árusítása. ölesbetűs reklámtáblák hirdetik az árcsökkentését. Persze, csak a silányabb cikkeknél van ár­csi tévé ismert riporter házaspárja is lélegzet-visszafojtva lesi, milyen hatással van a versenyzőkre a „meg­jövendölt“ siker vagy netán a gyen­ge szereplés esélye. A legmulatságo­sabb az volt, hogy a részvevőkről — szintén csillagjóslás alapján — készí­tett „jellemrajzokban“ egyetlen em­ber kivételével senki sem ismert ön­magára vagy hozzátartozójára. Olyan kevéssé lennénk tisztában önmagunk­kal és egymással az egy fedél alatt élők? Vagy inkább az asztrológia „tudománya“ sántít valahol? De hát ha egyszer intézményesen adagolják az embereknek a lapok, a televí­zió, a könyvkiadók, még a kevésbé hiszékenyek is „bedőlnek“. Valószínűleg ez is olyan múló di­vat, mint a szexhullám. Bár még mindig szinte minden második mo­ziban szexfilmet vetítenek, általában tucatnyian, legfeljebb húszan-har- mincan ülnek a nézőtéren. A közön­ségcsalogató képek előtt is a leg­nagyobb közönnyel haladnak el a já­rókelők, ügyet sem vetnek rájuk, még a fiatalok sem. Böngészem az újságbau közölt mo­ziprogramot. Kevés filmcím mellett volánnál ülők, hogy elsuhanhassanak egymás mellett, a parkolóhelyre va­ló beállás pedig valóságos istenkí­sértés. Vendéglátónk, akinek autójában fi­iunk, többször is körüljárja a Ste- phanplatzot, egyik utcácskából a má­sikba hajt, hasztalan, leállni nem le­het. A korábban kelők minden kis helyet elfoglaltak, ki kell lesni, míg valahol foghíj támad a járdaszélen. Végre sikerül, s elindulhatunk is­merkedni a várossal, amely megér­kezésünkkor — estére fut be a West- bahnhofra a Wiener Walzer — szeb­bik arcát mutatja az érkezőnek: a Mariahilferstrasse üzletsorának fény­árban úszó, csillogó kirakatait, az Operaház diszkréten megvilágított loggiáit, a Votivkirche gótikus tor­nyainak villanyfényben még káprá­zatosabb kőcsipkéjét. Azt mondják, Bécsben minden út a Stephansdomhoz vezet. Ez a város szíve, s bárhogy kanyarogsz ts ut­cáin, a sugarasan kiépített fő ütő­erek Ide futnak össze. Mi ezt a he­lyet választjuk kiindulási pontnak. Körbejárjuk a századok emlékét őrző templomot, majd betérünk BECSI MOZAIK lülröl is megcsodálni a gótika épí­tőmestereinek és a barokk művészet reprezentánsainak egymás mellett jól megférő alkotását. De lám, száza­dunk technikai forradalma ide is be­hatolt. És nem öncélúan. Manapság több turista fordul meg a templo­mokban, mint hívő. S aki odaklnn az utcasarkon éppen cigarettát vagy ké­peslapot vett az automatából, most a turistavezető automatához folya módik. Néhány schillingért az autó mata fülhallgatójából megtud min­dent, ami elegendő ahhoz, hogy úgy mond kellő előképzettséggel nézzen körül. Bizarrabb látványban soha nem volt részem: a főhajó előteré­ben egyházi sajtókiadványokat, köny­veket árusító szabályszerű kirakó stand, az egyik oszlop mellett az i- rlí'ORUVRzető automatába dohta he va­Az egykori büszke Hofburg a most folyó tanácskozások színhelye engedmény. Olcsó pulóverek, fehér­neműdarabok állnak halomban, a nők pedig könyökig belenyúlva turkál­nak, keresnek, válogatnak az áru­ban, amely viszonylag azért olcsóbb, mert holnap már divatjamúlt. Való­jában nagy a drágaság. A miniszter- tanács úgy határozott: kormánybi­zottságot hoz létre az áremelkedés megfékezésére. Ám a kormány nem tartja lehetségesnek a piacra doban­dó új cikkek árának szabályozását. A hatóságok nyilván ismerik az ár- szabályozás mechanizmusát, s az ot­tani lakosság is kiigazodik az üzlet­ről üzletre eltérő árak szövevényé­ben. Nekünk viszont szinte minden kirakat meglepetést jelentett, és rá kellett jönnünk, hogy nem a minő­ség határozza meg minden esetben az árat — bár döntő szava van ben­ne —, hanem az, hogy az illető ke_- reskedö miként találja