Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1972-07-04 / 27. szám

> Harminchét évesen is lehet olimpiai bajnokságot nyerni? Waldemar Baszanowskl már kétszer nyert olimpiai bajnokságot súlyemelésben. A rö­vid hajú lengyel sportoló a szakma egyik legnagyobb egyénisége, tiszteli Alekszejev ős Mijako, Talts és Reding, Földi és Ku- csev. Lengyelországban legalább olyan népsze­rű, mint Kloss kapitány, azaz Stanislaw Mikulski. A konstanzal Európa-bajnokságon várakozáson alul szerepelt, és ez már év­tizedek éta nem fordult elő vele. — Igen, mert kockáztattam. Sérülésem után még nem voltam a megfelelő formá­ban, de megpróbáltam. Azt terveztem, hogy nagy eredményt produkálok és egy kicsit ráijesztek a fiatalokra, de a terv füstbe ment. Nem baj, majd az olimpián. A lengyel csapatnak sem ment valami fé­nyesen... Az Eurőpa-bajnokság négyes döntőjének nyi­tó mérkőzésén a Szovjetunió — Magyarország- találkozón, amely a televízió jóvoltából egy egész kontinens szeme láttára zajlott, tizen­egyeshez jutott a magyar csapat. A többit is tudja mindenki, Zámbó állt neki a labdának, és Rudakov hálója mégis érintetlen maradtl Ki ez a Rudakov, kérdezgették a képernyő mellett illő szurkolók. Úgy véd, mint annak Idején Jaslnl A huszonkilenc éves Jevgenyijnek sokat kel­lett edzenie és küszködnie, amíg felfigyeltek rá, és amíg a Szovjetunióban is ki nem csú­szott egy szurkoló száján: „Olyan, mint Ja­smi“ Rudakov mindig példaképének tekintet­te Jasint. Mindig arról álmodozott, hogy egy­szer a nyomdokaiba lép. Moszkvában született, és egy utcai csapatban kezdte pályáját. Ut­cai csapatokat ezerszámra találni a Szovjet­unióban, így Rudakovra akkoriban még nem nagyon figyelt senki. Az viszont már lénye­ges dolognak számít manapság, hogy Jevge- nyij mindig kapus akart lenni, nem próbál­kozott más poszton, ez tetszett meg neki az első pillanattól kezdve. Rövidesen a moszk­vai Torpedó ificsapatához került. Hatalmas termettel megáldott ember, öt centiméter hí­ján két méter magas. Ez a magasság előny is meg hátrány is a kapusoknál. Rudakov nem volt fürge, mozgékony vagy hajlékony óriás, sok gondot okoztak neki a lapos labdák. Nem is került a szakvezetők érdeklődésének köz­pontjába, a Torpedónál senki sem gondolt ar­ra, hogy egyszer ő áll majd a felnőtt csapat kapujában. Rudakov is felismerte a helyzetet, és odíébbáHt. Egy kis hajógyári csapathoz szerződött. Furcsa dolog, de Így van: itt kez­dődött tulajdonképpen a karrierje. A kijevi Dinamo veztőinek feltűnt Rudakov stílusa, ahogy mondani szokás, látták benne fantáziát. Két évi „hajógyári“ működés után szerző­dik a kijevi Dinamóhoz. Igaz, Itt sem jött e- gyik napról a másikra la siker. A Dnyeper- parti város legjobb csapatának kapuját a vá­logatott Bannikov őrzi. Rudakov azonban nem hagyja magát, érzi, hogy egyszer eljön az ő ideje, és lankadatlanul edz. Kitartása és a labdarúgás iránt érzett sze retete elismerést arat játékostársai és a szur­kolók körében. Rudakov végigcsinálja a „hi­vatalos“ edzéseket, majd egyedül marad a pá­lyán és tovább gyakorol. Naponta öt órán át edz, de ez az öt óra szorgalmas munka, nem sétairamú lődölrgésl (Még elképzelni is ne­héz, hogy a csehszlovák vagy a magyar lab­darúgók ilyesmire képesek lennének. Egy-egy nagy tehetség egészen bizonyosan másképp fejlődött volna, ha Rudakov-szerü kitartással bírt) Végül eljött Rudakov életének legszebb pil­lanata Is. Az edző őt állította a kapubal Hu­szonhárom esztendős korában védett először a ligában, de a kínálkozó alkalmat nem sza­lasztotta el. Később a válogatott első számú kapusaként tartották számon, ő volt a Mexi­kóba utazó csapat egyik fontos pillére. A sors mégis közbeszólt és ügy akarta, hogy ne ő legyen a kapus. A Kolumbia ellen ját­szott barátságos előkészítő mérkőzés utolsó percében magas labda szállt a szovjet kapu előterébe. A kifutó Rudakov és egy kolum­biai csatár egymáshoz ütődtek, mindketten a földre huppantak. Az apró termetű csatár föl­állt, az óriási Rudakov pedig