Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1972-08-22 / 34. szám
GUSTÁV HUSÁK: A KOMMUNISTA PART MOZGÓSÍTJA A NÉPET (Részlet a szerző Tanúságtétel a Szlovák Nemzeti Felkelésről című művéből) A Szlovák Nemzett Felkelés első napjaiban egyfelől megnyilvánult a lelkesedés, az áldozatkészség, az elszántság, a forradalmi kezdeményezés, másfelől azonban elég óvatoskodást, kivárást, ösztönösséget és káoszt is tapasztalhattunk — különböző mértékben — a körzetek, járások, az adott helyzet, a társadalmi osztályok és az egyének politikai arculata és temperamentuma szerint. A központi vezetés még csak alakulófélben volt; a járásokkal, az üzemekkel nem volt megfelelő kapcsolat, ugyanakkor igen kritikusnak tűnt az e- gész helyzet. Az egyes részterületeken a katonai egységek és a partizánalakulatok, a járási és a helyi nemzeti bizottságok úgy harcoltak, ahogy tudtak. Szilárd egységet kellett teremteni e sokféle erő között, világos célt kellett kitűzni, s minden erőt mozgósítani kellett a nácikkal vívott harcra. Ezt a feladatot egyetlen szervezett politikai erő vállalhatta — Szlovákia Kommunista Pártja. Vállalta és becsülettel teljesítette is. A Szlovák Nemzeti Tanács Deklarációjával egy időben, 1944. szeptember 2-án készítettük el Szlovákia Kommunista Pártjának Nyilatkozatát, amelyet százezer példányban nyomtattunk ki, és a szabad területen mindenütt terjesztettünk. Szlovákia Kommunista Pártjának Nyilatkozata kiegészítette a Szlovák Nemzeti Tanács Deklarációját, s arra mozgósította a kommunistákat, valamint a lakosság többi részét, hogy aktívan vegyenek részt a fegyveres harcban. De arra is szükség volt, hogy élő szóval tájékoztassuk a helyzetről a dolgozó nép tömegeit. Említettem már, hogy a Kommunista Párt vezetősége a felkelés első vasárnapjára (szeptember 3-ára) nyilvános pártmegmozdulásokat szervezett a felszabadított terület minden jelentősebb helységében. A Kommunista Párt körülbelül 40 nyilvános gyűlésen fejtette ki álláspontját, hat év után első ízben legálisan és nyíltan: felfedte a helyzetet a tömegek előtt, és fegyverbe hívta őket, a nemzet és az állam szabadságáért, a dolgozó nép céljaiért. A gyűléseken százezernél is többen vettek részt. Az irányvonalat Szlovákia Kommunista Pártjának Nyilatkozata, a Szlovák Nemzeti Tanács Deklarációja, a Szlovák Nemzeti Tanács első rendeletéi, a nemzeti bizottságok, a felkelő hadsereg, a partizánegységek feladatairól, az antifasiszta erők együttműködéséről elmondott élő szavak szabták meg. A tö- meggyüléseknek rendkívül nagy visszhangjuk volt. Bebizonyosodott, hogy a Kommunista Párt komoly megbecsülésnek örvend, a dolgozó nép tömegeinek bizalmát élvezi, és a Szlovák Nemzeti Felkelésnek valóban vezető politikai ereje, a nép pedig teljes mértékben támogatja. Ugyanakkor ez a megmozdulás a párt erejének, szervezettségének, tömeghatásának, is demonstrációja volt. A tömeggyülések példájaként azt a négy gömörít (Tiszolc, Hnústya, Klenóc Kokava) említem, amelyeken Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságé' nak küldötteként vettem részt, s amelyeken beszédet mondtam. A tér megtelt messze földről jött emberekkel — munkásokkal, parasztokkal, értelmiségiekkel, katonákkal és partizánokkal. Nagy részük fegyveresen jött, s ha polgári ruhát viselt is, akármilyen fegyvere is volt, magánál tartotta. A nép mindenütt megalakította a helyi fegyveres