Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1972-11-21 / 47. szám

K omárno (Komárom), Steiner Gábor utca 37. Egyemeletes sárgára me­szelt épület. Fönt lakások van­nak, alul a könyvesbolt. Az ud­varba vezető boltíves ajtó te­lett emléktábla hirdeti, hogy ebben az épületben dolgozott Steiner Gábor. Annak idején nyomda volt. Az üzlet előtt va­donatúj Š—100-as. Az autón reklámok: „Az Öné lehet, ha...“ A kislány az autó mellett le­gyezőt tormái a sorsjegyekből. Néha meglengeti: Tessék pa­rancsol ni­— Háromezer könyvsorsje­gyet kaptunk. Ennek felét el­adják az üzemi könyvterjesz­tők. A kocsi mellett naponta mi is eladunk 70—80-at. A pultról is elfogy vagy húsz. Ab­bahagyja a tájékoztatást, és be­kiált az ajtón: Elvira, gyere, mert már fázom! Valóban hideg, csípős a no­vemberi szél. A BŐIT téglalap alakú helyiség. Bal oldalán a pult. Mögötte hang­lemezek, mellette — külön er­re a célra zészült állványon — képes levelezőlapok,.; Még vagy öt asztal. Az egyiken folyóira­tok, divatlapok, magazinok, a többin könyv. Az asztalok mö­gött a fal mentén a polcokon szintén könyvek. A polcok tete­jén reprodukciók. SIPICKY ANDRÁS ÜZLETVEZE­TŐ: Több mint húsz éve dolgo­zom a szakmában. Ezerkilenc- százötvenben 400 000 korona volt a tervünk, jelenleg az öt­szöröse. E rohamos könyvfo­gyasztás nemcsak annak az e- redménye, hogy időközben gya­rapodtak a magyar nyelvű ki­adványok, hanem azé. is, hogy a könyv az emberek szükség­letévé vált. Közvetítésünkkel ta­valy több mint negyedmillió könyv talált gazdára. Ez nem csupán hattagú közösségünk érdeme, hanem a könyvterjesz­tőké is, akik vállalatokban, ü- zemekben, iskolákban terjesz­tik a könyvet. Jelenleg száz­tíz könyvterjesztővel dolgozunk. A legjobbak évente 18 000 ko­rona értékű könyvet adnak el környezetükben. Számos könyvkiállítást szer­vezünk. A csehszlovák-szovjet barátság hónapja alkalmából 60 000 korona értékű könyv ke­rül kiállításra. Nagyobbrészt o- rosz, szovjet írók művei, de természetesen képviselve van más nemzetek Irodalma is. A magyar nyelvű kiadványok beszerzési lehetősége jö, mond­hatnám úgy is, hogy kifogásta­lan. A Madách Könyvkiadótól é- vente 250 könyveimet kapunk. A Slovenský knižný veľkoob­chod (központi könyvterjesztő vállalat) nyelvészeti, képzőmű­vészeti könyvekkel, szakköny­vekkel, lexikonokkal lát el. Ha valamilyen keresett könyvet e két intézménytől nem tudunk beszerezni, közvetlenül meg­rendelhetjük Magyarországról. Statisztikai kimutatás szerint 1968-ban a járásban egy-egy magyar nemzetiségű lakosra 73 korona értékű könyv esett, 1971-ben ez az összeg 138 ko- rortára növekedett, komáromi viszonylatban 200 korona körül mozog. A VÁSÁRLÖK Két fiatal lány az „EZ A DI­VAT“ elmü lapot nézegeti. Meg­szólítom őket. Bemutatkoznak. — Németh Éva. Kubtcsek Gabriella. Éva: — Minden héten beug- runk a könyvesboltba. Szétné­zünk a könyvek között, aztán megállapodunk itt a folyóira­toknál. Persze, most is találtam megfelelő könyvet, de mégsem vásárolhatom meg, mert nincs pénzem. Diákok vagyunk, a gépipari szakközépiskolába já­runk. Gabi a szlovák, én a ma­gyar tagozatra. Egyedüli pénz­forrásunk az ösztöndíj. A múlt­kor felfedeztem Radnótit. Druk­koltam, hogy időközben el ne fogyjon... Rövidesen ismét „sti- pát“ kapok. Duba „Ugrás a sem­mibe" című könyvét vásárolom majd meg. A vásárlók nagy része a klasszikus írók műveit keresi. A kortárs írók közül Berkes!, Németh