Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1972-08-15 / 33. szám
z adriai tengerpart legfelső vége északkeleti irányban, kissé kiöblösödlk — ez a trieszti öböl —, amelynek az isztriai félszigeti görböletében fekszik Trieszt városa. Triesztet és közvetlen környékét kivéve, az egész félsziget Jugoszláviához tartozik. AMIRŐL A MULT ES A TÖRTÉNELEM BESZEL Történelmi emlékekben gazdag várost, kezdve a félkörben szegélyező hatalmas kikötő remekül kiépített partjától, fel egészen a dombon fekvő régi, középkori városrészig, varázslatos táj lengi körül. Ez a városrész hamisítatlan mediterrán jellegű. Tulajdonképpen ez volt valamikor a magva a későbbi egyre nagyobbodó és fontosabbá váló Triestnek, amelyet a római időkben Tergestenek neveztek. Hogy ez a régi mag végül is mikor keletkezett, azt ma már nem lehet kideríteni, de a kőben megörökített emlékek nyújtanak némi támpontot erre vonatkozólag. Ilyen emlék a néphagyomány szerint az 1. e. 33- ban emelt római diadalkapn. az „Arco di Riccardo“, a Via Madonna del Mare-n látható és a Krisztus előtti időkben épült :antik bazilika mozaik és alapfal maradványai. Továbbá a mai kor házai közé szorított és az 1. u. I. II. században épült római színház, a „Teatro Romana“ maradvánvai, amelyek porondját oly sok gladiátor vére öntözte. Ebben a színházban a trieszti nyári idényben még vissza-vissza jár az impérátorok korának szelleme, amikor esténként — idegenforgalmi érdekességként — antik színdarabokat játszanak falai között a XX. század színészei. Elénk városi élet folyt az ókori Tergestében és volt mit félteniük, amikor 452-ben Attila hun seregei élén a közvetlen közelben Aquileiában járt. Ez a város a hajdani római kereskedelem egyik igen fontos gócpontja volt, amelynek Tergeste volt a tengeri kikötője. A történelem kerekei azonban furoglak. uralkodók váltogatták egymást. Később a város az egész isztriai félszigettel együtt az osztrák császárság uralma alá került, amely az Adria és egyben a Habsburg birodalom legfontosabb kikötőjévé fejlesztette Triesztet. A XVII. századtól kezdve nagyszabású építkezések indultak itt meg. kiépítették és egyre nagyobbították a kikötőt. VI. Károly osztrák császár a kikötő forgalmának még nagyobbá tételére 172B-ban megalapította a szabadkikötőt és ezzel erős konknrrenciát támasztott Velencének. Hiszen ez volt a célja! A mai városháza előtt egy díszes kőoszlopon most is ott áll az alapító szobra. ROMANTIKUS EMLÉKEK, AMELYEKBŐL TRIESZT NEM TUD MEGÉLNI Napoleon bukása után Trieszt fejlődése lelassádott. mivel az újból asztrák kézbe került. Velence még mindig jelentett olyan vonzóerőt, hogy ennek a térségnek nagy kereskedelmi forgalmát kikötőjébe tudta szippantani. Ámde lényegesen megváltozott a helyzet 186-től, amikor a Habsburgok számára gyászos végű porosz-osztrák háború következményeként Velencéről le kellett mondania. így most már valóban csak Trieszt jöhetett Ausztria számára számításba, mint tengeri kapu, sőt 1667-től az Osztrák- Magyar Monarchia deklarálásának idejétől kezdve, az egész bi rodalom, amelynek szinte egyetlen kikötőjévé vált. Fiume—Rijeka a Magyarország számára kiszemelt kikötő kiépítése csak az t880-as években következett be. Addig tehát Trieszten keresztül áramlott be a