Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1972-08-08 / 32. szám

új ifjúság 5 's Az időszámításunk előtti első évezred közepe táján egy fö­níciai kereskedő a mai Tosca­nából Egyiptomba indult. Et­ruszk vasérccel és egyéb áruk­kal megrakott hajón művésze­ti tárgyak, köztük terracotta szobrocskák is voltak. Ezeket egy hosszú vászonszalagba cso­magolta. Egyiptomban nem dobták el ezt a vászonszalagot, hanem egy bebalzsamozott mú­mia körültekerésére használták fel. Kétezerötszáz év múlva ez a múmia egy ásatás alkalmával napfényre került. A tudósok­nak feltűntek a szalagteker­csen levő jelek, amelyek be­tűnek látszottak, de semmiben sem hasonlítottak az egyiptomi hieroglifákhoz. A szalag Zág­rábba került, ma is ott őrzik. A kutatók megállapították, hogy föníciai írásjelekkel azo­nosítható betűkből álló et­ruszk szöveg van a szalagon, amely tökéletesen olvasható, a szavak jelentése azonban Is­meretlen, megfejthetetlen. A múmia-tekercs megtalálása e- gyik nagyon jelentős mozzana­ta volt annak a páratlanul iz­galmas kutatási folyamatnak, amely — egy szófiai jelentés szerint — most érkezett el az utolsó felvonáshoz. A Bolgár Tudományos Akadémia legutób­bi nyelvtudományi szakülésén Vladimír Georgiev nyelvtudós, az Akadémia alelnöke bejelen­tette, hogy évek óta tartó ku­tatásainak eredményeképpen sikerült megfejtenie az etruszk írást, az etruszk szavak jelen­tését. A megfejtésig eljutott vizsgálati módszereket és az et­ruszk nyelv _ általa fölfedezett sajátosságait, az Akadémia ki­adásában rövidesen megjelenő könyvben fejti ki részletesen. LELETEK ÉS TUDÓSOK A bejelentés rendkívüli ér­deklődést keltett a tudományos világban, részben azért, mert a kutatók több évszázada i- gyekeznek az etruszk rejtély nyitjára jutni. Ez a rejtély csaknem 3000 éves, hiszen az etruszk írást, az etruszk sza­vak jelentését sem a görögök, sem a rómaiak nem Ismerték. Régen azt hitték, hogy az et­ruszkok föníciai írásjeleket vettek át, de sajátos szóalko- • tással titkos írássá változtatták ’azért, hogy a maguk titkának tartsák meg mindazt, amit le­írtak. Az érdeklődés másik o- ka a bolgár nyelvtudós szemé­lye volt, aki a mediterrán vi­lág ősi írásainak neves szak­értője. Részt vett a Hrozný cseh nyelvtudós által 1915-ben megfejtett hettita írás elemzé­sének előkészítő munkálatai­ban, csaknem két évtizede pe­dig hasznosan kapcsolódott be két angol tudós, Ventrls és Chadwick kutatásába, amely a Kréta szigeti minoszi kultúra által használt írás megfejtésé­hez vezetett. Mostani bejelenté­sében röviden közölte, hogy át­tanulmányozta az utóbbi évek során feltárt etruszk leleteket, elvégezte a mai nyelvekkel történő összehasonlítást, és a kapott adatok alapján jutott a jelen állapotban is kielégítő, AZ ETRUSZK REJTÉLY UTOLSÓ FELVONÁSA? de további kutatásokat igénylő eredményekhez. A leletek káp­rázatos mennyiségben sorakoz­nak. Az etruszkológia régészeti kutatásai főként a tarquiniai, valamint a cserveteri leletek nyomán közismertek. Híres tu­dósok nevei következnek egy­más után, köztük Signor Mo- retti professzor, a római Villa Guíla Museum igazgatója, Sig­nor Lericl és Massimo Pallot- tino professzor, aki a legújabb és a legértékesebb eredménye­ket hozó ásatásokat vezeti most Pyrgiben, hajdani etruszk né­ven Cusra városában. San Giovenale mellett napvi­lágra hozták mind ez ideig az eiső és ügyben az ed^fg-ismert legrégibb etruszk házat, az 1- dőszámításunk előtti hetedik században épült. A jelentős számban feltárt bámulatos et­ruszk sírkamrákat már a régi korokban kifosztották a ,,tom- baroli“ tagjai. Sírfosztogató csoportok voltak ezek, ame­lyeknek tevékenységét csak