Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1972-12-27 / 52. szám

# 9 m •f* * K özéppályás? Csatár? Fedezet? Mindhárom, és tulajdonképpen egyik sem. Farkas Géza, a Lo­komotíva Košice játékosa egy­szerűen „csupán“ labdarúgó. Szinte az első pillanattól kezdve kulcsem­bernek számított egyesülete labdarú­gócsapatában, pedig nem különlege­sen erős alkatú, nem is magas, és még csak az sem mondható el rőla, hogy szélvészgyors. Viszont: az átlagosnál sokkal tech- nikásabb. A pályán jól látó és érző labdarúgó: oda rúgja labdáit, ahová szánja, mert a rúgótéchnikája is csi­szoltabb az átlagosnál. Lövéseiben megfelelő erő van, de a helyzetnek megfelelőn tud pördíteni, ejteni is. A gólerős focisták fajtájából való. 1969 óta szerepel a legfelsőbb lab­darúgó-bajnokságban, de a kapusok már tisztelettel ejtik ki a nevét. A legtöbb ligagólját abban az idényben rúgta, amikor a Móder—Ondó—Far­kas trió harmincegy gólt szerzett: Móder József tizenegyet, Farkas és Ondó tízet-tízet. Mi okozza vajon, hogy Farkas Gé­za kulcsemberré vált? Elsősorban az, hogy jól érzi a já­ték ritmusát, mindig ott van, ahol történik valami, tudja tartani a lab­dát, jól cselez. Nem tartozik a he- vesvérűek közé, nem veszti el egy­könnyen a fejét, bár időnként benne Is „felmegy a pumpa“. 1949-ben született, a focival Bér­létén (Brzotín) ismerkedett meg, in­nen szerződtették Rožňavára (Rozs­nyó) a bányászcsapathoz. Tizenhét éves volt, amikor a divízíós csapat­ban Játszani kezdett! Aki tudja, mi­lyen kemény mérkőzéseket játszanak Időnként ebben a bajnokságban, az bajosan képzeli el a törékeny Far­kast a különböző kisvárosok forró talajú pályáin! „A divízió valóban sokkal kemé­nyebb és kíméletlenebb verseny, mint az első liga. Tanulhat itt az ember jócskán, k leglényegesebb: gyorsab­ban gondolkodni a pályán, mint a ligában. Azzal is kell számolni, hogy a védők labdástul együtt sodornak el, tehát fel kell mérni a helyzetet, gyorsan lekezelni és továbbítani a labdát.“ Mindig ilyen technikás voltál? „Ifi-koromban sokat gyakoroltam a labdakezelést. Volt egy edzőm, Sin- kovits mérnök, aki meg tudta filla­Farkas Géza ÉREM NÉLKÜLI EURÖPA-BAJNOK EGY KULCSEMBER: FARKAS GÉZA pítanl, melyik játékos szorul ebben vagy abban tanításra. Néhányan a reflexeiket fejlesztették kosárlabdá­zással, bennünket a labda kezelésére oktatgatott.“ Jut-e idő a ligában technika-csiszo­lásra? „Arra már nem nagyon, mi inkább a különböző játékhelyzeteket, a vár­ható szituációkat gyakoroljuk edzé­seken.“ A Lokomotíva Kacsányi-korszaka Jól kezdődött. Az őszi idényben a kedvezőtlen sorsolás ellenére 16 pon­tot gyűjtöttetek, pontot hoztatok még Prešovról is. A csapat más felfogás­ban kezd játszani. „Kacsányi elkezdte a Lokomotíva átépítését. Mi régebben például nem tartottuk a labdát, játékunk merede­ken elórevágott átadásokból állt, fő­leg a futáson, a sprinteken volt a hangsúly. Most viszont gyakrabban adogatunk egymásnak, egyszóval: a labdát is képesek vagyunk birto­kunkban tartani. Tavasszal bizonyára folytatódik csa­patunk átszervezése. Sorsolásunk ked­vező, hiszen Košicén 9 mérkőzést ját­szunk, idegenbe mindössze hatszor kell utaznunk. Ha a várakozásnak megfelelően szerepelnénk, és ki tud­nánk használni a hazai pálya elő­nyét, egészen előkelő helyet érhet­nénk el a ligában.