meg legin­kább a számítását. Szocialista országbői érkező lá­togató számára még a könyvesbolt kirakata ts meghökkentő. Komoly tu­dományos munkák mellett két vas­kos kötet: az egyik nagybetűs cím a kétezredik év tudományaként haran­gozza be az asztrológiát, a más>k — nyilván ennek is csak a címéi olvastam el — jövendőbeli tudomá­nyos világképünk alapjaként repre­zentálja ugyancsak az asztrológiát. Bámulatos, hogy mennyire hat az emberekre ez az áltudomány. Nem­egyszer láttam, hogy amint megve­szik a délutáni lapot, a Kuriert, a- zonnal az utolsó oldalon naponta közölt horoszkópot olvassák. A tévé­ben a szombat esti családi vetélke­dőn jelen van a neves professzor, az egyik említett könyv szerzője, el­készíti a versenyzők horoszkópját, s még a vetélkedő két vezetője, a b£ aprócska csillag. Általános szokás szerint a tizenhat éven aluliaknak tiltott filmeket jelölik így. Az oszt­rák lapokban ellenkezőleg — a csil­laggal jelölt filmet gyermekek is megnézhetik. A többnyire kiegyen­súlyozott családi életet élő, szolid bécsiek talán jobban örülnének an­nak, ha fordítva lenne, s a mozimű­sorban Itt-ott felbukkanó csillagocs- ka Inkább a tilalmat jelölné. Ha e- gyéb nem, tán a kasszaegyenleg vé­gül is rádöbbenti a mozitulajdonoso­kat, hogy jobban jövedelmez a mű­vészt tartással megalkotott, komoly eszmei mondanivalőjú film. Lehet-e bécsi emlékeket felidézni az egykori császári rezidenciák: a gótikából a világszerte egyedülálló, Bécsben kialakított eklektikus Ryig- strasse stílusig nyolc évszázad min­den stílusirányzatát magán viselő Hofburg, és a híres osztrák építész­dinasztia, a Fischer von Erlachok tiszta barokk alkotása, a Schönbrunn nélkül? Persze hogy nem. Hiszen aki fogalmat akar alkotni a városról, megnézi kívül-belül ezeket az építé­szeti műremekeket, végigjárja a mú- zeális értékeket, felbecsülhetetlen kincseket őrző termeiket, a Schön- brunn télen is, kopáran is lenyűgö­ző szépségű barokk parkját. Jóma­gam sem voltam kivétel. Remek agy- torna az efféle látogatás: történelmi és művészettörténeti ismereteit el­lenőrzi minduntalan a turista, rtj meg új neveket próbál elraktározni a- gyában, új képeket rögzíteni emléke­zetében. Aztán kilép az utca forga­tagába, és még mindig a. történel­met rendezgetve agyában, megpil­lant egy cégtáblát: Habsburg Putze- rei. A jelen torz fintoraként hat a mosodák hattyúemblémás felirata itt, ahol a Habsburg név századokon át egyet jelentett a mindenható dinasz­tiával. De hát a bécsiek nem ütköz­nek meg az Ilyen apróságon, mint ahogy elődeik sem ütköznek meg a- zon, hogy a klasszicizálő stílusban épült külső Burgkapu párkányzatára vésett jelmondatot: Iustitia regnorum fundamentum — az igazság az orszá­gok talpköve —, nem vette komo­lyan az uralkodóház. Valahol azt olvastam, hogy a bé­csi ember külön világ. Az a sző, hogy „bécsi“, életformát, mentalitást, egy bizonyos fajta kedélyt jelent. MegtanuHiatatlan. leutánozhatatlan é- letmódot, amelyben éppúgy helye van a jó értelemben vett rátartiságnak, mint a kedves közvetlenségnek. Pár nap alatt nehéz meggyőződni róla, hogy valóban így van-e. Legfeljebb megérezni lehet, és magunkkal hoz­ni hangulatokat, fűtő benyomásokat', a fülünkben visszacsengő szavak mu­zsikáját. Annyi bizonyos, hogy bolt­ban, vendéglőben, cukrászdában, u- tolérhetetlen kedvességgel, utánozha­tatlan hanglejtéssel köszönik meg már ’ azt is, ha pusztán érdeklődő­ként betér valaki: Dank’schönl Auf Wiedersehen! SZŰCS OLGA Egy kép emlékezetéül azoknak, akik hamar felejtenek. Baldur von Schirach. a náci birodalom egyik fejesének látogatása. Bécs — 1938. március 13. ELAVULT A RÖNTGENVIZSGÁ­LAT A nukleáris fizika fejlő­désének köszönhetőleg a jelek szerint elavult a rönt­genvizsgálat. Néhány nagy amerikai