Monarchiába a távoli földrészek áruja és innen indult szerte-szét a világba. Nagy tempóban megindult az építkezés és a kikötői épületeken és berendezéseken kívül középületek tucatjait is emelték. Kedvező fekvése és a Maritim Mediterrán klíma ide vonzotta az Osztrák-Magyar Monarchia arisztokráciáját és gazdag embereit. Egyre-másra épültek a gyönyörű magánpaloták, mind benn a városban, mind pedig a tengerparton. A kis öblökkel megszakított tengerparton mintegy ötven kilométer hosszúságban szebbnél szebb villák, szállodák nézegetik magukat a kristálytiszta vízben. Miramare, Orignann, Sistiana. Ouinn vára de A vitorlás áiKótő mind között a legszebb, a legromantikusabb és legdrámaibb emlékű, a tengerbe nyúló sziklára, isztriai fehér márványból épített Miramare. Ez a csodálatos kastély szomorú nevezetességét Miksa mexikói császár tragikus halálának köszönheti. A triesztiek mind a mai napig rokonszenvvel emlékeznek meg az egykori osztrák főhercegből lett mexikói császárról. A lepergett utolsó félszázad során a Miramare megszűnt Habsburg tulajdon lenni, de a triesztiek különös módon nem felejtkeztek el a kivégzett Miksáról. A nyári idény folyamán a tengerparti kastélyban és gyönyörű parkjában „Der Kaiser- ; treum von Miramare“ címmel szabadtéri előadásokat és fényjátékokat tartanak. Ezenkívül még hangversenyek szórakoztatják a közönséget. Világhírű művészeket szerződtetnek Miksa császár, Charlotte császárnő és a többiek szerepeinek eljátszására. A város mindent megtesz e tengerparti előadások sikeréért, hogy minél nagyobb idegenforgalmat teremtsen. A városból napközben rendszeres autóbuszjáratok közlekednek Miramareba, : este pedig az, előadások befejezése után külön autóbuszok várják a Triesztbe visszatérőket. A római kori emlékektől kezdve, a velencei, napóleoni korokon át az Osztrák-Magyar Monarchia uralmának végéig ezerféle változások történtek Tergeste-Triesztben. amíg végül Trieszt lett. A sokféle emléket hagyott maga után és úgy tűnik, hogy a mai Trieszt — jobb híjján — ezekből az emlékekből akar megélni. De lehet-e a múltat feltámasztani, akár Ilyen formában is? Nyilvánvaló, hogy nem! Ezért új tervekre, új gondolatokra volna szükség, hogy a város a letargiájából magához térjen. — Talán mégis jobb lett volna részünkre ha Trieszt szabad város — válaszolt egy őstrieszti polgár, amikor városuk sorsa, jelene, jövője felől kérdeztem. — Ön milyen nemzetiségű; olasz, szlovén, német? — kérdeztem. — Trieszti vagyok — válaszolt meggyőződéssel. CSÖNDES KIKÖTŐ ÉS HIÄNYEÖ TURISTÁK Trieszt közel kétezeréves múltra tekinthet vissza, legnagyobb virágzása azonban az Osztrák-Magyar Monarchia idején volt, amikor a Habsburg birodalom egyetlen jelentős kereskedelmi kikötőié volt. Az első világháború után Olaszországhoz került, noha Olaszország már akkor soktucatnyi rangos kikötővel rendelkezett és nem valószínű, hogy még erre az egyre is szüksége lett volna. De hát a politika így kívánta akkor! Olaszország százötven világkikölője mellett így degradálódott Trieszt huszadrangú kikötővé, évi ötmillió tonna árúfnrgaimával. amelyből a nagyobbik részt még mindig az egykori államutőd — Ausztria vette ki. A második világháború után sokáig vitás oont volt hovatartozása. Az 1947. évi párizsi