Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1972-12-27 / 52. szám
ÍI A füst Éaparója Mert: aki a fekete város ősía&őtyá és kéményseprője, az úgy látszik, sorsát nem kerülheti el, hisz előbb-utóbb elkapja öt egy „lencse-fegyverú“ orvvadász, minek következtében a kéményseprő egy újság szilveszteri számának címoldalára kerül, s így ú.iabb esztendeig a Solvina se mossa le róla, hogy nem ő a nap hőse s Fortuna istenasszony szerencsétlen földi helytartója, ki lutrin, ruletten, sportkán — nem nyert még soha s nem Is fog, ha egyszer nem űz szerencsejátékokat. (riport a harmadik oldalon) SZÁMVETÉS Ismét egy évet fiatalodtunk, egy év tapasztalataival gazdagodtunk, átéltünk jét, rosszat, csalódást, boldogságot, emlékezetes örök pillanatot, és ha visszatekintünk, hirtelenjében nem is tudjnk, mit előbb felidézni: azt a kezdeményező munkakedvet, amellyel kongresszusainkat köszöntöttük, népgazdaságunknak nyújtott segítségünket olyan munkaterületeken, ahol az idősebbek már jó előre elmarasztaltak bennünket, sikereket, lelkesedésünket? Mit felidézni és egyáltalán fontos-e? Ma már másnap van, ami az öreg évben történt, emlék. Holnap, pár nap múlva, házasságra lépünk, leérettségizünk, vagy átéljük életünk legboldogabb pillanatait, életet adunk, vagy azon veszekszünk, hogy az ifjúsági szervezetben elképzelésünk szerint menjen a munka, dolgozunk, és azon töprengünk, hogyan lehetne a gépből könnyebben, jobban, többet elővarázsolni. Kongresszusunk vendégei azt mondták, büszkék lehetünk egymásra. Ezt szívesen felidézem, és leírnám akár százszor is. Mottóként, jelszóként, címként és hatalmas betűkkel. Annak ellenére, hogy az utóbbi napokban „felnőtt“ lapokban Is több teás jelent meg hasonlé idmen. A SZOCIALISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG SZT OVÄKIAI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXI évfolyam — 1972 _______________________december 27.__________ Ara 1.- Kčs De gondoljunk 1973-ra! Fiatal vagy, mondjuk hászéves, és így számolsz: nincs bankbetéted, halála előtt állé gazdag külföldi nagybácsid, nincs lakásod, csak szakmád, munkád, amelyet szeretsz, és valaki, aki kezét nyújtja feléd, akár kérőn, akár segítőn, egy valaki, akivel egyszer majd az anyakönyvvezető elé állsz. Egyelőre nem érdekel a jövőd, nem érdekel, miből és hogyan szerzel lakást, lábasokat a konyhába. Tudom, velem sem volt ez másképp. Mégis, számolj csak utána, mit lehet kihozni a semmiből. Ha egy hónappal ezelőtt mondom, talán nem is hiszed: a fiatal házaspároknak 1973. április elsejéiéi államunk 30 000 koronáig terjedő kölcsönt ad, induló tőkeként lakásra, lakberendezésre. Az is csak rajtad múlik, mennyit fizetsz vissza. Amint az első gyerek betölti egyéves életkorét, 2000 körönét, minden továbbinál 4000 koronát tr le a takarékpénztár. Ez az összeg elég ahhoz, hogy ne kelljen világot próbálnod házasságkötésed másnapján. Legalábbis nem hamuban sült pogácsával a batyudban, és nem azt az utat járva, amelyet a nálad idősebbek megjártak. Még nem is olyan régen, minden család magánügye volt. hány tagbői áll. Ott, ahol tizen ülték körül az asztalt, tíz felé kellett osztani ugyanannyi levest, mint ott, ahol csak négy üires tányér volt az asztalon. Az ugyanannyit jelképesen, de nem véletlenül írtam, mert hiszen a több gyermekes családok erkölcsi és gazdasági támogatása csak az utóbbi évtizedekben vált egész társadalmunk ügyévé. Az ilyen irányú intézkedések bennünket, fiatalokat érintették a leginkább, és mi vagyunk az érdekeltek az 1973. január elsejétől érvényes új szociális intézkedésekben is. Az új évtől a második és harmadik gyerek után 100, Illetve 200 koronával emelkedik a családi pótlék, a negyedik gyerek után pedig 250 koronával. Az új szociális intézkedések 300 koronára emelik a rokkant gyerekek nevelési pótlékát és kedvezően oldják meg a már bizonyos jövedelemmel rendelkező ellátatlan gyerekekre fizetett pótlékot is. Államunk évente 20 milliárd korona segítséget nyújt családoknak és gyerekeknek, és a január elsejétől életbe lépő szociális intézkedések 2 és fél milliárdot tesznek ki pénzben. Honnan ez a plusz pénz? Tudom, hogy a kérdésre sokan legyintenek. Fontos, bogy van. Pedig munkáinkkal ők is hozzájárultak népgazdaságunk kedvező fejlődéséhez, ahhoz, hogy a közös asztalon gazdagabb a teríték, és hogy mindnyájunknak több jut. Galántán a bútorgyárban egy munkás a falon függő jelszóra mutatva, a következőket mondotta: ahogy ma dolgozol, úgy élsz holnap. Nem tudom, kinek mit mond ez a idézet, én mindig a gyalura, fűrészre, becsületes munkára gondolok. Bizonyára sokan ugyanerre gondolnak. Es innen a plnsz pénz. Zácceík Erzsébet Foto: Hnlexa