“ (Beszélgetésünk­nek tanúja Nagy Sándor, a játékos­társ és Gombos László, a csapat ve­zetője. „Ha sikerül az elsők között vé­geznetek, szép és hasznos portyára utazik a Lokomotíva — mondja Gom­bos László.) Farkas Géza megérdemelné, hogy a „ szövetségi kapitány kipróbálja, ír­ta a . Smena egyik idei számában Jo­zef Kšiňan. A szlovák válogatottnak és a „huszoTihármasok“ társaságának már . tagja voltál. „Jaéiansky hívott meg a szlovák válogatott keretébe. Az osztrákok el­len mérkőztünk, 0:0-ra végződött a találkozónk. Emlékszem, vagy húsz percig Nagy Sándor, Móder László, Strausz János meg én alkottuk a csa­társort. A junior-válogatottban is jől ment a játék, de éppen a szovjetek elleni döntőre esett házasságkötésem időpontja, Így nem szerepelhettem, és — nagy bánatomra — érmet sem kaptam. Érem nélküli Eurépa-bajnok vagyok.“ A Lokomotíva Košice együttese Ka­csányi doktor vezérletével december tizenötödikén kezdte még felkészü­lését a liga tavaszi Idényére. Szor­galmasan készül Farkas Is, hogy ta­vaszra jö formába lendüljön és csa­pata hasznos tagja lehessen. Könnyen megtörténhet — sőt a sorsolást fi­gyelembe véve valószínű Is —, hogy ezúttal a vasutasok lesznek a város eredményesebbjei. Sok sikert az új esztendőben, Farkas Géza, sérülés- mentes mérkőzéseket, becsületes el­lenfeleket és Igazságszerető Játékve­zetőket kívánunk! KIRÁLYNŐVÉ KORONÁZZÁK-E JANET IYNNT? 1973: Műkorcsolya­világbajnokság Bratislavában! Bratislava lesz az 1973. évi műkor­csolya-világbajnokság rendező váro­sai Ez a tény már most Izgalomba hozza a sportkedvelőket s közülük jő párnak bizonyára sikerül bejutnia a színhelyre is, és talán először kós­tolnak bele a színek és fények vilá­gába. A szlovák főváros szorgalmasan ké­szül nagy feladatára. Élvezhetjük majd a világ legjobbjainak bemutató­ját, összecsapásait. Egészen közelről, „eredetiben“ cso­dálhatjuk meg Janet Lynnt Is, akit ezúttal egy kis Interjúban mutatjuk be az olvasónak. Törékeny termet, higanymozgás, vl- légosszőke haj, gyermeki mosoly — ez Janet Lynn, a legjobb amerikai műkorcsolyázőnő. Ugrásait már most hibátlanul végzi, szabadon választott gyakorlata tapsra készteti a nézőket és ellágyítja a komor bírákat. Be kell azonban vallanunk, a kötele­zőkben van még mit javulnia. Első­sorban remek szabadkorcsolyázásá­nak köszönhette, hogy ebben az esz­tendőben Sapporóban is és a világ­bajnokságon Is dobogóra került — bronzérmet szerzett. A szabálymódosítások alaposan megnövelték esélyeit, talán éppen Bratislavában éri el azt a sikert, a- melyre vágyakozik. Az egyetlen za­varó tényező versenyzésében az Ide­gesség. Ilyenkor nem fogad újságíró­kat sem. Elve, hogy nyugodtan csak a késhegyre menő küzdelmek után lehet beszélgetni. ■ — Mit vár az új pontozási rend­szertől? — Egész sportágunk újjászületését. Még színesebb, Igényesebb,_ szlporká- zőbb korcsolyázást kell bemutatnunk, és ez a nézőknek Is örömöt szerez­het. Talán most jut el oda a mükor- csolyázás, hogy valódi sport- és esz­tétikai élményt nyújt majd. — A mükorcsulyázás rengeteg gya­korlást igényel, azt is, mondhatnám, hogy gályarabság. Van-e szabadide­je? — Versenyidényben napi 5—8 őrét töltök a jégen. Ez bizonyos kikap­csolódás nélkül lehetetlen lenne. Ezért vettem fel edzéstarkltőnak mű­soromba az úszást meg a lovaglást. Főiskolai tanulmányaimat meg kellett szakítanom, a kettőt nem tudtam be­csületesen végezni... A rövid nyár! szünetet kirándulással meg tenisze­zéssel