békeszerződésben Olaszország lemondott Isztriáról Fiúméról (Riieka) Záráról (Zadarj. valamint Trieszt és környékéről, amelyet a békeszerződés szabadvárosnak nyilvánított. Évekig tartó nyugtalanság és zavargó sok korszaka köszöntött ezután Triesztre. Az érdekelt államok« polgárai elégedetlenek voltak a párizsi döntéssel. így került u ügy revízióra és az 1955. október 5-én Londonban kötött új egyezmény szerint Trieszt megszűnik szabadváros lenni — Olaszországhoz kerül — környéke pedig Jugoszláviához. Jelentősége tovább zsugorodott, hiszen mögöttes területét, a teljes Isztriát elvesztette. Trieszt mai lakossága 280 000 fő, ami az osztrák Időkhöz viszonyítva fejlődési visszaesést jelent. Ugyanis Triesztnek 1912- ben 230.000 lakosa volt, így az eltelt hatvan év alatt évenként még ezer fővel sem szaporodott, bizonyítékéiul elvesztett pozíciójának. Egy régi hatalom — az egykori Monarchia — nagyságát és császári-királyi fényét bánatosan visszatükröző város ez a mai Trieszt, és érezni, hogy jelenlegi sorsával elégedetlen. Kikötőjében, amely egykor nyüzsgött a világtengereket járó hajóktól, most már több mint félévszázada csak itt-ott lézeng egy-egy hajó. Monumentális épületei egv ötvenmilliós birodalom tengeri fővárosa számára épültek és most nagyon csendesek, kihaltak. Nyilvánvaló, hogy jelenlegi tulajdonosának nincs nagy szüksége ró. Az egész város mentén végighúzódó hatalmas kikötő forgalma csak árnyéka a réginek. Természeti szépségei, antik látnivalói és még októberben is 18 fokos tengervize ellenére nem turistaváros Trieszt. Elkerülik, mert nem remélnek tőle semmi érdekesei. Pedig rosszul teszik, mert az a turista, aki itt kiszáll, sok meglepő jelenséget fedezhet fel. Már jóval Trieszt előtt a vonatban kétnyelvű — olasz és szlovén — reklámújságot osztogatnak, benne a város térképével. Egyszerű udvariassági gesztus az ideutazó szlovénok számára kereskedelmi célból, vagy szlovén lakosság is él a városban? Trieszt ntcáit, üzleteit járva ez utóbbi tény került előtérbe és a tények arról győztek meg, hogy a város kétnyelvű. Az üzletek kirakataiban az árukat szlovénul is kiírták, sőt az árakat a líra mellett dinárban is feltüntették. Kétségtelen, hogy ez a jugoszláv látngatók miatt van. De nemcsak bevásárlási céllal látogat ide oly sok jugoszláv állampolgár. A határ két oldalán élő családok, rokonok, itt is léteznek. Az üzletekben, vendéglőkben, a közlekedési eszközökön mindenütt beszélnek szlovénül. A turista jobban boldogul a jugoszláv nyelvek valamelyikével, mint a némettel. Este elcsöndesiil a város, elnéptelenednek az utcák, terek, és a kikötő környékét sem élénkíti a távoli országok tengerészeinek parti kiruccanása. Este tizenegyľ órakor teljes vidéki csönd bornl a városra, vendég nélküliek a vendéglők és sietve bezárnak. A kikötőparttal szemben velencei hangulatú kép tárul a turista elé. A tengertől töb száz méteres hosszúságban a Canal Grandéra emlékeztető csatorna nyúlik be a városba amelynek végét az 18411-ben utolsóként épült klasszicista épület — a bejáratnál hat oszloppal —, a Szent Antonius templom zárja le. A csatornán gondolák helvett csónakok, kisebb haiók ringatóznak. A csatornát 1750 körül vitorláshaiók kikötőjének építették. Kedves és megkapó színfoltja ez a városnak, a házrengetegből szabad kilátást biztosít a tengerre. Mivel Triesztet a turisták elkerülik. így a csekély idegenforgalom következtében minden tekintetben előnvös helyzetben van a látogató. Olcsók a szállodák, olcsó az étkezés és udvarias a kiszolgálás. Mindenfajta jó olasz áruhoz is lényegesen olcsóbban lehet itt hozzájntni. mint másutt. Másik nagv örömet nvújtó felfedezés: a város környéke mintegy 30—40 kilométer távolságig csupa kellemes, csendes üdülőhely, amelynek még hírét sem hallotta a turista, sohasem és mégis vetekszik bármely felkapott hellyel. Valamennvi között legszebb a Trieszt és Velence között mintegy 35 kilométerre fekvő szigeten énült Grade. Mintha Velence lagnnál adták volna Grado építőinek az ötleteket, mert a szárazföldtől a lagnna által elválasztott homokszigeten énfilt. Persze ma már 5 km hosszú töltés köti össze a szárazfölddel, miként Velencét és ígv autóval könnven megközelíthető. Csak a belső csatornák hiányoznak, de az V. VT. században énlilt templomai és a velencei stílú óvárosa, a híres városra emlékeztetnek. Grado egyébként már a római időkben is Ismert fürdőhely volt. Ma a nap és a csönd szigetének nevezik. Trieszttől mintegy harminc kilométerre sok ágra szakadva ömlik az Adriába a magyar szempontból oly szomorú emlékű folyó, az Isonzó. .Az első világháború Itt és néhány kilométerrel északabbra Görznél JGorizlal lezajlott öldöklő ütközetei következtében rengeteg magyar és más nemzetiségű monarchiabeli katona vére foivott a kék Adriába. A Jugoszlávia felé eső tengerparton, tnintegv nyolc kilométerre Trieszttől csendes kis városkát találunk. Muggiat. Halászfalunak mondják, de inkább szerénv városkának, csöndes, bájos fürdőhelynek tekinthető, közvetlen a tengeroarfra énített emeletes házaival. Ide azután csak a szépséget kereső turisták jutnak el. Pedig érdemes. Trieszt és Velence között valaha élénk hajójárat közlekedett mert Velencét Igazán gyönyörűnek látni a tenger felől Ma ■ gvan ki szakítja meg útját ezért Triesztben? A ?emantikns múlt, az izmosodó kereskedelmi és ipari élet " ™BSIt mnst már övtizedek óta agonizál. Az új kor a világiárás a turlstaáramlás útjaiból kiesik, nagvhírü konkur- ľľLSe~ SS!ÍPUantfak el előle a látogatókat — akik pénzt kozľa. ľr,'BfZt me*Br6bália emlékeit, múltját belevetni a vendé ľ ľ nemzetközi küzdelembe, de valahogyan olyan ez a mľnľpBnv.m,".,, a,.hfiosi ,Prá,erba" az óriáskerék télen. Megvan, mindenki láthatja, csak eppen nem forog. nviivľimfipI?rraÍSZsetÍ-S*é?ségéve1' emberi alkotásaival, bájával, nyugalmával mégis jovotlen jövő előtt áll Trieszt. MIKOR A LÁTÁST A HANG SEGÍTI — Az utóbbi időben gyakran fájt a fejem. Szedtem a porokat, de vajmi keveset használtak. Orvoshoz kellett mennem. — Es mit mondott az orvos? — Megvizsgált és szemorvoshoz küldött... Az iskolában arra tanítottak, hogy úgy vigyázzunk a szemünk fényére, mint legnagyobb kincsünkre. De így Is előfordul, hogy egyszerre esa« ott állunk a szemorvos rendelőjében. Es még szerencse, ha idejében jövünk, és a baj még nem nagy. Az első dolog természetesen megtalálni a hibát, egyszóval megállapítani a diagnózist. Könnyű ezt mondani, de néha nehéz rájönni! Hogy a szemnek ez a kényes, mély vizsgálata könnyebbé és tökéletesebbé váljék, találékony szakemberek egy különleges műszert szerkesztettek. A műszer az ultrahangok hullámain alapul, kb. úgy, mint a radar. Az új lengyel ultrazonográffal a szemgolyóröl és a szemüregről kétsíkú képet lehet készíteni. Bizonyára kissé furcsa, hogy a hang a látás segítségére siet, de ez a műszer szinte felbecsülhetetlen szolgálatot tesz a szembetegsége« felismerésében. Betegünk a varsói szemészeti klinika orvosa; dr. Bronislawa Roszciewszka kezelése alatt áll. Hogy miért éppen itt keres gyógyulást? Mert csak ez a klinika rendelkezik az új műszerrel. Az egész világon csak 100 orvosnak van lehetősége ezt a műszert Igénybe venni és ezt a módszert alkalmazni. A varsói klinikán többen alkalmazzák már a vizsgálatok és gyógyítás egészen új módszereit. Ehhez tartozik az ün. fluoreszkáló angio- gráf, amely képes a szem legcsekélyebb beteges elváltozásait felszedni. (sí) A Szovjetunióban számos olyan kísérletet végeztek, a- melynek során kísérleti személyek huzamosan tartózkodtak zárt ', hosszú ideig tartó Űrrepülések körülményeit modellező kabinokban. A. Miller, a Lett Tudományos Akadémia Biológiai Intézetének munkatársa a kísérletek alapján úgy vélt, hogy három űrhajósnak körülbelül három évig tartó Mars-expedícióhoz mintegy 3 tonna ételsürttményre és körülbelül ugyanennyi oxigéna re lenne szüksége. Van azonban egy másik lehetőség Is: különleges melegház segítségével zárt ökológiai rendszert kell létrehozni az űrhajóban. Ezt az ötletet annak Idején már az űrhajózás atyja, Ctolkovszkij Is jelvetette. Ez a rendszer a biológiai körforgás horán ételt, oxigént és vizet ad az űrhajósoknak, s amellett regenerálja a salakanyagokat. Miller számításai így az expedíció 300 kilogrammra csökkenthetik a tartalék-élelmiszer mennyiségét. Melegház világűrben Mi a paleomágnesség Paleomágnességnek nevezik az őskori Jeletek még ma is mérhető mágnességét. Különösen nagy fontosságot kaptak a történelmi és geofizikai kutatásoknál az égetett agyagtár- gyak, főleg a történelem előtti korbál származó leletek mágneses tulajdonságai. Ismeretes, hogy a nyers és az égetett agyag vasve- gyiileteket tartalmaz. Ezektől ered az agyagtárgyak barnás vagy vöröses színe. Az agyag- tárgyak kiégelése a vasnak úgynevezett Cu- rie-pontjánál magasabb hőmérsékleten történik, és ezért ezek a tárgyak ilyen magas hőmérsékleten elvesztik mágnességüket. Amikor azonban a kiégetés után, lehűlés közben hőmérsékletük a Curie-pont, azaz 769 C-fok alá kerül, a vasvegyületek azonnal ismét mágne- sezödnek, mert hat rájuk a Föld mágnestere. Annál erősebb tnágnességre tesznek szert, minél erősebb volt a Föld mágnestere abban a pillanatban és az égetés helyén, amikor a tárgyak a Curie-pont alá hűltek. A vasvegyületek az agyagban évezredeken át változatlanul megtartják mágneses tulajdonságaikat, mágnessé- gük erőssége mérhető, és így a mérési adatokból ki lehet számítani a Föld mágnesterének erősségét abban az időben. Az ilyen mérések és számítások meglepő eredményekhez vezettek. Egyértelműen megállapították, hogy a Föld mágneses tere évezredekkel ezelőtt sokkal erősebb volt, mint ma. Theiler francia tudás például megállapította, hogy a gall-ró- mai téglák mágnessége háromszor erősebb a mai közép-európai téglák mágnességénél.