László, Déry, Illyés Gyula, Passuth könyvei iránt érdeklődnek leginkább. A KÖNYVEK KÖZÖTT a csehszlovákiai magyar Iroda­lom után kutatunk. Az u-többl időben kiadott könyvekből mindössze tizenöt könyveimet találunk. AZ ÜZLETVEZETŐ: A csehszlovákiai magyar köl­tők műveiből harminc, az író­kéból ötven példányt rende­lünk meg. Dávid Teréz, Ordó- dy Katalin könyvéből annak i- dején eladtunk több mint két­százat. Tehát az ismert írók müveit keresik az emberek, ol­vassák, s mi igyekszünk eze­ket a könyveket biztosítani. Ez ■azonban korántsem azt jelen­ti, hogy a többi kiadvány sze­gényebb, sőt... A baj csak az, hogy az írókról és művekről az olvasók vajmi keveset tud­nak. a Csehszlovák Rádió ma­gyar adásának „Könyvről könyvre“ műsorán és az Uj If­júságban rendszeresen megje­lenő könyvismertetésen kívül alig van más propagácié. El kellene beszélgetni az írókkal megjelenő müveikről, lapjaink hasábjain ezt közölni, és a mü­vekből pedig kivonatokat kö­zölni. Jé és hasznos lenne a Könyvvllághoz hasonló hazai lap, esetleg könyvmagazm kia­dása. MÁZSÁR ZITA húsz év körüli fiatal, egyike a hattagú kollektívának. — Főiskolára jelentkeztem. Aztán jött az értesítés, hogy ■nem vettek fel. A második év­ben már nem is próbálkoztam. Megszerettem a könyvesboltot. Évente kétezer könyveimmel találkozunk. A tökéletes ki­szolgálás, valamint munkánk megkönnyítése végett „szakosí­tottuk magunkat.“ Én a képző­művészeti, zenetörténeti kiad­ványokat választottam. A vá­sárlók leginkább főiskolások, néhányán közülük Pesten vég­zik az egyetemet. Gyakran jön­nek, mert itt mindig mindent megtalálnak. Üj könyvek érkeztek. Az el- árusítönő egy kopott fedelű fü­zetet emel ki a fiókbél. Az í- róasztalhoz ül, s a gépbe szab­ványos címkét helyez. Kattog az írógép. A szomszéd asztali­nál serény kezek csomagolnak. Küldik a könyvet falura, ta­nyára. MARTON IVÁN JÖVŐ SZÁMUNKBAN INDÍTJUK © JÖVŐ SZÁMUN. Kedves olvasóink! Az utóbbi hetekben, hónapokban egyre gyakrab­ban találkozunk az újságok, folyóiratok hasábjain Petőfi Sándor nevével. Nem nehéz kitalálni, mi­lyen alkalomból: 130 évvel ezelőtt, 1823. január 1-én született a magyar nép fia-költője-forradalmá- ra. E rövid bevezetőben nem méltatjuk érdemeit — erre a következő hetekben részletesen kitérünk — inkább arról szólnánk, az Oj Ifjúság miként szán­dékozik tisztelettel adózni a költő emlékének. Verseny formájában foglalkozunk majd Petőfi életútjával és költészetével. Ezt a versenyt legin­kább a középiskolásoknak szánjuk — természete­sen minden Petőfi-tisztelő és -ismerő bekapcsolód­hat! Összeállításakor figyelembe vettük a középis­kolás tananyagot. Ml kell a versenyhez? A középiskolás tankönyv, a költő összes költeményei, olykor a magyar sza­kos tanár segítsége és nem utolsósorban kitartás. Ha versenyünkkel csupán azt érjük el I így tar­tama alatt kezetekbe veszitek Petőfi verseit, ol­vasgatjátok őket, foglalkoztok velük, akkor sem lesz hiábavaló igyekezetünk. Ha pedig arra gon­dolunk, hogy segítségtekre lehetünk egy-egy fe­leléskor vagy épp az érettségid, s még jobban meg­szerettetjük veletek a költőt, eredményesnek mond­hatjuk majd vetélkedőnket. Ezt szeretnénk! Bízunk benne, bogy versenyünk méltó megem­lékezés lesz Petőfi Sándorra. A helyes válaszok beküldői közöl pedig minden héten hárman könytrjntalomban részesülnek. JÖVŐ SZÁMUNKBAN INDÍTJUK © JÖVŐ SZÁM SZOVJET KÖNYVKULTÚRA Két jelentős évforduló — a Szovjetunió