Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1972-10-17 / 42. szám
5 AZ I. KONGRESSZUS JEGYÉBEN A SZISZ nemrég lezajlott I. kongresszusa a szervezet tevékenységének egy rendkívül igényes és eredményes Időszakát zárta le. A kongresszus egyik feladata az volt, hogy ezt az időszakot értékelje. Egyidejűleg meghatározta a SZISZ céljait, fő feladatait, tevékenységének és fejlődésének további irányvonalát, A kongresszuson elfogadott határozatok az adott helyzetünkből kiindulva, ezt elemezve, felölelik a SZISZ tevékenységének valamennyi meghatározó területét. A kongresszusom elhangzott vita, valamint az elfogadott határozatok többek között nagy figyelmet fordítanak a szabad idő célszerű és céltudatos kihasználására. Ez érthető Is, hiszen a szabad idő célszerű, szervezett kitöltése a fiatalok kommunista nevelésének elsőrendű feladata. A SZISZ a fiatalok kommunista nevelést rendszerének egyik biztos láncszeme, szükségszerű tehát tevékenységének ezzel a területével is behatóan és tervszerűen foglalkozni. Szocialista társadalmi rendszerünk további sikeres fejlődése érdekében szocialista öntudatú állampolgárokat követel. A szocialista öntudat mellett nélkülözhetetlen a magas kulturális színvonal és a fizikai képesség. Csakis akkor tehetünk eleget a szocializmus építéséből adódó igényes feladatoknak, ha biztosítjuk az emberek egyéniségének harmonikus fejlődését. A szabad idő kitöltésére 1- rányuló tevékenységnek Igé nyesnek kell lennie. Továbbra is szem előtt kell tartanunk azt a tényt, hogy munkánk csak akkor lesz eredményes, ha ki elégítjük a fiatalok igényeit és érdeklődését. Ez a követelmény azonban csak egyik oldala tevékenységünknek. A fiatalok igényének és érdeklődésének nem akármilyen kielégítéséről van ugyanis szó. Ezeket az érdekeket és igényeket ügy kell kielégítenünk, hogy összhangban legyenek a SZISZ érdekeivel és küldetésével, mert ezek a kommunista párt politikai i- rányvonalát követik. A párt 1- rányvonala pedig a munkás- osztály történelmi küldetéséből indül ki, a végső cél pedig a kommunista társadalom felépítése. A szabad idő célszerű kitöltésében nagy jelentőséggel bír a kultúrtevékenység. A kul- túrtevékenységen bellii pedig ma már hagyományosan előkelő helyet foglal el a klubtevékenység. Természetesen nemcsak ez az egyetlen formája létezik a kultúrtevékenységnek, de tekintettel arra, hogy a klubok — főleg nemzetiségi vonalon — eredményes munkát fejtenek ki, szükséges ezzel á kérdéssel is foglalkozni. A klubok szervezeti hovatartozását különböző törvényrendeletek szabályozzák. Ezért nem szükséges ezen mélyen- szántóan elmélkedni. Egy megjegyzés azonban elkerülhetetlen. Tény és való, hogy számtalan klub működik a SZISZ keretén belül és nem is eredménytelenül. Tény azonban az is, hogy elég sok ifjúsági klub működik más tömegszervezet mellett. Ez a tény pedig sajnálatos. Nem azért, amiért e- zek a fiatalok elfordultak a SZISZ-től, hanem elsősorban azért, mert nem tudatosítják, hogy érdekeiket és igényeiket csak a SZISZ elégítheti ki, mindenekelőtt azért, mert a fiatalok, csakis a fiatalok szervezete. A klubtevékenység tartalmát azok a célkitűzések határozzák meg, amelyek a fiatalok egyéniségének sokoldalú, harmonikus fejlődését hivatottak biztosítani. A klubok munkája tehát nem korlátozódhat csupán a klubtevékenységre, mert ez csak Ideig-óráig keltheti fel a tagság érdeklődését. Másodsorban nem minden tag igényel csupán kultúrtevékenységet, még annak ellenére sem, hogy az egyéniség fejlesztésének fontos momentuma, mert egyoldalúsághoz vezethetne és később fennállna a formalizmus veszélye is. Továbbá azt is meg kell mondanunk, hogy nemcsak a sziszen belül, - hanem a kultúrtevékenység bármelyik szakaszán nem lehet akármilyen kultúr- tevékenységről szó, csakis kizárólag olyan kívánatos, amely kimondottan szocialista jellegű, a szocializmus érdekeit fejezi ki és hathatósan hozzájárul a szocialista öntudat kialakításához. Elsősorban a szocialista alkotó munka gazdag értékeire és hagyományaira kell építenünk. Csakis ezek az értékek és hagyományok biztosítják azt, hogy a fiatalok nemcsak helyesen tájékozódnak jelenünk prbolémái között, hanem természetesen alkotó munkára is ösztönözze őket. Nem titok, tudunk arról is, hogy a számtalan jól és eredményesen működő Ifjúsági klub mellett a SZISZ égisze alatt „működnek“ olyan klubok is, amelyeknek a SZISZ csupán védőpajzsként szolgál. Tevékenységük azonban merőben eltér a SZISZ érdekeitől és küldetésétől. Hogy a klubtevékenység az I. kongresszus határozatainak értelmében valósuljon meg, a következő feladatokat- kell szem előtt tartania: — tovább kell mélyítenie a tagság érzelmeit a szocialista kultúra iránt; — nagy figyelmet kell szentelnie „az aktív kultúrtevékenységnek“; — több figyelmet kell fordítania az alkotó munkára: — figyelemmel kell kísérnie a különböző együttesek és érdekkörök színvonalát, s emellett szorgalmaznia kell további együttesek és érdekkörök létrehozását is.i Pósfay Béla a SZISZ SZKB dolgozója új ifjúság ZALKA MIKLÓS: LEGENDA ÁZSlARÖL, AMELY ÁZSIA (ELMONDOTTA EGY EURÓPAI NYUGDÍJAS A PEKING ÉS MOSZKVA KÖZÖTT KÖZLEKEDŐ REPÜLŐGÉP FEDÉLZETÉN) Számomra Vietnam valóságos mesevilág. Csodálatos és érthetetlen! Hiába: Ázsia az Ázsia. Az ötvenes évek közepén köldtek ki követnek, a dátumra már nem is emlékszem pontosan, de sehol sem értek olyan mély benyomások, mint ott, pedig én aztán bejártam a diplomáciai pályámon mind az öt kontinenst, Vietnam más volt, mint a többi szolgálati helyem. Hát persze, trópus, és minden, ami ezzel jár. A trópusi éghajlatot mi sohasem szakjuk meg. Lehetetlenség megszokni. Egyébként az a gyanúm, hogy azon az éghajlaton minden megtörténhet. A lorróság rátelepszik az emberre, szinte megöli a lelkét, és ami nem történik meg, azt hozzáképzell a valósághoz. De különben is, ismétlem, minden megtörténhet. Egyszer valami kormányhivatalban voltam — későig elhúzódott a megbeszélés. Ott nem úgy van. hogy ezt vagy azt el akarom intézni, hát odamegyek, előadom, mit akarok, aztán elvégezve a dolgom, távozom. Dehogyis. Az Úgy ott is azzal kezdődik, hogy odamegyek, de azzal folytatódik, hogy tél órán át udvariaskod- ni kell a tisztviselővel, érdeklődni az egészsége iránt, a családja bogyléte (elől, és így tovább, ahogyan az illendőség megkívánja. Közben pedig teát keli fogyasztani, mert azzal kínálják az embert, akár nálunk feketével, csak annyi a különbség, hogy nálunk egy csésze kávét kap a vendég, ott pedig, amint kiürült e teáscsésze, nyomban újra töltik. Szúvai, későn végeztem. Ott a munkaidő más, mint nálunk — ha munka van, dolgoznak időn tül, zokszó nélkül, mosolyogva. A kormányhivatal úgy tiz percnyi járásra volt a követségtől, gyalog Indultam haza, mert valami baj veit a kocsimmal, jólesett a séta. Valóban séta volt, azon az éghajlaton csak andalagni lehet. Ha normálisan szedem a lábam, úgy, mint otthon, akkor fél percen beiül kiver a verfték. Odaérek a követséghez, és elfog a bosszúság. Hudson márkájú gépkocsim volt akkor, és a vietnamiak adták hozzá a sofőrt, nagyon értelmes emberi, aki jól Ismerte a fővárost, és tűrhetően beszélt franciául is. Igen, de mert vietnami volt, vietnami szakásai voltak, amelyek közül eggyel sehogysem tudtam kibékülni. Amikor lemegy a nap. és sötétedni kezd. az emberek kiülnek — pontosan: a sarkukra ülnek — a járdára, úgy beszélgetnek. Az én sofőröm is, természetesen. Valahogy diffomálú- nak éreztem a követségre nézve, hogy a személyzet ott trécseljen a sarkán üldögélve, s megkértem ókét, lehetőleg ne tegyék ezt. Nem Is tették a követség épülete előtt — körülbelül tiz centiméterrel odébb telepedtek le a háztól, a másik épület elé. Nos. vannak dolgok, amelyek ellen az ember hiába hadakozik. Ez a szokás éppea az Ilyenek közé tartozott. Szóltam ugyan újra nekik, de csak azt értem el, hogy akkor nem ültek ki a járdára, amikor a szemem rajtuk volt. Azon az estén viszont a gépkocsivezetőm éppen a bejárat előtt guggolt a sarkán, egy másik vietnamival, s láthatólag nagyon elme rültek a társalgásban. Minden követség elölt őr áll — a ml őrünk olt posztolt a helyén —, és mindenekelőtt rá lettem dühös, hogy miért nem küldi el a trécselöket a ház elől. ahogy meghagytam neki. A kapu elé érek — az én sofőröm rám se hederit. gesztikulálva magyaráz a másiknak. — Pardon — szólok rá épesen. A sofőröm erre fölpiliant rám. odabiccent köszönésképpen, de a beszélgetést nem hagyja félbe, s csupán a felsőtestével húzódik kissé odébb, hogy utat engedjen. Beléptem a kapun, aztán valahogy elkapott a kíváncsiság, hogy ugyan ki az, akinek a kedvéért ez az ember ennyire megfeledkezik magáréi, s visszanéztem. Megtorpantam. Azt hittem, a szemem káprázik. A sofőrömmel szemben Ho Si Minh guggolt. Jól emlékszem rá, megdörzsöltem a szemem, de a guggoló ember akkor is Ho Si Minh maradt. Összetalálkozott a pillantásunk, akkor elmosolyodott. s bólogatva intett üdvözlést. Hirtelenében végiggondoltam, nem fr-e elő valamit a protokoll arra az esetre, ha államelnök guggol a követség kapujában, de semmi ilyesmi nem szerepel benne. Egyik lábamról a másikra -álltam zavaromban, fogalmam sem volt róla, mit kellene csinálnom. Ho Si Minh közben már újra a sofőrre figyelt, ügyet sem vetett rám. Ügy éreztem, a beszélgetőknek nincs szükségük a személyemre. Csendben eltűntein a követség épületében. Később aztán megtudtam a sofőrtől, hogy valamikor a kínai határvidéken egy gerilla-egység tagja volt, s mint ilyen, Ho Si Minh közvetlen környezetéhez tartozott, egy darabig személyes teslórként is szolgált. Azóta is tartják a barátságot — időnként ő látogatja meg az elnököt, időnként az elnök keresi fel őt, mikor melyiknek van ideje. Nem értettem az egészből semmit. Főleg azt nem, hogy ez a sofőr, miért nem miníszier, vagy miniszterhelyettes, vagy főosztályvezető, vagy valami efféle. Ilyen múlttal, és a múltjához államelnöki baráti kapcsolatokkal, miért nem lett belőle valaki? Annyira nem értettem, hogy kereken megkértem, adjon magyarázatot, főleg pedig mondja meg, mi a csudát csinált, amiért félreállították. Én attól döbbentem meg, hogy milyen döbbenettel fogadta a kérdésemet. Először meg sem értette, s bizonyítgatni kezdte, dehogy állították félre, hiszen dolgozik... Amikor megértette, akkor viszont olyan hihetetlenül naiv csodálkozással és megrökönyödéssel bámult rám, hogy Isten bizony, elszégyelltem magam. En nem tudtdm megérteni őt. ő meg nem tudta megérteni, hogy mit nem értek. Aztán ő is kérdezgetni kezdett, és akkor egészen zavarba hozott. Némelyik kérdésre ma is úgy emlékszem. akárcsak most hallanám. ..Maguknál a pozfcíú határozza meg az ember értékét, vagy pedig a társadalom számára hasznos mnnka. amit elvégez? Ml köze a kapcsolatoknak a po- zicióba-helyezéshez? Nem a közösség választja meg a tisztségviselőket, és nem a munkájuk szerint? Miért jelent félreállitást maguknál, ha valaki egyszerű munkái végez?“ — szóval ilyesmiket szegezett a mellemnek, meg egy csomó erkölcsi kérdést. „Magnknái a máit érdemnek számft, amiért előnyük járnak? Például én, akinek a tudása körülbelül a hatodik osztály színvonalának felel meg. a múltamra való tekintettel nagyobb jövedelemhez juthatnék, vagy olyan iisxtségeket is hetölthetnék. amelyek sukkal nagyobb tudási igényelnek? És nem dobnának ki, ha efféle előjogokat követelnék magamnak, hiszen múltja mindenkinek van. és a jelenlegi feladatok megoldása nem a múltbeli érdemeken, hanem a jelen munkáján múlik...“ Akkor már bántam, hogy faggatni kezdtem. Megpróbáltam elmagyarázni, hogv nálunk hogyan vannak a dolgok, de azt hiszem, teljesen meddő vállalkuzás volt. Végighallgatta, mosolygott, néha még bólogatott is a szavaimra, és nem kérdezett többet, én meg örültem. hegy nem kell felelnem. „Szarni nabjom patront, szarni natocsim stiki...“ Még nem ért véget a háború. Még kellenek a patronok. Száll, messze száll e dal, és tüzes arcunkat a Volga felól fúvó szál hűsíti. Lépteink nagyokat koppannak a macskaköveken. Azokkal menetelek, akik ellen fegyvert fogtam, akik ellen uszítottam a jámbor népet. Tndjék ezt, és mégsem löknek ki a sorból. Ki tudja, már hányadszor, újra elém toppan az az orosz katona, aki fogságba ejtett. Ura volt életemnek, és mégsem a szuronyt döfi belém, hanem a bicskáját kotorfa ki a zsebéből, hogy kettészelje a hátizsákomban talált kenyeret. És a fél kenyeret visszarakja, hogv éhen ne dögöljek. Ebben a pillanatban világosodik meg előttem, hegy mit jelenthet az, ha majd egyszer az egész világon... Az ember az embernek testvére lesz és nem farkasa. Könny csordni ki a szememből. A szomszédom, akivel a börtön előtt beszélgettem, megfogja a kurom. — Tovariš, te sírsz? — Ürömömben. — Egyszer még nevetni Is fogunk örömünkben! Nagyokat lépnek a