az akasztotta meg, hogy az olasz kormány megfelelő védelmi in­tézkedésekkel megkezdte az et­ruszk emlékek módszeres és tudományos feltárását. Ezzel szilárdabb alapot kapott az etruszk nyelvészeti kutatás is. VÉGRENDELET A KŐLAPOKON A módszeres munkálatok e- redményeként olasz régészek az Elba szigetével szemközti la­pályon, ahol az etruszkok vas­ércet bányásztak és azt elad­ták az egész mediterrán világ­ban, egy időszámításunk előtti harmadik századi kőlapot ta­láltak, amely az etruszk ABC 18 betűjét tartalmazta. Rájöt­tek, hogy a szöveg jobbról-bal- ra olvasandó. Rövidesen előke­rült egy másik kőlap is (a fi­renzei múzeum őrzi), amely már 24 etruszk betűt tartalma­zott. Dr. Giacomo Caputo pro­fesszor, az etruszk régiségek főfelügyelője elmondotta, hogy minden betűt ismernek. Sajnos ez nem azt jelenti, hogy egy­ben ismerik a szöveget is. Dr. Caputo több tudóstársával e- gyütt annak a meggyőződésé­nek adott kifejezést, hogy az etruszk nyelv nem hasonlít e- gyetlen szomszédos nép nyel­véhez sem. Á talált szövegek lefordíthatatlanok, és kívül es­nek az indoeurópai nyelvcsalá­dok körén. Az írásjelekkel ellátott lele­tek időközben egyre szaporod­tak. Dr. Mario Bizzarri profesz- szor négy etruszk sírt tárt fel Orvieto környékén. A sírokban talált kőlapokon levő szöveg etruszk családnevekről áruikor dott: a „Ramunaia“ és a „Tac- na“ nevű két etruszk család a sírban talált kőlapokon végren­delkezett. Aztán újabb etruszk nevek váltak ismertté, sőt fel­ismerhetővé váltak olyan sza­vak is, mint „virág“, „viz“, „út“, „fa“ és „ló“. A régésze­ti leletek a nők — az akkori világban csaknem teljesen ‘s- meretlen — felszabadult hely­zetéről adtak számot. Egy hely t volt csak, ahol a női emanci­páció ilyen mértékben megvs lósiylt: Kréta szigete, a minoszi kultúra világa. Ennek közel- keleti és az etruszkokkal fönnálló kapcsolatét régen sej­tették a tudósok. Ezt a néze­tet drámaian igazolta az Égei- tenger egyik görög szigetén, Lemnoson talált feliratos tábla, amelynek minden görög betű­je és az ebből összeállt szöveg csaknem tökéletesen azonos áz etruszk Írások szövegével. SZANSZKR1T, MAGYAR, TOROK... A kutatások ebben a fázisá­ban meglepő nyelvészeti fölfe­dezéssel lépett elő dr. Mario Cattonicelli professzor. Elmon­dotta, hogy az amerikai konti­nensen levő Guyana területén egykor élt Akawayo-indiánok írása és kultúrája csaknem tel­jesen azonos az etruszkokéval. A megismert etruszk szavak ebben a távoli indián nyelv­ben is megtalálhatók, és meg­lepő módon az etruszk íráshoz teljesen hasonló szójegyekke!. Ez a nyelvészeti jelenség nem vezetett ugyan újabb e- redményekhez, de nagy lendü­letet adott a további munkák­hoz, elővették ismét a zágrábi vászonszalagot, megvizsgálták a tarquiniai szarkofágon olvas­ható Pulena nevű etruszk fér­fi végrendeletének szövegét. Az eredmény azonban ismét csak az volt, hogy minden szöveg tökéletesen olvasható, de úgy, mint amikor valami ismeretlen szöveget „könyv nélkül“ fel­mondunk, de — nem ismerjük a szavak értelmét és jelenté­sét. Az etruszkok kísérteties le­gendákkal átszőtt történelmé­nek és írásának kutatója Mas­simo Pallottino professzor is. Legújabb ásatásainak színhe­lyén etruszk szentélyt, több más épületmaradványt és vé­sett kőtömböket hozott napvi­lágra, és a legnagyobb ered­ményként három aranylemez került ki az ásók alól: ezek minden eddigi leletnél több szóból álló szövegtöredéket tar­talmaznak. Pallottino profesz- szor szerint a szövegben elő­forduló ídtbmák semmi hason­lóságot nem mutatnak a görög­gel vagy a latinnal, ellenben megtalálhatók a szanszkritban, a magyarban és a törökben. Ezt a három pyrgi