megalakulásának 50. és a NOSZF 55. évfordulója — jegyében számos kultu­rális rendezvényt bonyolítanak le hazánkban. Ezek közé tartozik a bratislavai Csehszlovák—Szovjet Barátság Házá­ban megnyílt szovjet könyv- és hanglemezkiállltás. A kiállítás a Mezsdunarodjana knyiga címet viseli. Név­adója a Slovart kulturális ügyekkel foglalkozó csehszlovák külkereskedelmi vállalat szovjet partnere. A kiállítás meg­nyitását megelőző sajtóértekezleten a két vállalat képvise­lői megelégedéssel nyugtázták az 1972-ben lebonyolított üzlet eredményeit. Az idén Csehszlovákiából a Szovjetunió­ba exportált könyvek értéke 2B0 ezer rubelt tett ki. Ez körülbelül Prága háromévi könyvfogyasztását jelenti. Milyen csehszlovák könyvek érdeklik leginkább a szovjet olvasókat? A természettudományi és népművészet) kiadványok. A fo­lyóiratok közül a legkeresettebbek a Svet socializmu és a Zivot, valamint divatlapjaink. Nagy érdeklődésnek örven­denek a Supraphon- és Opus-hanglemezek, közülük is min­denekelőtt a komolyzenei felvételek. Csehszlovákiában a szovjet könyv- és sajtótermékek már az Iskolában segítik a gyerekek nyelvoktatását. A nagyobb diákok között főleg a tudományos-műszaki és a nók kér­déseivel foglalkozó folyóiratok népszerűek. A Mezsdunarodnaja knyiga bratislavai kiállítása a szovjet könyvkiadó vállalatok 1600 termékét mutatja be. A kiad­ványok nagy része újdonság vagy külföldön kevésbé ismert mű. Tankönyvek, műszaki irodalom, művészeti kiadványok, gyermekkönyvek, történelmi albumok, reprodukciók — min­denből egy kevés, igazán csak mutatónak, de mind olyan szép, hogy joggal elmondhatjuk róluk, móltóan képviselik a szovjet könyvkiadást. Különösen érdekesek az egyes szö­vetségi köztársaságok a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulója alkalmából kiadott színes publikációi és a V. I. Leninről szóló könyvek. A kiálitáson 400 hanglemezújdonság képviseli a szovjet zeneművészetet, (z) Ml ÚJSÁG A JAIK-BAN? Fővárosunkban nemcsak a természet jelzi az ősz jelenlétét, hanem a sok fiatal arc Is: diákok, akik a tanulás után szóra­kozást, szellemi fölfrissülést Igényelnek. Mindenki érdeklődési köre szerint próbálja megtalálni azt a közösséget, amelyben a legjobban föllazíthatja a napi gondokat és ugyanakkor, bár észrevétlenül, új Ismeretekkel gazdagodva tér vissza a hétköz­napokhoz. Ezt a lehetőséget kínálja a magyar nemzetiségű fia­taloknak a CSEMADOK mellett működő József Attila Ifjúsági Klub. Anyanyelvi kultúrát, szórakozást, baráti társaságot biz­tosit a fiataloknak, ezáltal is közelebb hozza őket a társada­lomhoz, amelyben az Iskola elvégzése után nem mindegy, mennyire találja meg a helyét az egyén. Az elmúlt évek válsága a klubban is érezhető volt, de ezt leküzdve, néhány lelkes tag segítségével új szakaszt kezdhet­tek el. A megnyitón Duka Zólyomi Arpád szaval Is azt bizo­nyították, hogy végre jő nyomon haladva folytathatja munká­ját ez a kis közösség. S mint minden kezdet, úgy ez sem men­tes a nehézségektől. Egyelőre a tagság létszámához képest na­gyon Is kicsi a helyiség, ezért a jelentősebb rendezvényekkor sokan kint rekednek a folyosón, vagy az utcán. Annak az anya­gi lehetőségét, hogy szebbé, jobbá tegyük a környezetet, mind saját erőből kell megteremtenünk. A fiatalok valamennyien tagjai a CSEMADOK-nak, és nem csodálkozhatunk rajta, ha még több megértést, támogatást várnak ebből az Irányból is. A vezetőség által most közzétett