kórházban rönt­gen helyett már radioaktív anyagokat használnak. Ez­zel a technikával az egész csontvázat egyszerre vizs­gálhatják az orvosok, s né­mely esetben még a sebé­szeti beavatkozást is sike­rül elhárítaniuk. A chica­gói Saint Lucas Kórházban naponta átlag öt beteget vizsgálnak meg az új mód­szerrel, s a hozzá szüksé­ges rádioaktív anyagot a közelben levő Argonne nuk­leáris laboratóriumból kap­ják. Az új módszer lénye­ge: a beteg ereibe rádioak­tív anyagot fecskendeznek, amelyet a csontok nagyobb arányban abszorbálnak, mint a belső szervek. Ez a rádioaktív anyag nagyobb mértékben koncentrálódik a csontokban azokon a helye­ken, ahol valamilyen elvál­tozás történt, mint egye­bütt. Ez az új eljárás egye­lőre még bonyolult felsze­relést igényel és drága, de kilátás van rá, hogy nem­sokára sikerül még jobban tökéletesíteni. TURBINÁK AZ URÁLBÚL Szverdlovszkban működik a Szovjetunió legnagyobb gőztur­binagyára. E gyár nemcsak otthon, hanem a világ min­den részében ismert az ener­getikusok körében kiváló mi­nőségű, jő hatásfogú turbiná­iért. Eddig 50—100 kilowattos gépeket gyártottak nagy szé­riában. Az utóbbi évek gyárt­mányfejlesztési terve előírta a nagyobb 250—300 kilowatt tel­jesítményű egységek tervezé­sét és építését. Speciális fel­adatot ts kaptak, 175—210 és 180—220 kilowattos turbinákat építenek atomerőművek részé­re. Képünkön: turbinaszerelés a szverdlnvszki gyárban. Különös fa Indiában egészen rendkívü­li fa nő: ha valaki hozzáér, áramütést érez. A fa „elek­tromos potenciálfa“ a nap fo­lyamán töbsszbr változik. A legmagasabb feszültséget a dé­li órákban, a legalacsonyab­bat pedig éjfél körül észlel­ték. Forradalmi védőszer a náthaláz ellen A párizsi Pasteur Inté­zetben Claude Hannoun professzor egy olyan új­fajta védőoltást készített, amely állítólag a náthaláz minden virusa ellen ha­tékony. Jacques Monod Nobel-díjas orvosprofesz- szor, az intézet igazgatója az új szert forradalminak nevezte Az oltószer pro­tein alapanyagú, és az ösz- szes máig ismeretes nát- halázvírusokat elpusztítja. Már megkezdték a szer gyártását, és valószínűleg ez év őszén be is oltják vele a franciákat. A hozzáférhető történelmi források szerint a világ első fényképfelvétele joseph Nicé­phore Niepce francia fizikus „Terített asztal“ című felvéte­le 1839-ből. Más állítások sze­rint azonban bizonyos Schulze már 1727-ben kísérleteket vég­zett képek vegyi eljárással va­ló rögzítésére. Ezek azonban csak kísérletek voltak. A leg­régibb fénykép tehát mégis csak Niepcé-é. Ám nem a „Te­rített asztal“, hanem az „Ud­var“. Erre a megállapításra ju­tott húsz évvel ezelőtt Helmut Gernschein történész. Szerinte Niepce bátyja, Claude már 1826-ban elküldte az „Udvar“-t a brit tudományos társaság­nak. a Royal Society of Scien­ce-nek. A társaság titkára azt irta a felvétel hátlapjára, hogy ez az első kísérlet a fény rög­zítésére. Niepce találmányát a- zonban csak 1839-ben hozták nyilvánosságra. A feltaláló ezt már nem érhette meg, mert 1833-ban elhunyt. így a fény­képezés feltalálását sokan Io­nis Jacques Mande Daguerre- nek tulajdonítják, aki 1828-tél együtt kísérletezett Niepce- szel, és annak halála után tö­kéletesítette társa eljárását. Niepce első (elvétele, egy 180x 210 mm méretű cinklemez, mindmáig fennmaradt. A kép rögzítése vagy modern fotós szaknyelven mondva a lencse- nyílás ideje 8 óra hosszat tar­tott. (p) SVÁJC NAGYOBB, MINT EDDIG GONDOLTÁK A svájci tankönyvek, ahányat csak kiadtak eddig, rend­szerint hibásan közöltek egy adatot. Ahány tankönyv volt, annyiféleképpen határozta meg az ország nagyságát. A legújabb számítások szerint Svájc területe öt négyzet- kilométernél nagyobb, mint eddig gondolták. Eszerint 41 293 négyzetkilométeren terül el.

Next

/
Thumbnails
Contents