töltöm. — Többen a sportág jövendőbeli királynőjét látják személyében... — Ennyire esélyes lennék? Túl- zásl Az elsőség kivívása nehéz, év- rôľ évre nehezebb. Az aranyérem nagy vágyam, de nem olyan egysze­rű a dolog. Talán ha le tudnám gyűrni Idegességemet, és javulnék va­lamicskét a kötelezőben... Janet Lynn húszesztendős. Kívánunk sok sikert és jobb ide­ieket nekll ÉVZÁRÁS Sóhajtok. Mélyét, búsat, nehezet, — a szokásos szilveszterit. E sóhaj már hozzám -tartozik, mint pezsgőhöz a pukka­nás, sőt: minden szilveszteri sóhajom ekkora. Az elmulasztott teendők, az elkövetett vétkek, az el­szalasztott lehetőségek, az elfuserált tervek, az elkalló­dott ötletek, az elkényeztetett szenvedélyek és további hasonlók miatt sóhajtozom, vergődöm kárvallottam. Részletes leltárba venni mindezt rém nehéz, s tudom, magamat kímélem vele, ha nem Is teszem, de vannak dolgok, melyek minden mesterkéltség nélkül gyötrik lelkiismereitemet, melyekért nem kell a mélyben koto­rászni — szaporán jönnek, iparkodnak felfelé, mint pezsgőspohárban az a sok, apró buborék. Az újesztendő hajnalán szentül megfogadtam, hogy a hetvenkettes évben végérvényesen, hazai és francia hivatalok közbenjárásával felbontom Brigitte Bardott- val inkognitóban kötött frigyemet. Elmulasztottam, s most abban bízvást teszem közzé, hogy majd a nagy nyilvánosság, a közvélemény megvetése nyomására vé­gül is rászánom magam e pusztán adminisztratív Intéz­kedésre. Szentül fogadtam meg azt is, hogy üres villamosban többé nem adom át a helyemet senkinek. Vétkem nőt- tön-inő, mert helyemet az üres villamosban mindig és mindenkinek átadtam az esztendő folyamán. Elszalasztott lehetőségeim tegrémesebbje volt, amikor nem hívtam párbajra azt a bolti eladót, aki július 4-én délelőtt 11 óra kilenc perckor a kesztyűsbolt pultja mö­gül visszaköszönt. Ilyen pofátlanságot megtorlás nélkül hagyni! Én gyáva, ostoba, gyagyás, szolgailelkű alak! Elfuserált terveim legtipikusabbja voilt, hogy írásban fordultam Onassiis báróhoz, s kértem, hogy térítés nél­küli kölcsönnel segítsem ki átmeneti anyagi zavarom­ból. Csupán másfél millióról volt szó. Dollárban. A terv foganatban maradt, de nem Omassis báró kapzsisága miatt, hanem mert bizalmatlan voltam postához, mert a segélykérő levelet palack postán küldtem el neki. A palackot bedobtam a Kis-Dunába — abban bízva, hogy a hajómágnás valamelyik embere gyorsan megtalálja, s eljuttatja gazdájához, Onassishoz. ötletem több mint kismillió kallódott el az év három- százhaitvanöt és egynegyed napján. Ezek legnevezete­sebbje az volt, hogy kidolgoztam a radírgumival való regényírás módszerét, mihez papír sem szükséges, de gyakorlati megvalósításáig szubjektív akadályok miatt nem jutottam el. Az elkényeztetett szenvedélyek? Senk van. Évi tizen­kétezer cigarettányi füstadagomat tizennyolcezerre emeltem. Leszoktam a gyaloglásról és egyre szenvedé­lyesebben utazom vonaton, buszon, villamoson. Ö, az a régi dővasúí, azok a régi gyaloghintók! Isteneml Rá­szoktam az alvásra, az evésre és mozgójárdán való közlekedésre is. De jobb nem sorolni. A szerencsejáték­ra is rászoktam, de még szerencse, hogy csak félig: játszani játszom, de nem nyerek. Felőlem aztán jöhet a szilveszter, az űjesztendő! Nem tesz semmit, jelentősége nincs, nullával egyenlő. Mert én még december kilencedikén új életet kezdtem, amit természetesen pezsgő mellett és sós mandula nél­kül azóta is rendületlenül ünnepiek. Mondhatom, be­vált. Egészen új életmódot folytatok. Igaz, könnyű ne­kem, mert a. kérdéses napig megszállott absztinens vol­tam. De sebaj! Végre áj élet, végre valami változási És mondhatom, termékeny változás. Mert időközben már feltaláltam a kulccsal nyitható pezsgősüveget, amelynek előnyeiről rövidesen a sajtóban is beszámo­lok.