Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-03-06 / 10. szám
4 új ifjúság A nemzetközi nőnap ■ ■ 4 ■ ■■ linkat, asszonyainkat NO 73 Nőnapkor az újságok, a rádió, a munkahelyek, a családok központi témája a nők emancipációja. Mi, nők. megmosolyogjuk a férfiak csípős megjegyzéseit, és az ígéretek hallatán csak legyintünk. Nem új, már egy évvel ezelőtt hallottuk. Vannak nők, akik az egyenjogúságról hallani sem akarnak, a valóságban mégis legalább egy lépéssel vezetnek a férjük előtt, és vannak, akik emancipációja egyedül a gyerekszülésben rejlik. A mai lányok, asszonyok többsége az arany közéutat járja. Természetesen és magabiztosan, mintha csak mindig így lett volna. Özvegy Urbán Ferencné: Én mindig csak a fakanálról, tányérokról álmodtam. Teli tányérodról ... Dolník Tiborné: Miért álljunk kétszer sorba ott, a- hol a gondokat osztogatják? Csintalan Zsuzsa: Többet járok majd a. tisztítóba és a félkészárü üzletbe, mint édesanyám. Özvegy URBAN FERENCNÉ hatvanhét éves, Ipetsky Sokolecen (Ipolyszakállas) él, egyedül. Két lánya a szomszéd faluba ment férjhez, gyakran látugatja ókét, van négy unokája. — Urbán néni, tudja-e. milyen nap március 8 a? — Hát . .. ünnep. — És milyen? — Nők, asszonyok napja? — Meglepte-e már valaki ezen a napon valamivel? — Nem, még nem ... Névnapomra. születésnapomra mindig kapok valamit, aprfi figyelmességet. Eljönnek az unokák és ulyankor feltorditják a házat. Nők napja? Hm . .. Nézze a kezeim: ma is úgy dolgozton, ugyanúgy, mint régen. Amíg bírom. De az idő eljár. Sokszor elnézem a lányaimat: mosógép, villanytűzhely. televí- ziö, villany vasaló. Hát volt az én lánykoromnak ilyesmije? Még pelenkája se. A régi alsászoknyák- ből téptük a gyerekek segge a- lá. Bizony. Könnyebb ma a nők élete, sokkalta. Nyugodt, nem küzdelmes, nem kell félniük a holnaptól, és mi mindenük van az embereknek. Rettenetes ez az iram. Már a gyerekeknél kezdődik. Akármit nem is vesznek magukra, ami csúnyább, mint a szomszédé. Ma az asszonyok is iskolába járnak, meg igazgatok és a traktort is megülik. Én mindig cSak a fakanálról, tányérokról álmodtam. Teli tányérokról. Meg markot szedtem, hajnalban kúrút vág tam, télen kukoricát morzsoltam. Mégsem volt mindenünk. És hát ott voltak a lányaim. A férfiaknak valamikor alig futotta idejükből a gyerekekre. Ma az állam neveli őket. A mostani családi pótlék kész vagyon. Azt már nem is számítom, hegy van óvoda, bölcsőde és hogy a gyerekek valahogy okosabbak, értelmesei) bek, mint annak idején. Már n- lyannknak szüleinek és sokat tanulnak. A környezettől, tévéből, rádióbői. És már olyat is láttam, hogy egyéves kisgyerek kéneskönyvet lapozgatott... Hát nem csodák ezek? Buday Ernőné és Breza józsefné, középen a két fiatalember, Arnold és Attila. A két sazdicei (százdi) fiatal- asszony, BREZA JÓZSEFNÉ és BUDAY ERNÖNÉ kinn állnak a ház előtt, itt nem fúj a szél, és az eső sem vág ágy az eresz alá. Mindkettőjük karján kisgye rek. csendben várják életük első interjúját. — Hogyan fest egy fiatal háziasszony hétköznapja? — Korán kelés, reggelikészítés, aztán rohanás az üzletbe. — Hány kilós a szatyor mondjuk pénteken vagy szombaton? — Péntek vagy szombat, mindegy. Nehéz, és ha hazamegyek, az első dolgom, hogy lerogyok a székre és lelógatom a két karom. — Mi van a szatyorban? — Tej, vaj, kenyér, ez mindennap. Gyümölcs, cukor, liszt, legalább hetente egyszer. — Ha hazajön az üzletből, persze pihenhet . . . — A fészkes fenét. Csak addig, míg az egyéves fiam pakolni nem kezdi a táskát. És azután sem, mert eltart, míg a lakást helyrepofozom. Aztán