Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1972-07-18 / 29. szám

Forrón tűz a nap, játszik, incselkedik velünk a táj. Messze az autó előtt csillogó tónak tűnik a levegő, majd ahogy a tóhoz hajtunk, ismét odébb illan e csalóka látvány.

Közben a határt kémleljük. Kellene, hogy már valahol arassanak, de egészen Dunajská Stredáig (Dunaszerdahely) sehol sem találkozunk kombájnnal a földeken. Hogy mégis aratás lesz, a sárguló, szépen szűkülő gabonatáblák s egy-egy kombájn-konvoj jelzi. A földeken egyébként változatlan a helyzet.

Vagy talán mégsem aratnak, tűnődünk, amikor beérünk a járási székhelyre, s tanácstalanságunkban a járási mezőgazdasági társulás irodájába sietünk, hátha ott átba tudnak igazítani.

fFolytatás a harmadik oldalon)

I; mi

kezdődött

900

Olgát gyerekkorától vonzotta a színpad, fivére révén — aki egy félhivatásos zenekart vezetett — a zenéhez is közel állt, bár ekkor még, az alig tizenéves bakfisok természetes zeneszeretetén kívül, semmi szorosabb szál nem fűzte őt ehhez a műfajhoz. Közgazdasági szakközépiskolába járt, gyors- és gépírni tanult... És mi tagadás: ha nem segít a Véletlen, talán bizony sohasem lett volna énekeSDÖ- ; ,

De közbejött a véletlen, és elindult Ofga Szabóvá karrierje. '‘‘V

(Folytatás a 7. oldalon.)

ÍJ

A SZOCIALISTA IFJÚSÁGI

SZÖVETSÉG SZLOVÁKIAI KÖZPONTI

BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

I m a n

i A M Pp «I

'ALA I