-4C­z alábbi történetben A nincs tanulság, de szép, és ezért szíve­sen elmondom. Az történt, hogy az egyik vállúkastunk any­agira elszegényedem, hogy már csak egyetlenegy alkal­mazottja volt. ö volt a vál­lalat igazgatója és alkalma­zottja, a vállalat portása és éjjeliőre, kifutója és minde­nese is. Ezt persze valójában csak ő tudta, a vállalat egyetlen egy személyben egyesülő i- gazgatója és alkalmazottja, és így nevetett is rajta, élvez­te is a helyzetét, fűnek-fd- nak mondta, és közben per­sze irányította a vállalatot — vagyis a maradvány vál­lalat likvidálását. Nem is lett volna semmi baj, ha felettes szervei nem feledkeznek meg a vámoltai­ról, és neki nem kellett volna hónapokon keresztül várni az utolsó, a végszót kimondó okmányra. Teltek a napok, múltak a hetek, hónapok, de a dön­tés csak nem akart megér­kezni. Sőt mi több, az al­kalmazott jogos igényét — mint ahogy utólag kiderült — az igazgató egyre nehe­zebben tudta kielégíteni. Tudniillik, a vállalatnak már rég nem volt üzemi konyhája, pénztára, szak­szervezeti bizottsága... NÉMETH ISTVÁN: SZÉP TÖRTÉNET Ezért aztán az egyetlen­egy személyben levő igaz­gató és alkalmazott elhatá­rozta, hogy valahogy tudtá­ra hozza feletteseinek a dolgokat. Különben is tréfás ember volt az igazgató, aki önma­gát igazgatta, illetve aki ön­magának volt alkalmazottja és felettese is, és gondol­kodni is tudott, így a követ­kező, minden előírásnak megfelelő eljárást választot­ta. Mint a vállalat alkalma­zottja, benyújtott a vállalat­hoz, tehát saját magához egy kérvényt, hogy neki mint a váNalat alkalmazott­jának térítse meg a válla­lat a törvény által előírt és engedélyezett étkezési pótlékot, mivelhogy nem ét­kezhet a vállalat üzemi konyhájában. De hát mit nem akart az ördög, hiába esedezett az alkalmazott, az igazgató más véleményen volt, és elutasította a kérelmet. Ekkor ismét az alkalma­zott háborodott fel benne, és megfellebbezte a váNalat döntését. Fellebbezési kér­vényében arra kérte felet­tes szervét, hogy vizsgálják ki az ügyét, és bírják rá vállalatát arra, hogy rend­szeresen folyósítsa a neki kijáró pótlékot. A felettes szerv és annak igazgatósága, valamint a szakszervezeti bizottsága jó- gosnak találta a kérelmét, de mintha valaki súgott vol­na nekik valamit, mégis be­rendelték az alkalmazottat is és az igazgatót is. Először áz alkaLmazottat kérdezték: — Tisztelt X. Y., megkap­tuk az ön fellebbezési ké­relmét, amelyben azt mond­ja, hogy a váNalat nem vizsgálta ki kellőképpen az ön ügyét. Lerme szíves fel­világosítást nyújtani a je­lenlevő bizottság tagjainak! — Kérem szépen! Min­dennek az igazgató az oka, mert ő anélkül, hogy elol­vasta volna a kérelmemet, visszautasította, és én mint alkalmazott, azóta sem ka­pom a szóban forgó pótlé­kot — válaszolta tömören. — De kérem, honnan tud­ja, hogy az igazgató elvtárs nem olvasta el a kérelmét? — kérdezték tőle a bizott­ság tagjai. — Kérem, én tudom, hi­szen én vagyok ennek a vállalatnak az igazgatója! — Ember, akkor