aranytáb­lát is megvizsgálta Vladimír Georgiev bolgár nyelvtudós. A megfejtést közlő könyvének megjelenéséig azonban tovább­ra is sűrű homály fedi a csak­nem háromezer éves etruszk rejtélyt. M. F. E napúkban jelent meg a Ma­ch Könyvkiadó és a Szépiro- Iml Könyvkiadö közös gondozá­sban, a Magyar Könyvbarátok re 89-ik tagilletményeként SZABÓ MAGDA: AZ OZ nü regénye. A szerzőt aligha II bemutatni az olvasóknak. elmúlt évtized alatt egyike t a magyar írók iegnépsze- ábjeinek Azt viszont kevesen Iják. hogy Az öz, amely 1959- n jelent meg először, s volta- ppeo a szerző első kísérlete a íppróza területen. mindmáig jjobb regénye Szabó Magdának, regény hose: Encsy Eszter, a :p színésznő, aki végül Is gyil- ssá válik, gyilkosává annak az yellen embernek, akii valaha szeretett. Az őz voltaképpen az egyetlen nagy monológja, ön- tgáról. lózsiról, a Három Ho­ar ugyancsak gyilkos kucsma- sáról. s a korról, amelyben szü­leit. mely iszonyatba fullasz Ha gyermekéveit, aknamezőre 'dte Emilt, korai sírba a mun r;» képtelen, virágait babusgató "»mát. s örökre kipusztított En- v Eszterből minden hitel, bízat rt iirjftoi tudást. És Enosy Esz r. m;nt attól a társadalomtól n-'lta amely fölnevelte, öl s tiével halálra ítélt önmagát is. Sok érdekesség akad könyvuj- donságaink között a ina és a kö­zelmúlt magyar irodalmából. Megjelent például: THURZO GÁBOR: A RÁSZEDETTEK című elbeszéléskötete. A most hat­vanéves íré válogatott novelláit tartalmazza ez a kitűnő gyűjte­mény, köztük olyan kiváló írá­sokat. mint a Négyen a harminc­hatból, a Rokonok az Angyalföl­dön vagy Az oroszlán torka cí- müeket. Kortárs író a most hetvenöt é- ves Lengyel józsef is, akinek ISTEN OSTORA BÍOIŰ regénye jelent meg legu­tóbb. A könyv hőse azonban nem csak Attila, hanem „a“ diktátor, az egy szentélyben megtestesülő, közösségekben és egyéneken kö­nyörtelenül átgázoló akarat... A lebífincselően izgalmas, a törté­nelmi eseményekhez hu s az e semények inogott az okokat is feltáró kisregény végén Attila ko­rának Rómája mellett felrémlik a XX. század is, amint falai közük kitakarudnak Hitler szétvert ha dai... . Hasonló témát feszeget KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: NÉRÓ A Vf.RES KÖLTŐ etinü regénye is, amely most az Olcsó Könyvtárban, jelent meg. Itt is a zsarnok, a diktátor problematikája áll az Írás előte­rében, s ha meggondoljuk, hogy a regényt Kosztolányi 1921-ben ír­ta, nem szorul bővebb magyará­zatra a történelmi analógiája. Tíz évvel később, 1931-ben je­lent meg Kolozsvárott TAMÁSI ÁRON: CZtMERESEK című munkája, a neves erdélyi író első regénykísérlete. Az fró feszült pillanatban húz össze hő­seivel: már-már befejeződött az első világháború, monarchiasz) te az összeomlás katasztrofális hangulata az úr. A nagy bizony­talanságok s a nagy lehetőségek kora ez. olyan Idő, amikor az or­szágok népe felelős nemzetvezetö erők alán áhítozik, s a több nem zetiségü Erdélyben még sokkalta kfáltóbb ez a vágy. Válogatott elbeszélésekig tar­talmaz. a közelmúlt nagy magyar klasszikusának, TERSÁNSZKY JÓZSI JENŐNEK BARBARA SZERELME című kötete a szerző müveinek sorozatában. A Viszontlátásra, drága, A céda és a szűz, a Le­genda a nyű Ipaprlkásrúl. a Ka kuk Marci s más halhatatlan tör­ténetek szerzője ezúttal novellái­val örvendezteti meg az olvasót. Természetesen nemcsak próza akad a legfrissebb olvasmányuk között, akad bőven vers is. Az Olcsó Könyvtár ízléses kötetei között találjak például PETŐFI SÁNDOR ELBESZÉLŐ KÖLTEMÉNYEIT. Á nagyközönség általában csak a János vitézt ismeri Petőfi elbe­szélő költeményei közül, s leg­feljebb az Apostolt. Most viszont kiderül: összesen tizenöt