munkaterv kedvező vissz­hangot váltott ki a fiatalokból. Remélhetőleg a megvalósítása sem okoz majd csalódást. A műsor (pl. irodalmi estek, beszél­getések fiatal művészekkel, vetélkedők, gólyabál, karácsonyt koncert stb.) igazi szórakozást ígér. A kezdeten már túl vannak. Reméljük, hogy a folytatás az elképzelések, a tervek szerint alakul, a klubot látogató és sze­rető fiatalok örömére. GENTE ANDRÁS: VIII. .. i f Sir a lélek, köny- nyel telik meg a szem. Zina Is meghatódik, amikor lefor­dítom az egyszerű szavakat. Nem költői sorok ezek, és mé­gis az elhagyott otthonunkat varázsnlja Kijev városába. Ezüsttükrns kávéházban... Ez lett az én Zinöcskáin kedvenc dala. Gyakran éneklem neki Lukács népi zenekara kísére­te nélkül Is. Májns végén, mielőtt a front­ra indultunk volna, Lenin üd vözletét olvastuk a magyar munkásokhoz. „...A magyar proletárfarra dalom a vakot is látóvá teszi A proletárdiktatúrára való át menet tormája Magyarorszá­gon egészen más, mint Orosz­országban: a polgári korminy önkéntes lemondása, a mun­kásosztály egységének gyors helyreállítása, a szocializmus egységes kommunista prog­ramja alapján. Annái világo­sabban domborodik ki most a szovjethatalom lényege: sehol a világon most nem lehetsé­ges semmiféle más hatalom, amelyet a dolgozók, élükön a proletariátussal, támogatná­nak, mint a proletariátus dik­tatúrája... TI háborút viseltek, egyedül jogos, igazságos, iga­zán forradalmi háborút, az el­nyomottak háborúját az elnyo­mók ellen, a dolgozók háború­ját a klzsákmányolék ellen, háborút a szocializmus győzel­méért... Minden hónap köze­lebb hozza a proletár világ- forradalmat. Legyetek sztiár dák és a győzelem a tiétek lesz.“ — Ha otthon lennénk, ott­hon harcolnánk! — mondja a parancsnokunk. Horváth Ist­ván. — Ez az üdvözlet nekünk is szél. — Bennünket Itt tettek lá­tóvá — szólalok meg, és fel- sóhajtok. — Istenem, milyen vak voltam azelőtti — Vakok voltunk mindnyá­jan, azért vagyunk itt! — fe­leli Horváth Pista. — Még tizennégyben, ami­kor kiosztották a fegyvereket, azok ellen kellett volna tor- dulnnnkl... — mondja Sándor, de Horváth leinti. — Ha a volna ott nem lett volna...! Amit ma tudsz, teg­nap sejtelmed se volt róla! Pedig csak egy szikrára lett volna szükségünk! De hol volt az a szikra? Azt Itt csi­holták ki! Talán meg sem ér­demeljük ezt a nagy dicsére­tet... Tudjátok, ml benne a legfontosabb?! Az a két szó: legyetek szilárdak! — Azok leszünk — mon­dom. — De a testvérelnkl Kicsi az ország, és most még kisebb lett! És minden oldalról tá­madják! Itt elveszthetsz egy várost, egy egész tartományt, fél országot, s nem érzed úgy. meg, mint odahaza. Még az a híres Napóleon Is úgy lopa­kodott ki ebből az országból, mint a megvert kutya. De mi történik majd odahaza, ha be- kergstlk őket a kutyaszorító­ba? — Ne gondoljunk a iegrosz- szabbra! — dörmüei Sándor. Míg szervezkedünk, gyakor­latozunk. a frontszínházra is int időnk, feteneteko* adnnk alő. kisebb színdarabokat. A vörös eva'ngezrad fnvószene- kara Is rázendít. Mandzsfirla tűzhányóinál... Ez nem hiá­nyozhat a műsorából. És ját­szik a „cigánybandánk“. Fent a dobogón hegedűszó mellett éneklem: EzUsttükrös kávéházban üldögélek elmélázva, csön­desen. Cigány húzza egy sarokban, a másikban andaiogva könnyezek. Panaszkodnám, de nincs kinek. bánatomat nem érti meg senki sem. Gyere, cigány, gyere! Ne­ked elmondok egy bús emléket csöndesen. Ha telkeden átalszürted. vedd