főzünk . . . Brezánénak a kis Arnold a második gyereke, Budaynénak Attila a harmadik. i — Ismernek-e példás apukát, példás férjet? Brezáné szomszédasszonyára néz és nevet: — Az ö férje az. Segít a há zimunkákban, még a pelenkákat is kimossa. Budayné, akinek a férje tanító, szerényen mosolyog, és azt hiszem, hogy férje az említeti titulusnál sosem kap szebb elismerést. — Mit értenek boldogságon? Nem gondolkodnak, egymás szávába vágva magyaráznak. —- Ha az embernek mindene megvan, akkor elégedett, és kis örömök, például egy jól sikerült nap, apró ajándék, az első virágok, buldoggá tehetik az asszonyokat. — Mit jelent az, hogy „mindene megvan“? • — Egészsége, családja, gyerekei, háza . .. A sorrendet Budayné es Brezáné állították össze. DOLNÍK TIBORNÉ vékony törékeny teremtés, kétgyermekes é- desanya, a Levicei (Lévaj Pedagógiai Iskola matematika-fizika szakos tanárnője. ,.A nő vállán több van, mint a férfién. A nő a család összetartja, és ezen a kizárólag hói poszton senkivel sem helyettesí- hetö. Feleségek, édesanyák, szakácsnők és pedagógusok, béke- bírák és szorgalmas hallgatók, tanácsadók és barátnők. Másodállásban. Legtöbbünknek van hivatása is, amelyet szeretünk. Hogy hogyan sikerül minden „műszakban“ helytállnunk méghozzá nem is akárhogyan? A válasz egyszerű: asszonyok vagyunk. Persze, néha azért csak házunk egyet a képzeletbeli csavaron, és megtörténik, hogy este a kisfiam nem kap mesét, vagy kiesik a tévénézés, olvasás vagy csak „másnap“ megyek aludni. Én azért szeretem játszani a szerepeimet, mert csak akkor vagyok boldog, ha este fáradtan heesek az ágyba és érzem, hogy minden rendben van, a munka hely és a csalód is a maximumot kapja tőlem. Szétosztom ma gam, de gazdaságosan. A boldogságot — bármennyi* é: is modern nő vagyok — csak a gyermekeim és a férjein elég« dettségével tudom lemérni \á lám bizonyára közrejátszik az is, hogy az iskolában ideális körül menyek között taníthatok Tehát zökkenőmentesen, anélkül, hogy az iskola vezetőségére a legki sebb panaszom is lenne. Csak egy példa: még nem voltak szabad szombatok, de nálunk az ó- rarend a családos tanítónőknek minden szombatra szabadot biztosított. Munkahelyünkön bizonyíthatjuk, dolgozhatunk, kísérletezhetünk. szabad kezünk van inég a fontos határozásban is. Éppúgy, mint a férfiaknak. Min dennek ellenére állítom, hogy kevés időm van a gyerekekre. Kolléganőimmel már sokszor beszélgettünk, milyen is lehetne egy anya ideális munkahelye. Talán a csökkentett munkaidő és a félnapos bölcsőde, pontosabban családi bölcsőde kombinációja víszaadná a gyerekeknek é- desanyjukat. Biztos vagyok benne, hogy ez nem a jövő zenéje, hanem a máé. Mit felejtettem még el? Talán a legfontosabbat: államunk gondoskodását a gyerekekről, pénzbeli támogatását. Azt hiszem, bj messze túlszárnyalta valamikori álmainkat. így van ez rendjén. Miért álljunk kétszer sorba ott, ahol a gondokat osztogatják?!“ CSINTALAN ZSUZSA chotíni (Hetény) leány érettségi előtt áll, vérbeli tinédzser, magabiztos, az a típus, aki az újságíróból ..kihúzza“ a kérdéseket, míg ö kifogyhatatlan a válaszokból. — Mi határozza meg azt a maximumot. amelyet egy nő elérhet az életben? — A megértő, boldog családi kör, amelynek kialakítása nagyrészt tőle függ, és a munkahely, ahol szívesen dolgozik. —■ Elképzelések hétköznapjaidról, mondjuk úgy öt év múlva? — Család és munkahely, de semmi lemondás az egyik ^agy a másik javára. Hogy színűn/; is mehessek és gyerek is legyen, megoldást mindig lehet találni. Főzni, mosni, vasalni is fogok éppúgy mint édesanyám, de bizonyára