epikus költeményt írt lírai verseinek ren­getege mellett a huszonhat éve­sen eltűnt nagy magyar költő, többek között olyan remekműve­ket, mint A helység kalapácsa, a Bolond Istók vagy a Szilaj Pista. Epikus mű az Iskolásuk Könyv­tárában megjelent eposz is, ZRÍNYI MIKLÓS: SZIGETVÁRI VESZEDELEM című alkotása. Ugyancsak az Is­kolások Könyvtárának az újdon­sága, a VALLOMÁS AZ ÍRÁSRÓL című esszégyűjtemény is. Húsza dik századi magyar írók vallomá­sai az „írásról“. Olyan kiváló ta­nulmányok találhatók e kötetben, mint Ady: Petőfi nem alkuszik cí­mű írása. Németh László: Népi író című tanulmánya, József Atti­la: Irudalum és szocializmus cí­mű cikke, Lakács György: Adyról, Illyés Gyula: Móricz Zsigmondról vagy Nagy Lajos a proletáriroda- loinról írott tanulmánya. A .Versbaratok Köre tavalyi év­folyamának jutalomkönyveként jelent meg KŐSZEGI ÁBEL: TÖREDÉK című tanulmánya Radnóti Miklós utolsó napjairól a Mikrokozmosz- füzetek sorozatban. Nagy feltű­nést keltett ez az írás az olva­sók körében. Mélyülő színek (VERES JANOS: HOMOKVIRAG, MADÁCH, 1372.) Veres János, az irodalmi Szemlében közölt vallomá­sában keserűen jegyzi meg, hogy eddig minden könyve rossz időszakban jelent meg. ,Én fenntartások nélkül hi­szek Veresnek, elismerem elégikus dühének jogosultsá­gát, s ezzel az előlegezett bizalommal veszem kezembe válogatott verselnek kötetét. Az öt ciklusra osztott verseskönyv a költöl szemé­lyiség érezhetően elkülönülő fejlődési szakaszait mutat­ja be több-kevesebb pontossággal. Mivel Veres egy költőt csoport hibáit és erényeit is magában hordozza, érdemes közelebbről megvizsgálni verseit. Az első cik­lus darabjainak nagy része a XIX. század romantikus pózában íródott. S az Ilyesfajta szerepjátszás nagyon megnehezíti a kezdő költő dialektikus valóságszemléle­tének kialakulását. Veres minden természetes gondolata, reflexe betegségéhez kapcsolódik, önmagára marad, ön­magában. Ezért, mihelyt megpróbál közösségi problé­máról írni, nem mond többet néhány megritmizált köz­helynél. Hiányzik belőle az az eredetiség, a közösségi lét feloldása az egyéniségben, ami politikai költésze­tünknek mindig fontos létalapja volt (pl. József Attilá­nál). Azt hiszem azonban, értelmetlenség lenne keres­ni az okát, hogy miért nem íródtak a betegágyban o- lyan versei, mint pl. Tóth Árpádnak. Bizonyára a sze­mélyi kultusz irodalompolitikája is ludas benne. „Vál­toztasd meg az életet!“ — írja Rilke egyik versében, s amelyik költészet nem arra törekszik, az meddő és csa­ló marad. „A tisztatlanság láncát vedd le a magyar nyelvről...“ olvashatjuk Veresnek egy korai versében, az Anyanyelv­ben. Kár, hogy ennek a sorának rontja a hitelét né­hány képzavargyanús sor, erőszakolt szókapcsolat, ds- gályosság, nyelvi ficam és felületes költői megoldás. I- dézhetnénk azonban szép sorokat is. Például: a Két etűd második részének indítását: „Szerelmünk nyugszik itt / e verssorok alatt, / porlad, tán semmi már. / S a táj sir mint a vak.“ Az utána következő nyolc sor a- zonban láthatóan felhígítja az indító tömörséget. Meg- ragadóan szép a Lakodalmasok néhány sora. A Csön­des sorok talán az elkötelezettség tablójának készült. De Veres alkatánál fogva akkor használ legjobban a közösségnek, ha önmagáról ír. „A képek, tapasztalatok... elmélyülnek a hallgatásban, jelentőségre jutnak, élmény, kaland, érzés lesz belő­lük.“ — Idézhetnénk Thomas Mann egyik híres novel­lájából. Veresnek sajnos sok olyan sora van, amelyik nem küzdött meg ezzel a csönddel és a hallgatással. Pedig verseinek „témái“ a mélyből sarjadnak. A Virágom, virágom felcím alatt sorozatba gyűjtött versek már érezhetően Nagy László és Juhász Ferenc hatása alatt íródtak. Sajnos a képiség Veresnél néha öncélúvá válik. Mintha a „vers a képért“ program je­gyében alkotna. Ebben a ciklusban itt-ott múlt századi hangra is bukkanunk, főleg Vörösmarty költészete sza­badította föl Veres természetes energiáját, ami a két költő hasonló alkata miatt természetes is. Itt csak a- gyetlen versről szólunk, a Fábry Zoltánnak címűről, mely alkatában, felépítésében (pl. a vershez csatolt Látomást Nagy László verseire emlékeztet/ Az Ikarosz 14 versében keserű és megrázó sorokkal találkozunk. A versek szerkezete ebben a ciklusban már szilárdabbá, ökonomikusabbá válik. Báhtó azonban az Üzenet — és a hozzá hasonló versek — álpátosza és néhány fülsértő modorossága. (Már Dénes is elmaraszta­lóan beszél erről a versről a Fehér Szarvas c. kötet megjelenése idején). A jószándék nem elég, testet kell öltenie, hogy művé váljék. A Fehér Szarvas című verskompozíciót Dénes ó.si pél­dákból (Arany János és a népköltészet) származtatja, ami azonban sokkal bizonyosabb és valószínűbb, a mű­vet juhász Ferenc Szarvassá változott fiúja i ihlette. A ; * ritmus, a képanyag, a nyelvhasználat is erre enged kö­vetkeztetni. A zsúfolt barokkos képek azonban nem kap­csolódnak olyan szigorúan egy központi eseményhez, gondolathoz, mint juhász költeménye. Meg kell mondanom, hogy a legnagyobb izgalommal és érdeklődéssel az utolsó versciklust olvastam. Ezek a versek kötetben eddig még nem jelentek meg, ezért összhatásuktól újat és meglepőt vártam. Mindjárt az első vers-oratórium, a Búcsú a nyártól meglepő, sokszálú vers. Ami a költemény érdeme: hogy a sok színes ft>- ■ nal nem bogozódik egybe. Ez a terjedelmes vers nem­csak Veres eddigi törekvéseinek szerencsés összefogla­lása (egy rokonszenves emberi és költői arcképet lát­tam a képek ablakában), de új, kipróbálatlan utak felé is mutat. A jó érzékkel komponált költeménynek drámai feszültsége van, s ez nyilvánvalóan új vonás, még a Fehér Szarvas hangjához viszonyítva is. A már föntebb említett drámai hatásokkal, az érzés­síkok gyors, ds ésszerű és indokolt váltogatásával, a „történés" idejének fölbontásával Veres a „dráma“ át­élésére kényszeríti az olvasót. Azonban még ez a vers is magán viseli a gondolatok hiányát. A versek szín­vonala sajnos még ebben a ciklusban is csaknem soron­ként változik. A Hold monológja — tézisvers, amilyet Veres korábbi költészetében szép számmal találunk. Csak Veres korábbi kritikusait Ismételjük, ha arról a küzdelemről írunk, amelyet a költő vív anyagával, a- zonban a politikai, ökológiai kérdéseket, szociológiai problémákat nem tudja lírává izzítani. Hiába fordítja le ezeket a képek nyelvére. A versek akkor is felületesek maradnak. Csupán közölnek, hatni viszont nem tud­nak. Az elsüllyedt Atlantisz érdekes, izgalmas vers. Megle­pően higgadt sorokat találunk benne. (Pl.: „Ö, nem vagyok Jókai-hős, / s udvari bolond sem lehetekl“ Mi­lyen rokonszenves ebben a két sorban az Eliotra em­lékeztető bölcs Irónia.) Veres újabb verseit azért ta­lálom őszintébbeknek, mert kevesebb bennük a lírai ü- resjárat, megkopott forma. A személytelenség és a ro­mantika vegyülnek sajátos, belső feszültséggel rendel­kező versekké. Az utolsó versciklus Veres költészetének folytonossá­gába illesztve Is minőségi javulás. A korai versek fel­színes csillogása, külsődleges díszei mellé új elemként került a pátoszt és a képi túlhajtottságot megfékező, a gondolati elemek szaporodását elősegítő Irónia, S ha továbbra is a mélység felé tart ez a költészet, a nyel­vi mélység és a bölcsesség felé, akkor Veres még sok­szor meglephet bennünket. Varga Imre

Next

/
Thumbnails
Contents