egységeit, ezek gyakorlatoztak, s alakzatokban sorakoztak fel a gyűlésen. Az orosz forradalom fényképein láttam ilyennek a fegyverben álló dolgozó népet — most pedig a szlovák kisvárosokban és falvakban. Mindenütt megvoltak a nemzeti bizottságok, mindenütt a kommunisták álltak az élükön, teljes volt az antifasiszta erők egysége, mindenütt lengtek a csehszlovák, a szlovák és a vörös zászlók, mindenütt lelkesedéssel fogadták a Kommunista Párt álláspontját. A Szovjetunió és a szovjet hadsereg említésekor viharos lelkesedés támadt. Mindenütt fegyvert követeltek: adjatok fegyvert, és kivívjuk a harcotl Több éves politikai munkám során sok népgyülést éltem meg, de ilyen élénket, lelkeset, harcosat sohasem, mint ezen a vasárnapon. Az öröm tömegjelenetei voltak ezek a fasiszta sötétség utáni szabadság láttán, a büszkeség, hogy van saját- erőnk, kormányunk, hogy mi kezdeményezünk, a gyűlölet megnyilvánulásai a nácizmussal, a néppárti uralommal szemben, a szeretetéi mindaz iránt, ami szovjet, s a személyes elszántság megnyilvánulásai, hogy készek bármilyen áldozatot hozni a harcban. Nemzeteink történetében most először i lett a Kommunista Párt kormányzó párt- !tá. A szlovák nemzet drámai pillanataiban vállalta a felelősséget harcáért, további sorsáért. A párt kezdeményezésére vette át forradalmi tettel a Szlovák Nemzeti Tanács a teljhatalmat Szlovákiában, a Kommunista Párt irányelvei alapján ragadták magukhoz a hatalmat körzetükben a nemzeti bizottságok. Meg kellett oldaniuk és meg is oldottak minden lehetséges problémát: a mozgósítást, a hadsereg és a partizánok támo-' gatását, az ellenség ártalmatlanná tételét, a lakosság biztonságát, a közellá- j tást s a mindennapos közigazgatási fel- j adatokat, a termelés problémáit, segft- ! séget a megszállt területekről menekü- j löknek, politikai, gazdasági, kulturális j kérdéseket — mindazokat, amelyeket a ’mindennapok állítottak elébük. Ezért e napokban a maguk körzetében ténylegesen szintén a nemzeti bizottságok vették át a hatalmat. Többségükben a kom- . munisták jelentették vezető erejüket. Munkájuk közben most pártjuk tekinté- jlyére támaszkodtak, amely a felkelés S kormányzó és döntő pártja volt, s tevé- I kenységüket, jogkörüket legalizálta. A nemzeti bizottságok voltak a községekben és a járásokban a párt fő támaszai, az államhatalom gyakorlásának legfőbb szervei. Bebizonyosodott, hogy a nép forradalmi kezdeményezése mekkora erőt képvisel. Szlovákia Kommunista Pártjának vezetősége a felkelő területek helyzetét a delegátusoknak a gyűléseken szerzett értesülései alapján értékelte. Felhalmozódtak az első forradalmi napok tapasztalatai. Nem kevés probléma akadt: harcolni kellett, ugyanakkor fenn kellett tartani a termelést. A legfontosabb értesülés volt a legpozitívabb: a dolgozó nép tömegei szilárdan és elszántan a felkelés, a Kommunista Párt, a Szlovák Nemzeti Tanács és céljai mögött állnak. Akivel a nép, az nem bukhat el. A német előrenyomulás ellenére Is az optimizmus hulláma öntötte el a szabad területet. Ez a frontokon is megnyilvánult: a katonáknak és a partizánoknak sikerült megállítaniuk és lassítaniuk a németek előnyomulását. A Szlovák Nemzeti Felkelés átélte első válságát, a születés krízisét. Politikailag is megerősödött, elmondhatjuk, hogy stabilizálódott. Wrangel báró szökése Az intervenciós hadsereg katonáinak dicstelen távozása az orosz i kikötőkből. „Mivel katonáinak további ellenállása reménytelen, és csak felesleges vérontáshoz vezetne, azt javaslom Önnek, hogy szűntessék meg az ellenállást, és adják meg magukat az összes szárazföldi és tengeri egységekkel...