Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1972-08-08 / 32. szám
új ifjúság 5 's Az időszámításunk előtti első évezred közepe táján egy föníciai kereskedő a mai Toscanából Egyiptomba indult. Etruszk vasérccel és egyéb árukkal megrakott hajón művészeti tárgyak, köztük terracotta szobrocskák is voltak. Ezeket egy hosszú vászonszalagba csomagolta. Egyiptomban nem dobták el ezt a vászonszalagot, hanem egy bebalzsamozott múmia körültekerésére használták fel. Kétezerötszáz év múlva ez a múmia egy ásatás alkalmával napfényre került. A tudósoknak feltűntek a szalagtekercsen levő jelek, amelyek betűnek látszottak, de semmiben sem hasonlítottak az egyiptomi hieroglifákhoz. A szalag Zágrábba került, ma is ott őrzik. A kutatók megállapították, hogy föníciai írásjelekkel azonosítható betűkből álló etruszk szöveg van a szalagon, amely tökéletesen olvasható, a szavak jelentése azonban Ismeretlen, megfejthetetlen. A múmia-tekercs megtalálása e- gyik nagyon jelentős mozzanata volt annak a páratlanul izgalmas kutatási folyamatnak, amely — egy szófiai jelentés szerint — most érkezett el az utolsó felvonáshoz. A Bolgár Tudományos Akadémia legutóbbi nyelvtudományi szakülésén Vladimír Georgiev nyelvtudós, az Akadémia alelnöke bejelentette, hogy évek óta tartó kutatásainak eredményeképpen sikerült megfejtenie az etruszk írást, az etruszk szavak jelentését. A megfejtésig eljutott vizsgálati módszereket és az etruszk nyelv _ általa fölfedezett sajátosságait, az Akadémia kiadásában rövidesen megjelenő könyvben fejti ki részletesen. LELETEK ÉS TUDÓSOK A bejelentés rendkívüli érdeklődést keltett a tudományos világban, részben azért, mert a kutatók több évszázada i- gyekeznek az etruszk rejtély nyitjára jutni. Ez a rejtély csaknem 3000 éves, hiszen az etruszk írást, az etruszk szavak jelentését sem a görögök, sem a rómaiak nem Ismerték. Régen azt hitték, hogy az etruszkok föníciai írásjeleket vettek át, de sajátos szóalko- • tással titkos írássá változtatták ’azért, hogy a maguk titkának tartsák meg mindazt, amit leírtak. Az érdeklődés másik o- ka a bolgár nyelvtudós személye volt, aki a mediterrán világ ősi írásainak neves szakértője. Részt vett a Hrozný cseh nyelvtudós által 1915-ben megfejtett hettita írás elemzésének előkészítő munkálataiban, csaknem két évtizede pedig hasznosan kapcsolódott be két angol tudós, Ventrls és Chadwick kutatásába, amely a Kréta szigeti minoszi kultúra által használt írás megfejtéséhez vezetett. Mostani bejelentésében röviden közölte, hogy áttanulmányozta az utóbbi évek során feltárt etruszk leleteket, elvégezte a mai nyelvekkel történő összehasonlítást, és a kapott adatok alapján jutott a jelen állapotban is kielégítő, AZ ETRUSZK REJTÉLY UTOLSÓ FELVONÁSA? de további kutatásokat igénylő eredményekhez. A leletek káprázatos mennyiségben sorakoznak. Az etruszkológia régészeti kutatásai főként a tarquiniai, valamint a cserveteri leletek nyomán közismertek. Híres tudósok nevei következnek egymás után, köztük Signor Mo- retti professzor, a római Villa Guíla Museum igazgatója, Signor Lericl és Massimo Pallot- tino professzor, aki a legújabb és a legértékesebb eredményeket hozó ásatásokat vezeti most Pyrgiben, hajdani etruszk néven Cusra városában. San Giovenale mellett napvilágra hozták mind ez ideig az eiső és ügyben az ed^fg-ismert legrégibb etruszk házat, az 1- dőszámításunk előtti hetedik században épült. A jelentős számban feltárt bámulatos etruszk sírkamrákat már a régi korokban kifosztották a ,,tom- baroli“ tagjai. Sírfosztogató csoportok voltak ezek, amelyeknek tevékenységét csak az akasztotta meg, hogy az olasz kormány megfelelő védelmi intézkedésekkel megkezdte az etruszk emlékek módszeres és tudományos feltárását. Ezzel szilárdabb alapot kapott az etruszk nyelvészeti kutatás is. VÉGRENDELET A KŐLAPOKON A módszeres munkálatok e- redményeként olasz régészek az Elba szigetével szemközti lapályon, ahol az etruszkok vasércet bányásztak és azt eladták az egész mediterrán világban, egy időszámításunk előtti harmadik századi kőlapot találtak, amely az etruszk ABC 18 betűjét tartalmazta. Rájöttek, hogy a szöveg jobbról-bal- ra olvasandó. Rövidesen előkerült egy másik kőlap is (a firenzei múzeum őrzi), amely már 24 etruszk betűt tartalmazott. Dr. Giacomo Caputo professzor, az etruszk régiségek főfelügyelője elmondotta, hogy minden betűt ismernek. Sajnos ez nem azt jelenti, hogy egyben ismerik a szöveget is. Dr. Caputo több tudóstársával e- gyütt annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy az etruszk nyelv nem hasonlít e- gyetlen szomszédos nép nyelvéhez sem. Á talált szövegek lefordíthatatlanok, és kívül esnek az indoeurópai nyelvcsaládok körén. Az írásjelekkel ellátott leletek időközben egyre szaporodtak. Dr. Mario Bizzarri profesz- szor négy etruszk sírt tárt fel Orvieto környékén. A sírokban talált kőlapokon levő szöveg etruszk családnevekről áruikor dott: a „Ramunaia“ és a „Tac- na“ nevű két etruszk család a sírban talált kőlapokon végrendelkezett. Aztán újabb etruszk nevek váltak ismertté, sőt felismerhetővé váltak olyan szavak is, mint „virág“, „viz“, „út“, „fa“ és „ló“. A régészeti leletek a nők — az akkori világban csaknem teljesen ‘s- meretlen — felszabadult helyzetéről adtak számot. Egy hely t volt csak, ahol a női emancipáció ilyen mértékben megvs lósiylt: Kréta szigete, a minoszi kultúra világa. Ennek közel- keleti és az etruszkokkal fönnálló kapcsolatét régen sejtették a tudósok. Ezt a nézetet drámaian igazolta az Égei- tenger egyik görög szigetén, Lemnoson talált feliratos tábla, amelynek minden görög betűje és az ebből összeállt szöveg csaknem tökéletesen azonos áz etruszk Írások szövegével. SZANSZKR1T, MAGYAR, TOROK... A kutatások ebben a fázisában meglepő nyelvészeti fölfedezéssel lépett elő dr. Mario Cattonicelli professzor. Elmondotta, hogy az amerikai kontinensen levő Guyana területén egykor élt Akawayo-indiánok írása és kultúrája csaknem teljesen azonos az etruszkokéval. A megismert etruszk szavak ebben a távoli indián nyelvben is megtalálhatók, és meglepő módon az etruszk íráshoz teljesen hasonló szójegyekke!. Ez a nyelvészeti jelenség nem vezetett ugyan újabb e- redményekhez, de nagy lendületet adott a további munkákhoz, elővették ismét a zágrábi vászonszalagot, megvizsgálták a tarquiniai szarkofágon olvasható Pulena nevű etruszk férfi végrendeletének szövegét. Az eredmény azonban ismét csak az volt, hogy minden szöveg tökéletesen olvasható, de úgy, mint amikor valami ismeretlen szöveget „könyv nélkül“ felmondunk, de — nem ismerjük a szavak értelmét és jelentését. Az etruszkok kísérteties legendákkal átszőtt történelmének és írásának kutatója Massimo Pallottino professzor is. Legújabb ásatásainak színhelyén etruszk szentélyt, több más épületmaradványt és vésett kőtömböket hozott napvilágra, és a legnagyobb eredményként három aranylemez került ki az ásók alól: ezek minden eddigi leletnél több szóból álló szövegtöredéket tartalmaznak. Pallottino profesz- szor szerint a szövegben előforduló ídtbmák semmi hasonlóságot nem mutatnak a göröggel vagy a latinnal, ellenben megtalálhatók a szanszkritban, a magyarban és a törökben. Ezt a három pyrgi aranytáblát is megvizsgálta Vladimír Georgiev bolgár nyelvtudós. A megfejtést közlő könyvének megjelenéséig azonban továbbra is sűrű homály fedi a csaknem háromezer éves etruszk rejtélyt. M. F. E napúkban jelent meg a Mach Könyvkiadó és a Szépiro- Iml Könyvkiadö közös gondozásban, a Magyar Könyvbarátok re 89-ik tagilletményeként SZABÓ MAGDA: AZ OZ nü regénye. A szerzőt aligha II bemutatni az olvasóknak. elmúlt évtized alatt egyike t a magyar írók iegnépsze- ábjeinek Azt viszont kevesen Iják. hogy Az öz, amely 1959- n jelent meg először, s volta- ppeo a szerző első kísérlete a íppróza területen. mindmáig jjobb regénye Szabó Magdának, regény hose: Encsy Eszter, a :p színésznő, aki végül Is gyil- ssá válik, gyilkosává annak az yellen embernek, akii valaha szeretett. Az őz voltaképpen az egyetlen nagy monológja, ön- tgáról. lózsiról, a Három Hoar ugyancsak gyilkos kucsma- sáról. s a korról, amelyben szüleit. mely iszonyatba fullasz Ha gyermekéveit, aknamezőre 'dte Emilt, korai sírba a mun r;» képtelen, virágait babusgató "»mát. s örökre kipusztított En- v Eszterből minden hitel, bízat rt iirjftoi tudást. És Enosy Esz r. m;nt attól a társadalomtól n-'lta amely fölnevelte, öl s tiével halálra ítélt önmagát is. Sok érdekesség akad könyvuj- donságaink között a ina és a közelmúlt magyar irodalmából. Megjelent például: THURZO GÁBOR: A RÁSZEDETTEK című elbeszéléskötete. A most hatvanéves íré válogatott novelláit tartalmazza ez a kitűnő gyűjtemény, köztük olyan kiváló írásokat. mint a Négyen a harminchatból, a Rokonok az Angyalföldön vagy Az oroszlán torka cí- müeket. Kortárs író a most hetvenöt é- ves Lengyel józsef is, akinek ISTEN OSTORA BÍOIŰ regénye jelent meg legutóbb. A könyv hőse azonban nem csak Attila, hanem „a“ diktátor, az egy szentélyben megtestesülő, közösségekben és egyéneken könyörtelenül átgázoló akarat... A lebífincselően izgalmas, a történelmi eseményekhez hu s az e semények inogott az okokat is feltáró kisregény végén Attila korának Rómája mellett felrémlik a XX. század is, amint falai közük kitakarudnak Hitler szétvert ha dai... . Hasonló témát feszeget KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: NÉRÓ A Vf.RES KÖLTŐ etinü regénye is, amely most az Olcsó Könyvtárban, jelent meg. Itt is a zsarnok, a diktátor problematikája áll az Írás előterében, s ha meggondoljuk, hogy a regényt Kosztolányi 1921-ben írta, nem szorul bővebb magyarázatra a történelmi analógiája. Tíz évvel később, 1931-ben jelent meg Kolozsvárott TAMÁSI ÁRON: CZtMERESEK című munkája, a neves erdélyi író első regénykísérlete. Az fró feszült pillanatban húz össze hőseivel: már-már befejeződött az első világháború, monarchiasz) te az összeomlás katasztrofális hangulata az úr. A nagy bizonytalanságok s a nagy lehetőségek kora ez. olyan Idő, amikor az országok népe felelős nemzetvezetö erők alán áhítozik, s a több nem zetiségü Erdélyben még sokkalta kfáltóbb ez a vágy. Válogatott elbeszélésekig tartalmaz. a közelmúlt nagy magyar klasszikusának, TERSÁNSZKY JÓZSI JENŐNEK BARBARA SZERELME című kötete a szerző müveinek sorozatában. A Viszontlátásra, drága, A céda és a szűz, a Legenda a nyű Ipaprlkásrúl. a Ka kuk Marci s más halhatatlan történetek szerzője ezúttal novelláival örvendezteti meg az olvasót. Természetesen nemcsak próza akad a legfrissebb olvasmányuk között, akad bőven vers is. Az Olcsó Könyvtár ízléses kötetei között találjak például PETŐFI SÁNDOR ELBESZÉLŐ KÖLTEMÉNYEIT. Á nagyközönség általában csak a János vitézt ismeri Petőfi elbeszélő költeményei közül, s legfeljebb az Apostolt. Most viszont kiderül: összesen