többet járok maid tisztítóba és félkészáru üzletbe Is. — Véleményed a boldogságról? — Mindenki vágyik utána, minden lány másmilyennek képzeli. Pontosan nem tudom, milyen. De ha létezik, azt hiszem, apró örömökből áll, és pillanat kérdése az egész. — Volt már Ilyen érzésed? — Igen, sokan nevetni fognak, de elégedett vagyok, ha, sikerül egy pár szép cipót vásárolnom, és akkor is, ha megértem a tananyagot, és tudom, hogy ab ból nem kaphatok ötöst. — Milyen lánynak van ma a legnagyobb sikere? — Iskolában, aki tanul. A fiúknál meg az olyannak, aki flan- col. Ami a fejben van, az lényegtelen. Még a szokásos „tisztelet a ki vételnek“*et sem tette hozzá. (hd> TlíkJj Utfy faj/yw Jwjm» jAfrdj aj vmmymjoj k hwjjf rr^dlfy Uom/ <m~ rm j (ftml rrrJyw á) minify A gyerekek fekszenek, de az ajtónyílásra egyik-má sík felemeli a fejét... KÉT ELNÖK EGY ÓVODÁBAN Délután nyitok be az ó- vodába. A gyerekek fekszenek. Az ajtó nyílására egyik-másik felemeli a fejét, de aztán az óvó „néni“, Seres Ibolya igazgatónő leinti őket. Amíg beszélgetünk, a szakács néni* vigyáz a gyerekekre. De én nem is jelkai (Jóka) óvodáról, hanem a község ifjúsági szervezetéről szeretnék írni. Hogy mégis szóba kerül az óvoda, az azért van, mert múlt év decemberétől az óvoda igazgatója a SZISZ hely- szervezetének az elnöke. Amit hozzá kell tennem: ebben a két tanerős ;óvodá ban nem csupán Ibolya lát el elnöki tisztséget, |hanem munkatársa és barátnője, Melichárek Ilona is, aki viszont a SZISZ vlCanyl (Far- kasd) szervezetének az elnöke. Így tehát nemcsak a napi feladataikban, hanem iskolán kívüli teendőikben "is osztoznak. Ehhez még hozzá kell fűznöm, hogy nemFél nap az óvodában vagyok, a nap másik felében marad elegendő időm arra, hogy elintézzem a szükséges elintéznivalókat. Tankó Ágika, a bratislavai Duna utcai kilencéves isko- la harmadikos tanulója. Seres Ibolya csak Melichárek Ilonka, hanem Seres Ibolya is farkas- di. Hogy miért lett mégis itt Jókán elnök, egyszerű a magyarázata: — Tavaly egy kicsit gyengébben működött a szervezet. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy az elnököt lekötötték más elfoglaltságok. Munkája mellett egyetemre járt, tanulnia kellett, így nem jutott mindig ideje arra, hogy a szervezet szekerét tolja. Az év végén már mindenki é- rezte, hogy ez így nem mehet, ezért elhatároztuk, hogy felmentjük az elnököt. így lettem a szervezet elnöke. Melichárek Ilonka Az első elhatározásunk, vagy ha úgy tetszik, az új vezetőség első intézkedése az -volt, hogy megnyitottuk a szervezet klubját. Azóta szombaton-vasámap együtt szórakoznak a jókai fiatalok. És hát természetesen, az Igényes, tartalmas rendezvények mellett a táncmulatság sem maradhat ki a műsorból. Szombat-vasárnap, amikor összejön a fiatalság, tv-t nézünk, játszunk és táncolunk. Egyébként elég sok a teendőnk. A négyezer lakosú Jókéból csak harmincötén jelentek meg az évzáró közgyűlésen. Ez pedig azt jelenti, hogy még nagyon sok fiatal nem tagja a szervezetnek. A klubba azok Is járnak, akik nincsenek benne a szervezetben és ez a jó. — Az óvoda? — Mindig nagyon szerettem a gyerekek között lenni, ezért is lettem óvó néni. Ez a szenvedélyem továbbra is megmaradt. Délelőtt, délután, amikor soros vagyok, mindig szívesen dolgozom. Ugyanezt mondhatom munkatársnőmről is. Az, hogy nemcsak a munka köt össze bennünket, hanem valami egyéb is, sokkal jobb. Szívesen helyettesítjük egymást. Hol az egyik, hol a másik megy el az értekezletre, fgy mindenről pontosan- tájékozottak vagyunk és könnyebben eleget tehetünk a Vállalt feladatainknak...-ntlir