elvesztette esz­méletét. Kivédte Zámbó tizenegyesét is! Ki ez Rudakov I Egy spanyolul tudó újságíró kísérte a ka­pust a kórházba, és amikor megtudta, hogy Rudakov kulcscsonttörést, vállizomszakadást és ínszakadást szenvedett, rávette az orvost, hogy rögtön operálja meg a kapust. A műtét 200 dollárba került, de sikerült. Mégis, amikor a szovjet sportoló elhagyta a kórházat, senki sem bízott abban, hogy va­laha sportolhat még. Arra pedig mindenki mérget vett volna, hogy válogatott sem lesz többé. A kitartásáról és szívósságáról ismert lab­darúgó egy ogyesszai szanatóriumba került. Itt kezelték tovább, itt vetette alá magát a rehabilitációs gyógymódnak. Nyáron, amikor mindenki a tengerpartra igyekezett, Rudakov melegítőben futotta kilométereit a kórházat övező ligetben és napi négy órán át szoktat­ta sérült vállát és karját a mozgáshoz. Sokszor elcsüggedt, de amikor a válogatott csapatra és klubjára meg a játékra gondolt, újból nekiállt a formázásnak. Gyakran beleha­sított a fájdalom a vállába, de nem adta fel. Es megtörtént a csoda, ö, Rudakov, félévi kényszerszünet után ismét elfoglalhatta he­v:-:<. u Rudakov véd. lyét egyesülete csapatának kapujában! A sérülést meg sem lehetett érezni játékán. Ugyanolyan merészek a kifutásai, a magas labdákért is bátran ugrik fel és nem fél a tá­madó csatár lába elé vetődni. A szovjet válo­gatott újabb sikerében' — az Európa-bajnok- ság döntőjébe való jutásban neki van a leg­nagyobb szerepe. A kitűnő spanyol csapat csatárainak „még a szemét is“ kivédte Mad­ridban. Pusztán Rudakovnak köszönhető, hogy nem mi, hanem a szovjet válogatott került a legjobb négy közé, nyilatkozta Kubala szövet­ségi kapitány. A Szovjetunió — Magyarország-találkozót ml is láttuk. Rudukov teljesítményéhez egyszerű­en — nem kell kommentár, ezt valószínűleg maga Zámbó Sándor is elismeri. Annak dacára, hogy bárhogyan tiszteljük és csodáljuk Rudakovot, befezésül el kell mon­danunk — és ez mit sem von le a kiváló ka­pus értékéből —, hogy azért a tizenegyest nem lehet kivédeni, ha kellő erővel és ötlet­tel lövik. Ez a véleménye egyébként Jevge- nyij Rudakovnak isi A lengyelek büszkesége, Baszanowskl — Ez is Igaz, de ne felejtsük, hogy a fő cél az olimpia. Sokan feláldozzák az Európa-bajnoki sikert a jó olimpiai sze­replésért. Most csak edzenek, hogy szep­temberben formában lehessenek. Mit szól a váratlanul nagyon heves Mang—Alekszejev-összecsapáshoz a világ legerősebb embere címéért? Alekszejev el­sősége csak az utolsó pillanatban dőlt all — Néztem a szovjetek edzéseit, és az volt a benyomásom, hogy vannak még tar­talékaik. Ami a két legerősebb ember ösz- szecsapását illetti: a müncheni olimpia e- gyik nagy csemegéjének ígérkezik. Már Konstanzában is Mang felé irányult az NSZK-beli újságírók és tévések figyelme, a kamera állandóan őt fényképezte. Aleksze- jevnek is jót tesz, hogy végre megszorítja valaki. Megfigyeltem, hogy Mang ravasz- kodott. Amikor lökésben a 225,5 után tíz kilogrammot helyeztek a súlyzójára, úgy tett, mintha meg sem bírná mozdítani. De ezt maga Alekszejev sem hitte el. Mondta is nekem, hogy ezentúl még többet edz majd. Ezek szerint Alekszejev a világ legjobb súlyemelője? — Nem, ezt nem mondtam. A legerősebb súlyemelő bizonyára 6, De én inkább be­csülöm Rigertetl Ez a huszonnégy éves fickó mindössze 88 kg súlyú, de az össz­teljesítménye 560 kg! Ez, véleményem sze­rint, a világ legkiválóbb súlyemelő-telje­sítménye. Alekszejev ugyanis 60 kg-mal sú­lyosabb, és csak 80 kg-mal teljesít töb­bet! fis ön, Waldemar úr? Harminchét éves lesz az olimpián. — Igen, én már aggastyánnak nézek ki a fiatalok között, de azért Münchenben ]ó formában leszek és rögtön utána abbaha­gyom. Szeretnék jól szerepelni. A két a ranyérem már kötelez, és szebb az, ha az ember emelt fővel távozhat. Sok sikert, Baszanowskl úri Danék, Tégla, Murányi és Fejér legnagyobb ellenfele: BRUCH ? A „problémás gyerek", ahogyan Ricky Bruchot Svédországban találóan neve­zik, ismét a sportvilág érdeklődésének