meg mi­ért nem hagyta jóvá saját magának a kérvényét? — Ha jóváhagyom a saját magam kérelmét — felelte most már az egy személy­ben egyesülő igazgató és alkalmazott — akkor eset­leg hibás döntést is hozha­tok, részrehajló is lehetek, és ez ki is derülhet. Sőt, engem akár be is zárhat­nak. Ezt el akartam kerül­ni. No meg azt is el akar­tam kerülni, hogy ez Agy folytatódjék tovább — mondta, ám itt hirtelen el­hallgatott. No nem azért, mintha nem lett volna mon­danivalója, hanem nem a- karta, hogy a bizottság túl nagy szószátyárnak tartsa. Persze ezek után a bizott­ság is értette a dolgot, és válóban nem volt rá szük­ség, hogy az egy személy­ben egyesülő igazgató és alkalmazott mondja ki azt, hogy ez így nem mehet to­vább. Azt hiszem, önök is elis­merik, hogy ennek a törté­netnek valóban semmt kon­krét tanulsága, de azért szép és megérdemli, hogy feljegyezzük. KUTYA VAGYOK Az újságíró nem színész, nem pop-é­nekes, nem szépségkiróly, nem sztár, nem népszerű. Ijesztő, bubuska, és aki csak teheti, elbújik előle, mint a rossz gyerek a Mikulás bácsi elől. Ojságíré kollégáimtól tudom, hogy nem verekszenek, nem harapnak és há­zastársat is inkább csak a magukfajtá- ból választanak. Nem vagyunk szemte­lenek, csak akkor szólunk, ha valaki kérdez, sőt, nem egyszer már fejbe is vágtak, úgy, hogy azt meg is köszön­tem. Ismertető jelünk, hogy akkor is le­ülünk, ha nem kínálnak hellyel. Máskü­lönben emberek vagyunk, ugyanolyan kötelességekkel és becsületes mnnkával tartozunk társadalmunknak, mint min­denki. Mindezt bizonyára tudják. De akkor miért ez a bújócskázás? Egy hnb-elnök elbújt előlünk, amikor megtudta, hogy a faluban járunk. Élet­bevágón fontos ülést agyait ki, amelyen ÉS HARAPOK elbújtatta a falu efsz-elnökét is. Rossz­májúságból: ha ő bújik, bújjék más is... Kár! A falu, fiataljaival együtt minta­képe lehet a mai modern falunak. Ho­gyan csinálták, mint csinálták, titok ma­rad. Valaki emberevöhírünket terjeszthette egy nitrai építovállalatnál is, ahol e- gyik riportunkhoz informatív tájékozta­tást kértünk a vállalat vezető beosztású mérnökétől. Először levélben. Aztán úgyszólván naponta a követke­ző párbeszéd hangzott el egy nitrai te­lefonkagyló és az „ifi“ telefonja között: — Jó napot, itt mi. Mérnök elvtársat keressük. — Sajnos kiutazott, de majd szólok neki. — Legyen szíves, nagyon sürgős, csak egy időpontot mondjon, tizenöt percnél tovább nem tartjuk fent. — Persze, majd figyelmeztetem... Ellenőrizhetném a mérnök útiszámlá­ját: tudom mikor volt Komárnóban, mi­kor Bratislavában, Hlohovecen, Prágá­ban, Nitrán, házon kívül... Legutóbb az ismerős nitrai telefon­kagylónak feltettem a kérdést: Nem vál­toztatott-e foglalkozást a mi mérnö­künk? Könnyen meglehet, hogy kinevez­ték őt hazánk szépségei hivatásos szem­lélőjének. Ebben az esetben is azt mondom, kár. Már másodszor ebben a kis írásban, és többször nem is mondom, mert a főnö­köm úgyis kihúzza. De hogy hírünknek mégse maradjak a- dósa, és szolgálati utamról riporttal tér­jek haza, a legközelebb kutyabőrbe bú­jok és anélkül, hogy nyakamba figyel­meztető táblát akasztanék, mindenkit menthetetlenül megharapok, sőt az fz- letesebbek húsát meg is eszem. Megta­nulom a „nyomom követést“, és kinyo­mozom minden riportalanyomat. Interjút persze csak Foxi Maxival ké­szítek... Hav-hav!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents