Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1972-08-29 / 35. szám

A SZOCIALISTA IFJOSÁGI SZÖVETSÉG SZLOVÁKIÁI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPIA

XXI. évfolyam — 1972. augusztus 29. Ara L— Kés

Vas és befon

Vas, beton és egy nagyváros forgalmával vetekszö zaj, nyüzsgés. £s persze sár. Ez jellemzi a Tuši mice II. hőerőmű építkezését.

Emberek sehol, vagy csak egészen picinyek, ott a hűtőtorony tővében, és ott fent, vagy SO méter magasan is kell, hogy legyen valaki, mert a daru karja éppen pár mázsányi betont cipel egy hatalmas tartályban.

De inkább érzed, mint látod az embert.

Mondhatod, az ember mindennél hatalmasabb. Itt ezt mindenki kétkedve fogadja. Százötven méteres kémények, hatalmas daruk, öt méter átmérőjű csövek? Mondhatod, míg müve csak papíron fekszik, míg alkot, míg cselekedni készül. Tušimicén már csak az egészen magas filozófiai kategóriában gondolkodó ért veled egyet — igen, Tušimicét az emberek építik, alkotják, és csakis emberi erő segítségével működhet.

(Folytatás a 3. oldalon)

GEORG BRITTING:

NYÁRUTÓ

Kurta nyár, izzó, ne siess! A lágy gyep sóhajodtól még nem aszott el. Ahít még a mag s a bor, vörösödni. Tücskök zengve dicsérnek,

s a pacsirta is, ha a kékbe kúszik, mennyi trillával hívogat, s a bíbor pipacsoknak mély tüzű szirma boldog, mámoros ének!

Csillagos, hús éjeken újra égnek szegheti fejét a fűszál. A nyirkos földön útra kél a csiga, de nem néz csillagos égre,

csápjait mozgatja. Előre féli, mint a szurdokban lapuló varangy, mint lápon úszkáló szalamandra, az édes rózsaszín hajnalt.

gy nemzet életében — kiváltképp, ha kétezer

E

éves múltra tekinthet vissza, mint Vietnam — 27 esztendő nem több egy röpke pillanatnál. Épp ezért a szeptember 2-án megalakulásának 27. évfordulóját ünneplő Vietnami Demokratikus Köztársaságról akár azt is mondhatnánk, hogy gyermekkorát éli. Tudjuk azonban, hogy ez a gyermekkor mérhetetlen nehézségeivel, szenvedélyeivel hamar felnőtté érlelte a VDK népét. Ennek mérlegét megvonva viszont nem állapíthatunk meg mást, minthogy a VDK máris bebizonyította életképességét és érettségét.

A szinte nullpontről való indulás és az amerikai bombázások ellenére is szüntelenül fejlődött és kialakulóban van az ország ipari bázisa. Az ipari termelés növekedési üteme általában meghaladja a 20 százalékot és — a szocialista országok segítségével — a VDK gyorsan számolja fel korábbi nyersanyagtermelő ország jellegét. A gazdasági élet szocialista átalakulásával egyidejűleg kultúrforradalmat hajtottak végre, szívósan küzdenek az írástudatlanság maradványai ellen.

A háborús erőfeszítés diktálta nélkülözések ellenére a néptömegek sokat kaptak szocialista államoktól. Az életszínvonal európai mércéinek alkalmazásával persze nem sokra mennénk. Arra kell emékeztetni, hogy a függetlenség kivívása előtt, 1945 tavaszán alig három hőnap alatt csaknem kétmillió ember pusztult éhen.

Ma legfeljebb az amerikai bombáktól hal meg valaki. Az Egyesült Államok szabályos népirtást folytat e derék nemzet ellen. Ezt lassan már azok is kénytelenek bevallani, akiket távolról sem lehet kommunista elfogultsággal vádolni.

Olvassák el lapunk tizedik oldalán egy prominens amerikai újságíró vietnami benyomásait!