tizenöt epikus költeményt írt lírai verseinek rengetege mellett a huszonhat évesen eltűnt nagy magyar költő, többek között olyan remekműveket, mint A helység kalapácsa, a Bolond Istók vagy a Szilaj Pista. Epikus mű az Iskolásuk Könyvtárában megjelent eposz is, ZRÍNYI MIKLÓS: SZIGETVÁRI VESZEDELEM című alkotása. Ugyancsak az Iskolások Könyvtárának az újdonsága, a VALLOMÁS AZ ÍRÁSRÓL című esszégyűjtemény is. Húsza dik századi magyar írók vallomásai az „írásról“. Olyan kiváló tanulmányok találhatók e kötetben, mint Ady: Petőfi nem alkuszik című írása. Németh László: Népi író című tanulmánya, József Attila: Irudalum és szocializmus című cikke, Lakács György: Adyról, Illyés Gyula: Móricz Zsigmondról vagy Nagy Lajos a proletáriroda- loinról írott tanulmánya. A .Versbaratok Köre tavalyi évfolyamának jutalomkönyveként jelent meg KŐSZEGI ÁBEL: TÖREDÉK című tanulmánya Radnóti Miklós utolsó napjairól a Mikrokozmosz- füzetek sorozatban. Nagy feltűnést keltett ez az írás az olvasók körében. Mélyülő színek (VERES JANOS: HOMOKVIRAG, MADÁCH, 1372.) Veres János, az irodalmi Szemlében közölt vallomásában keserűen jegyzi meg, hogy eddig minden könyve rossz időszakban jelent meg. ,Én fenntartások nélkül hiszek Veresnek, elismerem elégikus dühének jogosultságát, s ezzel az előlegezett bizalommal veszem kezembe válogatott verselnek kötetét. Az öt ciklusra osztott verseskönyv a költöl személyiség érezhetően elkülönülő fejlődési szakaszait mutatja be több-kevesebb pontossággal. Mivel Veres egy költőt csoport hibáit és erényeit is magában hordozza, érdemes közelebbről megvizsgálni verseit. Az első ciklus darabjainak nagy része a XIX. század romantikus pózában íródott. S az Ilyesfajta szerepjátszás nagyon megnehezíti a kezdő költő dialektikus valóságszemléletének kialakulását. Veres minden természetes gondolata, reflexe betegségéhez kapcsolódik, önmagára marad, önmagában. Ezért, mihelyt megpróbál közösségi problémáról írni, nem mond többet néhány megritmizált közhelynél. Hiányzik belőle az az eredetiség, a közösségi lét feloldása az egyéniségben, ami politikai költészetünknek mindig fontos létalapja volt (pl. József Attilánál). Azt hiszem azonban, értelmetlenség lenne keresni az okát, hogy miért nem íródtak a betegágyban o- lyan versei, mint pl. Tóth Árpádnak. Bizonyára a személyi kultusz irodalompolitikája is ludas benne. „Változtasd meg az életet!“ — írja Rilke egyik versében, s amelyik költészet nem arra törekszik, az meddő és csaló marad. „A tisztatlanság láncát vedd le a magyar nyelvről...“ olvashatjuk Veresnek egy korai versében, az Anyanyelvben. Kár, hogy ennek a sorának rontja a hitelét néhány képzavargyanús sor, erőszakolt szókapcsolat, ds- gályosság, nyelvi ficam és felületes költői megoldás. I- dézhetnénk azonban szép sorokat is. Például: a Két etűd második részének indítását: „Szerelmünk nyugszik itt / e verssorok alatt, / porlad, tán semmi már. / S a táj sir mint a vak.“ Az utána következő nyolc sor a- zonban láthatóan felhígítja az indító tömörséget. Meg- ragadóan szép a Lakodalmasok néhány sora. A Csöndes sorok talán az elkötelezettség tablójának készült. De Veres alkatánál fogva akkor használ legjobban a közösségnek, ha önmagáról ír. „A képek, tapasztalatok... elmélyülnek a hallgatásban, jelentőségre jutnak, élmény, kaland, érzés lesz belőlük.“ — Idézhetnénk Thomas Mann egyik híres novellájából. Veresnek sajnos sok olyan sora van, amelyik nem küzdött meg ezzel a csönddel és a hallgatással. Pedig verseinek „témái“ a mélyből sarjadnak. A Virágom, virágom felcím alatt sorozatba gyűjtött versek már érezhetően Nagy László és Juhász Ferenc hatása alatt íródtak. Sajnos a képiség Veresnél néha öncélúvá válik. Mintha a „vers a képért“ program jegyében alkotna. Ebben a ciklusban itt-ott múlt századi hangra is bukkanunk, főleg Vörösmarty költészete szabadította föl Veres természetes energiáját, ami a két költő hasonló alkata miatt természetes is. Itt csak a- gyetlen versről szólunk, a Fábry Zoltánnak címűről, mely alkatában, felépítésében (pl. a vershez csatolt Látomást Nagy László verseire emlékeztet/ Az Ikarosz 14 versében keserű és megrázó sorokkal találkozunk. A versek szerkezete ebben a ciklusban már szilárdabbá, ökonomikusabbá válik. Báhtó azonban az Üzenet — és a hozzá hasonló versek — álpátosza és néhány fülsértő modorossága. (Már Dénes is elmarasztalóan beszél erről a versről a Fehér Szarvas c. kötet megjelenése idején). A jószándék nem elég, testet kell öltenie, hogy művé váljék. A Fehér Szarvas című verskompozíciót Dénes ó.si példákból (Arany János és a népköltészet) származtatja, ami azonban sokkal bizonyosabb és valószínűbb, a művet juhász Ferenc Szarvassá változott fiúja i ihlette. A ; * ritmus, a képanyag, a nyelvhasználat is erre enged következtetni. A zsúfolt barokkos képek azonban nem kapcsolódnak olyan szigorúan egy központi eseményhez, gondolathoz, mint juhász költeménye. Meg kell mondanom, hogy a legnagyobb izgalommal és érdeklődéssel az utolsó versciklust olvastam. Ezek a versek kötetben eddig még nem jelentek meg, ezért összhatásuktól újat és meglepőt vártam. Mindjárt az első vers-oratórium, a Búcsú a nyártól meglepő, sokszálú vers. Ami a költemény érdeme: hogy a sok színes ft>- ■ nal nem bogozódik egybe. Ez a terjedelmes vers nemcsak Veres eddigi törekvéseinek szerencsés összefoglalása (egy rokonszenves emberi és költői arcképet láttam a képek ablakában), de új, kipróbálatlan utak felé is mutat. A jó érzékkel komponált költeménynek drámai feszültsége van, s ez nyilvánvalóan új vonás, még a Fehér Szarvas hangjához viszonyítva is. A már föntebb említett drámai hatásokkal, az érzéssíkok gyors, ds ésszerű és indokolt váltogatásával, a „történés" idejének fölbontásával Veres a „dráma“ átélésére kényszeríti az olvasót. Azonban még ez a vers is magán viseli a gondolatok hiányát. A versek színvonala sajnos még ebben a ciklusban is csaknem soronként változik. A Hold monológja — tézisvers, amilyet Veres korábbi költészetében szép számmal találunk. Csak Veres korábbi kritikusait Ismételjük, ha arról a küzdelemről írunk, amelyet a költő vív anyagával, a- zonban a politikai, ökológiai kérdéseket, szociológiai problémákat nem tudja lírává izzítani. Hiába fordítja le ezeket a képek nyelvére. A versek akkor is felületesek maradnak. Csupán közölnek, hatni viszont nem tudnak. Az elsüllyedt Atlantisz érdekes, izgalmas vers. Meglepően higgadt sorokat találunk benne. (Pl.: „Ö, nem vagyok Jókai-hős, / s udvari bolond sem lehetekl“ Milyen rokonszenves ebben a két sorban az Eliotra emlékeztető bölcs Irónia.) Veres újabb verseit azért találom őszintébbeknek, mert kevesebb bennük a lírai ü- resjárat, megkopott forma. A személytelenség és a romantika vegyülnek sajátos, belső feszültséggel rendelkező versekké. Az utolsó versciklus Veres költészetének folytonosságába illesztve Is minőségi javulás. A korai versek felszínes csillogása, külsődleges díszei mellé új elemként került a pátoszt és a képi túlhajtottságot megfékező, a gondolati elemek szaporodását elősegítő Irónia, S ha továbbra is a mélység felé tart ez a költészet, a nyelvi mélység és a bölcsesség felé, akkor Veres még sokszor meglephet bennünket. Varga Imre