városba dalolva siető emberek. Nem látom az elöl haladákat. Hát- raplllantok, Hömpölygő emberáradat. Mint egy folyam. Ha gátat emelnének előtte, szétroncsolná! Amerre megyünk, mindenütt lakatra zárt üzletajtók. Attól tartanak, hogv'kiraboljuk? De pici a lélek bennük! Néhány ablakból nők. gyerekek integetnek. De sok ablak üresen tátong, ttt-ott megrezdü! a függöny. Félnek? Elbújnak? Azt lesik talán, mikor tőrünk rá|uk? Ha rátok törünk, nem lesz időtök elbújni! Erre gondolok, és egv vers jut az eszembe. És már szavalom is magvarnl, olyan hevesen és izgatottan, mintha nagv evülekezet előtt állnék Föltámadott a tenger, A népek tengere: Ijesztve eget földet, Szilaj hullámokat vet Rémisztő ereje. Látjátok ezt a táncot? Halljátok e zenét? Akik még nem tudtátok, Most megtudhatjátok, Hogyan mulat a nép... A közelemben levők bámulnak rám, nem értik a furcsán hangzó idegen beszédet, de a tüzes ritmus lázba hozhatta őket, mert fény gyúl a szemükben, mintha megérezték volna, olyasmiről beszélek, a- mi közel áll hozzájuk. Abbahagyom a szavalást, s fordítani kezdem oroszra; ahogy szerény 'tudásommal fordíthatok. A vers tömör sorai da- gályosakká válnak, de Így is értik a szót, megértik a lényeget. S hogy tetszettek az ntolsé verssorok! Habár fölül a gálya. S alul a víznek árja, Azért a víz az űr! — Ki irta? — kérdezi egyikük. — Petőfi — válaszoltam, és beszélek nekik a 48 as szabadságharcról. Kossnthról. a forradalmár magyar költőről, akinek szerb volt az apja és szlovák az anyja, s akit a cár katonái öltek meg. Az arcukat fürkésztem. Nem mondtam többet a kelleténél? Nem sértettem meg őket? Nem a cár ölte meg a költőt, hanem talán egv olyan ember, mint a szomszédaim bármelyike. A bátynska cár fegyvert nyomott a kezébe, mondván, harcolj a zászlém alatt, s 6 harcolt, a kimerültségig küzdött, saját életét védve oltotta ki mások életét... — Ml nem ölnénk meg — szólal meg elsőként a szóm szédom, mert éppen ránéztem — Hogy ölbetnénk meg, a mikor úgy irt, mintha édes- testvérünk lenne, mintha hozzánk szólott volna?! — mondja a másik. — A ő helye ott elöl, a zászló alatt lenne! — toldja meg a harmadik. — Bárcsak nekünk is lenne egy olyan költőnk!... Mondanám: De nektek van Leninetek! — de valahogy bennem akad a szó, s a köijütky ző pillanatban, amikor már rászántam magam, üjra rázendítettek a maguk forradalmi dalára: Szarni nabjom patróni... — még tüzesebben, ércesebb hangon, hogy felrázzák az e- gész várost, tudassák vele: Föltámadt a tenger, a népek tengere! A katonák a tüntetőkhöz csatlakoztak. Eltávolították a gubernátort, Gyemidovot, a kormányzótanács elnökét, Szi- rotkint, a városatyát, a cári tisztekat és a többieket, a- kiknek a forradalomhoz nem lehetett semmi közük. Az emberek az utcán gyülekeznek. Mindig, mindenütt akad szénok, aki: a helyzetről beszél. Csoportokban is vitatkoznak. Hogyan lesz ezután? A munkások elégedetlenkednek. Ke- renszkij ideiglenes kormánya nem tudott rendet teremteni. A válság mélyült, a pénz értéke egyre csökkent. Métermázsára mérik a fizetést. Az emberek szornlt helyzetükben Is tréfálkoznak. Majd betapétázzuk vele a falat, Így még mindig olcsóbb, mintha rendes tapétát vennénk!,.. A