Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1972-11-14 / 46. szám

7

/gondolatok

PALAGYI LAJOS

Felfedezés

Heuréka!

Felfedeztem az anyag meg nem maradásának törvényét. De vágjunk a dolgok elébe, mert ez nem modern regény, amelyben az első fejezetben meggyilkolják a főhőst.

Lehet, hogy fizikai Nobel- díjat is kapok, de ezt még ne kiabáljuk el. Gutaütést egész bizonyosan.

Szávai.

Mióta megnősültem, gyakori látogatója vagyok az éttermeknek, mert annyira még nem emancipálódtam, hogy én vezessem a családi konyhát. Az étteremben az „üt ember rendszerint megnézi ...sC az étlapot, közben felszökik a pumpa, de most nem erről van szó. Főleg a jobb és bál szélét. Az egyiken az van feltüntetve, hogy miből mennyi, a másikon az, hogy mibe kerül. Gutaütést ettől is, attól ts lehet kapni.

Mégpedig.

Általában ügyelek arra — naná! —, hogy sok is legyen meg olcsó ts legyen az, a- mtvel atavisztikus ragadozó éhvágyamat elhessegetem, ezért először megnézem az étlap bál szélét, ahol feltüntetik, hogy ez vagy amaz, a párizsi szelet, a bécsi rostélyos vagy a bikaböködi fatányéros ennyi meg annyi gramm tiszta húst tartalmaz.

Aztán... aztán jön a meglepetés. Mert amit elém tesznek, az súlyra rendszerint meg sem közelíti azt, ami az étlapon áll. Lehet, hogy az étlapokat eleve sajtóhibával írják.

Én is ezt gondoltam eddig.

Legutóbb azonban tüzetesen áttanulmányoztam az étlapot, és annak az álján szó szerint ez állt: „Az adagok súlyát sütés előtt mérjük/"

így már értem. Sütés közben nyilván elpárolog a bécsi szelet.

Ezek után az anyag még nem maradásának törvénye

így hangzik:

„Minden étteremben sütött húsadag annyit veszít a súlyáböl, ahány korona az üzemvezető zsebébe vándorol!" K

EGY IGAZ EMBER TÖRTÉNETE

Néhány héttel ezelőtt már írtunk a bratislavai Koliba filmstúdió és a Szovjet Belorusz-film közös nagy vállalkozásáról, Ján Nálepka százados élettörténetének megfilmezéséről. A „Holnap már késő lesz“ című film a napokban kerül bemutatásra. Munkatársunk ebből az alkalomból elbeszélgetett a film két főhősével, Jevgenylja Vetlova szovjet színésznővel és Milan Kňažko fiatal szlovák színésszel.

MILAN KŇAŽKO

Nehéz olyankor elbeszélgetni a színésszel, amikor az nyakig van a munkában, amikor figyelmét szerepére és a rendező utasításaira kell összpontosítania. Végre este, amikor Milan Kňažko mögött egy újabb munkával teli nap volt, szólhatott szerepéről, a szovjetnnióbeli filmezésről és egyebekről.

— Ha megengedi, először bemutatjuk, mert a neve mellett szereplő jelző arről árulkodik, hogy a fiatal szlovák színészek közé tartozik...

— Igen, fiatal vagyok, 1945. augusztus Ž8-án születtem, tehát most töltöttem be a ... ik évemet. Plachtincén, eigy Modrý Kameň melletti falucskában láttam meg először a napot. Ezek lennének azok az adatok, amelyeket bevezetőül fontosnak tartok megemlíteni.

— Hát igen, az évek szaladnak, s észre se vesszük, egyszer csak elkezdünk emlékezni a „fiatalságra“. Milyen is volt az ön — fiatalsága?

— Az én szerencsém volt, hogy a háború után születtem, az után a háború után, amely ott nálitnk is mély nyomokat hagyott. De rövidesen Breznó- ba, majd Bratlslavába költöztünk. Itt végeztem el a nyolcéves alapiskolát, itt érettségiztem 1963-ban az építészeti szakközép iskolában, “fiült légcsőgyulladás miatt rögtön nem tanulhattam, egy évig a Nemzeti Színházban afféle kulisszatologató voltam, ezután jött az iskola, melyet 1968-ban végeztem el.

— Rövid életrajz. Az iskolához, a kitűnő közösséghez fűződő kellemes emlékein kívül bizonyára szívesen gondol visz- sza franciaországi tanulmányújára is.