elő a hegedűdet, hadd szóljon. s a világon mennyi bú van. az mind abban a négy húrban zokogjon. Zenés, füstös kávéházban bornl|on minden gyászba dalodra, és aki e nótát hallja, bornljon le az asztalra zokogva... firzelgós sláger ez, de... Horváth nem hagyta magát. — Megtörténhetik? Nagyon könnyen. Túlerővel állnak szemben. A jó katona minden eshetőséggel számol. És mi történik majd a gyorsan ösz- szetákolt egységgel? — Ne fesd az ördögöt a fal­ra! — Indít megint Sándor. — Magad Is ismered a faj­tádat. Gyorsan lángra gyű­lünk... S a legtöbben hanták­ba végiék magukat mindenko­ri narancsnsztngató előtt — folytatja Horváth. — Na. vála­szol) már valami okosat, szé­pet a kérdésre! Szívesen meghallgatlak. — Ha úgy csinálják, mint itt, nem történhet semmi baj! — Ha úgy csinálnák! De máris nem csinálják úgy! Egy tálból cseresznyéznek a szoc- demekkel. Aki a forradalom elled volt, hogy lehet egy­szerre forradalmár? Akik az urakkal paktáltaki... Kutyából sosem lesz szalonna! — Odahaza az emberek nem járták ki azt az élefiskolát, mint mi itt — mondom. — Itt van a kutya elásva! Alapozás nélkül én nem mer­nék házat építeni! — De a kedvező pillanatot kihasználták — szólalok meg újra. — Azt igen, kihasználták — sóhajt fel Horváth. — De a- mikor minden oldalról támad­ják őket!... Bár ne lenne iga­zam, bár ne kerülnének ku­tyaszorítóba! Bár mehetnénk ml is oda! Haza! Hazagondoltunk, s így Indul­tunk ukrán földön harcba a forradalom ellenségei ellen. Kljevet már messze elhagy­tuk. Már rég nem látjuk az aranyozott kupolák napfényt verő csillogását. Dél felé kl- sebb-nagyobb településeken lo­vagolunk keresztül. Kérdezős­ködünk: tártak-e Itt a zöldek. Nem. Nem... — Nem bújhatnak a füld alá! — mondja Horváth, és kiadja a narancsot: — Gye­rünk tovább! Azzal bfztak meg bennün­ket, hogy verjük le a zölde­ket, a környéken garázdálko­dó gazda? parasztokat, kulá- kokat, akik megtagadták a be­adást, és bandákba, verődve felkeltek a szovjethatalom el­len. Figyelmeztettek is minket, vigyázzunk . magunkra. ne hagyjunk a hátunk mögött egy banditát sem. mert egy óvat­lan pillanatban leshelyükrol agyonlövik a katonáinkat. Szidjuk is magunkban a lesi- puskásokat. Nyitott szemmel üljük meg a lovat. A felsze­relésünket. a gépfegyvereket, golyószórókat, a lőszert, élel­met vivő szekereken nótáznak a fiúk, tréfálkoznak a kínaiak­kal. akik egy szavukat sem értik. A maguk nyelvén ők is ugratják a mieinket, aztán az egyik is, a másik is mond valamit oroszul, és Így nagyot derülve megértik az érthetet­lent ts. Süt a nap, már éle­sen tűz, érleli a vetést. Sík a föld, messze látni. A távol­ban szelíd dombok emelked­nek, és erdő sütétlik. Az erdő közelében dombon épült fa­lucska. Ez lenne a Nyemirov közelében fekvő Beszedka? Horváth mellé lovagolok. — Ha eddig nem ütköztünk beléjük, csak előttünk lehet­nek — mondja, és előreküid néhány lovast. Megugratják a lovaiké A paták alatt felporzik a föld. A napfényben villog a kard­juk. Melegünk van. De az éj­szaka megint hűvös lesz. Ha nem mehetünk be a faluba, a szabad ég alatt aludhatunk, a határban hagyott szénabog­lyákban kei] megbújnánk. Az előre küldött huszárok már a falucska közelében galoppoz­nak. Látjuk, hnev a szénahog- lyák körül néhány paraszt forgolódik. Váratlanul lövés dördül, fis újabb durranások remegtetik meg a levegőt. (Folytatjuk) KÖNYVESBOLTBAN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents