Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-03-13 / 11. szám
új ifjúság 3 A véletlen szeszélye folytán ugyanazon a napon, március 14- én hunyt el a tudományos szocializmus lángelméjü megalapítója, MARX KÁROLY, valamint a csehszlovákiai és a nemzetközi munkásmozgalom kiváló alakja, KLEMENT GOTTWALD. E két kerek évfordulóról illő megemlékeznünk. KÉT ÉVFORDULÓ MARX KAROLY (1818—1883) Londonban hunyt el 90 évvel ezelőtt, 1883. március 14-én. Életében nemcsak elméletileg, hanem gyakorlatilag is megalapozta a kommunista pártok ma is érvényes stratégiai, taktikai és szervezeti elveit. Nem elégedett meg annyival, hogy tudományos és publicisztikai müveivel helyzetének és küldetésének tudatára ébressze a munkásosztályt, hanem azt is élethivatásának tekintette, hogy közreműködjék a nép felszabadításában. Ebben a vonatkozásban fő eszméje az volt, hogy „a munkásosztály felszabadítását magának a munkásosztálynak kell kivívnia.“ Ezért egész életében fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy nemzetközi méretekben és országonként létrejöjjön, megerősödjék, és helyes forradalmi politikát folytasson a munkásosztály pártjaMarx olyan tanítást hagyott ránk örökül, amely sokoldalúságában is egységes. Egységes abban az értelemben, hogy nem e- gészíthető ki semmiféle más világszemléletet tükröző elmélettel. Tanítása azonban nem a dogmák zárt rendszere, mert életerejével, harcos kritikai szellemével állandóan megújítja önmagát, szüntelenül fejlődik és gazdagodik, mindenekelőtt azzal, hogy a marxisták a folyton változó társadalmi helyzetre, a tudományok újabb még újabb területeire alkalmazzák, vállalva az útkeresés minden nehézségét. A marxizmus természetesen nem adja és nem is adhatja meg minden újonnan felmerülő kérdés kész megoldását; minthogy azonban ez az egyetlen modern tudományos világszemlélet, a tudomány és a mai társadalmi, politikai és kulturális gyakorlat minden területén igenis elegendő módszerbeli alapot, eszmei kiindulópontot és sok vonatkozásban ennél többet is ad a megoldáshoz. Csak az láthat dogmatizmust a marxizmusban, aki maga dogmatikusan értelmezi vagy meg sem érti. A mai marxizmus a Marx és Engels halála óta egymást követő nemzedékek tudományos munkájának és gyakorlati tevékenységének eredményeit is magában foglalja. Fejlődésében — sok neves és névtelen munkásán kívül — különösen Leninnek van nagy jelentősége, aki sokoldalúan alkalmazta az imperializmus korszakának társadalmi jelenségeire. Nagy művében, „A tőké“-ben Marx részletes tudományos elemzést adott a tőkés gadaság egész rendszeréről, ennek alapformájától, az egyszerű árucserétől kezdve a legbonyolultabb formáig. Feltárta a kapitalista termelés, elosztás és felhalmozás belső törvényszerűségeit és ellentmondásait. Ez az ellentmondás és az ennek talaján kifejlődő többi ellentmondás végül a MARX KÁROLY maga megszűntetéséhez és egyúttal a tőkés termelés és társadalmi rend megszüntetéséhez vezet: oda, hogy a proletariátus megragadja az államhatalmat, és állami tulajdonná teszi a termelőeszközöket. Marx, minden túlzás nélkül korszakalkotónak nevezhető, két felfedezése — a társadalmi fejlődés titkának megfejtése a mi- .terialista történetfelfogás segítségével és a tőkés termelés titkának megfejtése az értéktöbblet-elmélet segítségével — tudománnyá tette a szocializmust, olyan diszciplínává, amelyet