— Szeretettel gondolok visz- 5®a az Iskolába és a Korzói Színházra, sok szép dolgot műveltünk ott. Franciaországban több szerepet kaptam. Játszottam Büchner „Leonce és Léna“ című darabjában, Leonce-t formáltam, vagy az Ismeretlent Strindberg „Viharos tengeren“ című darabjában. Emlékezetembe vésődött Arbuzov Maratja, Osztrovszkíj Péterkéje az „Erdődből és Büchner Woyzeckje a „Woyzeck“-ból.

— Ez lenne a színház. Az utóbbi időben egyre többször látjuk a filmvásznon.

— Hét vagy nyolc fllmfősze- repet alakítottam, például a „Ring szabad“, az „Eltorlaszolt út“ vagy a „Hegyek lánya“ el- mű filmekben.

— Épp a „Hegyek lánya“ a „ludas", hogy most a „Holnap már késő lesz“ című filmben láthatjuk.

— Nem téved. Eredetileg epizódszerep volt nekem szánva, úgy hiszem.- Caploviőot kellett volna megszemélyesítenem. Amikor a „Hegyek lányát“ szinkronizáltuk, látta ezt Alekszan- der Karpov ts. ö fedezte fel bennem Nálepka kapitányt az akkor már előkészületben levő filmnek. Martin Ťapák három napig mérlegelte az ötletet, míg végre Igent mondott.

— Az iskolában tanultunk Nálepka kapitányról. E hős alakja bizonyára lenyűgözte akkor Önt is. De vajon gondolt-e arra, hogy egyszer éppen ön viszi vászonra a kapitány alakját?

— Még álmomban sémi Életem egyik legnagyobb meglepetése volt az ajánlat. És végtelenül örülök neki, még akkor is, hogy nagyon igényes feladat ez. Ogy akarom őt megtestesíteni, hogy a nézőt lenyűgözze alakja, hogy a filmből a lehető legtöbbet vigye magával.

— Igen, minden színésznek ez a hitvallása. Ebben az esetben annyival több, hogy Nélep- ka kapitány hős volt, és szlovák. De úgy hisszük, olvasóink többre is kiváncsiak, ami a filmmel kapcsolatos.

— Mindent elmondhatok, amit csak tudok. Ebben az évben kezdtük forgatását. Márciusban több mint egy hónapot a Szovjetunióban töltöttem. Ott

készültek a téli külső felvételek, a stúdióbelieket pedig itthon forgattuk. Amikor Alek- azander Karpovtól megkérdeztem, milyen Idő uralkodik náluk télen, azt válaszolta, hasonló, mint itt, mínusz 25—30 fok. Csakhogy az ilyen ziman- kős idő ritkaság nálunk! Kegyetlen hidegben forgattunk, néha csak a puszta egyenruhában, egész velőnkig hatolt a hideg. Minszk, Mozirev környékén filmeztünk, és azokban a falucskákban, ahol élt, harcolt, és Jelszkban, ahol lakott Nálepka kapitány. A film azt elemzi, hogy került a szlovák hadsereg a Szovjetunióba, miként jutott Nálepka küldetéséig — amely egyébként alkatára szabott volt —. elemzi konsplrá ciós ténykedését, majd átállását a partizánokhoz. És itt a film befejeződik, tehát nem követi maradéktalanul a könyvet, mert hát a könyv az könyv, a film pedig film. Hallottam a- zonban. hogv fngalkoznak* a második rész elkészítésének gondolatával. Nagyon szép lenne, ha megvalósulna.

— A Szovjetunióban találkozott olyan emberekkel, akik ismerik Nálepka kapitányt, együtt harcoltak vele...?

— Igen, ezek a találkozások valóban feledhetetlenek maradnak számomra. Az emberek emlékeznek rá, és csak jóban. Beszélgettünk azokkal, akiknél a kapitány lakott. Tőlük tudtuk meg, hogy amikor Nálepka már biztos volt benne, hogy átáll a partizánokhoz, elköltözött szállásadóitól, nehogy tettéért ők is gyanúba keveredjenek és bajuk származzék belőle. Amikor találkoztunk azokkal a ma már 60—70 éves emberekkel, akik őt ismerték, szemüveget kellett viselnem, mert hát Nálepka kapitány is viselt. Némelyek szakáll nélkül ismerték őt, de a filmben szakállal alakítom őt, egyébként túl fiatalnak tűnnék. Megnéztük Ovrucs- ban azt az állomást, ahol elesett támadás közben. Beszéltünk azzal az asszonnyal, aki ápolta őt, mert rögtön nem halt meg. Ovrucsban egy iskola az ő nevét viseli, és az egyijj tantermébe csak a legjobb tanulmányi eredményt elért osztály juthat. Életéről gazdag dokumentációs anyagot láttunk itt. Röviden: szép emlékek fűznek a filmhez.