középpontjában áll. Egyesületet cserél. Az MAI Malmö helyett az IFK Hálslng- borgot választotta. És ezzel együtt meg­változtatta életének eddigi stílusát Is. Falura települt. Egy Löberöd nevű falu közelében él új villájában. A villát saját ízlése sze­rint rendezte be. Kis „tornaterme“ a szezon elején elértem. Világcsúcs után futkostam, mint valami komédiás, de leégtem. Most másképp nézek a dolgok­ra. Hagyom, hogy a formám magától kialakuljon. Nem akarok mindenáron nagyokat dobni. Lassan kezd visszatérni az önbizalmam“. Megváltozott volna? Ügy látszik, i­legfeltűnőbb. Egyik falán a svéd zász- Sőtl Bruch beiratkozott az egyik lót látjuk. A másikon pedig egy felira- sv®^ 6Syetem pszichológiai szakára. Sa- tot: 1972. szeptember 4. Bosszút állokl Íát maSát tanulmányozza. Meglátjuk A müncheni olimpián ezen a napon kerül sorra a diszkoszvetés döntője. A tornateremben egész nap folyik a munka. Bruch hatalmas súlyokat emel­get és közben sztereo zenét hallgat. Mi­után befejezte edzését, felül a bicikli­jére és nyolc kilométert kerékpározik a szomszédos faluba. Ott leszáll a kerék­párjáról, és hazaküldett a villájába, ö maga futva teszi meg a visszafelé ve­zető utat. A diszkosszal egyelőre nem sokat tö­rődik. Időnként kimegy a rétre és do- bálgat. A hatvanméteres határt egy bot jelzi. Közönség és érdeklődő nincsen. A szomszéd gyerekeket látni Itt néha. I- lyenkor akad, aki az elröpített disz­koszt visszaviszi neki. A nagyszájúnak és hango9kodónak tartott Bruch most egy szót sem ejt az olimpiáról. Bizonyára tanult keserű ta­pasztalataiból. Mindig fennhangon kia­bálta szét győzelmi terveit. 1970-et ki­véve azonban mindig leégett a nagy versenyeken. Most már nem nyilatkozik i és nem ígérget. Nem jósol és nem ad , tippeket. Pusztán csak edz. „Tavaly nem - jött ki a lépés. Formám csúcsát már a szeptember negyedikén, milyen siker­rel. ' (klóéban) Bruch Sokszor nagyon kevés. Egy jókora tó, üdítő, áttetsző víz, napfény és levegő. A napfénnyel és a levegővel nem lenne baj, ám Jókora tó sajnos nincs mindenütt, vagy ha van Is, vize vagy túl hideg, vagy szennyezett, vagy éppenséggel túl meleg. Safárikovón (Tornaija) sikerült megoldani a töme­gek nyári idényben való sportolásának kérdését. Az a bizonyos áttetsző vizű tó ugyanis a várossal összenőtt Királyiban (azelőtt külön kis falu volt) található, és szombat-vasárnaponként jó pár száz gyermek, idős vagy fiatal lubickol, úszik, fürdik benne. Mi kell a boldogsághoz? A tó a városhoz tartozik, most már jól megépített aszfaltozott út is vezet hozza, illetve — sajnos — nem egészen a parkolóig, csak a hídig, pedig azt a néhány métert is kiaszfaltozhatták volna. A tó környékén büfé, öltözők, zuhanyozók vannak, egyszóval: lassan kiépül és üdülőteleppé válik a „strand“. Mi a šafárikovói strand sikerének titika? Elsősorban az, hogy a víz állandóan cirkulál benne, mert .forrá­sok táplálják. Így eszményi hőmérsékletű és tisztasá­gú, fürdésre kiválóan alkalmas víz van mindig — a legnagyobb kánikula Idejében is — a tóban. A siker másik titka az, hogy a strand hozzáférhető, az idegen is könnyen megtalálja, és jól érzi magát már először is, mert ha tud és szeret úszni, akkor hódolhat szen­vedélyének. Itt még csúcsforgalom idején is akad hely elég, nem történhet meg olyasmi, mint a nagyvárosok medencéiben, hogy még megmozdulni is művészet, nem hogy úszni. Aki kipróbálta már a strandot, lelkes hívévé válik, mert itt valóban ki lehet kapcsolódni, valóban felüdül az ember. Méreteinél fogva akár vízilabda-mérkőzések­re és úszóversenyek rendezésére is alkalmas a göraftrl Balaton. Kár, hogy a városban nincs a sportegyesület­nek úszószakosztálya, mert akkor rendszeres úszólecké­ket vehetnének az úszni nem tudó fiatalok vagy Idő­sebbek. Lehet, hogy a jövó változást hoz ezen a téren Is, de ha nem, az sem baj. Sok száz tornaijai és környékbeli, hazai és külföldi embernek nyújt szórakozást a remek víz, a tömegsport egyik fontos- „kelléke“. (bt) \

Next

/
Thumbnails
Contents