a tudomány eszközeivel lehet és kell művelni és fejleszteni. Marx megállapította, hogy a szocialista társadalom megteremtése nem egyes emKLEMENT GOTTWALD berek jó vagy rossz szándékától függ, hanem történelmi szükségszerűség, amelynek megvalósulása az osztályharc eredménye iesz. . KLEMENT GOTTWALD (1896—1953) Prágában hunyt el 1953. március 14-én, 20 évvel ezelőtt. Már egészen fiatalon, 16 éves ifjúmunkás korában bekapcsolódott a szocialista ifjúmunkás-mozgalomba. A CSKP- nak 1921-től, a kezdetektől tagja volt. Mint lapszerkesztő, tevékenyen részt vett a haladó mozgalomban. A CSKP központi titkárává 1929-ben választották meg. Ettől az időtől kezdve a csehszlovákiai kommunista mozgalom élén állt egészen haláláig. Nagyban kivette részét a Kommunista In- ternacionálé munkájából is. Tagja volt a KI Végrehajtó Bizottságának, majd 1935-től a Végrehajtó Bizottság elnökségének mint a KI egyik titkára. A fasiszta veszély Idején küzdött a csehszlovák-szovjet szövetség létrehozásáért. Az 1935—45-ös időszakban a párt moszkvai vezetőségének élén állt, és irányította a hazai és külföldi ellenállási mozgalmat. 1945-ben, a háború utáni első kormány elnökhelyettese és a Nemzeti Front elnöke lett. Az 1946 évi májusi választások után a kormány élére került. Kiemelkedő szerepe volt a reakció által 1948 februárjában létrehozott ellenforradalmi puccs meghiúsításában. 1948 júniusától haláláig a Csehszlovák Köztársaság elnöke volt. Element Gottwald a népből került a legmagasabb tisztségekbe. Származását azonban sohasem tagadta meg és sohasem felejtette el. Tehetsége és emberfeletti szívóssága juttatta arra a posztra, ahol a népéért legtöbbet tehetett. Erejét és egészségét nem kímélve szüntelenül dolgozott, kereste a különböző problémák megoldását. A nehéz időkben is együtt érzett né pével, felelősséget érzett a gazdasági ne hézségek keletkezéséért, noha objektív tényezők váltották ki a nehézségeket. Ilyenkor azt mondogatta: „Ml vagyunk hatalmon, nekünk kell cselekednünk“. Element Gottwald tevékenysége összefonódik a munkásosztály egységes frontjának kialakításával a gazdasági válság idejében, 1929—1933 között. Ugyancsak az ő fáradhatatlan agitációs munkája segítette az egységes népfront kialakítását a fasiszta veszély és a háború ellen. Cikkeiben és beszédeiben szüntelenül hangsúlyozta, hogy a munkásosztály egysége és szövetsége a többi szocialista erővel, és a Szovjetunióval való szövetség megvédheti a köztársaságot a fasiszta Németország részéről fenyegető veszélyektől. A köztársaság szétesése után a párt megbízásából a Szovjetunióba emigrált. Itt folytatta tevékenységét a fasizmus ellen, de most már nemzetközi síkon is. Klement Gottwald kitűnő tulajdonságokkal, széles politikai látókörrel, nagy szervezői tehetséggel és államférfiúi képességekkel megáldott egyéniség volt. Ennek ellenére — ugyanúgy, mint mások — ő is egy ember volt a milliók közül, sajátja volt minden emberi vonás. Így emlékeznek rá ma is a még élő harcostársai. Egyéniségét a munkásosztály formálta, a párt nevelte őt és tette meg saját vezetőjévé, hogy így képességeivel segítse a párt, a munkásosztály és az állam fejlődését.