— Elárulná még, hegy ki ki ebben a filmben?

— Cambalát Iván Rajniak, Caploviőot Jozef Majerčík, Hlr- ner őrnagyot Sarvaš, Lánit Mikulás Huba érdemes művész, Brauniast Dočolomanský és Laubyt Jozef Budský nemzeti művész alakítja. A szovjet színészgárdából Jevgenyija Vetlo- vá és Mergyuková neves szovjet színésznő játszik. Jaj, majdnem elfelejtettem, Oldó Hlavá- fiak alakítja Martint, a tiszti- szolgát.

— Ez lenne minden, amit tudni akartunk, de talán szólhatna terveiről is.

— Feleségemet, MichéleMon- tantint, Franciaországban ismertem meg. Először Nancy- ban, majd a Barrandov-stúdió- ban forgatjuk a Faustot.

— Köszönjük a beszélgetést. Ezek után nem marad! más hátra, mint türelmetlenül várni a film bemutatóját és a filmvásznon találkozni Milan Knaíkö- val, azas Nálepka kapitánnyal.

ÖT PERC JEVGENYIJA VETLOVÁVAL

Jevgenyija Vetlova fiatal szovjet színésznőt a Spišská Nová Ves-i Metropol-szállóban leptük meg, hogy elbeszélgessünk vele. Az első pillanatban nem tudta, kik vagyunk, de szívélyesen, mint régi ismerősöket a szobájába tessékelt. Épp egy Remarque-regényt olvasott.

Jevgenyija a fiatal szovjet színészek táborába tartozik. Leoingrádból származik. Ott végezte el a színház-, film- és zeneművészeti intézetet.

A „Holnap már késő lesz“ című filmben játszik, kettős szerepet, ő Vera, a partizánlány és ő alakítja Ján Nálepka menyasszonyát, Hankát is.

— Találkozott-e Ján Nálepka nevével azelőtt is?

— Hallottam róla, tudtam, hogy szlovák hős, aki nálunk harcolt a partizánok oldalán, de a könyvet nem olvastam.

— A Magas-Tátréban forgattak. Hogy tetszik önnek ez a vidék, ahol Nálepka kapitány felnőtt?

— Nagyon szép! Gyönyörűek a hegyek, megtekintettük a vízeséseket. Szeretem a természetet. Odahaza, ha tehetem, kirándulok a Kaukázusba, hasonló ott a táj, mint a Tátrában.

Alkalmam volt látni egy népművészeti műsort is. Csodálatos volt. Én magam Is táncolok, Leningrádban Vaganszki koreográfiái iskoláját látogattam. Tudják, imádóim a folklórt, ha valahol látom, sírnom keli Most is kipotyogtok a könnyeim.

— Kíváncsian várjuk ezt a filmet. Mi róla az ön véleménye? ,

— Nézetem szerint szükség van az ilyen filmekre: meggyőződésem, hogy sikerülni fog, hogy jő és tartalmas lesz. Jellemfilmben játszani hálás feladat. Kíváncsi vagyok a bemutatójára. Az alapul szolgáló mű Jó. sikerülni kell hát a filmnek Is. Bár a fordítottjára is találnánk példát. Okosabbak leszünk azonban, ha már láttuk.

— jevgenyija, eljön, vagy el szeretne jönni a film bemutatójára?

— Nem tudom, engedl-e az elfoglaltságom. Ha ez a film elkészül, az NDK-ban forgatok majd, de szeretnék eljönni.

— Nem láttam még vásznon, pedig már tizennyolc alakítást tudhat maga mögött. Milyen szerepeket kedvel leginkább? Jellemszínész-e, vagy inkább vígjátékban, illetve drámában játszik-e szívesebben?

— Nagyon szeretem a komédiákat, ott az ember táncolhat, énekelhet, mókázhat, azt Játszik, amit érez. Bár Ilyen szerepeket nem kapok, állítólag nem „illik“ az arcomhoz. Az említett német film vígjáték, a főszerepet alakítom benne.

— Jevgenyija, a nőktől nem szokás megkérdezni, hány évesek, én mégis megkockáztatom ezt a kérdést. (Habozás nélkül válaszol.)

— Huszonhárom éves vagyok, és még hajadon.

Hozzá kell még fűznünk, hogy Jevgenyija Vetlovának gyönyörű szép, hosszú haja van. Nyílt, őszinte, természetes modorával rögtön megnyeri környezete rokonszenvét.

Beszélgetett: DUŠAN KONČEK NAGY FERENC felvételei