millió értékű papírpénzt elkeresztelték limnncsiknak, mert csak egy citromot kaphatnak érte. Nem mehet fgv tovább. Ezt a vak is látja. És milyen tisztán latiak a helyzetet azok az éber- szeműek. akik már nem ülnek a nyeregben, de még van szavuk! Egy este, amikor mindnyájan otthon ülünk és szür- csűljük a teát, apósom, aki a kormányzósági hivatalban dolgozik. így szói hozzánk: — Ki bitte volna, hogy eny- nyl mersz legyen bennükl Képzeljétek el, ma egy pópa és egy agitátor járta végig a hivatalt. Egymással versengve szónokoltak. „A bolsevikok rosszat hoznak ránk! Urak! Guszpoda! Miárt romlik tovább a pénz? Mert a bolsevikok rátelték a kezüket a mi tő- kénkre, a mi bankjainkra! Mi ebbe nem nyugodhatunk bele! Mi a bolsevikukat nem szolgáljak ki!“ Az emberek vitatkoztak. „No goszpoda!“ — szólaltak meg az agitátorok, a- mikor látták, egyesek ingadoznak. — „No, urak! Most mondják meg, ki. akarja továbbra is a bolsevikokat és ki a mensevikeket?“ Egyesek a bolsevikekre, mások a mensevi- kekre szavaztak... Látom, az anyósom az ikonsarok felé néz. Csak meg ne gyújtsa a mécsest, bogy a bámuló szentek előtt térdepelve Imádkozzék, családja 6- letéért, boldogságáért rimán- kodjék! őmiatta kellett a szakállas pópa előtt hűséget esküdnöm Zlnóoskának. Nem a- kartam. Hogy álljak én a pópa elé, amikor!... De Zina kö- nyörgött. — Agyonver az a- nyám. ha nem megyünk templomba! — Hát bánem is én! — válaszoltam. — Nem a pópát veszem el feleségül, hanem téged! — ö. te betyár) nevetett a szemembe Zina. Amikor valami szépet, csiklandozó szavakat mondok, mindig betyárnak nevez, és magyarul Is mondogatja, amióta elmagyaráztam neki a sző ielentését. Zina átölelt és csókolt, és egyre csak ezt suttogta a fülembe: Én fekete gyémántom! Mert az én szemem, hajam Is sötét volt... Akkoriban egy festőművésznél dolguztam. Engem is felvettek a képzőművészek szövetségébe. Hálás is voltam annak az orvosnak, aki „kiemelt“ a foglyok közül és ba- protezsált a festőművészhez Mert szerettem (estegetni, szobrokat faragni. És tudtam szép. művészi bútort is faragni. És tudtam jelszavakat festeni, hogy bátorítsuk az embereket. Itt több hasznomat látták, mintha a táborban irtottam volna a poloskákat, a telüket, vagy a messzi földeken szántok-vetek, mint rengeteg katonatársam. És akkor nem ismerem meg Zinát sem, s az édesanyja kedvéért nem állok a pópa elé, akinek a szertartás alatt a szája mozgásától rezgő szakállát figyeltem. Ez a kép villant fel előttem. amikor az anyósom a fára festett védszentjére emelte tekintetét. Zina megérezhette, hogy mi játszódhat le bennem és az ikonra meredő anviában. mert sietve másra tereli a figyelmünkéi. — Érdekes, nálunk is jártak agitátnrokt Mintha összebeszéltek volna! Az egyik munkatársnőnk, egy Idősebb asz- szony... bolsevik — teszi hozzá kisebb habozás etán —, feltelte nekik a kérdést. „No, haraso!“ Mi most megeskü- dünk arra, hogy holnap nem jövünk munkába. De mi történik. ha a helyünkre holnap másokat vesznek fel?l" — Hogy szavaztatok? — sür— Hogy szavaztatok? — sürgetem a folytatást. — Akadtak olyanok Isi a- kik arra szavaztak, hogy nem jönnek munkába. Főleg a bátynska fogadkozott... (Folytatjuk!