“ (Részlet Frunze Tádiógrammjából, melyet Wrangel bárónak küldött.) A Vörös Hadsereg 1920. október 28-án offenzívát indított Wrangel hadserege ellen az északi Tauridán. Az intervenciós hadsereg azzal a tervvel, hogy itt áttelelnek, megkezdte visszavonulását a Krímre. Ezt tervezték... November elején a Vörös Hadsereg Frunze vezetése alatt elfoglalta Perekopot. Wrangel nem fogadta el a felkínált kapitulációt, hanem egyszerűen megszökött a hadseregtől Isztambulba. November 16-ig a vöröskatonák a Mahno-egységek segítségével elfoglalták Szim- ferepolt — Krim fővárosát, Szevasztopolt és több más várost. Krím felszabadításáért a Vörös Hadsereg tízezer emberi élettel fizetett. A fehérgárdistá egységek maradványai angol, francia hajókon, valamint az orosz fekete-tengeri flotta 130 hajóján menekültek el. Ezzel a polgárháború és az intervenciós hadjárat O- rnszországban a végéhez közeledett. , történtek, i maga a levél talán elég Is . lenne bemntatkozásnak. De a lehető leg- többet szeretném megtudni erről az em- berröl. Tovább nyomozok, alakítgatom magamban, próbálom rekonstruálni döntő lelkiállapotait. Még abban is hinni próbálok, hogyha vele beszélnék, tán másképp értékelném a dolgokat... De nem megy, s úgy látom, döntően semmi sem szolgálhat a mentségére ennek az embernek. Elmegyek a régi munkahelyére, volt munkatársaival beszélgetek. Itt Ismét szóba kerül, hogy míg élt a felesége, az átlandé, botrányos nézeteltérések állítólagos kölcsönös hűtlenség miatt voltak köztük. A munkatársak ezt a véleményt úgy szűrték la magukban, mert az ő bütlensége látszott reálisnak, őt ngyanis a szé szoros értelmében szoknyalogdmegnek ismerték meg a közösen eltöltött húsz esztendő alatt. — Mi volt a legjellemzőbb erre az emberre? — kérdem. , — Nagyon nőzött. Féltékeny volt a feleségére. Hol nagyon jól, hol meg botrányosan éltek. Hatvanhétben és 68-ban elkiilönölt, nagyon zárkózott lett. Ekkor már együtt élt a nővel, akivel azt&n el Is ment. A nagyobbik fiúnak, aki Kanadában él, állítólag forgolódnia kellett a nő körül. Lázadozott, így aztán sokszor elkergették. Mária, az apa húga ugyanitt dolgozott. Tönkrement, meg is halt. Mi úgy tndjuk, az apa most Böblingenben egy templomban orgonái. A gyerekek más álláséról tndnak. Egy délelőttiről és egy délutániról, de egyik sem az orgonálás. KI tndja, mi az igazság. A munkatársak szerint kizárt dolog, hogy emigrálásinak politikai oka lehetett volna. Egyértelműen úgy könyvelik el, hogy a nó szedte rá. A munkahelyén mindenki tudomásai vette e helyzetét, de várható volt, hogy kirobban körülötte valami. Nem kevés anyagi gondja volt, a nője nem dolgozott, aki egyébként szép volt és Hatal. Amikor kint maradt, a munkatársak azt mondták: „Ogy kell neki!