-as--------------1-------------------------------------------s. A fifakuvoi gimnázium SZISZ szervezetének csapata GÁSPÁR felvétele „POL-VETÉLKEDŐK“ A RÁDIÓ MŰSORÁBAN A cím nem fejtörő. Ha van pol-beat, amely a beat politizáló, elkötelezett irányzatának a megnevezése, akkor van pol-vetél- kedő, vagyis politizáló vetélkedő is. A legtalálóbban és stílusosan így nevezhetnénk azt a két nyilvános vetélkedőt, amelyet a Csehszlovák Rádió magyar szerkesztőségének ifjúsági rovata szervezett a februári győzelem 25. évfordulója alkalmából. Dolgozó népünk februári győzelme szocialista forradalmunk fejlődésének történelmi fordulópontja, olyan esemény volt, amely megérdemli, hogy mindig ő- szinte tisztelettel és büszkeséggel emlékezzünk meg róla. Nem volt véletlen, hogy az elmúlt napokban elég sokat foglalkoztunk vele, egyesek szerint túlságosan sokat. De vajon méltányolhatjuk-e akárhogy is eléggé Február jelentőségét? Aligha. Február nélkül aligha lett volna nálunk szocializmus. Éppen ezért kötelességünk minden lehető alkalommal és módon népszerűsíteni dolgoz^ népünk és pártunk ragyogó februári megmozdulásának eseményeit, különösen a fiatalok körében, akik lassan már csak hírből és történelemkönyvekből ismerik. E nemes feladatból vállalt részt a Csehszlovák Rádió magyar szerkesztőségének ifjúsági rovata a két nyilvános vetélkedő megszervezésével. A korábbi vetélkedőn a Komáromi Középfokú Gépészeti Ipariskola, a gimnázium és a Mezőgazdasági Műszaki Középiskola tanulói mérték össze tudásukat Komárjjó- ban. Legutóbb Fifakovón (Fülek) a gimnázium, a Kovosmalt és a luCeneci (Losonc) Klement Gottwald Építőipari Szakközépiskola SZISZ- szervezetének egy- egy háromtagú csapata küzdött meg egymással nemes agytornában. A két vetélkedőből az a felismerés szűrhető le, hogy az ifjúság érdeklődik dolgozó népünk és pártunk harcos múltja iránt, meglehetősen tájékozott is. Még több hasonló és más lehetőséget kellene teremteni ahhoz, hogy még mélyebben megismerje forradalmi hagyományainkat. A résztvevő csapatok többé-kevésbé kimerítően válaszoltak a feltett kérdésekre, jól oldották meg a feladatokat. Érdekes adatokat gyűjtöttek össze mindkét helyen városuk harcos februári hagyományairól. A komárnói és a filakovói gimnázium tanulói olvan irodalmi, illetve zenés-irodalmi színpadi összeállítást mutattak be, amelyek e kategóriában bármely vetélkedőn vagy fesztiválon Is megállnák helyüket. Kellemes meglepetés volt a luCeneci építőipari iskola kórusa. Akárhogy is vesszük, a magyar szerkesztőség szép és dicséretes munkát végzett a két vetélkedő megszervezésével. Különösen dicséret illeti a műsor összeállítóit, a Kontaktus munkatársait, Nagy Árpádot, Havasi Pétert és a szerkesztőség többi tagját azért, hogy a dicső évforduló propagálására olyan népszerű és kedvelt formát választott, mint a vetélkedő. Mert figyeljük csak meg, hogy manapság milyen nagy előszeretettel barkochbázik, versenyez, vetélkedik egymással, aki csak teheti. Aki viszont nem barkochbázik vagy versenyez, az őszinte és élénk érdeklődéssel figyeli az iméntieket. Közben emezek Is, amazok is rengeteg hasznos dolgot tudnak meg. Nem túlzás, a vetélkedők fénykorát éljük. Manapság többen és szívesebben néznek meg egy húszperces, nem fs mindig a legjobban előkészített és legérdekesebb vetélkedőt a tévében, mint egy tűrhető krimit. Az ember természetéből fakad, hogy szeret versenyezni vagy szurkolni, drukkolni. Mi is drukkolunk, hogy a Csehszlovák Rádió magvar szerkesztősége még több“*! sonló műsorral lepjen meg bennünket. Palágyi Lajos V,