“ Tőlük tadom meg, hogy az apa valamikor partizán is volt. Lapokat küldtek neki, gyere vissza. Keményfejű ember volt. Ogy látják, már büszkeségből sem jönne vissza. Hivatásához értett, fél csinálta, szinte megszállottja volt mankójának. Magánakvalő volt, különösebb, bizalmas baráti kapcsolatban itt a munkahelyén senkivel sem állt. A szakmabeliek társaságában élt, de legtöbbet a nőnek szentelt. Alkoté embernek lehet őt mondani. Az osztályon a legrégibb dolgozó volt. Értett hivatásához — ez nem kétséges. Hát fgyl Véletlenül egy idős asszonnyal is találkozom. — Ki van zárva, hogy a szeretője lett volna. —' A számtalan véleménytől eltérő az 6 véleménye. Sohasem dolgozott vele, de ismerte őt. — Nézze, kérem, felelőtlen dolog erről frni. TOdőbajos ember volt. Tudvalevő, hogy a tü- dőbajosokaál a nemi potencia fokozódik. Ezt is be kell kalkulálni. Sokat dolgozott az az ember, és azt is érezhette, hogy a társadalom hálátlan vela szemben. Satöbbi, satöbbi... De hát egyet lehat-a ártani ezzel a véleménnyel? Egyet lehetna-e érteni még több, nyomésabb érv mellett Is? A képlet egyszerű. Üt árva gyereket hagyott magára. Anyagyászolé, szeretetre, meleg otthonra vágyé gyerekeket, akikben ez az igény a legtermészetesebb médon, a legdurvább valóság megszenvedése révén alakult ki. Ogy szerettek volna élni, ahogy ismerős pajtásaik, barátaik, akik bizony éppen a gyerekek sorsából kifolyólag nem lehettek olyan nagyon sokan. Nyilván akadt az utcán gyerek, aki szerény öltözködésük miatt lenézte őket, vagy aki szemükre vetette, hogy nálatok így meg ágy... Ismerjük,, ugye, el tadjuk képzelni? És nem nyomorog a „fényes“ nyugaton, hát miért csak a legminimálisabb anyagi támogatásban részesítette gyermekeit, miért, miért? Nem lehet ennek az embernek a cselekedetével megbékélni. Hát mi mentesítheti ét? Vladó nekivágott a nagyvilágnak, Elvira el- készált az alvilágban. Tibor halott. Edit és Yvett élnek és szomorúak. Nehezen találják majd meg helyüket a világban. Emberek között élnek, akik jék és rosszak. Edit mfg munkába nem tép, kapja a havi háromszáznyolc korona árvasági segélyt, meg a nemzeti bizottság havi háromszáz koronás táplálkozás-kiegészítő segélyét. Yvett adminisztrátorként dolgozik, havi ezerszázért. A kétszobás lakás havi költsége háromszáz korona, s ebből kettőszázötvenet az albérlő lánytél kapott lakbérből fedeznek. Az albérlő lány Is adminisztrátor. Tibor szobáját béreli. Edit és Yvett csak kofnlát isznak, nagyon szeretik. Yvett azt mondja, naponta harmincat is meg tudna inni, annyira szereti. És a zenét is szeretik. Négyszáz koronáért lemezjátszót vettek. A legolcsóbbat, aminek csak korongja, motorja, tűje van. Edit készített szekrényt a lemezjátszónak. Hogy nem szép? játszik, és az a fontos. Állandóan játszik. Mert így könnyebb. Mert így sokkal könnyebb. Apa nagyon régen ígér egy magnót. Igen, egy magnó az nagyon jé lenne. De egyszer ezért nem küldi, máskor meg azért, mert javítóban van... no meg hát különben is, nyolc hónapja nem ír. Edit nem álmadozik. Yvett sem. Az egyik tizenkilenc, a másik tizenhét esztendős. Nem álmodoznak, pontosabban nem ringatják magokat illúziókban, de azért a jövőjüket mégiscsak elképzelik. Edit három gyereket, szép lakást, békés boldog otthont meg jé férjet szeretne. Yvett egy gyerekkel kevesebbet akar. — No és mégis, milyen lehet egy jó férj? Hogyan képzelitek el őt? PrébSljátok meg elmondani! — kérem őket. — Milyen legyen a békés, boldog otthon? Nem válaszolnak. Talán buta kérdés volt., Igen... értem... Nagyon buta kérdés volt... xzx A fenti történet nem egy klasszikus, nem Victor Hugó-i regénytéma, ismertetéséhez nem kell frói fantázia, nem szükségesek művészi eszközök. Elég megpróbálni, úgy leírni, ahogy megtörtént. Mert megtörtént. A fenti történet igaz dokumentum, megrázú valóság. (Vége
